A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - A budapesti kir. itélő tábla tevékenysége 1888. évi január hóban

6í> A JOŰ. az igazságszolgáltatás érdekeit szem előtt tartva, tehetséges, képzett, munkakedveié) és tiszta jellemű egyéneket a birói székre emelhetni és a hátsó lépcsők befolyásának, a 9—11 protektorok titkos uralmának és a serviíis választókerületek elnökeinek diktátorságának véget vetni, Magyarország igazságügyeit felelős miniszter és nem holmi felelősség nélküli befolyásos klikk által vezettetni. A betét elég nagy volt, de a nyert eredmény sem kicsinylendő. A Horváth-féle praeludium szükségkép az egész vitára is volt kihatással. Alkalmat szolgáltatott nemcsak az igazságügyérnek, de a kormányelnöknek is igen szép, férfias nyilatkozatra, de alkalmat adott Horváthnak is »pater peccavi«-t mondani és az incidenst egész jelentéktelenné tenni. Maga a szakszerű vita is ez idén érdekesebb, termékenyebb volt, mint bármely eddigi igazságügyi budgetvita. Akadtak elegen, a kik az igazságügy terén nagyobb sürgést forgást szerettek volna látni, a kik az eddig elért eredményt keveselték, a kedifikációt nagyobb mérvben kívánták volna folytattatni és parlamenti tárgyalás alá juttatni, — de nem akadt senki, a ki az eddig elért eredményeket kifogásolta vagy gáncsolta, Fabiny ur iránti bizalmatlanságának kifejezést adott volna ; nem gravamenek, hanem desideratumok képezték a felszólalás tárgyát. Nincs kétség benne, hogy több is történhetnék az igazságügy terén; hogy az igazságügyi alkotások tempója talán kissé lassúbb, mint azt az ország érdeke megkívánná ; hogy az igazságügyért nem lengi át azon hév és idealizmus, mely Horváth Boldizsár működését jellemezte; hogy a haladás barátainak okuk van kissé türelmetlenkedniük azon lassú, fontolva haladó módszer mellett, melyet az igazságügyi kormányzat alkalmaz; de mindez utóvégre csak egyéni felfogás. Hs kérdés, vájjon nem fogunk-e ezen rendszer mellett kevesebb ugyan, de alaposabb törvényekhez és igazságügyi vívmányokhoz jutni, mint az ideális hévvel előre törekvő, de minden alaposságot nélkülözött és csak selejtes munkát előállított Horváth-aerában. Évtizedek mulasztását utóvégre nem lehet egy tollhuzással helyrehozni; nem lehetne még akkor.sem, ha jobb és ügyesebb igazságügyi apparátus állana a ministernek minden téren rendelkezésére, mint a minővel tényleg rendelkezik. Egy dolog azonban rendkívül jellemző és azért el nem hallgathatjuk; mert ez mutatja a legvilágosabban, hogy a minister minden jogos és méltányos kívánatnak megfelel és hogy a parlamenti támadás nem a dolog természetéből folyó, hanem csak vihar egy pohár vizben volt. A jogi szaksajtó Pauler igazságügyi kormányzata alatt a legridegebb oppozíciót képviselt, naprólnapra ostromolta a rendszert, a beállott tespedést az igazságügy minden ágázataiban, a kinevezési botrányokat és unisono követelte a minister visszalépését. Most azonban csak egyhangú dicséret zeng a szaksajtó hasábjain. Jóakarólag figyelmezteti a minisztert az egyes hibák, mulasztásokra és örömmel tapasztalja, hogy figyelmeztetései kárba nem vesznek; és ezért önzetlenül és teljes odaadással támogatja az igazságügyi kormányt nehéz, de hálás feladata teljesítésében. És különös elégtétellel utalhatunk lapunk magatartására, mely kezdettől fogva tudta Fabiny ur kiváló tehetségeit, szorgalmát és komoly törekvéseit méltányolni és elismerni, akkor, midőn a közvélemény és szaksajtó még bizalmatlankodó és várakozó állást foglaltak el. Pedig lapunk függetlenségét soha sem felfelé, — sem lefelé nem tettük kockára bárki érdekében sem, és minden kérdésben csakis tiszta meggyőződésünknek adunk kifejezést. A bizalom azóta mind szélesebb körökre terjedt és az igazságügyi vita alatt kénytelen-kelletlenül a kormánypártot is magával ragadta, ugy hogy teljes elégtétellel és megnyugvással mondhatjuk: Fabiny ur parlamenti állása ma erősebb, mint valaha és csak rajta fog múlni, hogy a kezdett ösvényen tovább haladva, a bizalom iránta és alkotásai iránt évről-évre fokozódjék. Szerencsés