A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 30. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 4. r.

248 A JOG. Most ha bármennyire képzett ügyvéd biró akar lenni, azzal utasittatik vissza, hogy kezdje a joggyakornoksággal. Pedig mint biró, sokkal több hasznot hajtana az államnak és közönségnek ama joggyakornokból vált bírónál. Hogy ez igy történik, egyedüli oka a nyugdíj, mert azon ügyvéd, ki több éven át gyakorlatilag tanult és kiképezte magát, előrehaladtabb a korban a joggyakornok és aljegyzőnél és közelebb áll a nyugdíjaztatáshoz, mi az államra látszólagos hátrány. De ha már mint ügyvéd is jogot szerzett az állammal szemben nyugdíjra, ha több éven át a nyugdíj-alaphoz hozzájárult, a nehézség eloszlik és épen ugy fog biróvá kineveztetni, mint az aljegyző. Igaz, az általam megpendített eszme — melynek helyessége még vita tárgyát képezi — lassan vezetne célhoz, de hát a numerus clausust sem lehetne azonnali érvénynyel életbeléptetni. Az eszme meg van pendítve, csak hozzá kell szólani. 7 Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta : LÁNYI BERTALAN, rima-szombati kir. tszéki biró. y' (Negyedik közlemény.) * Az 1791. évi porosz Landrecht, az 1807. évben kiadott Code Napóleon, az 1811. évben kihirdetett ausztriai polgári törvénykönyv, valamint az újabbi codiíicationalis munkálatok több-kevesebb tekintetben a tulajdon szabadságának elvűből indulnak ki a tulajdonjogban rejlő jogosítványok praecisirozásánál; Angliában azonban, a hol a tulajdon és birtokviszonyoknak eredeti alakulása és további fejlődése határozottan a germán jog jellegét viseli magán, a hol azonban a monarchikus elv m.eggyökerezése s ezzel kapcsolatban az államegység megszilárdulása folytán az ország földének s igy a nemesi birtoknak egyedüli híívédurául mindenkor a fejedelem tekintetett,19 a hol tehát a magánjogi viszonyok a politikai szakadozottság jelenségeit soha fel nem tüntették, a tulajdon intézményének újabbi története a continentalis jogiejlődés vezérelveitől némileg eltérő különleges irányt követ. Az elidegenitést illetőleg korlátozott dologi tulajdon és a szabad forgalom tárgyát képező személyes vagyoni tulajdon közti különbség a mai angol jog szerint is fennáll29 s Angliában a közgazdasági élet minden virágzása és a polgári szabadság teljes megvalósítása dacára a vagyonjogi viszonyok terén a hűbériség többféle maradványával találkozunk; a mi azon körülményen kivül, hogy a római jog az angol jogfejlésre közvetlen befolyást sohasem gyakorolt, némikép azon conservativ irányzatnak is tulajdonítandó, a mely az értékeknek a tőkeforgalom érdekében óhajtott lehető mobilizálásában nyilvánuló törekvés némi ellensúlyozásául a földbirtok viszonyok stabilitását — agrár szempontból — biztosítani igyekszik. Több tekintetben hasonló felfogás volt irányadó azon jogszabályok képződésénél, melyek hazai magánjogunk történetében a tulajdon intézményének elvi kifejtését jellemzik. Már a vérszerződés 2. pontja, a melyben megalapittatott, hogy a közös szerzeményből a hét törzs egyike sem zárassék ki, tanúskodik a szoros nemzeti együvétartozás azon érzetéről, mely a honfoglalás utáni államalakulás és az ezzel karöltve járó jogrendezés nagy munkáját átlengi. A szállásbirtok (descensus), mely az országnak földéből a 108 nemzetség mindegyikének osztályrészül jutott, az egész nemzetségnek közös tulajdonát képezte és habár arra nézve sem hiányoztak példák, hogy egyes családok a nemzetség szállásából külön részt kaptak; ez, valamint azon körülmény is, hogy egyes kiválóbb vitézek a vezér által külön birtokkal is lettek jutalmazva, a vérségi és jogközösségi kapcsolatot gyengíteni képes nem volt. Sőt a midőn azon szoros kötelék, mely a honalapítás ténye által a nemzettest egyes részeit szorosan egybeíüzte, az előbb csak a törzséletben nyilvánult együvétartozási érzetet hatalmas nemzeti közszellemmé kifejlesztette és ez által a haza közös * Első közlemények a »Jog« 16., 25. és 28. számában. 19 L. M a c a u 1 a y : »Anglia története*, ford. Csengery Anlal, I. 32. Lette: Agrarverfassung und Agrargesetzgebung. RottekésWelcker: Staatslexikon, I, 338. 1. 