A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 51. szám - Az 1876. évi XVI. t.-c. 5-ik §-áról

A JOG 36 kr., N. Jánosnak 225 frt és S. Ignácnak 500 frt és 200 frt összegekkel adósa és ugyancsak elsőrendű vádlott a sárbogárdi 1,062. számú telekjegyzőkönvvben fogíalt ingatlanok felerészének és a 628., 1,505. és 1,508. számú telekjegyzökönyvekben foglalt ingatlanoknak tulajdonosa volt. Azonban az 1885. évi augusztus 13-án a székesfehérvári kir. közjegyző előtt 277/1885. ügyszám alatt kelt közjegyzői okmányban elsőrendű vádlott ezen összes ingatlanait 5,000 frt becsértékben nejére, másodrendű vádlottra ruházta át olyformán, hogy az ezen önkénvüleg 5,000 frtban megállapított érték törlesztésére átvállalta a jeízálogilag biztosított 3,000 frt tartozását férjének és állítólag 1,500 frtot neki régebben megfizetett, 500 frtot pedig 1885. évi augusztus hóban adott meg ; azon körülmény azonban, hogy az 1,500 frtot és 500 frtot másodrendű vádlott tényleg megfizette volna, mivel sem igazoltatott. Ezen közjegyzői okirat alapján másodrendű vádlott a jelzett ingatlanokra vonatkozólag tulajdonjogát telekkönvvileg is bekebeleztette s igy a hitelezők elől a kielégítési alapot elvonta. Másodrendű vádlott saját beismerése szerint is férjének fentebb jelzett tartozásairól tudomással birt és mégis a férje által neki felajánlott vagyonátruházást elfogadta és azt tényleg érvényre is juttatta. Kétségtelen tehát, hogy elsőrendű vádlott vagyonát azon célból ruházta át nejére, hogy ez által a jogos hitelezők elől a kielégítési alapot elvonja s neje másodrendű vádlott neki ezen cselekmény elkövetésénél segédkezett. Már magából ezen tényből is kitűnik vádlottak a hitelezők megkárosítására irányuló célzata, ezt azonban csak még inkább megerősíti másodrendű vádlottnak a tárgyalás folyamán tett azon ténye, hogy a panaszos hitelezőknek azon ajánlatát, hogy jogos követeléseik felét elengedik, ha másodrendű vádlott is fizetési kötelezettséget vállal velük szemben, el nem fogadta. Mindezeknél fogva elsőrendű vádlott a btk. 379. §-ába ütköző és a 386. §. szerint minősülő csalás bűntettében, mint tettes, másodrendű vádlott pedig ugyanezen bűntettben a btk. 69. §-ának 2. pontja alapján, mint bűnsegéd volt bűnösnek kimondandó. Enyhitő körülménynek csupán vádlottak büntetlen előélete volna tekinthető, ellenben súlyosító, miszerint több hitelezőt és ! tetemes összegek, majdnem 1,200 frt erejéig csalták meg, hogy a kár valószínűleg meg nem térül és a panaszos hitelezők követeléseiket meg nem kapják. A közjegyzői okmány semmisnek volt kimondandó, mert az roszhiszemüleg, jogtalan aíapon, csalási szándékkal jött létre s | ugyanezen indokból az ítélet jogerőre emelkedése esetén ezen semmisnek nyilvánított okmány alapján történt telekkönyvi be- j kebelezés is semmis és az előbbi állapot visszaállítandó, e célból a bünper azonnali feljegyzése is megrendelendő volt. (1886. évi : szept. 29-én, 3,661. