A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 51. szám - Az 1876. évi XVI. t.-c. 5-ik §-áról

203 beatében való kárt 50 hektoliterben állapították meg. Felperes saját beismerése (7.) alatti levél szerint pedig a szőlőnek meglevő termése csak 42 hektoliter bort adott. E szerint a szakértők által előirányozott 60 hektoliter hozamnál a ténylegesen beszedett termés 18 hektoliterrel, vagyis 30% kevesebb volt, mi azt bizonyítja, hogy a szakértők a szőlő egész termésének (110 hektoliter) megállapításában 30%-kal, vagyis 33 hektoliterrel nagyobb hozamot vettek fel, mint a mennyit a beszedett termés alapján várni lehetett, miért is a 110 hektoliterből 33 hektoliter előirányzati különbséget levonva, a szőlő egész termése 77 hektoliter volt megállapitaudó. Miután pedig ebből a várható termésből felperes 42 hektoliter bort beszedett, a jégverés által szenvedett termésbeli károsodás 35 hektolitert tesz ki. A mi a bor értékét illeti, igazolva van ugyan a tanukkal, hogy az hektoliterenkint 12 — 14 forintot megért, de miután felperes a 27. alatti ajánlatban a bort hektoliterenkint 10 frtban biztositotta, a ker. törv. 478. §-a szerint ezt azért kellett számítani és így a vesztett bor értékét 350 frtban megállapítani. Ebből levonandó lévén a szüret költsége, mely a szakértők véleménye szerint 5°/0-ot tesz ki, a kár, melyet alperes felperesnek megtéríteni tartozik 332 frt 50 kr. s ennek a kereset beadásától járó 6% kamatában volt megállapítandó. Alperes által érvényesített beszámításnak, az alsó bíróságok által felhozott indokok alapján e helyütt is helyt kellett adni. Bün-ügyekben. Szerződés jogosulatlan széttépése akkor is büntetendő cselekmény, ha a szerződés tartalma egyébként bizonyítható és nem vitás a felek között. (B. T. K. 4t6. §.j A kassai kir. törvényszék: 1. T. Jánosné született K. Ilona a B. T. K. 406. §-ában körvonalozott okirathamisitás vétsége miatt, II. T. Jakabné született B. Lucia, ugyanazon vétségben, a B. T. K. 69. §-ának 2. pontja szerinti bünrészesség miatt, mindketten szabadlábon való meghagyása mellett, vád alá helyeztetnek. Indokok: Vádlottak önként beismerik, hogy előleges összebeszélés folytán elmentek B. Gáspárhoz s őt azon adásvevési szerződés felolvasására kérték fel, mely egyrészről T. Alajos és neje, mint eladók, másrészről T. János és neje elsőrendű vádlott, valamint T. Jakab és neje másodrendű vádlott mint vevők között egy kapahámor adásvétele felett 1885. évi szeptember hó 5-én köttetett, s megőrzés végett B Gáspár kezeihez tétetett le; beismeri továbbá elsőrendű vádlott azt is, hogy ő ezen okmányt az azt felolvasó B. Gáspár kezeiből kikapta és darabokra széttépve, megsemmisítette. Ezen tett indokául védelmükre azt hozzák fel, hogy a szerződő felek között létrejött szóbeli megállapodás szerint az adásvétel tárgyát nemcsak a hámor, hanem az a mellett levő rét is képezte, s miután ezen rétnek a szerződésből való kihagyatása tudomásukra jött, azért semmisítette azt meg elsőrendű vádlott, minthogy az nem a szóbeli megállapodás szerint szerkesztetett. Ezzel szemben a szerződés megírásával megbízott B. Gáspár azt állítja, hogy ö a szerződést a szerződő felek férfitagjai által előadott részletek alapján szerkesztette, hogy a rét eladása akkor a szerződő felek egyike által sem említtetett fel, s hogy az elkészített szerződés a jelen volt felek előtti felolvasás és jóváhagyás után lett azok által aláírva, a nők előtti felolvasás pedig azért mellőztetett, mert azoknak férjei kijelenték, hogy a nők annak tartalmát már ismerik, az ujabbi felolvasást szükségtelennek nyilvánítottak. Ezen állítás valódisága sem a vádlottak felhívása folytán kihallgatott G. Mátyás és S. József vallomása, sem a vizsgálat során foganatosított szakértői szemle folytán tett szakértői nyilatkozatok által töivényesen megdöntöttnek nem tekinthető és pedig annyival kevésbé, mert a szerződés megírásának történetét T. jános egyik szerződő fél és B. Gáspár vallomásával egyezőleg adja elő. De különben is egy közös okmány érvénytelenítésének törvényesen megengedett módjául annak az egyik szerződő fél általi önhatalmú erőszakos megsemmisítése elfogadható nem lévén, vádlottaknak fentebb előadott cselekménye, tekintettel arra, hogy az a szerződő felek közös tulajdonát képező okmány jogtalan megsemmisítésére nézve, s ekként az egyik szerződő fél megkárosítására irányzott szándékkal vitetett keresztül, a B. T. K. 406. §-ában körvonalozott magánokirat-hamisítás vétségének, illetve az ezen vétségbeni bünrészességnek alkatelemét is tartalmazza, vádlottakat e miatt, az ügyészi inditványnyal egyetértőleg, vád alá helyezni kellett. (1887. március 7-én 256. szám.