és máris gyümölcsöt teremtő elhatározás volt I tőle T e 1 e s z k y urat maga mellé államtitkárnak megnyerni. Ezen férfiú már magában véve garancia arra nézve, hogy MagyarI ország igazságügye el nem posványodhatik, hogy a kodifikáció lassan bár, de egységes elvek szerint fog folytattatni és hogy a gyakorlati élet szükségletei, valamint az ügyvédi kar érdekei az igazságügyi kormányzatban hathatós és befolyásos szószólóval birnak. Ugy az ő. mint a miniszter további működéséhez a legjobb reményeket fűzzük. Az igazságügyi vitának kimagasló mozzanatai a miniszter, az államtitkár és Hodossy Imre beszédei voltak. Ez utóbbi beszéde nemcsak ritka formatökélye által vált ki a jelenleg kedvelt pongyola parlamenti szónoklatok közül, de fenkölt tartalmánál fogva is felülemelkedik az igazságügyi vitában elmondott többi beszédek fölött. Hódossy nem transigál és nem alkudozik a pillanatnyi áramlattal; benne lobog az ideális igazságszolgáltatás és kodifikácio szent vesztatüze és ő kifejezést ád azon magasztos elveknek, tekintet nélkül a sivár környezetre, a megvalósításuktól, fájdalom, messze-mess/.e hátráltató szomorú pénzügyi viszonyokra. Ezt teheti, a mig az ellenzéken ül, a mi nem zárja ki, hogy őt is mielőbb szeretnők a pozitív alkotások terén jelentékeny tényezőként működni látni. Fontos volt azon elv, melyet az igazságügyéifigyelmébe ajánlott: hogy a kinevezéseknél a gyakorlati élet ismeretével biró és ügyvédi pályán működő egyéneknek elsőbbséget adjon. Sok birói baklövés csakis arra vezethető vissza, hogy az illető biró előtt a gyakorlati élet terra incognita. Reméljük, hogy a ministerium ezen jóakaró tanácsot kellő figyelmére fogja méltatni. Teleszky és az igazságügyéi- beszédei reánk, jogászokra nézve kiváltkép pozitív részükben érdekesek, az alkotások sorrendjének és egymásutánjának és azok megvalósítási módozatainak elősorolásában. Mindkettőről tudjuk, hogy erélyes, szavahihető és jellemes férfiú, a ki nem igéri azt, még a parlament előtt sem (pedig eddig a parlamentnek tett ígéretek vajmi kevés komoly számba vétettek), a mit keresztülvinni, megvalósítani nem akar és nem fog. Es azért nyugalommal és teljes bizalommal nézünk a jövő elébe. Az igazságügyi kormányzás nem kedvtöltés, de komoly nehéz munka, mely annál nehezebb és felelősségteljesebb, mert sikeres keresztülvitelétől függ hazánknak jóhirI neve, hitele, jólléte és fennállhatási lehetősége a kulturáüamok sorában. Vajha módunkban állana a jövő budgetvita alkalmából az igazságügyi kormányzatnak ez irányban is elismeréssel | adózni. (Dr. 'Révai Lajos. VA budapesti kir. itélő tábla tevékenysége 1888- évi január hóban. Az 1888. évi január havi ügyforgalom kimutatásának abból a két adatából, hogy a budapesti kir. itélő táblán e hónap alatt beérkező 9,827 ügygyei szemben 10,377 ügy intéztetett el, megállapíthatjuk azt az eredményt, hogy a hátralék nem szaporodott tovább, hanem e hónapban — bár kevéssel — de ismét apadt. Az 1887. év végén maradt 31,221 hátralék-szám, melyet némely napilap egy kis túlzással már épen 40,000-re kerekített ki s a melyet — talán épen ennek nyomán — jogászkörökben is ily összegűnek hallhattunk emlegetni, leszállt 30,07l-re. Apadt tehát a budapesti kir. itélő tábla hátraléka az 1888. évi január hóban 550-nel. A hátralék nagyságához arányítva, bizony kicsiny e szám. De nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy e kir. táblához ez év első hónapjában 1,185-tel több ügy érkezett, mint az előző évekéhez képe t, a beérkezésben nagy emelkedést mutató 1887-ik év január havában. Ha ennek dacára mégis apadt a hátralék, azt mindenesetre kedvező jelnek tekinthetjük a jövőre nézve. •Más kérdés azután az, hogy ha az eddigi évek eredményétől elütőleg, ezután az apadás állandóvá válnék is e felsőbb bíróság hátralékában: lehetne-e munkaerő szaporítás nélkül, a meglevő erőkre bizni annnk leapasztását; meglehetne-e várni, mig a 30 6 ezernyi hátralék ilyen fokú apadássál leolvadna egy elfogadható számig, p. o. 10 ezerig? (Ennyi elintézetlen ügy a budapesti