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s id. T. Lajos s id. T. Lajosné, született T. Mária vádlottakat a btk. 379. és 386. §-ai alapján ellenük csalás bűntettéről, illetőleg az ebben való részességről emelt vádnak és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A vizsgálat adatai szerint ugyanis a jelen esetben a panaszbeli tény állása abban határozódik, miszerint id. T. Lajos vádlott K. Jakab, Sch. Simon, F. József és N. János sárbogárdi lakos* panaszlóknak állítólag adósa lévén, mielőtt ez adósságát lerótta volna: 1885. évi augusztus 13-án, összes ingatlan vagyonát s gazdasági felszerelését nejének, id. T. Lajosné, szül. T. Mária vádlottnak adta el, a miben nevezett panaszlók hitelezői érdekeinek megrövidítését, illetőleg kijátszását látják, a mennyiben az által állítólag követeléseik kielégítési alapjától ejtettek el. Még ha valónak vétetnék is azonban a nevezett panaszlóknak ez utóbbi állítása, a mit a vizsgálat során egyátalában nem bizonyítottak be, vádlottak emez eljárásában a btk. 379. §-ában meghatározott csalás tényelemeit felismerni nem lehet; mert nem vonható kétségbe, hogy id. T. Lajos vádlottnak a maga tulajdonával saját akarata és belátása szerint rendelkezni törvényes joga volt s mert azt, hogy nevezett vádlott eme rendelkezésének sikeresebb keresztülvitele céljából a panaszlókat akár vagyoni helyzetének, akár tartozásai miként Vagy mikor leendő kielégítésének tekintetében akár a kérdéses eladás előtt, akár azutá"n, vagy bármikor is, bárminemű ravasz fondorlatok által tévedésbe ejtette, vagy ebben tartotta s illetőleg, hogy id. T. Lajosné vádlott ez irányban az előbbinek segédkezett volna : a panaszlók maguk sem állítják s még kevésbé hoznak fel oly tényeket, a melyek aféle ravasz fondorlatokat foglalnának magukban. A bepanaszolt vagyonátadás tehát, habár a panaszlók követeléseinek kielégítése előtt történt is: a hivatkozott törvényben meghatározott csalás tényét annyival kevésbé állapítja meg, mivel ha panaszlók követeléseik visszafizetésének biztositékát kizárólag a kérdéses ingatlan vagyonban keresték: az eladás előtt elég módjuk és idejük volt a kölcsönzést a jelzálogi biztosítás feltételéhez kötni, vagy egyébként ugy intézkedni, hogy követeléseiknek behajtása a közbejöhető és meg nem akadályozható vagyonelidegenités által bizonytalanná ne váljék. Minthogy pedig ezt nem tették: nyilván annak adták tanújelét, hogy vádlottnak személyi hitelt adtak és igy azt, hogy vádlott ingatlan vagyonát elidegeni tette, okszerűen nem neheztelhetik s a célzatosság gyanújával nem illethetik. De nem képez csalást a vádlottnak cselekménye a btk. 386. §-ának meghatározásához mérve sem. Mert hogy a panaszlók bármelyike is id. T. Lajos vádlott ellen a szóban levő vagyoneladás előtt hatósági végrehajtást kért, vagy eszközölt volna ki, hogy tehát az eladás a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt történt volna, szintén egyikük sem állítja; sőt a vizsgálat adataiból az tűnik ki, hogy a K. Jakab, Sch. Simon és N. János követelései akkor még le sem jártak, a F. József panaszló követelése pedig, ámbár már két évvel előbb lejárt, hatósági uton nem érvényesíttetett. Mindezeknél fogva a kir. itélő tábla nevezett vádlottakat az ellenük emelt vád alól felmentendőkaek ítélte. (1886. évi nov. hó 16-án, 35,098. sz.) A m. kir. Curia: Ravasz fondorlat által való tévedésbeejtés be nem bizonyittatván s az ingatlanok átruházása is akkor eszközöltetvén, midőn még panaszosok követelése beperesitve nem volt, vádlottak tehát bekövetkező végrehajtással nem is álltak szemben, a másodfokú bíróság ítélete ezen és felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. évi okt. 26-án, 2,487. sz.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai. A bontó fettétel alatt létrejött jogügylet után kiszabott illeték f üggőben tartása nem igényelhető, hanem joga van az illetékköteles félnek, a bontó feltétel bekövetkeztével, az illeték leirását, illetve visszafizetését igényelni. (iSSy. szeptember 27. 10,674. s-~- a) Kivonat a Budapesti Közlöny-bó'l. Csődök : Gálfi György e., szabadkai tvszék, bej. jan. 26, félsz. febr. 16, csb. Olsavszky Jenő, tmg. Buchvald Lázár. — Cséuány Antal és neje e, egri tvszék, bej. dec. 7, félsz. jan. 4, csb. Szilágyi Gábor, tmg. dr. Borossy János. — Kohn Manó e., n. kanizsai tvszk, bej. jan. 16, félsz jan. 27, csb. dr. Horváth Ferenc, tmg. Rapoch Gyula. — Lölim Jakab e., budapesti keresk. és váltótszvk, bej. jan. 3, félsz. jan. 14, csb. Wattay Dezső, tmg. dr. Szabó József. — Hofter Miksa e., szolnoki tvszk, bej. jan. 14, félsz. jan. 28, csb. Stróbl Károly, tmg. dr. Mócár Lajos. — Wilhelm Tanszék e, besztercebányai tvszék, bej. dec. 19, félsz. jan. 4, csb. Seyfried József, tmg. Porges Samu, — Nedelkovits Zách. T. e., fehértemplomi tvszék, bej. dec. 31, félsz. jan. 35, csb. dr. Lallossevics János, tmg. Pichler József. — Braun testv. e., nyitrai tvszék, bej. jan. 31, félsz. febr. 21, csb. Sándor Géza, tmg. Jeney Lajos. — Veisz Adolf e., komáromi tvszék, bej. jan. 10, félsz. jan. 19, csb. Hegymeghy László, tmg. Mihola János. — Franki Lázár e., debreceni tvszék, bej. dec. 31, félsz. jan. ' 16, csb. Komlóssy Dezső, tmg. Juhász Ignác. - „Schönberg és Olláry" cég e., nagyváradi tszék, bej jan. 10, félsz. jan. 27, csb. Jelencsik István, tmg. Szokoly Tamás. — Mahler Isrnác e„ gyulafehérvári tvszék, bej. feqr. 9, j fejsz, márc 7, csb. Kain Hugó, tmg. dr. Mohai Sándor. — Lehotzky Vilmos e., besztercebányai tvszék, bej. febr. 3, telsz. febr. 2S, csb. Seyfried József, tmg. Gráber Samu. — Braun Dániel és Brauu Arnold e.. nyitrai tv,/ók, bej. jan. 31, félsz. febr. 21. csb. Sándor Géza, tmg. dr. Steiner | Győző. — Wolf Heinrich e., fehértemplomi tvszék, bej jan. 7, félsz. jan. 31, csb. dr. Lallosevics János, tmg. dr. Fitz Pál. — KÖnCS Ferenc e., ( miskolci tvszék, bej. febr. 7, félsz febr. 21, csb. Kaffka Ignác, tmg. Petró j József. — Franz Widmann e., dévai tvszék. bej. jan. 23, félsz. febr. S, [ csb. Molnár Géza, tmg. dr. Petko Lázár. — Szabó György e., zombovi tvszék, bej. jan. 25, félsz. febr. 15, csb. Dömötör Pál, tmg. Reitter Nándor. — M. Alinoslino (Mina) e, újvidéki tvszék, bej. jan. 14, félsz, jan. 25, csb. dr. Gedeon Albert, tmg. Vukksevics György. — Liclltensiein Józsefe, aranyos-maróthi tvszék, bej. jan 31, félsz. febr. 21, csb. dr. i Bethlenfalvy György, tmg. Znamenák Sándor. — Feldmann Dávid és neje e., szegzárdi tszék, bej. febr. 1, félsz. febr. 27, csb. Kiss Károly, tmg. [ Ujfalusy Imre. Pályázatok : A veiebélyi jrbságnál dijas joggyakornoki áll. jan. 5-ig. — A budapesti kir. itélő tábla rendelkezése alatt álló Lissovényi! féle alapítvány jövedelméből egy Budapesten lakó és ügyködő szegényebb | sorsú kezdő ügyvéd a jövő 1888. évi január hó elsejétől kezdve hat egymásután következő éven át, évenként egy száz frt segélyben részesíthető. Pályázatok a budapesti kir. itélő tábla elnökségéhez 18í>7. évi dec. 30-ig nyújthatók be. — A marcalit jóságnál járásbirói áll. dec. 23-ig. — A I székesfehérvári jrbságnál dijas j o g g y ak o rn o k i áll. dec. 2S-ig. — A I lugosi ügyészségnél alügyészi áll. dec. 27-ig. >yomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társasaga-nál. (Hold-utca -,. szám.)