A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 13. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

50 A JOG. feltétlenül beleegyezett abba, hogy felperes a szóban forgó kerítésen egy átjáró ajtót készíthessen s azt céljaira használhassa; alperes beismerése által pedig bizonyítva van az is, hogy alperes felperest emez ajtó használatában azáltal, hogy ezt beszegezte, önhatalmúlag megháborította. Minthogy pedig alperesnek az az ellenvetése, hogy az ajtónyitást ö csak szívességből engedte meg s igy azt akármikor meg is szüntetheti, e perben tekintetbe nem vehető; minthogy a birtok minősége itt bírálat tárgyát nem képezheti; minthogy továbbá a birtokot, bármily tulajdonságú legyen is, önhatalmúlag megháborítani nem szabad; minthogy végre a fennforgó esetben, midőn felperes keresetét nem pusztán a tényleges birtoklásra, hanem az alperes kifejezett akaratán nyugvó jogosultságra alapítja, a sommás visszahelyezési kereset megindithatásának az egy évi békés birtoklás kimutatása nem okvetlen szükséges : ezeknél fogva felperes sommás visszahelyezési keresetének helyt kellett adni ; minthogy azonban az elsőfokú bíróság ítéletében oly rendelkezéseket is tartalmaz, melyekre a kereset kiterjesztve nem volt, azt, mint a perjog általános szabályaiba ütközőt, mellőzni kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltó továbbforgutási tilalma az által nincs kifejezve, hogy a váitó nyomtatott szövegéből egyszerűen ki lett törülve „an dio Ordrc'' kitétel. A kereseti viíltó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatván, a forgatmányos magánjogi engedményesnek tekintendő, ki ellen mindazon kifogások érvényesíthetők, melyek a jogelőd ellen érvényesíthetők. (1876 s XXVII. tc. 8. és 14. §-ai.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltó - törvényszék (1887. március 11-én 12,338/87. sz. a.) : Vollner Henrik ügyvéd által képviselt K. Izrael felperesnek, dr. Rosenberg Gyula ügyvéd által védett L. Mór alperes elleni 2,000 frt s jár. ír. perében ítélt: Az 1886. évi október 22-én 62,197. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Budapesten 1886. június 18-án kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 2,000 frtot s járulékait megfizetni stb. Indokok : Azon kifogások, hogy felperes nem létező személy, hogy a váltó alapján kereshetőségi joga nem volna; továbbá, hogy váltókereseti jogát elvesztette volna, nem jöhettek figyelembe, mert alperes azt, hogy a felperesként fellépő K. Izrael, ki a H. a. szerint Budapesten P.-u. 2. sz. a. bejelentett lakással bír, nem léteznék, nem bizonyította, mert továbbá a kereseti váltó összegében a váltó átruházása a vt. 8. §. 2. bekezdésének megfelelő módon kifejezetten megtiltva nincsen, s az »an die Ordre« kifejezésnek a váltó szövegéből történt kitörlése azt a tilalmat, hogy a váltó tovább nem forgatható, kifejezetten nem foglalja magában, s mert végül a váltókereseti jog fentartásához a jelen esetben, midőn a lejáratkor a váltó birtokosa még az abban telepesként megjelölt M. E. volt s a váltó felperesre csak az óvás felvételére kitűzött határidő eltelte után forgattatott, óvás feltétele a vt. 44. §. 2. bekezdése értelmében nem volt szükséges. Nem jöhettek figyelembe alperesnek egyéb kifogásai sem, mert bár felperesre az 1886. szept. lJ-én lejárt kereseti váltó a rendelvényes M. E. által 1886. dec. 20-án s igy az óvás felvételére kitűzött határidő eltelte után forgattatott, a vt. 14. §-a értelmében tehát a felperes a forgatónak jogaiba lépett, vagyis engedményesnek tekintendő, ki ellen mindazok a kifogások érvényesíthetők, melyek alperest a jogelőd M. E. ellen megilletik ; a felperesnek az utóbb nevezettel fennállott viszonyából merített kifogásai alaptalanok, mert bár a 2. •/. a. nyilatkozat szerint a L. A. M. mérnöknek szerződésileg kikötött díjára M. E. által előlegezett összeg fedezetére alperes által ez utóbinak adott 3 váltóelfogadmány, melyeknek egyikét a kereseti váltó képezi, alperes által az e váltókon kitett lejárati napokon csak az esetben fizetendő ki, ha a nevezett mérnök szerződésileg elvállalt kötelezettségeinek megfelel, mely kikötésnek helyes értelme egyedül az lehet, hogy a váltóösszeg a lejárati napon akkor követelhető, ha a nevezett mérnök szerződéses kötelezettségének azt a részét, mely az illető váltó lejárati napjáig teljesítendő volt, teljesítette : alperes, kit mint váltóadóst a fedezeti váltóval szemben a bizonyítás e részben terhel, felperes tagadásával szemben azt, hogy a nevezett mérnök vasútépítési előmunkálatokra nézve szerződésileg elvállalt kötelezettségei azon részének, mely a kereseti váltó lejárata napjáig (1886. szept. 10.) volt teljesítendő, nem felelt volna meg, egyáltalán nem bizonyította, mert a 3. •/. a. hivatalos bizonyítvány csak azt igazolja, hogy a kérdéses előmunkálatok még nincsenek teljesen befejezve, de arra nézve, hogy ez előmunkálatoknak, melyek alperes előadása szerint is csak 1886. szept. 