A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 10. szám - Az állított rágalmazó tény valódiságának bebizonyítása - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Befejező közlemény

a JOG. 39 5. pontjának megsértése által elkövetett kihágásnak minősítette és az elsőfokú biróság által meghatározott büntetést az ekként megváltoztatott minősítés alapján hagyta helyben. Nem volt pétiig elfogadható a minősítés azért, mert habár erre^ vonatkozólag is feltétlenül áll az, a mi az elsőfokú bűnösség minősítése ellen fentebb felhozatott, de ezenfelül a kir. táblai minősítés ellen még egyéb lényegesebb tekintetek forognak fenn; a kihágásokról szóló, a budapesti kir. Ítélőtábla ítéletében idézett törvénykönyvnek 1. §. 2. és 4. pontja összefüggéséből ugyanis világosan kitűnik, hogy bármely miniszteri rendelet megsértése csak az esetben állapit meg kihágást, ha azon megszegett rendeletben világosan ki van mondva, hogy megszegése kihágást képez, ha a megszegés — egyéb feltételeken kivül — az illető miniszter által rendeletében kihágásnak nyilváníttatott. A kérdéses miniszteri rendelet, valamint az ennek helyébe lépett 1882. évi 8,824. sz. a. rendelet utasítást tartalmaz ugyan a szülésznők számára, de azt, hogy az utasítás bármelyik rendelkezésének megsértése kihágást képezne s büntetendő lenne, sem az előbbi, sem az utóbbi rendelet nem tartalmazza. Nem nyilváníttatván a rendelet megszegése kihágásnak és ennek következtében nem is állapíttatván annak megszegésere büntetés : a btkv legelső és legsarkalatosabb elvének megsértése nélkül nem lehet az azon rendeletbe ütköző cselekményt vagy mulasztást kihágásnak mondani és arra büntetést szabni. Ezeknek előrebocsájtásával, tekintve, hogy Cs.-né halála az által okoztatott, mert az orvosi vélemény szerint, keresztfekvésü szülés esete állván elő, vádlottnő, kinek mint szülésznőnek a helyzet veszélyes voltát tudnia kellett, a bábák számára kiadott miniszteri utasításban meghagyott kötelessége ellenére, orvos után nemcsak nem küldött, hanem a vajúdó nőt, a kiből a gyermek keze kilátszott, 36 órán át szenvedni hagyta, míg végre orvos után akkor küldött, midőn az orvosi segély későn érkezvén, az annyi ideig segély nélkül hagyott nő halála e mulasztás következtében nemsokára bekövetkezett ; tekintve, hogy vádlottnő az orvos után való küldés elmulasztása által kötelességét sértette meg; tekintve, hogy bármi lett légyen az oka, mely öt, ki a keresztfekvésü szülést látta, az orvosi segély után való azonnali küldéstől visszatartotta, maga a nem küldés ténye culpát, vagyis gondatlanságot állapit meg; tekintve, hogy Cs.-né halála ezen gondatlanságnak okozata: a gondatlanságból okozott emberölést a btkv 310. §. alapján meg kellett állapítani, a büntetést és mellékbüntetést illetőleg a btkv 291. §-a lévén alapul veendő. Azon súlyosító körülménynél fogva, hogy vádlottnő hanyagsága miatt két emberélet esett áldozatul, de fedhetlen előéletét másrészt mint enyhítő körülményt véve figyelembe, a btkv 91. §. alkalmazásával, azok a fent meghatározott tartamban voltak kiszabandók. (1887. nov. 23-án 3,442.) Gyermeken kellő gondozásának elmulasztása és verés által okozott testi sértés ; gyermeknek bezárása a lakszobába nem képezi a személyes szabadnia: megsértését, ha a szülök napközben munkára mennek. (B. T K. 301. és 323. §§.) A >oproni kir. törvényszék. I. L. József, II. L. Józsefné D. Katalin a D. Stefánia sérelmére elkövetett, a B. T. K. 301. §-a alá eső súlyos testi sértés vétségében mint tettestársak bűnösök s ezért a kir. törvényszék a B. T. K. 302. §-ához képest L. Józsefet fél évi, L. Józsefné I). Katalint pedig egy évi fogházra, továbbá mindkét vádlottat az 1887. évi VIII. t.-cikkben meghatározott célokra fordítandó, a soproni kir. ügyészségnél 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetendő, behajthatlanság esetén egyenkint két napi fogházra átváltoztatandó, fejenkénti tiz forint pénzbüntetésre itéli. A személyes szabadság megsértésének várija és ezen váci következményeinek terhe alól a kir törvényszék mindkét vádlottat felmenti. Indokok: L. József bizonyos K. nevű soproni posztós műhelyében már négy évvel ezelőtt megismerkedett D. Katalin hajadonnal, a ki már abban az időben viselős volt és rövid idő multán egy Stefánia névre keresztelt leánygyermeket szült; 8 napos korában ápolásba adta gyermekét H. János soproni lakatosmester feleségéhez, ő maga meg összeállott L. Józseffel s közös háztartást folytattak egymással. Miután D. Katalinnak még 1885. évben L. Józseftől is született egy gyermeke, az ez idei farsangon feleségül vette őt L. József. H. Jánoséknak a gyermek tartásdíja fejében 8 frtot fizettek, a mivel azonban az utolsó hónapokban több izben tartozásban maradtak. A folyó évi május hó elején H. Jánosné elhalt, minek következtében az ott gondviselő nélkül maradt gyermeket H. János visszaküldte az édesanyjához. Ez időtől fogva L. József beleegyezésével a nevezett leánygyermeket közös lakásukban tartották, de ápolásával, gondozásával egyikük sem törődött. L.