20 A tulajdon újkori története az európai szárazföldön : a földbirtok hűbéri joga kiszorításának története, az ingóságoknak római mintára alkotott joga által s Angliában is, bár a tulajdon története még ott egyáltalán befejezve nincs, nyilván a személy s vagyon joga az, a mely a dologi vagyon jogát megsemmisítéssel fenyegeti. M a i n e i. m. 221.. földjének közjogilag egységes állammá való megszilárdulását eredményezte : a tulajdon- és birtokviszonyok végleges alakulására ugyancsak azon kettős viszony követelményei váltak döntőkké, a melyben az egyén egyrészt a nemzet egészéhez, másrészt a család és nemzetséghez kezdettől fogva állott. Az e tekintetben mérvadó szempontok teljes kidomborodását szemlélhetjük a birtokszerzés és birtokvesztés azon rendszerében is, mely a jogfejlődés nemzeti irányának a hűbéri eszmék mindinkább terjedő áramlatával! egyesítése folytán gyökeresen átalakult későbbi hazai magánjognak egyik integráns részét képezte. Ugyanazon felfogás, mely a szállásbirtokot a nemzeti közösségből deriválta, jellemzi a magánjognak a tulajdon intézményére vonatkozó későbbi álláspontját is, azon különbséggel, hogy a közösség fogalmának súlypontja a királyság teljes consolidálása után a király személyébe, vagy helyesebben: a politikai nemzetegységet képviselő magyar szent koronába helyeztetett.21 Nagy Lajos 1351. törvénye óta már csak a szent korona tekintetett minden szabad (nemesi) birtok forrásául (sancta corona est radix omnium possessionum) s az adomány tulajdonképen csak a királyi jognak az adománylevél értelmébeni átruházását képezte. E mellett azonban nem maradt figyelmen kivül azon másik szempont sem, mely már a szállásbirtoknak a nemzetség egyes tagjai között történt felosztása alkalmával a jogközösség fentartásában nyilvánult és a birtokviszonyoknak az ősiség eszméjén alapuló rendezéséhez vezetett. Az adomány által nemcsak az adományos szerzett jogokat, hanem ennek az adománylevélben megnevezett utódai is, a mi által az adományozott ingatlan rendszerint családi birtokká vált. A királyi jog, valamint a vér- és jogközösségnél s az ez által feltételezett öröklési rendnél fogva érdekelt a családtagoknak az adományos birtokra vonatkozólag fentartott joga határozta meg azon korlátozások minőségét és mérvét, a melyeknek az adományos birtok tulajdonosának rendelkezési szabadsága alá volt vetve. A királyi jog, melynélfogva a birtoknak az adományos magszakadása (Devolutio ex defectu seminis) vagy hűtlensége (d. ex nota) esetén ismét a koronára kellett visszahára m1 a n i a, az adományos birtok elidegenítését nem tette ugyan absolute lehetetlenné, de az elidegenítés határozottan csak a kir. jogsérelme nélkül történhetett; minélfogva mindannyiszor, a midőn az adománylevél értelmében a háramlási esetek valamelyike beállott, a királyi jóváhagyás nélkül létrejött átruházás a szent koronának ismét feléledt jogával szemben hatálynélkülivé vált. A családi kötelékre való tekintetnél fogva az elidegenítést a családtagok elővételi joga korlátozta, mely szerint az átruházás teljes érvényéhez megkívántatott, hogy az ősi jószágot elidegenítő birtokos a vele vér- és jogközösségben lévő osztályos atyafiakat a birtokkal megkínálja (előintés, praemonitio); a jogközösségben nem lévő más rokonok pedig jogosítva voltak a vételár s egyéb szerződési feltételek teljesítésének felajánlása mellett elsőbbségi jogaikat megintés (admonitio) utján igénybe venni; az előintés elmulasztása, avagy a megintés figyelembe nem vétele az átruházásnak perutjáni érvénytelenitését vonhatta maga után (invalidatio fassionis perennalis ex negleeta praemonitione, vei non observata admonitione.) És ha ezenkívül figyelembe veszszük, hogy a tulajdon átruházást célzó jogügylet csak a legszigorúbb formalitások mellett mehetett végbe s mindannyiszor, a midőn az örökös elidegenítés szándékát tanúsító kitételeknek szószerinti használata mellőztetett, a jogügylet csak ideiglenes elidegenitést eredményezett (inseriptio, zálog) hogy továbbá a birtoknak birói elárvereztetése is csak birói zálog gyanánt jutott az árverési vevő kezére, a kitől azt a tulajdonos törvényszerű módon visszaválthatta; határozottan constatálhatjuk, miszerint régibb hazai magánjogunk rendszerét az ország közjogi viszonyaival és rendi alkotmányával összhangzó azon törekvés dominálta, hogy a nemesi birtoknak a koronátóli és a családtóli elvonása mindenképen megakadályoztassak s a birtoklási viszonyoknak az általános kormányzati érdekek 21 Érdekes erre vonatkozólag Verbőczy gondolatmenete: (Hk. I. 3. tit. 6. §.) Postquam vero inspirante Spiritus Sancti gratia ad agnitionem veritatis, catholicaeque fidei professionem, opera ipsius Sancti Regis nostri, Hungari venere et eundem sponte in Regem elegére, pariter et coronaveie ; omnis nobilitationis et ex consequenti possessionariae collatíonis, qua nobiles decorantur, et ab ignobilibus segregantur, facultas, plenariaque potestas, in jurisdictionem sacrae Coronae Regni hujus, et per consequens in principeiu ac Regem nostrum, a c o m m u n i t a t e e t c o m ni u n i t a t i s auctorit a t e, simul cum imperio et regimine translala est.