A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 5. szám - A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést?

A JOG. 19 teljesítési határidőt és fizetési módozatokat közelebbről meghatározta volna, minek folytán a K. T. 343. §-a értelmében felperes volt felhatalmazottnak tekintendő az átküldés módja iránt rendelkezni s a szerint alperes az átküldött árút, habár az utánvétellel volt terhelve a K. T. 345. §-a értelmében átvenni tartozott volna, a mennyiben pedig alperes azt tenni elmulasztotta, dacára annak, hogy felperes az utánvételt feloldotta és alperesnek eme jogeljárása folytán felperes kárt szenvedett, a mennyiben a 44 frt 50 krnyi értékű árúja nyilvános árverés útján eladatván, csupán 11 frt 05 kr felperesnek kiszolgáltatott, alperes ezen okozott kárt felperesnek megtériteui köteles lévén, őt felperes kereseti kérelmihez képest marasztalni kellett. (1885. december 31. 5,068. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla köv. ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A K. T. 346. §-ának azon rendelkezéséből, hogy vevő a más helyről küldött árút megvizsgálni s a netáni hiányokról eladót azonnal értesíteni tartozik, kétségtelen, hogy vevő az árúnak vételárát csak a K. T. hivatkozott §-ában engedett jog gyakorlata után köteles megfizetni; a K. T. 343. sj-ának azon intézkedése, hogy a vételár kifizetésének más megállapodás hiányában az átadáskor kell történni, oly értelem, hogy a vételár az árú megvizsgálása előtt fizetendő, nem tulaj donit ható. Ebből önként következik, hogy valamely árúnak vételárát utánvétel utján beszedni csak azon esetben szabad, ha a vevő a K. T. 346. §-ában fentartott jogáról kifejezetten lemondott az által, hogy az árúnak utánvéttel megterhelésébe beleegyezett. Az tehát, hogy az árú vételára utánvétethessék az érdekelt felek közötti előleges megállapodást feltételezvén, azon körülmény, hogy alperes megrendelő levele az utánvéttel küldést meg nem tiltotta, felperest nem jogosította arra fel, hogy az árút utánvéttel megterhelje, valamint azon körülmény sem, hogy alperesnek ez csak első próbára tett rt-ndelménye volt, mert a K. T. 346. §-ának fentebb idézett rendelkezései, ugyanazon szakasz 4. bekezdése szerint a próbára történt vételekre is alkalmazást nyernek. A C. alatti okmány szerint alperes az árú átvételét azért tagadta meg, mert az utánvéttel volt terhelve, a kifejtettek szerint ezt tenni joga volt s ha felperes az utánvételt a kifogás tudomásul vétele után feloldotta s alperes az árú átvételt már most az árúnak időközben elromlása és értékcsökkenése miatt is megtagadta, ezek miut az árúnak utánvéttel jogtalanul történt megterhelése következményei csak felperesnek lehetnek kárára, alperes pedig az át nem vett és illetve jogszerüleg visszautasított árú vételáráért felelősséggel nem tartozván, felperest keresetével elutasítani kellett. (1886. ápril 20-án. 1,754. sz. a.) A m. kir. Curia következő Ítéletet hozott: A kir. itélő táblának Ítélete helybenhagyatik. Indokok; A keresk. törv. 345. §-ának második bekezdése szerint más megállapodás vagy kereskedelmi szokás hiányában — avagy ha az ügylet természete mást nem követel — a vételár kifizetésének az átadáskor kell történnie. A vételárnak az átadás előtt való kifizetése, mint pl. az utánvételnél is, különös kikötés hiányában tehát nem követelhető'. Minthogy pedig felperes beismeri, hogy a vajat utánvétel mellett küldte alperesnek — azt pedig, hogy ily kikötös létezett volna nem is állítja, — ennélfogva alperes a vajnak átvételét megtagadni jogosítva volt és ezen visszautasításhoz később, az utánvételnek feloldása után is jogosan ragaszkodott, mert időközben az árú romlásnak és értékcsökkenésnek volt kitéve. (1887. évi január 5-én, 827. szám.) Bíin»ügyekben. Az olyan önsegély, melyhez jogtalan gazdagodás! szándék liozzá nem járul, egymagában a vagyon elleni büntettek és vétségek earyikét sem állapítja meg. A m. kir. Curia: Az ügyiratok állása szerint X. Károly vádlott 1881-dik év végén egy kocsit adott el V. Ferencznek l.S forint 50 krajcárért, melynek vételárából 10 forint 50 krajcárt az eladónak kifizetett, 8 forinttal pedig hátralékban maradt, ennek kifizetésére kétheti határidő lett kitűzve; a tartozásért K. Gábor kezességet vállalt. V. Ferenc a kocsi hátralékos árát a lejárat után többszöri felszólítás dacára sem fizetvén ki, X. Károly, K. Gábor és S. Lajos vádlottak V. Ferenchez mentek és azt a hátralékos vételár lefizetésére felhívták s miután V. Ferenc a fizetést még sem teljesitette, a kocsit a színből kihúzták