A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - A bemutatóra szóló papírok kibocsátása és telekkönyvi bejegyzése

A JOG. 439 lezését rendelő végzés, hanem a per folyama közben hozott árverési végzés is jogerejüvé vált a végrehajtást szenvedő irányában. Feltéve, hogy ebben az esetben a kitörlést elrendelő ítélet is jogerőre emelkedik, hogyan lett volna összeegyeztethető ezzel az ítélettel a kitörült végrehajtási zálogjog alapján árverést rendelő, szintén jogerőre emelkedett végzés? Folytathatnám a hasonló anomáliák felsorolását; de talán már a felsoroltak is elegendők annak bizonyítására, hogy az 1881 : LX. t.-c. szempontjából végrehajtási zálogjog bekeblezésének kitörlése iránt a telekk. rend. 148. és következő §-aiban szabályozott pernek helye nem lehet. Egyébiránt a végrehajtási zálogjog kitörlését a telekk. rend. 155. §-a alapján célzó keresetet az ' 1881: LX. t.-c. 30. és 31. Ji-aiban szabályozott, a végrehajtás megszüntetésére irányzott kereset teljesen pótolja. Arra pedig, hogy eredeti érvénytelenség miatt végrehajtási zálogjog bekeblezése iránti kitörlési keresetnek helye nincs, maga a telekk. rend. 148. §-a is mutat, mondván, »hogy eredeti érvénytelenség miatt kitörlési keresettel csak annyiban lehet élni, a mennyiben az ilyes kereset a polgári perrendtartás (értvén ez alatt az osztrákot) 443. g-a által ki nem záratik. >< Ez az idézett §. azt rendeli, hogy oly keresetek, melyeknél fogva végrehajtási végzések megsemmisítése vagy visszahuzása kéretik, az elsőfolvamodású biró által hivatalból visszautasitandók. A telekk. rend. 148. §-ának utolsó mondata tehát, jelenleg érvényben levő törvényeinkre átfordítva annyit jelent, hogy a bíróságnak hivatalból vissza kell utasítania az oly keresetet, mely eredeti érvénytelenség miatt végrehajtási zálogjog bekeblezésének kitörlésére van irányozva. bemutatóra szóló papírok kibocsátása és telekkönyvi bejegyzése Irta : dr. JELLINEK ARTHUR, budapesti ügyvéd és. országgyűlési képviselő. Hazai jogunkban a bemutatóra szóló és forgatmány utján átruházható, magányosok által kibocsátott értékpapírok és az azokból eredő jogviszonyok csak részleges és eddigelé hiányos és hézagos megállapítást találtak. Az 1874. évi XXXVI. t.-c. az első törvény, a mely ezen értékpapírokkal foglalkozik, de magának a záloglevélnek fogalmát, a mely a törvény alapját képezi, meg nem állapítja. Az 1875 : XXXVII. t.-c. a fent megnevezett értékpapírokra nézve több részleges intézkedést tartalmaz. Annak 157. §-a megengedi, hogy a részvények bemutatóra szólólag állíthatók ki s ugyancsak 7-ik kikezdésében megengedi elsőbbségi kötvények kibocsátását. A kereskedelmi törvénykönyv 500. g-a értelmében az életbiztosítási kötvény bemutatóra szólhat. A kereskedelmi törvénykönyvnek azon intézkedéseit, a melyek a bemutatóra szóló papirokon szerzendő tulajdonjog és zálogjogra vonatkoznak, e helyütt mellőzöm. A mi tehát eddigelé törvényes szabályozást nem lelt, az a bemutatóra szóló értékpapírok három főbb viszonya, a kibocsátás joga, az értékpapíron alapuló követelés telekkönyvi bejegyezhetősége és az értékpapír birtokosának jogainak megvédése és érvényesítése, szemben az értékpapír kibocsátójával. E jogviszonyok mikénti szabályozása egymással a legszorosabb kapcsolatban áll. S legfontosabb az első, a kibocsátási jog meghatározása és körvonalozása. Az 1886 : XXIX. t.-c. 77. §-a szerint »felhatalmaztatik az igazságügyminiszter továbbá, hogy a törvényhozás további intézkedéséig a bemutatóra szóló vagy forgatmány utján átruházható részkötvények (elsőbbségi kötvények, sorsjegyek) stb. birtokosait illető követelések telekkönyvi bejegyzését és a részkötvénybirtokosok közös képviseletét rendeleti uton szabályozhassa.« A szabályozás tárgyát tehát a »részkötvény« képezi. A törvény ennek fogalmát meg nem állapítván, zárjel között a fogalom meghatározására példaszerű felsorolást használ és azt >>stb.«-vel egészíti ki, mindenesetre jellemző kitétel egy törvényben s érdekes adat annak igazolására, hogy nálunk az igazságügyi törvények inily felületességgel alkottatnak. Az 1874. évi április 24-iki osztrák törvény, a melyet törvényhozásunk követni látszik, sok tekintetben szabatosabb, a mennyiben legalább igyekszik a fogalommeghatározást megadni. Az id. ti. §a a fogalmat ekkép állapítja meg: -Werden über eine Darlehnsforderung auf Inhaber lautende oder durch Indossament übertragbare Theilschuldverschreibungen (Partialobligationen, Prioritaetsobligationen, Loose u. dgl.) | Tehát lényeges különbség az osztrák és a mi fogalommeg\ határozásunk között. Mert az osztrák törvény ezen kitétele: j >>u. dgl.