A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Az erkölcsileg romlott gyermekek javítóintézetei

134 R. JOG lehetséges ? Az ügyek lefolyását okvetlen, birák szaporítása nélkül — express — gyorsítaná. 2. Kisebb polgári peres ügyek, melyek gyakran bonyolultabbak és ép oly fontos érdekeket érintenek, mint a sommás ügyek. a) Eléggé általános kívánat, hogy megengedhető lenne a felebbezés in merítő. Egy érvet emelek csak ki: mennyi justizmord kerültetnék el ! b) Fizetési meghagyás, illetőleg ennek további eredményéül az egyszerű kifogásolási védelem oly ügyekben, mely a községbiró elé tartozik. Ezekben a kir. bíróság volna az eljáró hatóság. A ki már perelt községbiróságnál, kétlem, hogy a jelenlegi törvény áldásait kitűnőnek tapasztalhatta légyen? 3. Büntető ügyek. Hogy büntető perrendtartásunk — bűnvizsgálati ügyekben — hiányos, azt érezzük Állítólag javasoltatik egy javaslat. «)Vétségi ügyek és kihágások épen teret nyitnának az ügyvédi karnak a védői minőségben. Mert az mellőzhető lenne, hogy biró gyakran kettős minőségben járjon el. Másrészt a kir. ügyész hatásköre — a közvetlen tárgyalás folytán — megóva lenne. ó) A felebbezések szabályozása? Minden államban jobban-kevésbé meg van a biró azon hatalma egyes esetben s határ között minimalis pénz- és fogságbüntetést kiszabni. Gyakori szükséget pótol és rögtöni végrehajtása emeli a tekintélyt. Vájjon a 100 frt korlátlan rendbüntetés vétségi ügyben, nem enged helyt az önkénynek inkább ? 4. Telekkönyvi ügyben. a) Az ügyvédi ellenjegyzés feltétlenül elrendelendő. A telekkönyv a legfontosabb ága a bíróság tevékenységének, kell, hogy legyen biztositéka, mely a szakértők által nyujtatik, kik a feleket képviselik. b) A telekkönyvi kényszer behozatala. A hitel érdekében volna és a hitelkönyvek jogi természetének megfelelő és sok ingatag helyzet megteremtése mellőztetnék. 5. Hagyatéki ügyek. Iízek a kir. közjegyzőnek lennének egészben kiosztandók. A megtartott tárgyalások alapján megkészítené a tervezetet, melynek jóváhagyását a bíróság eszközölné. A temérdek idő, mely jelenleg árvaszékbiróság, közjegyzőhöz küldésekkel eltelik s költséges sok hátrányt okozott a feleknek — és az most elmaradna. A közjegyző, mint hagyatéki ügyben eljáró hatóság, állandó fizetést húzva, költségmegtakarítást eredményezne. 6. Törvénykezésünk hiányossága. a) A magánjog codificatio szükségessége mellett. b) Ügyvédi rendtartás megfelelő s oly módon szabályozása, mely az egyénnek hivatási betöltését — anyagi létezését — elősegíti s érdekeikre kedvezőbb állapotot biztosit, mint a jelenlegi. Szólva a vidéki kamarákról és azok némelyikéről csak, melyeket a tagok tagsági díj befizetésének felszólításai és fegyelmi intézkedései lassúsága által ismernek. A mennyiben az ügyvédi kar a bíróságokkal szervesebben összeköttetésbe hozattatnék, functióiban is részt venne, helyes, célszerű rendtartása igen fontos megvitatást igényel. Feltétlenül megkérdezendők lennének a vidéki kamarák jogi véleményadás végett igazságügyi kormányunk által ezentúl is. A helyes igazságügyi eszélynek meg is felel. Más a vidéki igény, más a fővárosi; mások az érdekek. Egyiké az ipar, kereskedelem, másiké a földmivelés és másmás eljárás a megfelelő vitális érdeküknek. Csak a legújabb időben látunk e téren ily üdvös kezdeményezést, talán jeléül annak is, hogy fontosnak tartatnak. c) A rendeletszerű állapot véglegesítése. Állandó, tartósnak tekintendő állapot, időnként kiadott, majd módosított, pótló, hatályon kívül helyező szabályrendelet utján meg nem valósitható nehézség nélkül. 