és erőszakkal elvitték. Tekintve, hogy ezen tényálláshoz képest N. Károly, mint hitelező és K. Gábor mint kezes, nem azért vitték el S. Lajos segítségével V. Ferenc adóstól a kérdéses kocsit, annak beleegyezése nélkül, hogy maguknak vagy másoknak jogtalan hasznot szerezzenek, hanem azt csak azért tették, hogy a birtokukba kerített kocsi nekik a hátralékos vételár biztosítása végett kézi zálogul szolgáljon; tekintve, hogy az olyképeni önsegély, ha ahhoz jogtalan gazdagodási szándék hozzá nem járul, egymagában a vagyon elleni büntettek vagy vétségek egyikét sem állapítja meg s tekintve, hogy a Btkönyv az olyan puszta önsegélyt bűnvádi uton büntetni nem rendeli: mindkét alsóbbfokú bíróság ítélete megváltoztatik és vádlottak az ellenük emelt vád alól a B. T. K. 1-ső §. rendelkezéséhez képest felmentetnek. (1886. évi dec. 22-én, 4,191. sz. bűnt.) Ha oly tanú, ki jogosítva van megtagadni a taini«;rjrtéte]t. a vizsgáló l»iró előtt kijelenti, hogy vallani akar, a régtárgyalásra okvetlenül beidézendő. A m. kir. Curia (a nagybecskereki kir. törvényszék és a budapesti kir. itélő tábla által hatóság elleni erőszak büntette és könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt J.,János elleni bűnügyben). Tekintve, hogy a vádlott neje, F. Ágnes, ámbár a vizsgáló biró előtt kijelentette, hogy őt megillető jogkedvezménynyel élni nem kiván és vallani akar s ámbár a vádbeli cselekménynek egyedül ö volt szemtanuja, a végtárgyaláson ki nem hallgattatott, sőt arra meg sem idéztetett: mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének, a végtárgyalással együtt, feloldásával utasittatik az eljáró kir. törvényszék, hogy új végtárgyalást tartson, azt a nevezett F. Ágnes és valamennyi tanút és a panaszost megidézvén, szabályszerű kihallgatás és szembesítés után hozzon új Ítéletet. (1886. évi dec. 1. 2,222. sz.) Nem szünteti ni<-ÍT a bukás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást azon körülmény, hogy a csőd megszüntettetett.* A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: A fent megjelelt elsőbirósági ité'etet a kir. itélő tábla oda változtatja, hogy vádlott A. Jánost a B. T. K. 416. §-ának csak a 3. és 4. pontjai szerint minősített vétkes bukás vétségében mondja ki bűnösnek s ezért elitéli egy havi fogházbüntetésre, egyebekben a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A büntetés kimérésnél tekintetbe vétetett ugyan enyhitőleg, hogy fedezetlen tartozása nem volt túlságos nagy s hitelezőivel ki is egyezett, hogy a csődje még 1882-ben meg lett szüntetve s jelenleg üzletét újból folytatja s figyelembe vétetett családja is, mely hosszabb elzáratása által felette sújtatnék, de, miután vádlott ha>on rugón alapuló tényért, lopás bűntetteért, habár ez előtt tizennégy évvel büntetve volt s cselekménye kétszeresen minősül vétséggé, ezeknélfogva a törvényszék által kimért fogház tartamát aránylagosan felébb kellett emelni. (1886. március 29-én 802. sz.) A in. kir. Curia : Minthogy a B. T. K. 4t6 £-ának 4. pontjába ütköző vétséget az követi el, ki miután fizetési képtelenségét tudta, új adósságot csinált; vádlott pedig maga beismeri, hogy 1881-ben az üzlete oly rosszul kezdett menni, hogv az utolsó hónapban már képtelen volt a fizetéseit teljesíteni s mégis újabb adósságokat csinálva, csak 1882. évi július 16-án jelentett maga ellen csődöt: vádlott valamint ezen, ugy az elsőbiróság által a B. T. K. 416. §-ának 2. pontja alapján is helyesen nyilváníttatott vétkesnek; minélfogva a kir. itélő tábla ítélete az ott felhozott és elfogadott indokokból helybenhagyatik. (188 >. december 10-én 4,062. sz.) A sértett fél indítványának alakszerűségei. A károsoknak a szolgabíró előtt tett panasza i> joghatályom indítványnak tekintendő. A sértettnek azon nyilatkozata, hosr a „vádlott megbüntetését a bíróságra bízza", a vád \ isszavonásának veendő. A zalaegerszegi kir. törvényszék : F. István és A. István a magánosok elleni erőszak bűntettének vádja alól felmentetnek, ellenben mindkét vádlott a B. T. K. 418. §-ába ütköző s ugyanazon szakasz szerint minősülő idegen ingó dolog megrongálása vétségében vétkes .... Indokok: Tapolcán, 1883. évi szeptember első napjaiban V . . Adolf ablakrámája széttöretett, K . . . . József és F . . . Lipót ablakai pedig kővel bedobattak. Hogy a fenti pontban leirt cselekmény elkövettetett, károsultak esküvel erősített vallomásával vétetett bizonyítottnak, hogv pedig P . . . . Adolf és K . . . József kárára elkövetett cselek* Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 1881. évi 4,745. SÍ. a.