A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 50. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 6. r.

A JOG. 2-szor: Hasonlóan nem kerülnének a kir. Curia judiciuma elé: (?) az összes sommás perek, kivévén az emiitett és kivételes felebbviteli fórum alá utalandó perek; b) az összes felfolyamodások. Ez pedig mind olyan előny, a melynek nem lehet más következménye, mint a restanciák teljes megszűnése ugy a kir. tábla, mint a Curián és a nélkül, hogy akár a kir. járásbíróságok, akár pedig a kir. törvényszékeknél a bírói létszámot szaporítani kellene. Es az igazságszolgáltatás érdeke talán veszélyeztetnék ezen reformok által ? Éppen nem, a mint az már világosan demonstrálva lett és pedig annál kevésbé, mert ha a kir. törvényszéki birákat be lehet osztani a kir. táblához, a kir. táblai birákat pedig a Curiához referensekül, — akkor ettől már csak egy lépés van hátra — és az előterjesztett reform aggodalom nélkül életbe léptethető. V. Átmeneti intézkedések. Minthogy azonban az igazságszolgáltatás egész szervezetét átölelő reformokat brevi manu hosszabb tanulmányozás és kimerítő kodifikáció nélkül egyhamar életbe léptetni nem lehet és nem is tanácsos, a fenforgó acut bajokat azonban mégis orvosolni kell, ez okból a következő reformok lennének novella utján a kifejtett tervezet szerint életbe léptetendők ; egyelőre reformálni kellene ugyanis: 1- ször: a községi bíráskodást; 2- szor: a bagatell eljárást; 3 szor: az összes és a kir. járásbíróságok illetősége alá utalt eriminalis ügyekben a felebbviteli rendszert; 4-szer: a hagyatéki eljárást és 5 ször: a fizetési rendszer életbeléptetését a kir. járásbíróságoknál. Es pedig mindezt együttesen, hogy a mennyi teher rovatik az egyik bíróság vállaira, másfelől ugyanannyi előnyben részesüljön, nehogy személyszaporitás szüksége álljon elő. Ezen átmeneti reformnak üdvös hatását az előadottakból szintén könnyen megállapíthatni és bátran remélhető annak alapján, hogy a restanciák baját gyökeresebben fogja orvosolni, mint a kisegítő bírák berendezése, mivel ez által a hátralékok mintegy csak con vertáltatnak, még pedig az elsőbiróságok terhére. Arról is meglehetünk győződve végül, hogy míg egyfelől ezen részleges újitás justitiánk érdekét nem veszélyezteti, másfelől nem ró terhet az államra és mégis olcsóbbá és gyorsabbá teszi törvénykezésünket. ^ Örökösödési eljárásunk reformja, Irta : dr. BLUM JÁNOS kir. küzjegyiöi helyettes Aradon. y( (Hatodik közle mény.) Az általánosan kötelező, tehát minden örökhagyó hagyatékára nézve okvetlenül elrendelendő örökösödési eljárás behozatala esetében tehát ugy a bíróságok, mint a gyámhatóságok kötelesek lennéuek a kir. közjegyzőt és csakis ezt a leltározás és az eljárás egészbeni keresztülvitele iránt a halálesetfölvétel beérkezte után 15 nap alatt kiküldeni. Ez természetesen a kir. közjegyzők számának több mint megkétszerezését involválná, de nézetem — s azt hiszem, az összes szakkörök nézete — szerint ugy a haláleset fölvétele, mint a leltározás, főképen pedig maga a hagyatéki tárgyalás teljes megnyugvással csakis a kir. közjegyzőkre lenne bizható. A ki évekig működött e téren, az csak egy véleménynyel bírhat a községi jegyzők s városi árvaszéki jegyzők által fölvett halálesetfölvételcknek, illetve leltáraknak gúnyolt fércmüvekről. Hogy e címen milyen hitványságokat firkálnak ezen a legprimitívebb jogi ismeretekkel nem biró s csak a díjaikat beszedni tudó urak, arról kötetekre menő anekdotákat lehetne összeírni, ha a dolog oly szomorú s a szegény földmíves nép zsebeire oly vészthozó nem volna. Ha a hagyatékhoz oly javak is tartoznak, melyek más bíróság vagy gyámhatóság területén