A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 10. szám - Az állított rágalmazó tény valódiságának bebizonyítása - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Befejező közlemény

38 ü JOG. hogy alperes közadósnak 2,000 frtot valósággal kölcsön adott volna. Ezen kötelezvény a polgári törvényrendtartás 167. §-ában előirt kellékekkel birváu, ugyanezen törvény 169. §-a szerint felperes tartozott volna azt bizonyítani, hogy a kölcsön le nem lett számlálva. Felperes ezt a bizonyítást meg sem kísérelvén, bizonyosnak tekintendő, hogy közadósok alperestől 2,000 frtot kölcsön kaptak. Ebből következik, hogy felperes magát a kölcsön-szerzödést a csődtörvény 28. §. 2. pontja alapján meg nem támadhatja, mert ily megtámadásnak első feltétele, hogy a szerződés által a csődhitelezők megkárositattak, vagyis, hogy a szerződés folytán a közadós vagyona kevesbülést szenvedett légyen. Ezen feltétel a jelen esetben nyilván hiányzik, mert közadósok 2,000 frtot kaptak és csak ezt tartoztak visszafizetni, vagyonkevesbiilés tehát nem forog fenn és igy azon kérelemnek, hogy a kötelezvény és az azon alapuló B) alatti ítélet hatálytalannak nyilvánittassék, helyet adni nem lehetett. De nem volt hely adható azon további kérelemnek sem, hogy a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján az alperes által eszközölt végrehajtás hatályon kivül helyeztessék azért, mert, mint a kir. itélő tábla helyesen kifejtette, felperes a végrehajtást mint önálló jogcselekvényt külön meg nem támadta. (1888. január ll. 7,261. sz.) A vaspálya csak azon kórokért nem felelős,melyek a megholtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája által okoztattak, űe ha a bekövetkezett baleset vétlen elcsúszás és elesés folytán, minden vigyázat mellett is megtörténhetett, a vaspálya az 1874: XVIII. t.-cikk 1. §-a alapján kártérítéssel tartozik. A budapesti kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Felperes a 2-/. alatti jegyzőkönyvben beismerte, hogy a rajta az alperes társaság szentiványi állomásán 1883. évi január hó 25-én esett sérelem csupán szerencsétlenségnek tulajdonitható, mivel ő, ki azon alkalommal mint az alperes társulat alkalmazottja a hó eltávolításánál foglalkozott, igen közel ment a sinhez, melyen a hó eltávolítását eszközölt vonat haladott és felperes e közben csúszott a vágányra, a minek folytán a vonat egyik lábát elvágta; ezeknél fogva felperes, ki vigyázatlansága miatt önmaga volt oka annak, hogy a vonat alá jutott, alperes ellenében az 1874 : XVIII. t.-cikk intézkedései alapján kártérítést nem követelhetvén, őt az ezen címen évi 840 frt vagy 4,000 frt végkielégítés iránt támasztott keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla; Az eljáró törvényszékitéletét helybenhagyta. Indokok: Felperes keresetében maga sem állítja, hogy testi sérelmének közvetlen okozója alperes lenne, sőt a 2-/. alatti jegyzőkönyvben beismerte, hogy a rajta az alperes társaság szentiványi állomásán, 1883. évi január hó 25-ik napján esett sérelem csupán szerencsétlenségnek tulajdonítható, mivel ő ez alkalommal, mint az alperes társulat alkalmazottja, a vonat tolatásával és a hó eltávolításával foglalkozván, igen közel ment ahhoz a vágányhoz, melyen a hó eltávolítását eszközlő vonat haladott s a melyre felperes e közben lecsúszván, ennek folytán egyik lábát a vonat elvágta. Ezeknél fogva felperes vigyázatlansága miatt önmaga az oka annak, hogy a vonat alá jutott, miért is az 1874: XVIII] t.-cikk intézkedései alapján kártérítést nem követelhetvén, őt az ezen címen évi 810 fi t vagy 4,000 frt végkielégítés iránt támasztott követelésével elutasítani kellett. A magy. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete részben megváltoztatik, felperes részére kártérítés címén 1884. június l-jétől kezdve életfogytáig háromszázhatvan forint évi járadék állapittatik meg és alperes köteleztetik ezen járadékot felperesnek a máilejárt időre egyszerre 15 nap alatt, jövőre pedig előzetes havi részletekben minden hó 1-ső napján, úgyszintén 100 frt perköltséget 15 na]) alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes kártérítési kötelezettséget meg kellett állapítani, mert a per adataiból kitűnik, hogy felperes, ki alperes vaspályatársaságnál mint kalauz volt alkalmazva, 1883. január 25-én a szentiványi állomáson a vonat által elgázoltatván, súlyos testi sérülést szenvedett, kitűnik továbbá, hogy felperest szolgálatának teljesítése közben, midőn nevezett vasúti állomáson a hónak a sínekről parancs folytán vasúti vonattal eszközölt eltakarításánál foglalkozott, érte a szerencsétlenség olyképen, hogy felperes a hótakarta síneken elcsúszván, a vágányra esett és a vonat alá jutott; kitűnik végre az is, hogy ezen szerencsétlenség az 1884: XVIII. t.