A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 51. szám - Kell-e a hitelezőnek tudomást szerezni a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdonjog-változásokról? 2. r.
A JOG. 427 Ez összeállítás érdekes világot vet arra. mily körülmények okozzák tulajdonképen a budapesti kir. itélő táblán a hátralékoknak azt a folytonos és jelentékeny gyarapodását, melyről annyit hallunk panaszkodni. A legelsők mindjárt a beérkezéseknek, tehát az elintézendő ügyek számának növekedése, mely aránylag legnagyobb (3,5G0-nal több ámult évinél) a büntető osztálynál; de egészben is elég jelentékeny összeggel (7,395-vel), nagyobb mint a múlt év hasonló időszakában. A másik és föok a munkaerőnek, az előadók szám á n a k elégtelensége. 143 bírónak (a kik közül három-négy tanácsvezetéssel is meg van bizva, egy-kettő beteg, néhány állás pedig rövidebb-hosszabb időre majdnem mindig betöltetlen) el kellett volna intézni alig több mint kilenc hónap alatt — mert a kérdéses időből nyolc hét a törvénykezési szünidőre esik — az ülésen kívülieket és apróbb kiegészítéseket leszámítva, mintegy 100,000 érdemleges ügyet. Minden biró tehát körülbelül husz ügyet lett volna kénytelen h e t e n k i n t elintézni. Oly óriási szám ez, a menynyit a külföldön sehol nem intéz el felsőb;rósági előadó. Ha még hozzáveszszük ehhez azt, hogy a táblai birák közül rendszerint a munkabírásról dicsérteket viszik részint kisegítő birák gyanánt, részint előléptetésül a kir. Curiához, s hogy az évek során keresztül kifejtett, megfeszített tevékenység észrevehetőlcg épen a legjelesebb birák néhányánál már is a munkaerő csorbulását idézte elő s ez a hanyatlás a jelenlegi helyzet változtatása nélkül előreláthatólag rohamosan fog fokozódni, akkor bátran elmondhatjuk, hogy dacára a meglevő munkaerők legmegfelelőbb alkalmazásának, dacára a legtöbb biró kimerülésig teljesített odaadó munkálkodásának (mert hisz 142 biró körülbelül 280 nap alatt mintegy 70,000 érdemleges ügyet intézett el), a jelenlegi létszám mellett a hátrálékok özönét leapasztani teljes lehetetlenség. Elkerülhetlenül szükséges a munkaerő szaporítása. Sőt épen abból az okból, mert a hátrálék gyarapodása állandóan progressiv, a kisegítő birák berendelésének sokszor hangoztatott eszméje csak ideiglenes mentő eszköz lehet. S mert a felebbvitel korlátozásában is alig lehet már tovább menni, ha csak az igazságszolgáltatás garanciáit megrendíteni nem akarjuk, egyéni nézetünk szerint a bajon csak a birói létszám szaporítása segíthet gyökeresen. a. Kell-e a hitelezőnek tudomást szerezni a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdonjog-változásokról? * Irta : KÁPLÁNY GÉZA, budapesti kir. táblai biró. (Befejező közlemény.) Tehát azon, olykor számos hitelezőt stb., a kiknek jogát az új bejegyzés semmi tekintetben sem érinti, hivatalból értesíteni s ezzel a telekkönyvi hatóságot oknélküli munkával terhelni valóban fölösleges. Miért is a telekkönyvi rendtartás 138. §-a igen helyesen intézkedik, midőn igy szól: íA telekkönyvi kérvények elintézéseiről hivatalból éríesitendök : 1. a kérelmező s azon személyek, kik ellen a nyilvánkönyvi bejegyzés által valamely jog szerzése, terhelése, átváltoztatása vagy kitörlése vagy csak közvetlenül ilyen följegyzés is_ eszközöltetik és 2. a földbirtokos, ha valamely a telekkönyvi jószágtesten fekvő kö,etelés terheltetik vagy átruháztatik s épen ugy a jelzálogos hitelező, ha a követelésén fekvő teher tovább terheltetik vagy átengedtetik.