feküsznek, a kir. közjegyző jogo* Elözo közlemények a »Jog« 33., 3t5., 39., 43 és 48. számaiban. sitva legyen azok leltározása végett egyenesen az illető hatósághoz fordulni, mely hatóság ismét a hozzá beosztott kir. közjegyzőt bizná meg ezen részleltár fölvételével s utasíthatná őt annak rövid záros határidő alatt leendő beterjesztésére. Ezen részleltárt azután az illető hatóság küldené meg a megkereső kir. közjegyzőnek. Ausztria és Horvát-Szlavonországok a területükön létező ingó hagyatéki vagyont csakis az illetékes hazai bíróság megkeresésére leltározzák és adják ki. Ha tehát ily vagyon tartozik valamely hazai hagyatékba, köteles lesz a kir. közjegyző ez iránt jelentést tenni az illetékes hagyatéki bíróságnak, mely rögtön gondoskodni fog az illető osztrák vagy horvát-szlavón bíróság megfelelő megkeresése iránt. Megjegyzendő, hogy miután az osztrák és horvát-szlavón bíróságok az ilyeu hagyaték kiadása előtt hirdetményileg fölhívják az ottani honpolgárokat netáni igényeik érvényesítésére s csak ezen igények kielégítése vagy biztosítása után adják ki a hagyatéki vagyont; a viszonosság elvénél fogva a mi eljárási törvényünkben is ugyanezen elvet kellene kimondani. Magának a leltárnak fölvételét illetőleg, főképen az lenne kimondandó, hogy az örökhagyónak összes ingó, úgymint ingatlau vagyonát és pedig azonképen, a mint azt örökhagyó a halála időpontjában birta, valamint összes adósságait és kötelezettségeit, a mint azok ugyanazon időpontban fönállottak, magában foglalja, a becsérték és illetve összeg pontos kitételével. Ha az örökhagyó lakásán talált vagy birtokában lettnek vélelmezhető valamelv tárgyat más személy igényel sajátjakint, az mégis leltározandó lesz, megjegyeztetik azonban a leltárban ezen igénylés. Az örökhagyót illető, de másnak b:rlalatában levő dolgok is leltározandók, a más által való birlalás okának előadásával. A leltározás mindig a helyszínén ejtendő meg s ahoz a helyben vagy közel lakó örökösök, a netán kirendelt hagyatéki gondnok s — ha vau ilyen — a végrendeleti végrehajtó is meghívandók, kiknek elmaradása azonban a leltározás foganatosítását nem gátolja. Ugy az ingó, mint az ingatlan vagyon szakértők által megbecsülendő. Az ingóságok rendszerint két bírósági hites szakértő becsüs, vagy vidéken kisebb hagyatékoknál a községi elöljáróságnak a kir. közjegyző által meghiteltetendő két tagja által becsülteinek meg s csak különös szakismereteket igénylő tárgyak (könyvtárak, műremekek, tudományos gyűjtemények, képek, hangszerek, gépek) megbecsüléséhez legyen köteles a kir. közjegyző különös szakértő becsüsöket meghívni s azokat előzőleg meghiteltetni. Nagyobb forgalmú becsértékkel biró, főleg városi, avagy uradalmi ingatlanok szintén különös, esetleg az illető bíróságnál állandóan alkalmazott ingatlani becsüsök által, ellenben a kisebb, főleg falusi ingatlanok a rendes becsüsök, illetve községi elöljárók által becsülendök meg, az előbbiek mindig tekintettel a forgalmi becsértékükre. Az ingatlanokra vonatkozó adóbizonyitványok is mindig melléklendők, hogy az adóbecsérték is mindenkor a pénzügyi szabályok értelmében megállapítható legyen. A leltárban mindig kiteendő, hogy az mely helységben, milyen utca és házszám alatt, mely napon és milyen nevű, polgári állású és mikor elhalt örökhagyó hagyatékáról, mily nevű kir. közjegyző, mint birói vagy árvaszéki megbízott által, mely biróságvagy gyámhatóságnak milyen számú megbízása folytán lett és kiknek jelenlétében fölvéve. A leltár két főrészből áll: a csökkenő és a szenvedő állapotból. A cselekvő állapoj a következő rovatokból áll: 1. Készpénz. 2. Drágaságok. 3. Értékpapírok. 4. Követelések. 5. