A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 7. szám - A magánvégrendeletek alkotása tárgyában kiadott igazságügyministeri utbaigazitás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 7. számához. Budapest, 1888. február 12-én. Köztörvényi ügyekben. Azon körülmény, hogy örükha^ryó n szüleitől kapott vagyont inés nőtlen korában elköltötte és hotry a hátrahagyott egész vagyon a házasság tartama alatt szereztetett, a hagyaték josri természetének megállapítására befolyással nem bír; niivel a hagyatéki vasryou ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnal az Srfikhagydhori viszonyában keresendő, a \i>zonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a ml a szülőitől kapott vagyon értékét föliilhaladja. A pestvidéki kir. törvényszék: A perújításnak hely adatik és az alapperben 1S85. február 4 én 8,119. sz. a. kelt Ítéletnek hítályon kívül helyezése mellett, a néhai F. János által 1882. évi szeptember 28-án alkotott végrendelet alaki hiányból érvénytelennek kimondatik; mindazonáltal a nevezett örökhagyó után maradt, a hagyatéki eljárás folyamán a szent-endrei kir. járásbíróság által 923/83- sz. a. felvett jegyzőkönyvben összeirt hagyatéki vagyonra mint szerzeményére, alperesnek hitestársi örökődési joga megállapíttatik. Indokok: Felperesek perujitási keresetükben lényegileg a per tárgyára vonatkozó olyan új bizonyítékot hozván fel, melyet az alapperben nem használtak, ez okoknál fogva a perújításnak az 1881. évi L1X. t.-c. 69. §-ának 2. pontja alapján hely volt adandó. Érdemileg, miután a felperesileg a keresethez A. alatt becsatolt közokirattal teljes hitelt érdemlöleg beigazoltatott, hogy az örökhagyó F. János által 1882. évi szeptember 28-án alkotott végrendeleten tanuként szereplő W. György alperesnek első unokatestvére, igy alperes a végrendelet által neki szánt előnyben nem részesülvén, egy ötödik végrendeleti tanú hiányában, ennek folytán jelzett végrendelet az 1876. évi XVI. t.-c. 9. §-a alapján érvénytelennek kimondandó és örökhagyó hagyatéki vagyonára, annak szerzeményi minőségének megállapításával, alperes hitestársi örökösödési joga megállapítandó volt. Bár felperesek úgy keresetükben, mint a per során a hagyatéki vagyon jogi természetének megállapítása nélkül csupán a törvényes örökösödés kérik megállapittatni, miután azonban felperesek törvényes oldalt ági örökösödés jogcímén, alperes pedig a hagyatéki vagyon szerzeményi minőségét vitatván, hitestársi örökösödés jogcímén tartanak igényt a hagyatéki vagyonra, ebből kifolyólag eldöntendő volt azon kérdés is, vájjon a hagyatéki vagyon tekintendő-e és mennyiben áginak, avagy szerzeményinek. A perhez csatolt telekkönyvi kivonatok szerint a hagyatéki ingatlanokat örökhagyó adásvétel utján szerezvén, azok az ellenkező bizonyításáig szerzeménvieknek tekintendők ; miután azonban az ideiglenes törvénykezési szabályok értelmében szerzeményi vagyont csak az képez, mi az ági vagyon értékének levonása után megmarad és csakis ebben előzi meg végrendelet hiányában a hivatolt szabályok 14. S-a értelmében a hitestárs az örökhagyónak oldalági örököseit, felperesek pedig a per során azt vitatják, hogy a hagyatéki vagyon alapja, az örökhagyónak velük közös ágától származik, tekintve, hogy a felperesileg e részben becsatolt B., C, D. és E. alatti okmányok közül a B. alattival ugyan igazoltatott, hogy örökhagyóra szülei után 500 forint (váltó) jutott osztályrészül, de hogy ezen összeget örökhagyó tényleg megkapta volna, beigazolva nem lett; alperesnek e részbeni tagadásával szemben a felperesileg egyoldalúlag felajánlott főeskü, miután felperesek maguk se állítják, hogy alperes ezen bizonyítandó körülményről közvetlen tudomással nem birna, mint perrendellenesen alkalmazott, de tekintettel arra, hogy felperesek arra nézve, hogy a kérdéses 500 váltóforint örökhagyónak megnősülése alkalmával meglett volna, egyáltalán nem igazolták, mint célra nem vezető mellőzendő volt; tekintve továbbá, hogy a D. alatti ugyan igazolja, hogy örökhagyó néhai Teréz testvérének végrendeleti örököse volt, de arra nézve, hogy azon vagyon, melyről a végrendelet intézkedik, örökhagyó szülőitől származott volna, miután csak ez esetben volna az ági vagyonnak tekinthető és hogy örökhagyónak mint végrendeleti örökösnek öröksége mennyit tett ki, mi bizonyítékot sem képezvén ez utóbbi körülmény az E. alatt becsatolt okmány által, mely eo-v'szeríí feljegyzés lévén 100 frt tartozásnak kifizetéséről, sem igazoltatik : ezek alapján felperesek örökösödési igényének mellőzésével a hitestársi örökösödés volt megállapítandó. (1886. évi június 1-én 510. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbírósági ítéletét azon részében, mely szerint a perújításnak hely adatott és néhai F. János által 1882. évi szeptember hó 28-án alkotott végrendeletet érvénytelennek mondotta ki, mint nem felebbezettet, azon kiegészítéssel mindazonáltal, hogy ezen rendelkezés csak a perben álló felek jogviszonyaira bir befolyással, érintetlenül hagyja. Ellenben az öröklés szabályozása tekintetében megváltoztatja részben és akkép, hogy a hagyatéki vagyonból kiadandó 210 forintra nézve felperesek öröklési jogát törvényes oldalági örökösödés, ellenben az összes leltározott ingó és ingatlan vagyonokra a fenti 210 frttal terhelten és az e perben egyébként nem érvényesített özvegyi jog kérdésének érintetlenül hagyása mellett, alperes öröklési jogát hitvestársi öröklés címén megállapítja. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy az 1876. évi XVI. t.-c. 9. §-ban foglalt eset fenforgása nem a végrendelet érvénytelenségét, hanem csak azt vonja maga után, hogy az idézett törvényben emiitett kedvezményezett, a neki szánt előnyben nem részesülhet, az elsöbiróság érintetlen hagyott azon rendelkezését, mely szerint örökhagyó végrendeletét érvénytelennek mondotta ki, kiegészitendőnek találta a kir. itélö tábla azon kijelentéssel, hogy ezen érvénytelenség csak a perben álló felek jogviszonyaira bir befolyással, ellenben a végrendelet egyéb intézkedései tekintetében az említett Ítéleti rendelkezésnek hatálya nincs. Az öröklés szabályozása tekintetében részben és a fenti értelemben megváltoztatandónak találta a kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét, mert noha felperesek semmivel sem igazolták, hogy az örökhagyó hagyatékánál felvett leltárban összeirt vagyon örökhagyóra szüleitől vagy azok ágáról szállott volna s noha ilyen esetben, vagyis szerzeményi javakban, az oldalág kizárásával az idézett törvényszabály 14. §-a értelmében a hitvestárs van hivatva örökölni, mindazonáltal, mivel szerzeményi, illetve közszerzeményi vagyonnak csak az tekinthető, a mi az örökhagyóra bebizonyithatólag hárult öröklött értékét meghaladja, felperesek öröklési jogát el kellett ismerni azon értékre nézve, melyet örökhagyó szülőitől, illetve az ágtól kapott. Ilyen értéknek kellett venni azon 500 váltóforintot, illetve 210 o. é. forintot, mely örökhagyónak a B. alatti osztály szerint jutott, mert noha ezen osztály örökhagyó atyjának életében létesült, annak tárgyát az apai vagyon felosztása képezte és az ekképen nyert vagyon olyan értéket képez, mely az idézett törvény értelmében az apára és illetve ennek leszármazóira volt visszaszállandó. Hogy pedig örökhagyó ezen értékben részesült, azt a kir. itélő tábla bebizonyitottnak tartja, mert alperes a B. és C. alatti okmányok valódiságát meg nem tagadta, elleniratában ezen teljes hitelt érdemlő okmányok ellenében annak puszta tagadása pedig, hogy az azokban emiitett összeget örökhagyó meg nem kapta, a nyújtott bizonyíték megerötlenitésére nem elegendő. Az sem jö' hetett figyelembe, hogy alperes megtagadta, miszerint ezen érték a hagyatéki vagyonok valamelyikébe beruháztatott volna, mert ilyen öröklött vagyon létezése igazoltatván, szerzeményt csak azon érték képezhet, mely ezen öröklött vagyont meghaladja. Ellenben a F. Teréziától állítólag kapott értékre nézve a kir. itélö tábla sem azt, hogy ilyen örökhagyóra hárult volna, sem azt, hogy az ági öröklött vagyon minőségével birna, beigazoltnak nem találván, erre vonatkozólag felperes öröklési igényeit meg nem állapíthatta. Alperes az egész per során a hagyatéki vagyon leltári értékét nem kifogásolván, minthogy ezen 2,753 frtot képviselő érték, a hagyatéki terhekből örökhagyóra eső 1,475 frtot és az öröklött értéket teljesen fedezi, az öröklött érték kiadása ellen, ezen szempontból sem lehet kifogás. Ezek alapján tehát meg kellett állapítani, hogy örökhagyó hagyatékában 210 frt ági öröklött érték van, melynek öröklésére felperesek vannak hivatva, mely tehát nékiek kiadandó és meg kellett másrészt állapítani azt, hogy az összes leltározott vagyonban való öröklésre, ezen 210 frt öröklött vagyon kiadásának kötelezettsége mellett, alperes van hivatva. (1887. évi március 2-án 32,176. szám.) A magy. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság Ítéletében a felperesekre