-ék mindketten a K. posztós műhelyébe jártak dolgozni s reggeli 8 órától délig, délutántól pedig esti 8—9 óráig munkában állottak. A L. Józseftől született gyermeküket rendszerint magukkal vitték a műhelybe, ellenben a kis leányt otthon hagyták magára, s hogy meg ne szökjék, rázárták a konyha-ajtót, így a gyermek magára hagyatva, sem rendes élelmezést nem kapott, sem a tisztántartásáról gondoskodva nem volt, s ha a munkáról visszatért anyja, vagy L. József piszokban találta a kis leányt, rendesen elverték érte. Az édesanyja egy izben, épen pünkösd napján, azt a kegyetlenséget követte el rajta, hogy kivezette az istállóba, a mely egy szabadon hagyott disznónak a szállásául szolgált, s oda bezárta a magával tehetetlen gyermeket. A házbéliek figyelmesek lettek a kis leány nagy sikoltására, s midőn már közbelépni készültek, akkor jött L. Józsefné az istálló kulcsával, s körülbelül fél órai kínlódás után, kieresztette onnét a gyermekét. A sok sanyargatás következtében a gyermek egészen elerőtlenedett, leromlott. A folyó hó 27-én és az azt követő napon j a házbeliek ismételten tapasztalták, hogy a kis Stefánia térden felül megkötözött lábakkal a konyhába volt elzárva. Panaszkodott nekik, hogy nagyon éhes, mert nem adnak neki enni; mire az ugyanazon házban lakó S. Kálmánné és a szakácsnéja zsemlét, kiflit nyújtottak be neki a konyha-ajtó ablakán keresztül. Végül a ! házbeli lakók tették meg a jelentést a rendőrségnél, mely a már egészen elgyötört gyermeket kivette az anyja kezeiből s a városi kórházba küldte megvizsgálás és ápolás végett. Az itt megejtett orvosi vizsgálat, illetve felülvizsgálat adataiból kiderült, hogy D. Stefánia testének különböző részein kék, zöld foltok, ütés nyomai láthatók, mindkét térdizület belső felén négykrajcárnyi nagyságú pörk, a két fülgyaklón pedig felületes beszakadások mutatkoztak. Megállapították egyben az orvos-szakértők, hogy ezen elváltozások ütés, verés, megkötözés és ápolás hiányának a következményei s hogy azok kellő gondozás mellett 14 nap alatt meggyógyulnak ugyan, de az azokat eredményező bánásmód folytatása mellett a gyermek nyomorékká vált, sőt el is halt volna. A kir. ügyészség ugy L. Józsefet, valamint annak nejét is a személyes szabadság megsértésének bűntettéről vádolta. A kir. törvényszék azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 13. T. K. 323. §-ának fogalommeghatározása erre az esetre semmiképen sem alkalmazható, egyrészt azért, mert a szülő, a ki a törvény által reá ruházott házi fegyelem jogát gyakorolja, saját gyermekével szemben a személyes szabadság megsértésében még ama joggal való visszaélés esetén sem válik bűnössé, másrészt pedig, mert a letartóztatás időtartama ebben az esetben még csak hozzávetőleg sincs megállapítva. Ezen okokból a kir. törvényszék a vádbeli bűncselekmény és annak jogkövetkezményei terhe alól felmentendőknek találta a vádlottakat. Ellenben, tekintve, hogy a vizsgálat és a főtárgyalás adataiban teljes bizonyítékot nyert az a tény, hogy a D. Stefánián ejtett sértéseket különféle alkalmakkor és különböző módokon, a vádlottak, különösen pedig a másodrendű vádlott okozta, tekintve, hogy az ölési szándék fenforgása azok egyike ellenében sem bizonyult be, s tekintve végül, hogy az okozott sérülések gyógyulása 14 napi időtartamot igényelt: mindkét vádlottat a súlyos testi sértés vétségében kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél figyelembe vette a kir. törvényszék, hogy a sértett gyermek gondozása és nevelése törvényszerűleg az I ő anyját illete, hogy a gyermeken okozott sérüléseket legnagyobb részben L. Józsefné által elkövetett sanyargatások eredményezték, hogy a gyermekével való elbánásban olyan embertelenség nyilvánul, mely a büntető igazságot a legnagyobb szigor alkalmazására hívja ki: másodrendű vádlott ellenében a törvényesen meghatátározott büntetés legnagyobb mértékét szabta ki. Ellenben az elsőrendű vádlott, L. József irányában enyhítő körülményül volt figyelembe veendő, hogy ő, a mikor a reá nézve idegen gyermeknek a tartásdijat nehezen keresett pénzéből fizette, vagy fizetni segítette, majd meg egészen a saját lakásába befogadta és tartotta, voltaképen a más kötelességét teljesítette; figyelembe veendő volt, hogy az egész napi elfoglaltságánál fogva nem is állott módjában, hogy a gyermek sorsáról meggyőződést szerezzen, hogy az azzal I való elbánást ellenőrizze, s hogy ugyan ő ellenében nem is bízo| nyúlt be egyéb, mint az a tény, hogy a sértett gyermeket a tisztátlankodása miatt egyszer-másszor ő is megverte. Mindezek alapján j ezen vádlottra nézve enyhébb büntetés szabandó. (1887. augusztus | hó 9-én 2,533. sz.)