A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 7. szám - A magánvégrendeletek alkotása tárgyában kiadott igazságügyministeri utbaigazitás

26 A JOG. háramló örökség címén megítélt 210 frt összeg lefizetésére, az özvegyi jog kérdésének érintetlen hagyása mellett, határidő kitűzve nem lévén: a neheztelt Ítéletben foglalt rendelkezés nem áll útjában annak, hogy alperes a per során nem is emiitett özvegyi jogát ez összegre is érvényesíthesse és hogy felperesek ez összeg iránti jogukat a hagyatéki vagyonra szerzendö jelzálog útján biztosithassák ; e tekintetben tehát a másodbiróság ítélete sem hiányosnak, sem alperesre nézve sérelmesnek nem tekinthetvén : azt helybenhagyni kellett indokolásánál fogva és azért, mert hogy a felperesek részére megítélt összeget örökhagyó szülői vagyonából tényleg megkapta, alperes jelen fclebbezésében sem veszi határozott tagadásba, azon különben nem igazolt körülmény pedig, hogy örökhagyó a kapott vagyont nőtlen korában elköltötte volna és hogy a hátrahagyott összes vagyon a házasság tartama alatt szrereztetett, a hagyatéki vagyon jogi természetének megállapítására befolyással nem bír; mivel a hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a mely a szülőitől kapott vagyon értékét meghaladja. (1887. október 7-én 3,567. szám. Válóperben álló nő részére tartásdíj megállapításának nincs* helye az esetre, ha a házasság tartama alatt a nő férje ajándékozása folytán oly önálló vagyonhoz jut, melyből a tartási igények kellőleg kielégíthetők. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1887. június hó 30-án 39,856/B. 1887. sz. a.): Rohrer Viktor ügyvéd által képviselt Cs. Józsefné szül. U. Vedella Irmának, Polónyi Géza ügyvéd által védett Cs. József elleni havi 500 frt tartásdíj iránti perében itélt: Alperes köteles 3400 frtban 1886. évi február 1-étől 1887. évi június 30 ig havonként 200 frttal számított, már lejárt, továbbá folyó 1887. évi július 1-ével kezdődő s minden következő hó 1-én fizetendő 200 frt ideiglenes nőtartási díjat az alperes által felperes ellen indított házassági válóper jogérvényes elintézéséig, esetleg a válóper egyházbirósági elintézése után a házasságból felmerült vagyoni kérdések rendezése végett a polgári bíróság előtt folyamatba teendő per végleges erejű elintézéséig, továbbá az Ítéleti illeték fizetésén felül 160 frt perköltséget megfizetni, viszontkeresetével alperes elutasittatik stb. A budapesti kir. itélö tábla (1887. szeptember hó 14-én 36,795/p. 87. sz. a..): Az elsőbiróságítéletét, amennyiben felperes havi 200 frtot meghaladó követelésével elutasítva lett, — helybenhagyja, egyebekben azonban az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és felperest 200 frt havi ideiglenes tartásdíj iránti követelésével és így kereseti összes kérelmével elutasítja. Indokok: Felperes arra állapította keresetét, hogy alperes férje, ki 45—60 ezer frt évi jövedelem felett rendelkezik, Í886. évi január hó 24-én őt elhagyta s utóbb ellene a válópert is megindította, alperest tehát ideiglenes tartásdíj fizetésére kívánta köteleztetni. Alperes beis merte, hogy nejét elhagyta s a válópert megindította; védekezésül azt hozza fel, hogy erre nejének hűtlen s a tettlegességig terjedő sérelmes magaviselete miatt volt utalva, továbbá, hogy neje javára a házasság tartama alatt 70 ezer frt értékű és évenkinti 5 ezer frtot jövedelmező házat vásárolt, e vagyonból pedig felperes szükséglete kellőleg fedezhető. E védekezéssel szemben felperes beismerte, hogy a házassági kötelék keletkezése alkalmával vagyontalan volt, továbbá, hogy annak tartama alatt vásárolt és az adás-vételi ügylet megkötése idején 70 ezer frt értékű ház tulajdona kizárólag felperes részére lett bekebelezve, s ugyanezt mint önálló vagyonát utóbb eladta. A per adataiból az is kitűnik, hogy a jelzett házat terhelő és St. Károlyra engedményezett 20 ezer frt követelés kielégítése iránt alperes feltétlen fizetési kötelezettséget vállalván, eme követelés alperes ellen már per utján is érvényesíttetett s abból alperes 500 frtos heti részletek által 9000 frtot tényleg letörlesztett. A tényleg különvált nő által a válóper tartamára igényelhető tartásdíjnak az lévén célzata hogy addig is, mig az elválás és vitás vagyoni viszonyok kérdésére nézve végérvényes intézkedés történik, a nő életszükségleteinek fedezete ideiglenesen biztosittassék; ebből önként következik, hogy tartásdíj megállapításának nincs helye az esetre, ha a házasság tartama alatt a nő oly önálló vagyonhoz jut, melyből a tartási igények kellőleg kielégíthetők. A mennyiben tehát a jelen esetben nem lett is teljes hitelt érdemlőleg bizonyítva, hogy