20-ig voltak teljesen befejezendők, ama része, mely a váltó lejáratáig volna teljesítendő, nem készült volna el, nem szolgáltatott bizonyítékot Nem jöhetett figyelembe az a kifogás sem, hogy a váltóra felperes jogelőde értéket nem adott, mert alperes előadása szerint is az érték nem neki, hanem L. A. M. mérnöknek volt kiszolgáltatandó s a 2. /. a. nyilatkozat végső bekezdése szerint a váltó csak az esetben vesztette volna hatályát, ha a nevezett mérnöknek az értéket felperes jogelődje egyáltalán nem, vagy nem kellő időben szolgáltatja ki, már pedig e körülményt felperes tagadásával szemben alperes nem bizonyította, sőt a C. alatti levél szerint L. A. M. beismeri, hogy azt az összeget, mely a váltó értékét képezte, M. E.-től megkapta ; arra nézve pedig, hogy az utóbbi ez összeget neki nem kellő időben szolgáltatta volna ki, alperes bizonyítékot nem hozott fel, s az ellenvégiratban különben is elkésetten felhívott L. A. M. tanúvallomása erre nézve, mint a pénz átadásánál jelen nem volt felperes pótesküjével ki nem egészíthető, bizonyítékul annál kevésbé szolgálhat, mert azt, hogy miben történt a kérdéses ősszeg kiszolgáltatása, s hogy mennyire haladtak azon időpontig az előmunkálatok, alperes meg sem jelöli, már pedig e nélkül nem is határozható meg, hogy a kérdéses i összeg, mely a 2. és 4. •/. a. szerint L. A. M.-nek nem feltétlenül 1886. július 20-ig, hanem a teljesített munkálatok arányához kéI pest volt fizetendő, nem kellő időben fizettetett volna. Az előállottak szerint a kereseti, váltón alapuló kötelezettség M. E.-vel, i mint felperes jogelődjével szemben sem vesztvén hatályát, a 1 kifogásokat elvetni s a sommás végzés hatályát fentartani s alpej perest a vt. 23. §. alapján mint elfogadót a kereseti összeg s jár. j erejéig marasztalni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: (1887. október 31-én j 2411/87.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és még azért, mert a kereseti váltó forgatásának eltiltására vonatkozó al; peresi érvelés teljesen közönbös, mert a váltótörvény 8-ik §-ához képest ennek csak azon hatálya van, hogy az eltiltás ellenére eszközölt forgatmánynak váltójogi hatálya nincs s a letiltó a váltó birtokosa ellen mindazon kifogásait érvényesítheti, melyekkel az eltiltás dacára forgató ellen élhetett volna. Mert L. A. M.-nek E) alatti levele, sem a 3. sz. a. okmány nem bizonyítják azt, hogy ! L. a 4. sz. a. okmányban elvállalt munkálatokat 1886. évi szeptember hó 20-ikán be nem fejezte, a mennyiben az első okmány a munkálat befejezett vagy befejezetlen voltát nem is emliti, a második pedig csak következtet bizonyos meg sem határozott munkálatok clkészületlenségére abból, hogy alperes előmunkálati 1 engedélye meg lett hosszabbítva. Mert L. elvállalt munkálatának elkerületlen voltára nem lehet biztos következtetést vonni abból sem, hogy L. csak munkálatának befejcztekor fizetendő utolsó 2,065 frtos díj- és költségrészletet még meg nem kapta K. Zenótól, a mennyiben fizetés-hátralék akkor is lehet, ha L. kötelezettségének teljesen megfelelt. Mert végül felperes már válaszában tagadta azt, hogy L. az elvállalt vasúti e^munkálatokat kellő időre be nem fejezte volna: minélfogva alperesnek bizonyítékait az 1868: L1V. t.-c. 156. §-a értelmében már válaszában kellett volna felhoznia. A ni. kir. Curia (1888. február 29. 53/V. 88.): Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatik, felperes keresetével elutasittaI tik, stb. Indokok : Az alsóbiróságok helyesen fejtették ki indokaikban, hogy azon kifogások, melyeket alperes felperes kereshetőségi joga ellen felhozott, alappal nem bírnak. Helyesen mondták ] ki másfelől azt, hogy felperes alperesnek érdemleges kifogásai ellen a váltótörvény 92. §-ával nem védekezhetik, hanem hogy , jelen esetben a váltótörvény 14. §-a levén irányadó, alperes jogosítva van felperes ellen mindazon kifogásokat érvényesíteni, melyek őt a jogelőd M. E. ellen megilletik. De a mennyiben az alsóbb bíróságok alperesnek ezen kifogásait alaptalanoknak nyilvánították, a kir. Curia ehhez nem járulhatott. Ugyanis a 2'/. alatti okmányban M. E. kijelentette, hogy alperes az átadott három fedezeti váltóelfogadmányt, melyek egyike a kereseti váltó, csak az esetben fizesse ki, ha L. A. M. mérnök a 4./- alatti szerződésben elvállalt kötelezettségének teljesen (vollstaendig) megfelelt, minthogy ő M. az iránt teljes és feltétlen szavatosságot (Garantie) vállalt. A 4-/. alatti szerződés szerint L. mérnök kötelezte magát, hogy az ott körülirt vasúti előmunkálatokat 1886. szeptember 20-ikán egészen elkészíti, a mi pedig hogy meg nem történt, a 3./- alatti hatósági bizonyitványnyal kellőképen igazolva van. A feltétel tehát, melytől alperes fizetési kötelezettsége függővé tétetett, nem következett be. Azon körülményből, hogy alperesnek mindhárom foko-