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék végzés nek megváltoztatásával vádlottak ellenében a további bűnvádi eljárást beszünteti. Indokok: Eltekintve attól, hogy a megsemmisített szerződés csak ideiglenes szerződés volt, melynek alapján létesítendő lett volna később a végleges szerződés, a fenforgó cselekmény! ben a kárositási szándék, mint a B. T. K. 406. §-ában körülirt | vétség egyik lételeme, vádlottak terhére meg nem állapitható • és pedig már azért sem, mert a megsemmisitett szerződésnek minden pontozata a felek előadása utján ismeretes lévén és ez irányban vádlottak semmit el nem tagadván, az a jog is, mely az ideiglenes szerződés után a panaszló feleket netán megillethetné, immár a felek szóbeli előadása alapján is megállapíthatónak mutatkozik és mert ehhez képest a kérdéses szerződésnek széttépése nem egyéb, mint kárositási szándék nélkül határozott kifejezése annak, hogy vádlottak az ideiglenesen megkötött szerződéstől elállanak és a szerződésben foglalt jogügylet létesítéséhez maguk részéről hozzájárulni nem kívánnak, az ebből netalán felmerülő nehézmények pedig polgári úton intézendők el. (1887. május 10-én 15,015. szám.) A m. kir. í'uria : T. Jánosné beismeri, hogy oly okiratot tépett el, a mely szerint ő mint vevő, vételár, s a vételtől való elállás esetére 1,000 frt kötbér fizetésére volt kötelezve, eltépte pedig oly szándékból, hogy az abban meghatározott kötelezettség teljesítése alól meneküljön. E kötelezettségtől való menekülésre irányult szándék összesíti magában a másik szerződő fél károsítását célzó szándékot is, minélfogva nevezettnek cselekménye annál inkább is a B. T. K. 406. §-ába ütköző vétség jellegével bir, minthogy annak minősítésénél döntő súly abban a körülmén} ben fekszik, hogy oly okirat semmisittetett meg, a mely külkellékeinél fogva bizonyításra alkalmas ; a megsemmisítésből folyó büntetőjogi felelősséget pedig a kötés terhes feltételeinek beismerése egyáltalában meg nem szünI teti. Ennek következtében a kir. itélő tábla végzésének T. Jánosnéra vonatkozó része megváltoztatik. erre nézve a kassai kir. tör! vényszék vádhatározata, egyebekben azonban az érintett másodbirósági végzés nem ugyan az abban felhozott indokoknál fogva, hanem azért hagyatik helyben, mert a vizsgálat folyamán semmi adat sem fejlett ki annak bizonyítására, hogy T. Jakabné, B. Gáspárnál az okirat megsemmisítésére vonatkozó szándékból jelent volna meg és hogy T. Jánosnéval e tekintetben egyetértett, vagy annak célzatairól előre értesítve lett volna. (1887. október 14-én 6,676. sz.) A hitelezők kárára történt vagyonátruházás csak akkor képez büntetendő cselekményt, ha az átruházás előtt a hitelező követelése már végrehajtható volt. íBtk. 386. %.) A székesfehérvári kir. törvényszék: Elsőrendű vádlott id. T. Lajos a btk. 379. §-ába ütköző és 386. §. szerint minősülő csalás bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért az itéle: jogerőre emelkedésétől számítandó egy és félévi börtönre és a btk. 27. §-ában meghatározott célra fordítandó, 15 nap s végrehajtás terhe alatt fizetendő harminc forint pénzbüntetésre, behajthatlan! ság esetén további három napi börtönre és büntetése kiállásától számított három évi időtartamra hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Másodrendű vádlott id. T. Lajosné, .született T. Mária a btk. 379. §-ába ütköző és a 386. §. szerint minősülő csalás bűntettében a 69. §. 2. bekezdése alapján, mint bűnsegéd mondatik ki bűnösnek s ezért férje elsőrendű vádlott id. T.Lajos büntetése kitöltése után eltöltendő egy évi börtönre és a btk. 27. §-ában meghatározott célra fordítandó, 15 nap s végrehajtás terhe alatt fizetendő húsz forint pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén további két napi börtönre és büntetése kitöltésétől számított három : évi hivatalvesztés és politikai jogainak felfüggesztésére ítéltetik. Az 1885. évi augusztus 13-án a székesfehérvári kir. közjegyző által 277/1885- szám alatt felvett közjegyzői okirat érvénytelennek kimondatik; jelen bünpernek a sárbogárdi 1,062., >]2b.. 1,505. és 1,508. számú telekjegfzőkönyvben leendő azonnali feljegyzése iránt a székesfehérvári törvényszék, mint telekkönyvi hatóság megkerestetik, az ítélet jogerőre emelkedése után a jelzett telekkönyvekben az előbbi állapotnak visszaállítása végett ugyancsak a székesfehérvári kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság megkerestetik. Indokok: A tárgyalás folyamán beigazoltatott, miszerint í elsőrendű vádlott Sch. Simonnak 114 frt, F. Józsefnek 136 frt