A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Hazai jogunk megengedi-e a conversiót? 3. r.

30 OG. szóval az államot tisztán mint adóst s nem egyúttal mint az államhatalom képviselőjét fogom tekinteni. Az állam pénzügyi szükségleteit gyakran csak hitelműveletek útján elégítheti ki; kölcsönei lehetnek rövid lejáratú kölcsönök kötelezvényre, váltóra, kincstári jegyekre stbre, úgynevezett kincstári hitelműveletek, melyekkel rendszerint nem szokta a pénzpiaczot igénybe venni; de lehetnek n y i 1 v án o s hitelműveletek, vagyis a szorosabb értelemben vett államkölcsönök. Minket itt csak ez utóbbiak érdekelnek. Az államkölcsönök lehetnek ismét törlesztési, nyeremény- vagy sorsolási kölcsönök és járadékkölcsönök, a mint a kölcsöntőke visszafizetése törlesztési terv szerint, vagy sorsolás utján történik, végre — mint a járadékoknál — egyáltalán nem is köteleztetik. A járadékkölcsönöknek bármikor leendő visszafizetésének jogosultsága alaposan nem vonható kétségbe, mert ott, hol a járadék tőkeösszege az egyes kötvényeken ki van téve, már e meghatározásban foglaltatik a visszafizetés jogosultsága. A járadékok tehát vizsgálódásaink körén kívül hagyhatók és így csak a törlesztési és a sorsolási kölcsönöket veszszük közelebb szemügyre. Az államkölcsönöknek e két föneme között nem nagy a jogilag releváns különbség. Mert mindkét nemű kölcsönöknél a visszafizetés egy — előre megállapított terv szerint történik; ha csakis a névleges tőke visszafizetése igértetik, a kölcsön törlesztési kölcsön ; ha a névleges tőkénél több vagy kevesebb fizetendő vissza s a több vagy kevesebb sors útján állapittatik meg, a kölcsön sorsolásinak fog tekintetni. A törlesztésig vagy sorsolásig e kölcsönök mindkét neménél a kötvény birtokosának kamat biztositható, de mig a törlesztési kölcsönnél a kamatoztatásban rejlik ennek egyik lényeges criteriuma, a sorsolásinál a kamatfizetés csak accessorius jelentőségű; az az elhelyezett tőkének gyümölcsöztetését, ez pedig első sorban a sorsjáték nyereségeit célozza. Az államkölcsönök említett nemeinél a törlesztési vagy sorsolási tervekben vannak a kölcsöntőke fokozatos visszafizetésének határnapjai megállapítva. Ezek képezik egyrészt a teljesítés, másrészt a követelhetés idejének szerződési meghatározásait. A szerint, a mint a kölcsön több vagy kevesebb évek alatt törlesztendő, van több vagy kevesebb, rendszerint minden esztendőben két ily törlesztési határnap a tervben és a mellékelt szelvényekben kitüntetve s mindkettő az egyes kötvényhez csatolva. Ha már most kérdésünkre visszatérünk: vájjon az államkötvények törlesztési vagy sorsolási határnapjai, a mint azok az egységes törlesztési tervben s ennek alapján a szelvényeken kitüntetvék, csak az egyik vagy mindkét szerződő fél javára lettek-e megállapítva? e kérdésre csakis akkor felelhetünk meg, ha előbb még az államkölcsönök megkötésének módozatait, a kötvények külső alakját s az ezt szabályozó jogot méltatjuk figyelemre. Az állam kölcsöneit nem szokta egy vagy több hitelezővel megkötni, mint a magános, hanem közvetlenül vagy közvetve a tőkések nagy tömegéhez, a pénzpiachoz szokott fordulni.2) Jiz csak ugy lehetséges, ha a felveendő kölcsöntőke egész összege apróbb részekre, részkötvényekre (partiálisokra) osztatik fel, melyeket aztán vagy egy financirozó bankár közvetítésével vagy a nélkül közvetlenül aláírás vagy eladás útján hoz a piacra. A részkötvények rendszerint bemutat ó r a állíttatnak ki, hogy azok adásvevése megkönnyittessék, hogy forgalmi képességök és ez által hitelök emeltessék. Az államkölcsönökre ez által a bemutatóra szóló papírok egész jogtana lel alkalmazást; (vannak névre szólók is, de ezekkel csekély actuális jelentőségüknél fogva most nem foglalkozunk); mi abban nyilvánul, hogy »a 3) L. Endemann Handbuch des deutschen Handels-, See- und Wechselrechts. III. köt. 859 1. részkőtvén y — mint Kuntze8) mondja — egy abstract fizetési ígéretet képvisel*, vagyis egy követelést, mely sem jogcímre nem szorul, sem más mint a birtok rossz hiszemüségéből és magából a papírból vont kifogásokkal meg nem támadható. Ebből folyólag a papir birtokosa már birtokánál fogva veheti igénybe azon követelési jogokat, melyek a papírban seripturális kifejezésre jutottak, függetlenül az alapul szolgált jogügylettől ugy és akkor, a mint és a mikorra azok a papírban igértettek. Részkötvényeinek bemutatóra szóló kiállítása által az állam az egyes részkötvényeken alapuló követeléseket tehát teljesen függetleníti és önállóvá teszi. A rajtok alapuló követelési jogok elbírálásánál más, mint a papir tartalma figyelembe nem vehető, ép oly kevéssé, mint a váltónál. Ha a tőke visszafizetésére a papírban egy bizonyos lejárati nap állapíttatott meg. ha a lejárati napig kamat köteleztetett, az ügylet természete azt kivánja, hogy a lejárati nap mindkét fél érdekében megállapítottnak vétessék és hogy a kamatfizetés le ne szállittassék, mert a bemutatóra szóló papir kiállításában és megszerzésében a szerződő felek — ha ilyenekről egyáltalán szóllani lehet — azon szándékukat nyilvánították, hogy jog és kötelezettség, követelés és tartozás semmi más. mint a papir kifejezett tartalma szerint meg ne ítéltessék. Teljes félreismerése tehát a bemutatóra szóló papirok jogi természetének, ha az államkötvényeken lévő, tehát a papir integráns részét képező törlesztési vagy sorsolási terv vagy a szelvények lejárati ideje, oly magyarázatokkal kiséreltetik hatályon kívül helyeztetni, melyek sem az ügylet igaz természetének, sem a felek valódi szándékának meg nem felelnek. A hol egyén áll egyénnel szemben, hol a felek egymással szerződnek és megállapodnak: ott nemcsak a szerződésből de egyebekből is lehet és kell a felek szándékát megismerni; de a hol mint az állampapíroknál, a közforgalomra szánt papirok százezrei bocsáttatnak ki, melyek csak mert önálló és független követelést képviselnek, bírnak közhitellel és alkalmasak a közforgalomra ; hol nem hitelező áll adóssal, hanem a papir vevőinek légiója a papir eladóinak légiójával szemben; hol nem követelés cedáltatik, hanem értékpapír adatik el illetőleg szereztetik meg; hol külön erre szánt piaezokon állapittatik meg a papir mindenkori értéke: ott a papíron alapuló követelés természete és a felek szándéka a közhitel veszélyeztetése nélkül másból meg nem ítélhető, mint magából a papírból; ott sem a papíron kívül esetleg nyilvánult egyéni szándék, sem a papir kibocsátását megelőzött nyilatkozatok vagy azt előkészítő okiratok (péld. főkötvény, aláírási felhívás stb.) vagy bármi egyéb ténykedések a papírban foglalt abstract fizetési ígérettel szemben sem nem érvényesíthetők, sem jogi relevantiával nem bírnak. Ezekben rejlik az, mit az állampapírok közforgalmi m i n ő s i t v é n y ének lehetne elnevezni, melyet szem előtt kell tartanunk, ha akár az állampapír-ügylet igaz természetét, akár az ezen ügyletekkel foglalkozók szándékát fel akarjuk deríteni. Minden oly érv tehát, mely nem magából a papírból vagy nem a papirok közforgalmi vagy bemutatóra szóló minőségéből vezettetik le, nem tünteti fel sem az ügylet igaz természetét, sem a felek igaz szándékát. Ezt hagyták figyelmen kivül azok, kik a törlesztési vagy sorsolási tervekben megállapított lejárati napok tekintetében akár az adós, akár a hitelező javára szolgáló vélelmet véltek az »államkölcsönök természetéből« a »felek szándékából« levezethetni. Legmesszebb ment e tekintetben dr. Neumann Ármin ki az államkölcsönök lejárat előtti visszafizethetésének jogi megengedhetőségét — mert hiszen ő a kérdést csak j o g i szempontból tárgyalja — oly módon indokolja, hogy »a hitelezőnek, hacsak súlyos mulasztással nem akar vádoltatni, rendszerint tudnia kell, hogy mily elvek vezetik az államot nyilvános kölcsönei felvételénél és hogy ezen elvek mint3) L. Kuntze. Die Lehre von den Inhaberpapiereu. 473 1.