A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 12. szám - Ellentétes büntető birósági itéletek s az összetett bizonyitékok

46 A. JOG. az első bíróságnak vonatkozó rendelkezését, mint törvénynyel ellenkezőt hivatalból megsemmisíteni kellett. A magy. kir. Curia (1888. febr. 28-án, 127/v. 88. sz. a.): A másodbiróság végzése ama részében, mely szerint az örökösök id. B. István személyében leteendő esküre kötelező első bírósági intézkedés hivatalból megsemmisíttetett — megváltoztatik s az első birósági végzésnek emez intézkedése hatályában fentartatik. Egyebekben a felfolyamodás visszautasittatik. Mert a csődtörvény 87. §-ában foglalt az az intézkedés, hogy az adós eme §-ban kijelölt esetben eskü letételére kötelezendő, nem zárja ki azt, hogy ily esetben az eskü letételére, ha csődnyitás a hagyaték ellen kéretik (83. §.) az örökös, ki a hagyaték viszonyairól tudomással bir, köteleztessék; miért is az örökösnek ily esküre kötelezése hivatalból megsemmisítésre okot nem szolgáltathat. Többi része a felfolyamodásnak visszautasítandó volt, mert két egyenlő határozat ellen a csődtörvény 78. §. 2. bekezdése szerint további jogorvoslatnak helye nincsen. Habár a keresk. törvény 157. §-a megkívánja, hogy a részvényaláirás érvényéhez az is tartozik, hogy a névérték 100/o-a befizettessék, ez nem értelmezendő olykép, hogy az aláírásnak és befizetésnek egyidejűnek kell lenni. Részvényaláirási érték beszámitása a kisajátított terület értékébe. A deési kir. járásbíróság (188(3. nov. 17-én, 2,608/86. p. sz. a.): A szamosvölgyi részvénytársaság felperesnek M. Sándor alperes elleni 230 frt s jár. iránti perében itélt: Alperes köteles a kereseti tőkét s járulékait megfizetni. Indokok: Hogy alperes egy 500 frt névértékű részvényt az A. alatt mellékelt kötvény szerint sajátkezüleg aláirt, 2 tanú vallomásával bizonyítva van, ugyanazon kötvény azt is bizonyítja, hogy ö br. B. Dezső urat a szükséges előjegyzések befizetésére felhatalmazta. Valószínűnek látszik ugyan alperes azon állítása, hogy ő 2"/. és 4-/. szám alá fektetett felszólítások folytán a részvényaláirást azon kecsegtetés reményében tette, hogy azt a kisajátítandó földeinek értékével fedezendi, ezen kifogása azonban tekintetbe nem vehető, mivel az A. alatti kötelezvényt feltétlen irta alá s mivel azt nem bizonyította, hogy a vasútnak más alperes földeit nem érintő vonalban való vezetése felperes akaratától függött volna, hogy szintén nem volt figyelembe vehető azon kifogása sem, hogy az előre fizetni kelletett 10°/0-ot nem fizetvén, aláírása a kereskedelmi törvény 151. §-a értelmében semmis, mivel azon mulasztás a kötelezettséget nem oldja fel s különben is, mint bizonyítva van, a 10% megbízottja által be lett fizetve. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla (1887. március 17-én, 1,051/87. p. sz. a.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Alperes fizetési kötelezettségének alapjául felperes az A. alatti okiratot mutatta be s ez által megállapítottnak tekinti, hogy a szamosvölgyi vasútnak deés-besztercei vonalára egy 500 frtos törzsrészvényt alperes aláirt, hogy tehát annak lejárt részletét szerződésszerüleg fizetni köteles. Tekintve azonban, hogy az 1875. évi XXXVII. t.-c.-nek jelen ügynél alkalmazandó 150. és 151. §-ai szerint valamely részvénytársaság alapitójának s igy a részvénytársasággal szemben, mint részvényes, kötelezettnek csak az tekinthető, ki a társaság tervezetét tartalmazó aláirási ívet személyesen vagy meghatalmazott által aláírja és az aláírás alkalmával a részvény névértékének 10%-át készpénzben kifizeti, ezen szabálylyal ellenkező részvényaláirás pedig semmis. És tekintve, hogy felperes az 1886. szeptember 10-én tartott kiegészítő tárgyalás alkalmával kifejezetten beismerte, hogy a részvényaláirásról más ív, mint az alperes által aláirt A. alatti okirat nem létezik és a per során azt is beismerte, hogy a részvénydíj lefizetése br. B. Dezső által nem az A. alatti aláírása alkalmával, hanem később történt, az A. alatti okirat pedig alperesnek csak azon nyilatkozatát tartalmazza, hogy biztosítja az engedélyest, hogy a részvényaláirási felhívásra egy részvényt törvényszerűen alá fog irni és hogy felhatalmazza br. B. Dezsőt, hogy nevében egy törzsrészvényt aláírjon, tehát a törvényes formák között létrejött részvényaláirást nem képez és igy e tekintetben semmis: ezeknél fogva felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1888. febr 24-én, 5,935/87. p. