A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 15. szám - A csődtörvény alaki hiányai. Harmadik közlemény

130 ü JOG. zési állapotokról magának hamis képet alkosson, mi alulírottak, mint ^az igazságszolgáltatásnak szerény munkásai és hivatásszerű ellenőrei, kötelességünknek tartjuk ezen becses lap t. olvasóinak tájékoztatása céljából a következőket előadni. Mi, kiknek egy része 9—14 év óta, másik része pedig 4-6 év óta hivatásunkból folyó kötelességünknél fogva éber figyelemmel kisérjük a mostani pancsovai járásbiró működését, a legjobb lélekkel kijelenthetjük, hogy azon esetre, ha az itteni kir. járásbíróságnál csak a legtávolabbról is oly állapotok uralkodnának, minőket^ dr. Görgey Sándor kir. aljárásbiró ur cikke gyanittat, magunk is régen kötelességünknek tartottuk volna ugy a szaksajtóban felszólalni, mint az igazságügyminister úrhoz fordulni. Minthogy azonban mi az itteni kir. járásbíróság állapotát eddig nemcsak hogy^ nem láttuk a többször nevezett kir. aljárásbiró ur cikke által gyanittatni célzott színben, hanem épen ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy az itteni kir. járásbíróság az ország legjobban vezetett bíróságainak egyike, eunélfogva nekünk nem volt s nincs is okunk sem az itteni kir. járásbíróságnál észlelhető állapotok ellen általában, sem pedig annak vezetése ellen különösen panaszokkal, annál kevésbé vádakkal fellépni. A mi pedig különösen az itteni járásbiró személyét illeti, kötelességünknek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy ő, mint biró és mint magánember, egyaránt nemcsak az itteni ügyvédi karnak és a pancsovai kir. törvényszék területén alkalmazott összes birótársainak, hanem járása egész közönségének osztatlan tiszteletében és becsülésében részesül, melyet épen járásbirói működésében évek hosszú sora óta tanúsított ernyedetlen szorgalma, szakképzettsége és kiváló igazságszeretete által vívott ki. Ezen jeles tulajdonai elismeréséül a járásbirót mintegy két hónappal ezelőtt Pancsova városának polgárai egyhangúlag törvényhatósági bizottsági tagnak választották meg. Az előadottak után a t. szerkesztőség természetesnek fogja találni, hogy dr. Görgey Sándor albiró ur többször jelzett cikke az itteni jogászkörökben általános visszatetszést szült. Midőn még a t. szerkesztőséget fölkérnők, hogy jelen sorainknak becses lapja legközelebbi számában helyet adni szíveskednék, maradunk kiváló tiszteletünk kifej ezése mellett Pancsován, 1888. márczius 1-én. Kartársi üdvözlettel: Messer Fülöp, ügyvéd, tormtáhn. ti. Zsitkovs\ky Jós\ef, ügyvéd. nJ' T'j'j r > Christidn Antal, ügyvéd. Dr. Radda Ignác?. ügyvéd. „ ,, T . . ' , D • „ xfíi i • 1 Haller István. /.• közjegyző. PoppOVlCS MlkloS, ügyvéd. , Dr. Marjanovits Pál, ügyvéd. Kiss Mor> üeyvidDr.Grigorijevics Miklós, ügyve,/ Dr- Wet} Adolf, ueyvéd. Dr. Kassapinovic Svetisl., ügy^d. Dr. Scsítinstfcy Adolf, ügyvéd. Dr. Gadjanskj'Lyubom ir, ügyvéd. Hartberger Ödön, ngyvéd. Dr. Asztalos János, ügyved. Korsós Péter, ügyvéd. II.** A »Jog« f. évi 12. számában Fritsch Fülöp járásbiró úrtól egy közlemény jelent meg, egy előbbi cikkemmel és személyemmel foglalkozva. Minthogy a »Jog« nem a személyes kérdések tisztázása céljából áll fenn, de meg hivatalíőnököramel hasonló dolgok felett polémiába sem bocsátkozhatok, nem terjeszkedem ki a közlemény elemezésére s nem is akarom még ma nyilvánosságra bocsátani ama gazdag adatokat, melyek az itteni kedélyes viszonyok hű képét adandják, hogy t. i. mik azok a factorok tulajdonképen, melyek hivatva vannak rokonszenvessé tenni a magyar igazságügyi intézményeket az idegen ajkú lakosság előtt; mondom, ma még hallgatnom kell, mert a járásbiró ur már is megtagadja eljárásomtól a jóhiszeműséget; mindazáltal legyen szabad a személyemet érintő közleményre az olvasó közönség előtti igazolásom végett egy pár megjegyzést tennem. A mint nem vontam kétségbe a t. járásbiró ur törvényszeretetét, lelkiismeretességét s egyéb a közleményben általa felhozott jó tulajdonságait, annál kevésbé »vádaskodtam ellene«, <>ferdítettem el tényeket« és nem is gyanúsítottam, hanem igenis : felhoztam cikkemben tényeket, minden személymegnevezés nélkül, olyan tényeket a sok közül, melyeknek másfél éveni közvetlen észlelése a fővárosból idehozott fogalmaimmal, igazságérzetemmel össze nem fért, mely tények ellen eléggé küzdöttem, mig saját érdekem rovására — de mindenesetre a közügy érdekében — oda vittem a dolgot, hogy ma a vizsgálat folyamatban van. ** A közleményben felsorolt végzések hiteles másolatai, valamint a »tárgysorozat« és »meghivás« eredetijei