A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Végrehajtási zálogjog bekebelezése képezi-e kitörlési kereset tárgyát?

438 A JOG. jog bekeblezése azon személy ingatlanára eszközöltetett, ki ellen a végrehajtás el volt rendelve. (1882. évi 6,707. sz. a.) Mit tartsunk már most a legfőbb ítélőszék ily ellentétes kijelentéseivel szemben ? Az én véleményem az, hogy a végrehajtási zálogjog kitörlése a telek k. rendelet szerinti kitörlési kereset tárgyát semmi körülmények között sem képezi, sem akkor, mikorabekeblezés eredeti érvénytelenségéről, sem mikor annak elévülés folytán vagy más módon való elenyészésérölvan szó. Véleményem indokai a következők : A törvényhozás feladata, hogy minden jogsérelem orvoslására módot nyújtson; de a bonyodalmak egész sorút idézné elő, ha egy jogsérelem ellen az orvoslások több módját jelölné meg és a felekre bizná, hogy ezeknek egyikét vagy másikát válaszszák. A telekkönyvi kérvény folytán elrendelt bekeblezések közül sok van olyan, mely, vagy melynek tovább fennállása azoknak, kik ellen elrendelvék, jogsérelmével jár, de melynek megszüntetése az azt elrendelő végzés elleni felfolyamodás utján mégis ki nem eszközölhető; mert a telekkönyvi bejegyzés egyoldalú kérvény folytán lévén elrendelendő, ha megvannak azok az alaki kellékek, melyekhez a törvény a bekeblezés elrendelését köti, a Ielsőbb birósúg mit sem változtathat a bekeblezést rendelő végzésen, habár ez a felfolyamodónak bizonyítható vagy talán be is bizonyított anyagi jogsérelmével jár. Hogy többet ne említsek, mit sem használ a bekeblezési végzés ellen felfolyamodónak állítania s annak bizonyítására is ajánlkoznia, hogy a bekeblezés alapjául szolgáló okirat hamis, vagy hogy a követelés, melynek erejéig a zálogjog bekebleztelett, már ki van fizetve, vagy fenn sem állott, a mennyiben az adóslevél az érték utólagos megnyerésének reményében állíttatott ki. Kellett tehát gondoskodni arról, hogy az ily jogsérelmek rnás uton, contentiosus eljárás utján orvosolhatók legyenek. E célra szolgálnak a kitörlési perek. De egyáltalában szükségtelenek ezek a perek végrehajtási zálogjog bekeblezése ellenében. A végrehajtást szenvedőnek nem csak a végrehajtási zálogjog bekeblezését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését elrendelő, a telekkönyvi hatóság által hozott végzés, hanem a perbíróságnak, vagy általában az 1881 : LX. t.-c. -• §-ában megjelölt bíróságnak végrehajtást elrendelő végzése Hlen is lehet felfolyamodással élnie. Módjában áll tehát az elren dclt bejegyzés ellen felfolyamodás utján orvoslást találni nemcsak telekkönyvi szempontból, hanem minden egyéb tekintetből is és ezen az uton célt is ér; mert ha a felebbviteli bíróság valamely kérdésre nézve, teszem a marasztalt fél és a telekkönyvi tulajdonos azonossága iránt tisztában nincsen, az 1881 : LX. t.-c. voli nagyobb rosztól. A társadalmi intézményeknek úgy külterjes, mint belterjes, — az előbbi állami állapotokhoz képest óriás előhaladása, a bűntettesek üldözését megkönnyíti, az elrejtőzést megnehezíti s a várható büntetés bekövetkezését valószínűbbé teszi. A büntetés ellenmotivumát, a félt roszat tehát közelebb látjuk ma, mint ezelőtt s igy a törvényhozó is megelégszik enyhébb büntetés kilátásba helyezésével. A büntető bíró, ki azt hiszi, hogy a büntetés által a tettes jellemére kell hatnia, még ha a jellemet az értelemből származónak vélné is, — kénytelen igen szigorúan ítélni s a maximumig fog gravitálni, azon okból, mert érzi, éreznie kell, hogy igen nehéz — szerintünk lehetetlen — munkára vállalkozik. Holott ha tisztában vagyunk a büntetés ellenmotivumi jelentőségéről s azzal, hogy általa csak az értelemre hathatunk: büntetéseink emberiebbek, célszerüebbek s kivált akkor, midőn a bűnbánat jelenségeiből észrevesszük, hogy a tettes akarata másra, vagy kevesebbre volt irányulva a bekövetkezett cselekedetnél, s a tettes belátásának hiányossága felöl már önmagától is meggyőződést nyert, — a minimumig leszállíthatok lesznek. A büntetés végrehajtására hivatott közegek is, ha tisztában vannak azzal, hogy az elitélt jellemét semmiféle szigorral meg nem törhetik, hanem csak az értelmiségre hajthatnak, a büntetés idejét az elitélt javára bölcsebben fel fogják használni, hogy ennek értelmiségét fejlesszék, s kezébe adják azon eszközöket, melyekkel szabadulása után a jellemének megfelelő s változhatlan vágyait jogos uton követhesse, el nem mozdítható célja felé mások kára nélkül rohanhasson. J 34. és az 18S1 : LIX. t.