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A keresk. törvény 151. §-a a részvényaláirás érvényességéhez ugyan az aláirt részvényre, értéke 10%-ának lefizetését követeli, azonban nem rendeli, hogy a fizetés az aláÍrással egyidejűleg teljesíttessék és igy azon okból, hogy ezen 10% nem azonnal, hanem később fizettetett be, az aláírás semmisnek nem tekinthető. Ennek ellenére azonban a keresetet mégis el kellett utasítani, mert az 1882. szept. 20-án kelt 3. sz. a. felhívásból kitűnik, hogy a birtokosok a részvényeknek a kisajátítandó földterületek árába való elfogadására lettek felhiva és hogy alperes is az lö83. évi febr. 16-án keltezett aláirási ívet csakis ezen felhívás értelmében irta alá, onnan is következtethető, mert az 1884. június 16 án kelt 2. sz. a. levelében felperes társulat az alperestől kisajátítandó ,"i hold 1,190 négyszögöl földeiért járó 748 frt 75 krnak másfél darab törzsrészvénynyel való kielégitésút Ígérte, miért is felperes társulat ezen ígéret folytán az alperes által aláirt részvény értékének csak ily módon és nem készpénzben való törlesztését kérheti. Bűnügyekben. A m. kir. Curia teljes ülési döntvényei. 3(>. szám. Bűnvádi ügyekben a felebbviteli határidő elmulasztása miatt van-e igazolásnak helye:-' {2,Q8II88J. B. számhoz) Határozat: Tekintve, hogy azon kérdést illetőleg: hogv a kir. bíróságok hatásköréhez utalt bűnvádi ügyekben minő jogorvoslatok használhatók? a mennyiben törvény kifejezetten nem intézkedik, a m. kir. kormány által törvényes jogkörében kibocsátott, illetve érvényben fentartott eljárási szabályoknak és a hazai törvénykezési gyakorlatnak megállapításai irányadók; tekintve, hogy büntető ügyekre nézve sem törvényeink, sem az elébb emiitett szabályok az igazolásról nem intézkednek, sem pedig a törvénykezési gyakorlat azt mint önálló jogorvoslatot nem ismeri; tekintve mindazonáltal, hogy azon érdekek nagy fontosságánál fogva, melyekről a bíróságok véghatározatai rendelkeznek, és azon lényeges biztosítékok méltatásával, melyeket az ügynek a felső bíróságok által való felülvizsgálata nyújt, a hazai bíróságoknak eddig követett gyakorlata megállapodásra jutott az iránt, hogy vádlottnak az első vagy másodfokú bíróság véghatározata ellen, bár elkésve az illetékes helyre beérkezett felebbvitelc (felebbezés, felfolyamodvány, semmiségi panasz) nem utasítható vissza, ha vádlott egyszersmind kellően kimutatni képes, hogy a felebbviteli határidőt önhibáján kivül mulasztotta el; ellenben tekintve, hogy a gyakorlat e jogkedvezményt a közvádlóra, kinek a felebbviteli határidő pontos megtartása hivatali kötelességét képezi, és a magánvádlóra, illetve sértett félre, kinek a bűnvádi eljárás egész folyama alatt korlátlan szabadságában áll jogos érdekének megóvásáról képviselő kirendelése utján gondoskodni, soha sem terjesztette ki: ezeknél fogva a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással a 2,981/887. B. sz. alatt felmerült esetre, kimondja: bűnvádi ügyekben egyedül a vádlottnak az első vagy másodfokú bíróság véghatározata ellen, a határidőnek vétlen elmulasztása folytán elkésve beérkezett felebbviteli jogorvoslata elfogadható. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1888. évi február hó 10-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márczius hó 9-én tartott teljes ülésben. Féltékenység és terhesség által előidézett kedélyállapotban elkövetett emberölés kísérlete beszámithatlanságának egy érdekes esete. A budapesti kir. törvényszék (1886. december hó 10-én 42,663/P. 86. sz. a.): Szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt vádolt K. Katalin elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének a btk. 65. §. szerinti kísérlete miatt ellene emelt vád- és következményeinek terhe alól felmentetik s azonnal szabad lábra helyeztetni rendeltetik, stb. Indokok: Folyó évi szeptember 23 — 24. közti éjen K. Katalin Irma azon szándékkal, hogy előbb kedvesét H. Simont, azután magát is megölje, az ágy melletti szekrényből kivett egy közönséges, házi használatra szolgáló kést és azzal a vele egy ágyban fekvő H. Simonnak nyakát metélni kezdte, mire H. álmából felébredt, vádlottnő ezen cselekményét abbanhagyva, a kést maga ellen forditá és mialatt H. az ágyból felkelt, lámpát gyújtott, vádlottnő saját nyakán több sértést ejtett. A sérülések következtében mindketten a kórházba szállíttattak, honnan ugy vádlott, mint