A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 12. szám - Ellentétes büntető birósági itéletek s az összetett bizonyitékok

a jo a. 47 H, Simon 8 napi ápolás után gyógyulva bocsáttattak el. .K.Katalin Irma ellen ezen cselekménye következtében a bűnvádi eljárás megmdittatván, ugyanő a btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt vád alá helyeztetett, jelen itélet hozatalánál a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett azt találta a kir. törvényszék, hogy bár a cselekmény tárgyilag igazolva van, azt még sem lehet vádlott terhére beszámítani, hanem fel kellett menteni vádlottat az ellene emelt vád- és következményeinek terhe alól. Hogy a cselekmény be, vagy be nem számithatóságát annál \ ilágosabban láthassuk, ismerni kell azon előzményeket, melyek a vizsgálat és végtárgyalás adataival az alábbiakban kellően felderittetvén, a bekövetkezett eredménynek okozói voltak. K. Katalin Irma múlt évi szeptember 1-én a fővárosba jővén, á kerepesi-út 8-ik számú házban még az nap szolgálatba lépett és az ugyanazon házban szolgáló H. Simonnal csakhamar megismerkedett, Ezen ismeretségből szerelmi viszony fejlődött ki, mely még akkor is folytatódott, midőn a leány a Haas-palotában, H. pedig az Erzsébet-téri kioszkban kapott újabb szolgálatot. H. Simon vádlottnönek időközben házassági ajánlatokat tett, sőt folyó évi november 1-ére már lakást is vett fel kettőjök számára. A leány H. igéretét komolynak tekintvén, H. unszolására f. évi augusztus 15-én szolgálatát odahagyva, B. Andrásnéhoz H.-val közös lakásra ment s vele ez időtől fogva egy ágyban aludt. Es bár H. vádlottnőt a nemi közösülésre is rábírni igyekezett, ezen Ígérete éppen annyira sikertelen maradt, hogy e miatt augusztus 20-án reggel vádlottnőve] összeveszett, együtt dulakodtak, miközben a leány őt összekarmolta s azután felkelt, felöltözött s korán reggel átjött Budára. Vádlottnö itt találkozott később B. Andrásnéval, ki őt kinevette ezért, hogy ártatlanságát oly hiven megőrizte, majd pedig hivatkozva arra, hogy H. ugy is el fogja venni s hogy ő neki is két gyermeke volt már, mielőtt férjével megesküdött: rávette a leányt, hogy H. Simonnal béküljön ki s vágyainak engedje át magát. Csakugyan augusztus 20-át követő éjjel H. megfosztá vádlottnöt szüzességétől s azután több izben közösült vele. A munkához szokott leány, hogy november l-ig se legyen kereset nélkül szeptember 1-én ismét szolgálatba lépett, de szolgálati ideje alatt rajta a terhesség jelei mutatkozván, miután rosszul érezte magát s szeptember 14-én szolgálatát újból elhagyva, megint hazament lakására B. Andrásnéhoz. Történt ezután, hogy H. Simonnak egyik barátja s annak kedvese figyelmeztették az amúgy is féltékeny és ingerlékeny természetű nőt, hogy kedvese más leánynyal kezd viszonyt. Vádlott féltékenysége az által még inkább fokozódván, kedvesének utána lesett és állítása szerint őt két izben találta a hűtlenségre mutatkozó körülmények között. H. egy izben a kioszk bérlőjének Mari nevű cselédjével a kioszk pincéjében kacérkodott, de ezúttal vádlottnőt észrevették és nem tettek semmit. Másodszor szeptember 23-án (éppen a bűncselekmény estéjén) vádlottnö egy vén asszonytól meghallván, hogy kedvese ugyanazon leánynyal gazdájának lakására ment, utána sietett és újból megleste őket, mely alkalommal — miként vádlottnö állítja — kedvese előbb a mosókonyhában nevetgélt a leánynyal, majd az emeletre felmenvéü, azzal félórahosszat sötétben volt s midőn gyertyát gyújtva elváltak, H. a leányt összecsókolta. Ez utóbbi esemény miatt vádlottnö kedvesének szemrehányást tett s ebből szóváltás keletkezett, minek folytán H. a kioszk pincéjében vádlottnőt arcul ütötte, a földre tiporta s vele oly durván bánt, hogy a pincében jelenvolt más két legénynek kellett közbelépni, kik a leányt H. kezéből kivették s H.-t megpirongatták. A magát megcsalatottnak s e durva bánásmód által meggyalázottnak tekintett vádlottnőt mindez annyira elkeserité s oly mérvű felindulásba hozta, hogy bár H. tettét megbánva, a leányt békíteni igyekezett, hazavitte, lefektette és ápolta : ugy látszik a leány nem volt képes többé lelki izgalmán erőt venni, mert az ágyban sem tudott elaludni, sőt midőn a szobában lévők elaludtak, épp egy óra tájban magát ki akarta végezni akként, hogy két kezével torkát szoritá össze, hogy megfúladjon. Természetesen ezen szándéka nem sikerült s a leány nyugtalanságára felébredt H., a vádlottnö kezét nyakáról lefejtette, B. Andrásné pedig azzal támadta meg, hogy ha nyugton nem lesz, mint kolerás beteget rendőrrel beviteti. Vádlottnö a vizsgálóbíró előtt azt vállá, hogy még akkor elhatározta, hogy ugy kedvesét, mint magát meg fogja ölni, midőn kedvese oly durván bántalmazta. A végtárgyaláson pedig ezen vallomást oda módositá, hogy a boszú gondolata csak a sikertelen öngyilkossági kísérlet után a késő éji órákban érlelődött meg benne. De bármelyik vallomása fogadtatik el, tény az, hogy csak az