-cikk 1. §-ban meghatározott kivételek alá nem sorolható, különösen pedig felperes saját vigyázatlanságának nem róható fel, mivel tekintve, hogy az emiitett szolgálat éjjel és hóval fedett sinhálózat közt teljesíttetett, a baleset vétlen elcsúszás és elesés folytán minden vigyázat mellett is megtörténhetett és mert ennélfogva alperes az idézett törvénycikk 1. §-a értelmében felperesnek kártérítéssel tartozik. Mi a kártérítési összeget illeti, azt ugyanazon törvénycikk 2. és 4. §-aihoz képest, tekintettel arra, hogy a vaspálya társaságnak ezen törvénynyel ellenkező szolgálati szabályai és kikötései — felelősségének előzetes megszüntetésére, vagy megszorítására nézve joghatálylyal nem bírnak (3. §.) és tekintve, hogy szakértők bizonyítása szerint felperes egyik lábának elvesztése folytán oly nyomorékká vált, hogy csak hóna alatti mankók segélyével járhat és habár nem is teljesen munkaképtelen, de foglalkozási köre nagyon korlátolt lett és igy felperes valamely számbavehető keresetre képtelennek tekintendő, továbbá tekintettel felperesnek teljes vagyontalanságára, nő és 5 gyermekből álló családjára és eddigi keresetére, a felperes által tényleges szolgálatában a B) alatti kinevezési okirat szerint húzott rendes illetményeiben (300 frt évi fizetés és 60 frt állomási pótlék), összesen 360 frtban, mint életfogytiglani járadékban megállapítani és minthogy fizetése 1884. május hó végével beállittatott, a megítélt évi járadék fizetésére alperest 1884. június l-jétől kezdve, az Ítélet rendelkező részében meghatározott módon kötelezni, ellenben az e címen támasztott többi követelésre nézve felperest keresetével elutasítani kellett (1887. nov. 23.) Ha a vevő az árú átvételével késedelmeskedik, az eladót megilleti az árú elhelyezése iránti rendelkezési jog, minélfogva az eladónak azon tényéböl, hogy a vevő késedelmezése által elárverezés veszélyének kitett árúkat visszarendelve, őrizet alá vette, a szerződés felbontása iránti szándékára alapos következtetés nem vonható. Az utánvét melletti szállítás csak annyit jelent, hogy a vevőnek az árút előre meg kell fizetnie, de nem lehet abból azt következtetni, hogy az eladó a szállítási költségek viselését magára vállalta. (1887 dec. 13-án 912. sz. a.\ Ha a vevő az áttételt határozottan megtagadja, vagy oly feltételtől teszi függővé, melyre az eladó kötelezve nem volt, az eladó azonnal követelheti a vételárt azon esetben is, ha a vevő még akkor átvenni köteles nem volt. A vevő a minőségileg hiányos árút átvenni nem tartozik, de az eladót kifogásairól értesíteni köteles. (18S7. dec. 15-én, 912. sz. a.) Bűn-ügyekben. A szülésznő, ki a szülés alkalmával a vajnűó nő veszélyes állapotát látja és orvos ntán csak akkor küld, mikor az orvosi segély már ngyis késő, és e mulasztás következtében a segély nélkül hagyott nő halála bekövetkezik, a gondatlanság által okozott emberölés vétségét követi el. A magyar kir. Curia : A minősítés és büntetés tekintetében mindkét alsófokú bíróság ítélete megváltoztatik, P. |.-né gondatlanság által okozott emberölés vétségében a büntetökönyv 290. alapján mondatik ki bűnösnek s e miatt a btkv 291. §. alapján 6 havi fogházra és 100 frt pénzbüntetésre, mely utóbbi behajthatlanság esetére a btkv. 53. §. értelmében 10 napi fogházra átváltoztatik s ezenfelül vádlott a bábaság gyakorlatától szabadságvesztés büntetésének befejezésétől számítva 2 évi időtartamra felfüggesztetik. Indokok : Az alsóbbfokú bírósági ítéletek, ugy a minősítés, valamint a büntetés tekintetében megváltoztatandók voltak, mert a kbtkv 93. § a, mely alá az elsőfokú bíróság foglalta a vádbeli cselekményt, erre azért nem alkalmazható, mert eltekintve attól, hogy ezen §. egyáltalán csak azon esetben nyerhet alkalmazást, midőn a szülésznő illetőleg a gyógyszerész kötelességellenes magatartásából az egészségre káros eredmény nem következett be, ettől eltekintve az idézett §. ténybeli feltétele, hogy a szülésznő sürgős esetekben a hivatásával járó s igénybevett szolgálatot megtagadja, vagy elhalasztja, nemcsak egyáltalán nem forog fenn, hanem a tényleg fenforgó büntetendő cselekményt a most idézett törvényben feltételezett esetnek épen ellenkezője képezi. De nem volt elfogadható a budapesti kir. ítélőtábla által megállapított minősítés sem, mely a vádbeli cselekményt a közoktatási minisztérium által 1879. évi 12,521. sz. a. kiadott rendelet