< annyit jelent, mint hasonnemű értékpapírok, mig ezen | kitétel: »stb», nem fejezi ki a hasonnemüséget. Az idézett törvényszakasz szövege szerint az igazságügyminiszternek két rendbeli jog adatott meg: szabályozni a be'. mutatóra szóló értékpapír birtokosait megillető követelés telekkönyvi 1 bejegyzését és a közös érdekből eredő közös képviseletet. De immár mikép nyerjen e jogviszony szabályozást, ha az alaptörvény, tudniillik a bemutatóra szóló értékpapir kibocsátásáj nak joga a törvényes megállapítást nélkülözi. A döntő és alapkérdés az, kit, mily feltételek alatt illeti meg I a jog ily papírokat kibocsátani. Az érvényben levő magán- és kereskedelmi jog alapján, a i felvetett kérdés különböző megoldást nyer. A magyar állam területén belül, a szerint, a mint az osztrák polgári törvénykönyv, | avagy a magyar magánjog érvényben van. Mindkét jogterületnek közös forrásai vannak és ezek az 1874 : XXXVI. és 1875 : XXXVII. t.-c. Az 1874 : XXXVI. t.-c. 1. §-a értelmében a záloglevél kibocsátására egyesegyedül jogositvák részvénytársaságok és ingatlan birtokok tulajdonosainak saját hitelszükségük kielégítésére alakult szövetkezetei. A kibocsátásra vonatkozó egyik legfontosabb intézkedés pedig az idézett törvény 16. §-ban foglaltatik, a mely | szerint a záloglevelek egy-egy darabja 40 osztrák értékű forintnál j vagy ennek megfelelő más értéknél kisebb összegre nem szólhat. Az 1875 : XXXVII. t.-c. általam már fentebb idézett 157. j §-ának 7.ik pontja, a gyakorlatban azon általános értelmezést •• nyerte, hogy a részvénytársaságok által kibocsátott és a törvényj ben helytelenül elsőbbségi kötvényeknek elnevezett adóslevelek bemutatóra szólólag állíthatók ki. Azon jogterületen, a hol az osztrák polgári törvénykönyv és annak függeléke jelenleg is még érvényben van, a bemutatóra ! szóló részkötvények kibocsátása el van tiltva. A függelékben 68. | sz. a. foglalt 1847. évi június 19-én kelt legfelsőbb elhatározás j következő két lényeges intézkedést tartalmaz : először, hogy jövőben magányosok által felvett kölcsönből folyólag kiállított résE| kötvények 100 frtnál kisebb összegről nem szólhatnak; másodszor, j hogy minden rézkötvénynek névre kell szólania és a bemutatóra | való kiállítás el van tiltva. Unger »Die rechtliche Natúr der Inhaberpapiere- 174. s k. 1. az osztrák jog intézkedéseit következőkép értelmezi: »ezen | törvény (értve az 1847. június 19-iki legfelsőbb elhatározást) mint tiltó, szigorúan határai között tartandó ; én tehát azon nézetben I vagyok, hogy magánszemély által Ausztriában kiállított más beí mutatóra szóló papír, egy teljesen érvényes és keresettel érvénye| sithető jogügyletet állapit meg.* Más nézeten van Hasenöbrl Oesterr. Obligationenrecht ; VI. k. 32 s k. 1., ámbár ő maga idézi a legfőbb ítélőszék ítéletét, ! mely szerint a kereskedői kötclezőjegy bemutatóra szólólag érvéi nyesen kiállítható. Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy a magyar államterü| létén belül ott, a hol az osztrák polgári törvénykönyv érvényben van, magánszemély által felvett kölcsönből folyólag részkötvények | sem bemutatóra, sem pedig oly alakban, hogy azok forgatmány utján átruházhatók legyenek, ki nem állíthatók, sőt ez<-n jog1 területen belül kérdéses: vájjon részvénytársaságok elsőbbségi ; kötvényeket bemutatóra szólólag kiállíthatnak, mert a kereskedelmi | törvénykönyv idézett szakasza ez iránt világos és határozott intézkedést nem tartalmaz. A magyar magánjog területén, elismert elvként felállítható, hogy magánszemélyek bemutatóra szóló értékpapírokat kibocsáthatnak. Maga a tétel ily átalánosságban a szokásjogban leli alap| ját, a mely szerint a kibocsátás joga feltétlen, megillet mindenkit és a kiállítandó összeg tekintetében nincs korlátozás, kivéve, mint 1 fentebb kimutattam volt, a záloglevelek tekintetében. Íróink a kibocsátás jogával eddigelé nem foglalkoztak, de , magát a fentebb feltüntetett tételt érvényben levőnek ismerik el. i így Zlinszky »Magyar magánjog « II ik kiadás 387. s k. 1. az értékpapírokra vonatkozó jogviszonyokat tárgyalván, az értékpapírokat, tekintettel a kiállító személyére, 3 csoportja osztja: áliampapirok, törvényhatósági értékpapírok s magánértékpapirok. Az utóbbiak szerinte azok, melyek magánvállalatoktól, intézetektől vagy magányosoktól származnak és adóslevelek, kötelező jegyek, részvények, elsőbbségi kötvények, váltók, utalványok, pénztári j jegyek, chequek, biztosítási kötvények stb. alakjában képezik a | forgalom tárgyát.-