a közös háztartás elhagyására felperes hűtlensége vagy sérelmes magaviselete miatt erkölcsileg avagy tényleg kényszerítve volt, minthogy felperes a házasság tartama alatt 65 — 70 ezer frt értékű, alperestől eredő nagy vagyonhoz jutott, minthogy a jelzett adatokból okszerűleg az is következtetendő, hogy e vagyonból a tényleges különválás idején 45—50 ezer frt maradt felperes rendelkezésére, e vagyon jövedelméből pedig felperes állásának megfelelő vagyoni igények eléggé fedezettnek voltak tekinthetők, ez okból a felperest kereseti összes követelésével elutasítani kellett. Alperes csak feltételesen emelvén viszonkeresetet, erre nézve külön intézkedés szüksége fenn nem forgott. A ni. kir. Curia (1888. január 5-én 7,973/p. 87. sz. a.): ' A kir. ítélő tábla ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. • A birka oly árának, mely az eladás helyén rendes piaci árral bir, minőségénél fogva nem tekinthető. A m. kir. Curia (1888. január 24. 980 v. 87.) (L. Bernát felperesnek H. István alperes elleni 340 frt s jár. iránt a zalaegerszegi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben) stb. . . . Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A tömeggondnoknak nemcsak készkiadása, de munkadíja is | megállapítandó a csődöt kérő ellen akkor, ha a csödnyitási kérelem a felsőbíróságok által az elsőfokú határozat megváltoztatásií| val, mint alaptalan cintasittatot'. A debreceni kir. törvényszék: Minthogy csődnyitást kén") ! ez iránti folyamodását a 8,610/1884. P. és 9,921/1884. P. sz. alatti tárgyalások során fentartotta a nélkül, hogy panaszlott védekezésével szemben, több hitelező létezését igazolni képes lett volna; minthogy annak ellenére, a panaszló elleni csődnyitó végzésben folyamodó a esődtörvény 87. §-a rendeletéhez képest az előleges költségek fedezésére 50 frt lefizetésére köteleztetett, előlegadás iránti készségét pedig már az első tárgyalás alkalmával megajánlotta; továbbá: minthogy habár a csőd másodbiróilag megszüntettetett is, a leltározást a csődbíróság meghagyása folytán két nappal előbb foganatosította, mint az annak abbahagyására felhívó értesítése csödkérőnek tömeggondnok kezéhez eljutott; minthogy végre folyamodó panaszlottal kiegyezvén, a leltározott ingók a másodbirói végzés folytán zár alól felszabadultak és igy panaszlótól többé be nem vehetők: a törvény azon intézkedése nyomán, hogy a tömeggondnok díjai, ha csődkérő csődnyitási kérelmével mint alaptalannal, elutasittatik, ezen felet terhelik: tömeggondnok dijai és kész kiadásai a csődöt kérő H. Emma folyamodó ellen megállapittatnak. (1886. június 8-án 6,464. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését oly változtatással, hogy a tömeggondnok részére megállapított 80 frt 19 krból csődöt kérőt csupán 49 frt 92 kr. készkiadásban marasztalja, ellenben a többi 30 frt 27 krt tevő díjak megfizetése alól azt felmenti, helybenhagyja. Indokok: Mert miként ezen kir. itélő táblának 1884. évi december 1-én 5,925. sz. alatt hozott végzésében kifejtve van, H. Kmma a csőd elrendelhetése törvényes feltételeinek meg nem felelvén, ugyanannak kérelmét alaptalannak s a csődöt el nem rendelhetőnek kellett tekinteni, minélfogva csődöt kérő a .kérelme folytán felmerült készkiadások megtérítésére helyesen lett kötelezve. A tömeggondnoki díjak azonban ilyeneknek nem vehetők, azért felfolyamodót azok fizetése alól felmenteni kellett. (1887. évi február hó 3-án 5,935. szám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése felfolyaniudással megtámadott azon részében, mely szerint csődöt kérő hitelezőt a tömeggondnok részére munkadíj címén megállapított összeg fizetése alól felmentette, megváltoztatik s az elsőbiróság végzése e tekintetben is helybenhagyatik. Indokok: Mert panaszló csődnyitási kérelmével a jogerőre emelkedett 6,446/1885. szám alatt kelt másodbirósági végzés szerint azon oknál fogva utasíttatott el s marasztaltatott a felmerült^ költségben, mivel nem igazolta, hogy panaszlottnak több hitelezője lett volna. Tekintve, hogy ezen, bár alaptalan fellépése folytán elsöbiróságilag elrendelt csődeljárásnak törvénv szerint szükséges következménye volt a leltározás, tehát a kirendelt tömeggondnoknak a leltározás körüli eljárása is; tekintve továbbá, hogy tömeggondnok e minőségében a csődtömeg érdekében tett fáradozásai díjazását a csődtörvény 103. §-a alapján joggal követelheti : ebből szükségképen következik, hogy ezért ép ugy, mint a csödnyitás körül felmerült költségért nem a panaszlott adós, hanem a jogtalanul csődöt kérő hitelező tartozik felelősséggel; az eljáró csődbíróság tehát helyesen kötelezte őt a mérsékelve megállapi-