hozzánk beérkeztek. A szerk. Hogy aztán a t. járásbiró ur találva érezte magát, nyilatkozik, választva a kibontakozás legkönnyebb módját: a vádak visszautasítását, ezzel az én eljárásom helyességét, tárgyilagos voltát, jóhiszeműségét nem ingatta meg s hogy mennyire nem cáfolta meg állításaimat, azon két körülményre nézve is, melyekre nyilatkozatában észrevételt tesz, íme : 1. ide csatolok egy kpp. ügyben felvett végrehajtásig jegyzőkönyv hit. mását — egyet a sok közül — itt van felszámítva a 60 kr. igényfelhivásért; 50 kr. tanudíj ; 20 kr. helyig fuvar (? !) a kocsibéren felül; itt van az ezen eljárást jóváhagyó, a díjakat felszámítás szerint megállapító végzés hit. mása, melynek eredetijét a végrehajtó maga fogalmazta a költség megállapítással együtt, a járásbiró ur pedig aláirta bizton olvasatlanul, mert ellen esetben az 1 frt 30 kr. illetéktelen felszámítást nem sanctionálja. Hogy ezen eljárás mennyiben egyezik össze egyikünk vagy másikunk lelkiismerete vagy törvényes érzékéve', az egyéni dolog; én, a ki a »leben und lében Iassen« házi szabályunk mellett azt is szem előtt tartom, hogy mennyit kell izzadni annak a föld népének, a mig azon — nézetem szerint illetéktelen — 1 frt 30 krt megkeresi, sehogy sem birom véges elmémmel felérni a fenti eljárásban nyilvánuló szigorú igazságot s ha még kellemetlenebb helyzetet teremtenék is magamnak, azt szó nélkül sohasem hagyom. 2. A kérdéses intézet fogalmi meghatározását hagyva az illetékes fórumra, csupán egy közgyűlési »tárgysorozatot* és egy <>meghivást« mutatok be. Az első kellő világot vet az intézet jellegére, a meghívó pedig a mellett tanúskodik ékesen, hogy az ig. tagok a járásbíróság helyiségébe hivatnak össze gyűléseire. Nagy sajnálatomra, nem mellékelhetem az egyik hivatalszolgát, a ki megmondaná: hány napot tölt havonkint az intézet szolgálatában? Ezen két esetben tehát állításaimat tényekkel igazoltam; azon látszatot kikerülendő pedig, mintha eljárásomra a járásbiró ur által felemiitett feljelentés adta volna meg az impulsust, csupán a »Jog« 2. számában olvasható szerkesztőségi üzenetre kell hivatkoznom, melyből kitűnik, hogy kérdéses cikkem az év első napjaiban kelt, mig azon feljelentés, melyet a t. járásbiró ur azért tett ellenem, mert kijelentéin : hogy jövőre csak úgy tárgyalok kpp. ügyeket, ha a panaszokat nem írnok avagy díjnokkal, hanem bíróval véteti fel, a könyveket a kpp. ügyek körüli eljárást szabályozó ministeri rendelet utasításához képest biró vezeti s megszűnnek azon sokszor előfordult anomáliák — melyek láttára olykor egy kis »kölni viz« oh ! be jó lett volna — eme nagy bűnömért cikkem kelte után 2 héttel jelentettem fel tehát oki összefüggésben a két dolog nem áll, mire nézve privátim szívesen nyújtok bővebb bizonyítékot úgy az igen tisztelt járásbiró urnák, mint annak az urnák, a ki oly szépen megfogalmazta a járásbiró ur nyilatkozatát. £>r; Görgey Sándor kir. aljárásbiró Pancsován, Irodalom. Fegyházi tanulmányok. Arabmunka. Irta TóthLörincz, a magy. kir. Curia tanácselnöke, akad. tag. Budapest, 1.S88, nagy 8 adrét 73 11. Azon érdekes felolvasást tartalmazza e füzet, melyet veterán kiváló jogi irónk az akadémiában 1888. év jan. 9-én tartott. A börtönügy kérdéseit a magy. jogászegylet napirendre tűzte, felismervén azoknak mind mélyrehatóbb társadalmi jelentőségét és szerző azért a dolog elevenét érinté, midőn tágabb körben kísérli meg az érdeklődés felkeltését ezen actualis tárgy iránt. Célja az értekezletnek mindenek előtt az e téren kivívott sikereket ismertetni és a tárgy körül felmerült fontosabb kérdéseket több oldalról szellőztetni s megvitatni. Ezt szerző kapcsolatban az illető hazai viszonyok behatóbb ismertetése mellett teszi. Azonban első sorban a »rabmunka« körül csoportosult különféle kérdésekre terjeszti ki figyelmét. Mindenek előtt indokolja a büntetési rendszerben a rabmunka állását, annak szükségességét, hatásait. Sorra tárgyalja a kérdés további különféle oldalait. Mindenek előtt kifejti a vezérszempontokat az irányban, vájjon az intézeti kezelés (regié) vagy bérbeadás fogadandó el és gazdag érvelés alapján hazai viszonyainknak leginkább megfelelőnek mondja a regie-rendszert, melyet nagyban és elvileg a kormány is elfogadott. Áttér azután szerző annak a megvizsgálására, csakugyan árt-e a rabmunka a verseny szempontjából a szabad munkának és ez irányban arra az eredményre jut, hogy nem vehető tekintetbe e kifogás, bár ott, hol csakugyan bizonyos, hogy az illető vidék kis vagy házi ipara szenvedne a rabmunka alatt, a szükséges óvintézkedések megteendők a sérelem orvos-