A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 13. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

a JOG. 5) zatu váltója különböző, még pedig két váltó és ezek között a kereseti váltó is 1886. szeptember 20-ikát megelőző lejárattal láttattak el, nem lehet következtetni, mintha alperes a iennebbi feltételre nem hivatkozhatnék, mert nyilvánvaló, hogy a váltók azon | feltevésben állíttattak ki ilvképen, hogy fennakadás nem lesz, de különösen, mert nyilvánvaló az is, hogy ama feltételnek különben sem értelme, sem hatálya nem lenne, holott mellette azon kikötés ' is bizonyít, miszerint M.-nek ne legyen szabad alperes váltóit tovább adni, alig lehetvén kétség, hogy ezen kikötésnek az volt a czélja, hogy alperes ő neki biztosított jogok érvényesithetésétöl meg ne fosztassék. Minthogy ezeknél fogva alperes bebizonyította, hogy felperes jogosulatlanul követeli a kereseti váltó kifizetését : az alsóbb bírósági ítéleteket megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. Adalék a kereskedelmi utalványok jogi természetének kérdéséhez. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság- (1887. július 27-én 58,551/p. 87.): Dr. Mandel Ede ügyvéd által képviselt B. Jakab felperesnek, dr. Rosenberg Gyula ügyvéd által védett K. Dezső alperes elleni 42 frt 20 kr. iránti perében ítélt: Alperes bejegyzett kereskedő lévén, az általa kiállított »Bestellsehein« feliratú és az okmány birtokosának fizetendő 7 frt 80 kr. és 34 frt 40 krról szóló egvoldalú és vissztehernélküli kötelezettséget tartalmazó okmányok.' a kt. 294., 299., 300. és 303. §-ainak intézkedései alá eső bemutatóra szóló kötelező jegyek, melyek az alapjukat képezett jogügylet tekinteten kivül hagyásával önálló és a papír birtoka által igazolt követelési jogalapot képeznek, melyeken alapuló kötelezettség ellenében csupán magából az okmányból vagy a mindenkori felpereshez fennálló jogviszonyból eredő kifogások érvényesíthetők. Minthogy pedig felperes kereseti jogát a birtokában lévő papír, a követelés esedékességét pedig a hirdetményeket tartalmazó felmutatott hirlappéldányok igazolták, alperes cég az okmányok alapján marasztalandó volt B. Ármin ténykedéséből vett kifogásának mellőzésével, mert eltekintve attól, hogy még az esetben is, ha alperes a D. és E. alatti okmányokat eredetileg B. Ármin részére állította volna is ki, a mi nem igazoltatott be, felperes mint az okmánynyal igazolt 3-ik személy ellenében ezen kifogások nem volnának érvényesíthetők ; alperes mivel sem bizonyította be azt, miként a B. Ármin által a 2. •/. és 3. •/. alattiak a kereset alapját képező D. és E. alattiakra vonatkoznak, B. Ármin e tekintetben szembetűnő érdekeltsége folytán tanúként kihallgatható nem lévén. Ezen okokból B. Ármin kezeihez állítólag eszközölt fizetés sem lévén a kereseti követelés ellenében beszámítható, alperest az egész kereseti összeg megfizetésében kellett marasztalni. A budapesti kir. itélö tábla (1887. nov. 3-án 5,742/p. 87. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Okok: A kt. 291. §-a szerint kereskedelmi utalványoknak tekintetnek: 1. a rendeletre szóló és 2. a kereskedők által kibocsátott vagy elfogadott Írásbeli utalványok. A kereset alapját képező A. és B. alatti okiratok azonban kereskedelmi utalványt nem képeznek, mert nem szólnak rendeletre és mert az idézett §. második pontjában említett utalványok csak azok, melyeket kereskedő kibocsájt és a fizetést egy harmadik személynek, kinek szintén kereskedőnek kell lennie, meghagyja, mely kellékekkel az A. és B. alattiak nem birnak, a mennyiben ezekben alperes, mint azok kiállítója, a fizetést a bemutatónak saját személyében igéri. Ez okból az A. és B. alattiak csak közönséges kétoldalú szerződéseknek tekinthetők, mit tartalmuk is igazol, és az azokon alapuló jogok és kötelezettségek is a köztörvény szerint elbirálandók. Ennek értelmében azonban felperes az A. és B. alatti alapján tekintve, hogy beismeri, hogy nem ő szerződött alperessel, alperes ellen követeléssel csakis annak kimutatása mellett léphet fel, hogy az alperessel szerződő fél szerződési jogait reá engedményezte, minek kimutatásától őt fel nem menti az sem, hogy alperes az A. és B. alattiakban a fizetést azok birtokosának ígérte teljesíteni. És miután felperes nem állította, hogy alperessel ő szerződött, sőt beismerte, hogy az A. és B. alattiakat harmadik kézből kapta, azok szabályszerű engedményezését azonban kimutatni meg nem [ kísérletté, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1888. március 1-én 28/V. 88.): A másodbiróság ítélete helybenhagyatik ; mert mint a másodbiróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a kereset alapjául A. és B. , illetőleg eredetiben D. és E. alatt felhozott okiratok kereskedelmi utalványokat nem képeznek. De nem tekinthetők azok a kt. 294. §-ban említett kereskedelmi kötelező jegyeknek sem, mert a D. és E. alatti okiratokban a fizetési kötelezettség visszteher mellett, az azokban felsorolt hírlapokban közlendő hirdetések közzétételeért vállaltatott el, ehhez képest a kt. 294. §-ában körülirt kellékeknek meg nem felelnek. Ezen okmányok tehát nem tekinthetők olyanoknak, melyeknek puszta birtoka a kereseti jogot megállapítaná s melyeknek birtokosa ellen a kétoldalú szerződésből merített kifogások érvényesíthetők nem volnának. A kir. itélö táblának egyébként is helyesen indokolt Ítélete helybenhagyatik. Bűnügyekben. A bűnvádi eljárási gyakorlat szerint joguk van a feleknek a bírói illetékesség kérdésében előterjesztéssel élni. A tett elkövetési helyének megállapítása kérdéséhez. A budapesti kir. törvényszék (188G. dec. 29. 30,452/p. 1886.): Személyes szabadság megsértésével, hamis vád és rágalmazás miatt vádolt J. György elleni bűnügyben ítélt: Panaszlott J. György által tett illetékességi kifogás visszautasittatik és e kérdés hivatalból vétetvén tárgyalás alá, a törvényszék a J. György ellen tett feljelentés folytán az elővizsgálat megejtésére magát illetékesnek mondja ki, stb. Indokok : Visszautasítandó volt vádlott részéről tett illetékességi kifogás, mert az hivatalból és nem kérelemre lévén vizsgálat alá veendő, a felek kérelmétől vagy kifogásától nem tehető függővé, miért is vádlott részéről a kifogás nem emeltethetik. E szerint az illetékesség hivatalból volt megállapítandó. A feljelentés szerint id. J. György ügyvédje által feljelenti'st tett a t.-szt-mártoni szolgabiróság előtt clr. E. Ede budapesti ügyvéd ellen, csalás és magánokirat-hamisítás miatt kérvén ennek letartóztatását és vagyonának zár alá vételét, minek következtében az említett szolgabiróság megkereste a budapesti államrendőrség főkapitányi hivatalát dr. E- Ede letartóztatása és vagyonának zár alá vétele végett, mit a rendőrség az iratok tanúsága szerint teljesített is s az eljárás Dr. E. Ede ellen ezen kir. törvényszéknél megindittatott ugyan, de még az előnyomozás stádiumában megszüntettetett. Mivel tehát a cselekmény, hogy dr. E. Ede Budapesten letartóztatva s vagyona zár alá vétetett, bár megkeresés folytán, itt Budapesten követtetett el s az eljárás itt indíttatott meg, azokból kifolyó további és pedig L. Vilmos és id. J. György elleni panaszok feletti illetékes intézkedések megtételére magát ezen törvényszék illetékesnek tartja s a mennyiben a kir. ügyészi indítvány a személyes szabadság megsértése, hamis vád és rágalmazás vétségére van irányozva s az elővizsgálat elrendelése inditványoztatott, az eljárás megejtésére a kir. törvényszék magát illetékesnek tartja annyival inkább, mivel J. György ellen bűnfeljelentés szoros összefüggésben áll a L. Vilmos elleni bünügygyel, melyben pedig az illetékesség ellen kifogás sem tétetett. A budapesti kir. itélö tábla (1887. március 7-én 4,222/B. 87.); Habár a bünv. elj. gyak. az érdekelt magánfeleknek is megadja a jogot hogy a birói illetékesség kérdésében előterjesztéssel élhessenek és kifogást tehessenek és annálfogva a kir. törvényszék végzésének az az intézkedése, mely szerint panaszlott id. J. Györgynek e részbeli kifogását visszautasította, törvényes alappal nem bír is: mindazonáltal a végzést érdemileg helybenhagyja, mert azon cselekmények, melyek miatt dr. E. Ede sértett fél panaszt emelt, itt Budapesten követtettek el, már pedig a birói illetőséget rendszerint elsősorban a cselekmény elkövetésének helye szabályozza. A m. kir. Curia: (1888. február 28-án 4,611/B. 87.) Tekintve, hogy valamely büntetendő cselekmény elkövetése esetében az eljárásra első sorban azon bíróság illetékes, melynek területén a büntetendő cselekmény elkövettetett; tekintve, hogy a feljelentésben előadott panasz tárgyát vádlott azon tette képezi, hogy vádlott alaptalanul jelentette volna fel panaszoltat a t.-szt.-mártoni szolgabírónál csalás és okirat hamisítása miatt; tekintve e szerint, hogy a panaszlott cselekmény nem Budapesten, hanem T.-SzentMártonban követtetett el; tekintve végre, hogy az L. Vilmos ellen folyamatba tett vizsgálat a jelen feljelentés tárgyát képező ténynyel nem látszik oly szoros összefüggésben lenni, hogy e miatt a két vizsgálat egyesítésének okvetlen szüksége forogna fenn: mindkét alsóbb bírósági végzés megváltoztatik s ez ügyben a bűnvádi eljárásra a besztercebányai kir. törvényszék illetékesség e állapittatik meg. A tárgyalási jegyzökönyvek és Ítélet kiadhatá-ának módja. Nem képez semmiséget, ha az elnöklő egynttal előadói tisztet is Tégez. A budapesti kir. törvényszék (1888. jan. 25. 6,829/B. 1887): zsarolás vétségével vádolt E. Sándor elleni bűnügyben itélt: