A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 51. szám - Az 1876. évi XVI. t.-c. 5-ik §-áról

202 A JOG. heto lévén : idöelőttiség esete fenn nem forog. Időelöttiségi ki­fogást kifejezetten, alperes iratában nem is tett. Igaz, hogy ha a végrendet e perben akként alkalmaztatnék, hogy alperes a 2,400 frt követelésnek D. Ilona részére netán megítélendő részét felperes javára az örökhagyó egyéb vagyonából pótolni tartozik - - ebben az esetben az elmarasztalási összeg most még megállapítható nem lenne. Ez sem szolgálhat okul arra, hogy a kereset mint idö előtti elutasittatik, mert a per tárgyát képező vitás kérdés — a végrendelet értelmezése — ezen esetben is elvi határozattal teljes megoldást nyerhet. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Bármilyenek legyenek is a biztosítási szerződés feltételei, a biztositót a perrendben előirt bizonyítási módoktól meg nem foszthatják. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék il S*6nov. 5., 44,305/v. 86.): Dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt V. Anna felperesnek dr. Beck Hugó ügyvéd által védett »Azienda osztrák-francia elemi- és balesetbiztositó-társaság alperes elleni 660 frt kárösszeg s jár. iránti perében itélt: Felperes részére a kereseti követelésből 69 frt megítéltetik s kereseti követelésének az emiitett 69 frtot meghaladó részével elutasittatik, stb. Indokok: A kt. 472. §. szerint a feleknek a biztosítási szerződésből eredő jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben azok a törvényben meg nem állapíttattak, a szerződés feltételei szolgálnak irányadóul. A biztosított tárgyakban történt kár meg­állapításának módját a törvény parancsolólag nem szabja meg, arra nézve tehát, a mint ez a 481. §. azon intézkedéséből is kétség­telen, hogy a kár szakértői szemle utján csak egyéb megállapo­dás hiányában állapitható meg, első sorban a szerződési feltételek az irányadók. A felperes kereseti követelésének alapját képező A. alatti bizt. szerződésben foglalt általános feltételek 12. §. szerint, mely feltételeket felperes 2. sz. a. ajánlatában magára nézve kötele­zőknek kifejezetten elfogadta,kiköttetett, hogy az esetben, ha felperes biztosított az alperes biztosító társaság kiküldöttje által eszközölt kármegállapitást nem fogadja el, joga van a biztosított szőlők jégverés által okozott kárnak megállapítása végett az idézett £-ban kitett módon összeállítandó becslő-bizottság alakitását követelni; de köteles erre vonatkozó szándékát a kiküldött becsüjének köz­lése után azonnal bejelenteni s egyidejűleg kárát a 10., 11. §-ok megfelelő módon részletesen felszámítani s a bizottsági eljárás költségeinek biztosítására megfelelő összeget birói kézhez letenni, hogy mindezeknek elmulasztása esetén a kiküldött kárbecsüje reá nézve kötelező hatályúvá lesz ; s az idézett §. végső pontjában világosan kiköttetett az is, hogy csak a társaság kiküldöttjének, esetleg a szerződésnek megfelelően alakított becslő-bizottságnak becslése lehet a kárösszeg megállapításánál irányadó, semmiféle más birói vagy bíróságon kívüli becslés azonban a társaságot nem kötelezi s kártérítésre alapul nem szolgálhat. Az A. alatti szerző­désben tehát alperes csakis a most idézett szerződési feltételekben meghatározott módon megállapítandó kártérítési összeg fizetésére vállalt kötelezettséget s e szerződési kikötés a fent előadottak szerint felperest kötelezvén, ugyan ő, ki nem vonja kétségbe, hogy az alperes kiküldöttje által foganatosított 3. sz. a. becsű vele kö­zöltetett, tartozott volna, a mennyiben azzal nem elégedett meg, az emiitett szerződési feltételeknek megfelelő becslő-bizottság alakítása iránti szándékát kijelenteni s ennek alakítása végett a 12. §-ban foglalt s fent idézett egyéb feltételeknek is eleget tenni, s csak az esetben, ha eme becslő-bizottság alakitását alperes hiúsította volna meg, követelhetné tőle az egyéb módon megálla­pított kárösszeg megtérítését. Felperes azonban alperes tagadásával szemben egyátalán nem bizonyította azt az állítását, hogy alperes kiküldöttjének a becslő-bizottság aláírása iránti szándékát kije­lentette s hogy annak megalakítását egyedül a kiküldöttnek rög­tön történt elutazása hiúsította meg, sőt azt, hogy a 12. §-ban foglalt egyéb feltételeknek eleget tett volna, felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, sőt nyíltan beismeri, hogy midőn alperes társaság által a 4. sz. a.