7. Birói fegyelem. Erről lehetne legtöbbet mondani. Hogy változtatás fog történni ez irányban, azt a birák is kívánják. Sok példa kívánatossá teszi, fokozatosabb mértékben, a fegyelmi törvény kibővítését és szigorítását, akár elnöki uton történendő eljárás, akár hibás, felületesebb munka miatt, egyenes kártérítési kötelezettség utján. A felügyelet gyakrabban történendő felülvizsgálat utján ejtetnék meg a felső bíróságok által s ezen esetben a vizsgálat inkább a birói functio s ennek hiányai, képzetlenség, TÁRCA. Y Az erkölcsileg romlott gyermekek javítóintézetei. — A »Jog« eredeti tárcája- — Irta: KRAJCSIK SOMA Zólyomban. A közjótékonyság egyes köreinek nagysága mindig egyik legtanulságosabb bizonyítéka volt és lesz is a társadalmi állapotok fejlődésének. Ezen fejlődésnek figyelemmel kisérése mellett nyomozhatjuk egyrészt azon ideák és törekvések terjedését, melyek segélyével az emberiség magasabb célok felé igyekszik, de másrészt megleljük azon bajokat is, melyekben a társadalom szenved és a melyek ellen, hogy elenyészszenek, gyógyszert kell alkalmazni. Midőn az orvosi tudomány egy új betegséget fedez fel s annak tünetei, gyógyszerei után kutat, ez bizonyára világos jele az illető tudomány haladásának, de egyúttal biztos jele annak is, hogy az emberiség egyes rétegeiben az egészségi tőke csökkent. Éppen igy van ez a társadalmi jelenségekkel is. A mi századunk is egy új társadalmi betegséget fedezett fel s ez az erkölcsileg romlott ifjúság s keresett és talált is biztos gyógyszert a gyermekja vitó-intézetekben és az elhanyagolt nevelésű gyermekek számára hozott kényszernevelési törvényben. Ha a humanismus ezen éber körültekintését, mely az e fajta gyermekek gondozásában nyilvánul, a haladás jelének vesszük, maga a tünemény, mely azt előidézte, komoly és elszomorító jelenség. Hogyan magyarázzuk meg magunknak azt a szomorú valóságot, hogy az emberi szellem haladására, a tudomány vívmányaira s a műveltség terjedésére oly büszke században, abban a században, melyben az iskolák fejlesztése általános jelszóvá lett, folyton szaporodik az elzüllött gyermekek száma, növekedik azon kiskorúak tömege, kiket az igazság büntető keze sújtott ? Vájjon e szomorú tény nem-e kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az intelligenciának egy oldalú fejlesztése nem pótolhatja azt a hiányt, mely az erkölcsök hanyatlásából támadt, sőt hogy ép az által még annál érezhetőbb e hiány ? De bármily komplikáltak legyenek is ezen megrendítő jelenség okai: a családi tűzhelynek üzleti élet okozta szétrombolása, a vallásos érzelemnek a népek kebelében való hanyatlása, az anyagi nyomor s a vele járó pálinkaÖzön s minél nagyobb fényt vet társadalmi viszonyainkra a kíméletlen statisztika, mely izgatottságban tartja idegeinket, annál inkább meggyőződhetünk, hogy az, a mit mi élénk képzelmünk szüleményének nyilvánítani szeretnénk — csakugyan kinos valóság. A társadalmi erkölcsök hanyatlását világosan mutatja a személy és a közerkölcsök elleni bűncselekmények magas száma, valamint a kiskorú bűntettesek növekedő százaléka. Németországban 1869-ben 6,615, lS78-ban pedig 13,318 kiskorú bűntettes volt; az alatt a kilencz év alatt tehát megkétszeresedett a fiatal bűnösök száma. Poroszországban a közerkölcsiség elleni vétségek 1871- 1878-ig terjedő idöközbenl48%-al, Francziaországban pedig a legutóbbi félszázad alatt 600%-al emelkedtek. A Németbirodalomban az 1883-ik évre vonatkozó bűnügyi statisztika szerint egészben véve 3:iO,128-an lettek elitélve bűntett vagy vétség miatt; ezek közül 9%-míl többen voltak 18 éven aluli korban. * Európa egyes országaiban továbbá azt a különös jelenséget is vehetjük észre, hogy a hol egyrészt apad a lelencek száma és * S vájjon mit tett Németország, hogy a fiatal bűnösök szaporodását meggátolja? 1878-ban életbe léptette a kényszernevelési törvényt s hozzá fogott a javítóintézetek nagyobb számban való felállításához.