öngyilkossági kísérlet után vette ki az ágy melletti szekrényből a kést s csak azután kísérletté meg a H. Simon és a ! saját nyakát elvágni, mi szintén annyira nem sikerült, hogy 8 napi ápolás után a kórházból mindkettő gyógyultan távozott. Ha a cselekmény előzményein végig tekintünk, vádlott a maga műveletlen természeti állapotában oly ritka, egyenes jellemű egyénnek tűnik fel, kinek erkölcsi érzülete távol állott a bűn elkövetésének gondolatától is. Mihez képest a bíróságnak első feladata volt kutatni azon lélektani okokat, melyek vádlottat a cselekmény elkövetésére reábirták, s a legszigorúbban mérlegelni azt, vájjon vádlottnö cselekményében az ölésre irányzott szabad akarati elhatározás feltalálható s neki a cselekmény beszámitható-e ? A btk. 76. §-a azt mondja: »nem számitható be a cselekmény annak, ki azt öntudatlan állapotban követte el, vagy kinek elmetehetsége meg volt zavarodva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt.« Ha tekintetbe vesszük azt a szigorú erkölcsi érzékeket, mit vádlott tanúsított akkor, midőn cseléd létére 24 éves koráig női ártatlanságát megőrizve, sőt kedvese kívánságának még akkor is ellentállott, midőn azzal már öt éjjelen át egy ágyban aludt s csak a komolynak vélt házassági Ígéret és egy tapasztal' tabb nő : B. Andrásné rábeszélésének engedve, csak a 6-ik éjjel áldozta fel szeplőtlen voltát annak a férfinak, kit szeretett s kinek elhidegülésétől félt; ha tekintetbe, vesszük, hogy mindkettőjük javáért ezután ismét szolgálatba lépve, tizennégy nap múlva kénytelen volt szolgálatát elhagyni, mivel a terhes állapot fájdalmai kínozták és nyugtalanították; midőn pedig ezek után azt hallotta és tapasztalta hogy az, kinek mindenét feláldozta, hűtlen lett hozzá, de sőt midőn e miatt szemrehányást tett, az őt arcul ütötte és egyébként is oly durván bántalmazta, hogy idegen férfiaknak kellett közbelépni: mindezen körülmények nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy az orvosi látlelet szerint is lágy kedélyű, sebzékeny természetű s az első terhesség hatodik hetén belül lévő nőnek elmetehetségét megzavarják. Ezen feltevést megerősíti azon körülmény, hogy midőn ugyanazon éjjel vádlott magát kezével megfojtani igyekezett, oly esztelen cselekményt kísérlett meg, mi a józan észszel ellenkezik. Ez az orvosszakértő szerint agyvérbőséget előidézhetett; egyébként akár előidézte azt, akár nem, mindenesetre kizárja a H. Simon megölésére irányzott előzetes szándék feltevését és az ezután támadt elhatározás beszámithatóságát. De hogy a cselekmény nem szabad akarat elhatározásának volt eredménye, illetve, hogy rögtönös elhatározás sem volt, ez az orvosi tudomány szerint is lehetséges, melynek elvei szerint a terhesség ily fokán lévő nők, kisebb-nagyobb aberratiókra mintegy privilegizálva vannak, mihez vádlottnál még az éjszaka deprimáló hatása is járult; de kitetszik a meg nem választott és különben is alig alkalmas eszköz használatából és különösen abból, hogy 1 saját nyakán több és súlyosabb sértést ejtett, mint H.-én, mi azon feltevést is lehetővé ceszi, hogy még akkor sem tudta, vagy nem akarta volna H. nyakát elvágni, ha az fel nem ébredt volna. Mindezek oly jelenségek, melyek kétségtelenné teszik azon körülményt, hogy vádlott a cselekményt csakugyan beszámithatlan álla; pótban követte el, s melyek a btk. 76. §-nak figyelembe vételét s j ennek alapján vádlott felmentését indokolják. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. március 14-én 2,584/B. | 87.) : A kir. tábla Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1888. február 14-én 5,180. B. 87. sz. a.): , Tekintve, hogy a példás előéletű vádlottnö házasság Ígérete folytán ejtetett teherbe sértett H. Simon által s ezen viselős állapotában a szerelemféltő s amúgy is ingerlékeny vádlott izgatottsága még hatékonyabban fokoztatott az által, hogy H. Simon hűtlenségét tapasztalván, midőn őt ezért kérdőre vonta, általa még túlságosan bántalmaztatott is, és ezen elkeseredettségében és megzavart kedélyállapotában először magán fojtogatási kísérletet tett, majdan ; pedig midőn ezen tett miatt a rendőrség által való bekiséréssel I fenyegettetett, az orvosi vélemény szerint is támogatott, megzavart • elmeállapotában először H. Simonon ölési, magán pedig öngyilkossági kísérletet tett, — tekintve különösen, hogy az elsőbirósági Ítéletben előadott támadás vádja a szabad elhatározás képességét, a beszámithatóságot kizártnak bizonyítja, a másodfokú bíróságnak felmentő Ítélete helybenhagyatik. Ha valamely vádlott-társ ismeretlen tartózkodású, ez ellen az eljárás függőben tartandó, de az ismert tartózkodású tirsak ellen a Muvádi eljárás lefolytatandó. A m. kir Curia: A kir. Ítélőtáblának Ítélete P. János vádlottra vonatkozó részében az elsőbiróság Ítéletének általa elfogadott indokaiból helybenhagyatik. Ellenben W. Udó vádtottra vonatkozólag, tekintve, hogy az ismeretlen tartózkodású egyik vádlottnak előkerültéig, illetve a