-ban a becslő-bizottság alakításához szük­séges feltételek teljesitésére külön is felhivatott s a 12. §-ban ki­kötött jogkövetkezményre kifejezetten figyelmeztettetett, a felhívás teljesítését megtagadta. Ezeknél fogva a kiküldött által eszközölt 3. sz. a. kármegállapitás a szerződési feltételek értelmében fel­peresre nézve kötelezővé vált s a később alperes közbejötte nélkül foganatosított előleges birói szemle utján eszközölt kárfelvétel alperes irányában hatálylyal nem birván, ez az utóbb megállapított kárösszeg fizetésére alperes nem kötelezhető. Az előadottak alap­ján a szerződés értelmében csakis a 3. sz. a. szerint megállapított 69 frtnyi kárösszeget köteles telperesnek megtéríteni, miért is ez összeg és a kereset beadásától számított késedelmi kamata meg­ítélendő volt. A kamatot azért kellett megítélni, mert alperesnek, ha felperes a neki megkínált 69 frtot el nem fogadta, módjában állott volna a kérdéses összeget birói kézhez letenni, ezt azonban nem tette, hanem az emiitett összeget megtartotta és hogy hasz­nálta, annak a beszámítás érvényesítése, vagyis az ellenirat beig­tatása napjáig kamatát tehát felperesnek megtéríteni köteles. Az emiitett 69 frt és kamata azonban beszámítás utján törlesztettnek volt kimondandó, mert a 15. sz. a. végzés bizonyítja, de felperes is beismeri, hogy felperest az emiitett végzésben részletezett, jogerejüleg megítélt s 86 frt 02 kr. hátralék tőkéből és járulékaiból álló követelés felperes ellen megilleti, mert ennek összege felperes megítélt követelését meghaladja s mert ez a körülmény, hogy al­peres követelésének behajtása végett már kielégítési végrehajtás rendeltetett el, a beszámitást nem gátolja, mivel felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy az elrendelt végrehajás folytán alperes a követelésre nézve már tényleg nyert volna ki­elégítést, hogy tehát ez többé fenn nem állana. Az alperesi köve­I telés alapjául szolgáló 14. sz. a. váltó kiadására alperes nem volt I kötelezhető, mert a beszámítás által a váltón alapuló követelés csak részben törlesztetik. A budapesti kir. itélő tábla (1887. május 2-án, 7,798/v. 87. sz. a.): Az első bíróság ítéletét oly változtatással, hogy alperes a felperes részére kártérítés gyanánt megítélt 69 frt után 6°/0 kamatot az alperest illető 82 frt 02 kr. s jár. erejű követelésnek a felperes I követelésével leendő tényleges elszámolása napjáig köteles fizetni, | egyebekben helybenhagyja, annak indokolásánál fogva. A felperes részére megítélt követelésnek, alperes követelésével elszámolása csak az ez iránt rendelkező Ítéletek jogerőre emelkedése után történhetvén, önként következik, hogy a kamat mindegyik köve­j telés után az elszámolás napjáig lesz számitandó, az első bíróság rendelkezését tehát a most jelzett irányban meg kellett j változtatni. A in. kir. Curia (1887. november 23-án, 773/v. 87. sz. a) : ! Mindkét alsóbb bírósági Ítélet részbeni megváltoztatásával felperes részére a kereseti követelésből 332 frt 50 kr. tőkeösszeg és ennek | 1885. június 10-től járó 6°/0 kamata megítéltetik s alperes olyképen köteleztetik azt felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett | megfizetni, miszerint megengedtetik alperesnek, hogy abba saját a 15. sz. a. 55,120/85. számú végzés szerint 86 frt 02 kr. tőkéből I és ennek az idézett végzésben kitett járulékaiból álló követelését beszámíthatja. Felperes kereseti követelésének az emiitett 332 frt 50 krt meghaladó részével elutasittatik. Indokok: A keresk. törvény 472. §-a szerint megvan ugyan a feleknek engedve, hogy kölcsönös jogaikat és kötelessé­geiket a biztosítási szerződésben szabályozzák, de csak olyképen, hogy ezen szabályozás a törvény rendelkezésével összeegyeztethető I legyen. Azon esetben, ha a biztosított tárgy értéke a szerződésben j nem állapíttatott meg, a keresk. törvény 479. §-a kötelességévé < teszi a biztosítottnak ezen értékét igazolni. A polgári törv. rend­tartás 211. és következő g-aiban a birói szemle mint a törvényes bizonyításnak egyik módja van felállítva és maga a keresk. törv. j 481. §-a is a biztosítottnak jogát, hogy kárát szakértői szemle I által megállapíthassa, világosan fentartja. Ezekből következik, hogy I ezen határozmányoknak, melyek az itt fenforgó biztosítási szerző­| dés feltételeinek 12. §-ában foglaltatnak, oly hatály nem tulaj­donitható, hogy azok által felperes, mint biztosított a törvényes bizonyitási módok, névszerint a birói szemle használatától elzárva lett légyen. Azon kifogások, melyeket alperes a megtartott bírói ' szemle ellen felhozott, alappal nem birnak, mert a bíróság, mely azt véghez vitte, csak azon törvény szabályai szerint járhatott el, j mely területén érvényben van és azok értelmében helyesen járt is el. Nem volt idő előtti ezen szemle, mert a szüret ideje már nagyon közel volt és mert alperes, habár az 5'/. alatti levélből tudta, hogy felperes a kárnak a feltételek szerinti megállapításába beleegyezni nem akart, hanem birói szemlét kivánt, a ker. törv. 481. §-ában adott jogával nem élve, szakértői szemlét maga nem I kért, sőt a 6"/. alatti levélben kijelentette, hogy felperes kívánsá­gára rá nem áll; ily körülmények között tehát felperesnek szemle iránti folyamodása teljesen indokolva van, M. Antal szakértőnek állítólagos elfogultsága törvényesen indokolva nincs. Ezekhez i képest a kár megállapításánál a birói szemle veendő alapul, de figyelemmel a felmerült különös körülményekre. Ugyanis a szak­\ értök a szőlő egész termését 110 hektoliterre becsülték, melyből a meglevő termés hozamát 60 hektoliterben, a jégverés követ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom