A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Az ügyvédi szólásszabadság

A JOG. 15 11 írtban indítványozza megállapítani; tekintve, hogy a jegyzőnek ülésenkinti díjának egyszer mindenkorra való megállapítása, az ez iránti előterjesztések megkímélése szempontjából szükségesnek mutatkozik. Ennélfogva dr. B. Henrik ügyvéd választmányi tagnak, mint jegyzőnek irodai munkája utáni díja minden egyes ülés után egyszer mindenkorra 6—6 írtban állapittatik meg és felhatalmaztatik tömeggondnok, hogy jelen végzés jogerőre emel- l kedése után ezen összeget minden egyes ülés után, nevezett ] választmányi jegyzőnek, a csődbiztos által láttamozott szabályszerű ' nyugtájára fizethesse. (1885. december 30-án, 6,220. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését hivatalból megsemmisíti. Indokok: Eltekintve attól, hogy a választmányi jegyző díját a dolog természetéhez képest nem előlegesen, hanem a teljesített munkálatokhoz képest csak is utólagosan lehet alaposan megállapítani, jelen esetben díjmegállapításnak egyáltalában nincs | helye, mert a hitelezőválasztmány külön jegyzőt nem alkalmazott, i hanem a választmányi jegyzőkönyveket egyik választmányi tag szerkesztette; mert a csődtörvény 111. §-a szerint a választmány tagjai díjazásra igényt nem tarthatnak s ezen szabálytól akkor sem lehet eltérni, ha a választmányi jegyzőkönyveket egyik vagy másik választmányi tag szerkeszti és mert a csődtörvény lll. §-a rendeletét akkor is figyelembe kell venni, ha a hitelezők az egyik választmányi tag részére megállapított díjazás ellen felfolvamodással nem éltek. (1886. június 23-án, 1,332. sz. a.) A in. kir„ Curia következőleg végzett: Tekintve, hogy a csődtörvény lll. §. azon rendeletéből, miszerint a csődválasztmány jegyzőt alkalmazhat, következik, hogy a választmány tagjai nem kötelesek a jegyző teendőit végezni, tekintve, hogy a választmány nem lévén a jegyző választásában korlátolva, ezen tisztséggel tagjai közül is egyiket, ki arra vállalkozik, megbízhatja, tekintve, hogy a jegyző az idézett törvény értelmében díjazandó, tekintve, hogy ezeknél fogva a fennebb érintett esetben az illető választmányi tag nem ezen minőségében, hanem a jegyzői külön működésért kapja a díjt, tekintve, hogy ezeknél fogva az elsőbirósági végzés megsemmisítésére törvényes ok fenn nem forog: a neheztelt végzés megszüntettetik és a kir. itélő tábla érdemleges határozat hozatalára utasittatik. (1886. december 29-én, 1,105. sz.) A váltónak fizetés végetti bemutatása a váltóbirtokos ós óvatoll személy beleegyezésével sem történhetik másutt, mint a váltóban kijelölt fizetési helyen, — a váltótörvény 10Ü. §-a nem rendelkezik a váltó fizetési helyérő], hanem < helyen lévő azon helyiségről, hol a bemutatás történhetik. A in. kir. Curia : Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatik, az 1885. december hó 12-1<Í 8,143. sz. a. sommás végzés hatályon kivül helyezésével, felperes keresetével elutasittatik és tartozik alperesnek per és két rendbeli felebbezés költsége fejében 54 frt 31 krt megfizetni. Alperesi ügyvéd költsége és munkadíja jelen felebbezésért saját fele ellenében 16 frt 65 krban állapittatik meg. I ndokok : A kereset alapjául szolgáló A) alatti váltón az intézvényesek lakhelyétől (Tovarisova) különböző fizetési hely (Torzsa) levén kijelölve, az telepitett váltó minőségével bír (V. T. 24. §.). Nem forogván fenn a V T. 44 §-ának második bekez désében megjelölt esetek egyike sem, felperesnek visszkereseti joga a kibocsátók és forgatók ellenében, valamint keresete is az elfogadó ellen, a váltónak a telepesnél a telep helyén való bemutatásától és ugyanotti óvás felvételétől feltételeztetik (V. T. 43. §.); a B) alatti óvás azonban a visszkereseti és kereseti jog megállapítására nem alkalmas; a V. T. 43. §-a szerint ugyanis a váltó a telepesnél, a jelen esetben tehát a torzsai takarékpénztár részvénytársaság igazgatójánál, mint ama jogi személy törvényes képviselőjénél lett volna bemutatandó, az óvás szerint pedig a bemutatás az óvatoló közjegyzőnél igazgatói megbízással jelent- | kező takarékpénztári megbízottnál történt, a nélkül, hogy az óvási j okmányba ama személyeknek csak neve is a V. T. 99. §-a 2. pontjának megfelelőleg felvétetett és abba az állítólagos azon megbízás alakja és tartalma felemlítve volna, a váltónak ilyképeni bemutatása a törvény fennidézett rendeletének megfelelően történtnek nem tekinthető. De nem tekinthető a váltónak fizetés végetti bemutatása és az óvás felvétele törvényesnek azért sem, mert az nem, miként ezt a V T. 43. §-a rendeli — a fizetés helyén Torzsán, hanem ! az óvatoló közjegyző székhelyén Kulán történt. A fizetési hely az idegen váltónak lényeges kelléke (V. T. 3. §. 