« Elhiszem, hogy az egyszerű jelzálogi bejegyzéssel biztosított hitelezőnek nagyon kényelmes volna, ha neki nem kellene a telekhivatalba fáradnia, hanem csak zsöllyeszékében bodorfüstöket eregetve, a hivatalos értesítést nyugodtan bevárnia. * Előző közlemény a »Jog« 40. szániában. De hiába örvendene az ilyen állapotnak; mert ugyancsak pórul járna nem egyszer. Ugy-e, az ily hitelező csak azért, mert birtokváltozásról még értesítést nem kapott, szentül hiszi, hogy a jelzálog tulajdonosa még mindig adósa ? és nyugodtan adja be keresetét személyes adósa ellen. Pedig hát rettenetesen csalódhatik. Mert a birtokváltozásra vonatkozó kérvény már széljegyezve lehet, sőt már el is lehet intézve, vagy épen be is vezetve, sőt ki is adva; csak ő nem tud róla még semmit. A legokosabb tehát még akkor is, ha a tlkvi rendtartás vagy perrend a hivatalból való értesítést kötelező szabályként hirdetné is, a jelzálogos hitelezőnek a telekkönyvet megtekinteni s közvetlen meggyőződést szerezni, mielőtt joglépést tenne. Dr. Szilassy ur cikkében a többi közt ezeket is mondja: »Hová lennénk aztán a hitelezői biztonsággal, ha egyik vagy másik adós, mert az adós célja rendszerint elüt a hitelezőétől, ketté vágatná birtokát s eladván a netán értékesebb részt, a hitelezőt kényszeríti az elkülönítésre; e tárgyalások közepette aztán lassan-lassan lej;irnak a részletek s mi nem nyervén tudomást a d~ó sunk operatió járói, elüttetnénk a végrehajtási kérvénynyel ?« Megvallom, én ezt nem értein. A telekkönyvi rendtartás 56. §. d) pontja szerint, ha a telekkönyvi jószágtest- vagy birtokrészlet, melyből lejegyzésnek kell történni, tehát a melyet az adós szétdarabolni vagy cikkíró ur szerint ketté vágatni akar, terhelve van : a lejegyzés rendszerint csak a tehernek egyetemleges átvezetésével eszközölhető; a tehermentes lejegyzés azonban elrendelhető, ha az érdekelt hitelezők beleegyezése igazoltatik, vagy ha a tehermentes lejegyzés a hitelezők biztosságára nézve sérelemmel nincs egybekapcsolva, mi fölött a telekkönyvi hatóság a hitelezők előleges meghallgatása mellett, minden viszonyok méltányos tekintetbe vételével, saját belátása szerint végzésileg határoz. Tehát ha az értékesebb részt adja is el az adós. a jelzálogos hitelezőnek sérelme nem lehet; mert követelése azt az értékesebb részt is egyetemlegesen terheli; minthogy tehermentes lejegyzés az ő beleegyezése és előleges meghallgatása nélkül az ő sérelmére soha semmi körülmények között sem képzelhető. Jelen cikkemet 1887. évi február hó 22-ike előtt irtam ; még mielőtt t. i. Németh Antal tisztelt birótársaranak válasza s dr. Szilassy urnák erre kelt viszonválasza megjelent volna. Németh Antal birótársammal mindenbon egyetértek. Ellenben dr. Szilassy urnák újabban felhozott nézeteit is époly kevéssé helyeslem, mint a korábbiakat. Dr. Szilassy ur újabban igy szól : »A követelés lejár, én benyújtom az 1874 : XXXV. t.-e. 111. §-a alapján a végrehajtási kérvényt, melylyel a végrehajtási zálogjog feljegyzését kérem ; a szabadon választott illetékes bíróság elrendeli a végrehaitás följegyzését, de mire az iratok a telekkönyvi hatósághoz érkeznek, már egy új adós szerepel a tulajdonlapon. A telekkönyvi hatóság elutasítja a kérvényt, mert nincs a jelenlegi tulajdonos ellen intézve. Hivatkozom a cl ... i kir. tszék 4,860/85. sz. végzésére. Ks nézetein szerint ez az eljárás a perrendtartás élteimében helyes; mert nem lehet valaki ellen egy jogot feljegyeztetni, ha az uem kérelmeztetett, már pedig én A., nem pedig B. ellen, ki csak most és tudtomon kivül szerzett tulajdonjogot, kértem a végrehajtási zálogjog följegyzését; az a körülmény, hogy jogom van magamat a dologból kielégíteni, nem mond ellent a perrendtartásnak, csakhogy nekem mégis meg kell tekintenem a tjkvet, nem történt-e időközben tulajdonos-változás ? Feltűnő, hogy dr. Szilassy ur a perrendtartás értelmében helyesli az elutasítást s a törvényt akarja bűnbakul előtérbe tolni. Bocsánatot kérek, de a perrendtartásnak semmi köze a végrehajtási eljáráshoz. Erről egy önálló, külön törvénv intézkedik. A d . . . i kir. tszék elutasító végzését tehát egyedül az 18S1 : LX. t.-c. szempontjából lehet megbírálni. E szerint pedig az elutasítás azon esetben, ha a 135. §. második bekezdése értelmében a korábban szerzett zálogjog kimutatva s a 137. §. harmadik és negyedik bekezdéseiben felsorolt esetek egyikének fenforgása igazolva lett, helytelen és törvénytelen.