-cz. 58. §-a értelmében a dolog állását a felek meghallgatása utján kiderittetheti. Ha pedig — a mi nem ritkán történik — több szemelv neveinek azonosságánál fogva a telekkönyvi tulajdonosnak sem a i végrehajtást, sem a végrehajtási zálogjog bekeblezését rendelő i végzés nem kézbesittetett, a kézbesítést utólag, az árverésig bármikor kérheti és felfolyamodással élhet az illető végzés ellen ; és felfolyamodást használhat az árverést rendelő végzés ellen is, érvényesítvén azt, hogy neki mint telekkönyvi tulajdonosnak az 1881: LX. t.-c. 13ti. §-ihoz képest hozott végzése még nem kézbesittetett és e szerint a 144. í;. értelmében az árverés elrcndeI lésének nincs még helye. A dologi jogaiban az ingatlanra vezetett végrehajtás által sértett harmadik személy részére ott van az l8m : LX. t.-c. 168. §-ában szabályozott per. Ha pedig az ingatlanra bekeblez tt végrehajtási zálogjog azért sérelmes, mert a végrehajtatónak végrehajtási joga utóbb bekövetkezett tények folytán megszűnt, akkor az is81 : LX. t. c. 30. §-a szerint a végrehajtás megszüntetése iránt lehet pert indítani s ez uton a végrehajtási zálogjog bekeblezéséuek törlését kieszközölni. Nincs tehát szükség a végrehajtási eljárásban a kitörlési I keresetre. És épen azért, mert szükség nincs rá, a végrehajtási eljárást szabályozó törvény arról meg sem emlékezett. Már pedig fel nem tehető, hogy tüzetesen meg nem emiitette volna, ha azt akarja, hogy a részint külön és kimerítően szabályozott, részint á mác törvényre való utalással alkalmazhatónak kimondott jogorvo*lási módok mellett, a végrehajtási eljárásban vagy ebből kifolyólag még a kitörlési kereset is használtathassák. Épen azért, mert a végrehajtási törvény a kitörlési keresetekre egyáltalában nem reflektál, nem is lehet azokat, de sehogy sem a végrehajtási eljárás rendszerébe beilleszteni. Az 1881 : LX. t.-czikkben minden jogorvoslatnak vagy jogorvoslatszeríi pernek meg van határozva az illetékes bírósága, használásának ideje s módja, valamint joghatálya a végrehajtási eljárás folyamára. A végrefnjtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránti perre, az előterjesztésre, a felfolyamodásra, az igényperre, az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránti perre nézve határozottan meg van mondva, hol kell és meddig lehet azokat indítani és mindezek, de még a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló határozat elleni különféle jogorvoslatok eredménye tekintetében is (28. 39. ), minden j kétséget kizárólag meg van állapítva, hogy mily joghatálylyal bírnak a végrehajtási eljárás egyes stádiumaiban és az egyes végrehajtási cselekményekre. A kitörlési perre nézve e tekintetben semmiféle szabálylyal sem birunk ; a miért is, valahányszor a bíróságok végrehajtási zálogjogra vonatkozólag kitörlési pernek indítását és helyét találják, a törvény alapján el nem enyésztethetö nehézségek előtt állunk. Csak két esetet említek, mely saját gyakorlatomban előfordult. A végrehajtást szenvedő a birtokbiróság előtt végrehajtási| lag bekeblezett zálogjog kitörlése iránt a telekk. rend. 155. §-ához j képest keresetet indított és a pert feljegyeztette. A végrehajtató i azonban árverést kért a telekkönyvi hatóságnál és az el is rendeltetvén, a ' égrehajtást szenvedő felfolyamodással élt és ebben ! hivatkozott a kitörlési perre, melynek folyamatban léte a perfel\ jegyzésből a telekkönyvi hatóság előtt tudva volt. Hír e ez a ki! törlési per felfüggesztő hatálylyal, és mennyiben bir ilyennel az j árverés elrendelésére vagy foganatosítására? A végrehajtási törI vény szabályai alapján lehetetlen ezt a kérdést eldönteni és a másodbiróság csak annak kijelentése által birt a zavarból kibou! takozni, hogy a telekkönyvileg feljegyzett kitörlési pert a végrehajtási törvény szempontjából csak olyannak tekintheti, mely a t 30. § hoz képest a végrehajtás megszüntetése iránt indíttatott, I ilyennek halasztó hatálya iránt pedig a 31. tj. szerint a perbiró! ság tüzetesen határoz. Ily határozat nem létében a per feljegyzése önmagában az árverés elrendelését nem gátolja. Látni való, hogy a másodbiróság által felállított analógia nem egészen találó, mert — a mint emiitettem — a kitörlési kereset nem a végrehajtást rendelő járásbíróságnál, hanem a birtokbiróságnál volt megindítva, ezenfelül a végrehajtás megszün: tetése iránti kereset telekkönyvi feljegyzésének helye sincs. Egy másik esetben az ugyancsak végrehajtási zálogjog bckeblezésének kitörlése iránti kereseti kérelemnek helyt adott az eljáró birtokbiróság, dacára annak, hogy a hivatalból átkért végrej hajtási ügyiratok szerint, nemcsak a végrehajtási zálogjog bekeb-