7. pont); a kibocsátó, forgató ott Ígérik az intézvényezett által a fizetést és csak ' azon feltétel alatt vannak visszkeresetileg kötelezve, ha a fizetésnek elnyerése a fizetés helyén sikertelenül kisértetett meg, a váltóbirtokosnak tehát a váltóban kitett helyen kell a fizetés végett jelentkezni, miként ezt a váltótörvény ismételve idézett 43. S-a határozottan rendeli is. A törvény ezen határozott rendelkezésétől eltérni a váltóbirtokos a telepesnek — jelen esetben állított — beleegyezésével nincs jogosítva, mert a váltótörvénynek e nézet indokolásául felhozott 102. §-a nem a váltóban már szükségkép megállapított fizetési helyről, hanem nyilván arról intézkedik, hogy a fizetés helyén mily helyiségben, az illető személy üzleti helyiségében vagy lakásán teljesitendő-e a bemutatás és veendő fel az óvás és ily értelemben engedi meg, hogy e cselekménvek más helyen, azaz más helyiségben, például a tőzsdén is történhetnek az érdekeltek beleegyezésével; ugyanilv értelemben rendeli az idézett törvényszakasz második bekezdése, hogy az üzleti helyiség vagy lakásnak fel nem találása esetében, a helybeli hatóságnál, azaz a fizetés helyének hatóságánál tudakozódás teendő. Mindezek alapján felperes keresetével elutasítandó és mint pervesztes a prdts 251. és 252. §§-ai alapján alperesek részére a perköltség megfizetésére kötelezendő volt. (1886- december 16. 951. v. sz.) Bűn-ügyekben. Hatósági közegnek hatáskörén kivül esö jogtalan cselekvényei ellenében kifejtett ellenállás hatósáfr elleni erősz:ik vétségének tényálladékát meg nem állapítja. A karánsebesi kir. törvényszék hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt G. Joszim elleni ügyben következőleg itélt: Vádlott G. József mint tettes, vétkes a G. Jován gerboveci helyettes biró védelmére rendelt közegek ellen elkövetett s a btk. 165. §-a szerint a 92. §. alkalmazása mellett minősülő hatóság elleni erőszak vétségében s ezért a btk. idézett §-ai alapján az Ítéletnek jogerőre emelkedése után elszenvedendő 3 havi fogházra Ítéltetik. Indokok: Vádlott G. József tagadásával szemben a hit alatt kihallgatott 5 tanú által beigazoltatott, hogy vádlott a községi helyettes biró által a letartóztatása iránt kiadott meghagyás foganatosításában a községi őröket megakadályozta az által, hogy a földről követ vett föl és e közben a netalán hozzá közelitőket a rajtuk elkövetendő testi sértési cselekménynyel fenyegette, minélfogva elfogatása nem volt eszközölhető. Vádlottnak eme cselekménye a btk. l6ó. §-ába ütköző és a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett minősülő hatóság elleni erőszak vétségét képezi s ezért a btk. ugyanazon § alapján megbüntetendő volt. (1885. június 27-én, 1,59 7. sz.) A budapesti kir. itélő tábla következőleg itélt : A kir. itélő tábla a kir. törvényszéknek Ítéletét indokaiból és annálfogva is helybenhagyja, mert jóllehet, a vádbeli cselekmény ugy a btk. 165. §-a, valamint a régi büntető gyakorlat szerint büntettet képez és börtönnel volna fenyítendő, mindazonáltal a kiszabott büntetés mértéke, a vádbeli cselekmény elkövetése idejében fennállott régi büntető gyakorlatnak enyhébb s ezért a btk. 2-ik §-a értelmében alkalmazandó intézkedések megfelelvén, minthogy a btk. 24 §-a szerint a börtön legrövidebb tartama hat hó, a fogházbüntetés pedig a btk. '20. §-ának 8-ik bekezdése szerint csak vétségekre alkalmazandó, az elsőbiróságilag megállapított büntetés neme is és a vádbeli cselekménynek vétséggé lett minősítése indokolt. (1886. február 3-án, 30,349. sz. a.) A ni. kir. Curia következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik s vádlott a terhére rótt hatóság elleni erőszak bűntettének, illetve vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: Midőn G. Jován, mint Gerbovec községi albiró vádlottnak elzáratását rendelte, ez által az őt megilletett hatáskört áthágta ; ebbeli intézkedése tehát jogtalan volc; ily jogtalan intézkedéssel szemben pedig vádlott az a cselekménye, hogy magát elzáratni nem engedte, büntetőjogi beszámítás alá nem vonható. E szerint hiányozván a btk. 165. §-a alá eső erőszak alkateleme, mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával stb. fel kellett menteni. (1886. évi dec. 22-én, 4,694/b. sz.) A fizetésképtelen által elkövetett cselekmény mint a btk. 887. S-ábaii meghatározott csalás csak akkor állapitható meg, ha a esőd a polgári bíróság előtt kéretett. A pozsonyi kir. trvényszék: F. Fülöp elsőrendű vádlott a btk. 387. §-a szerint minősülő csalás bűntettében bűnösnek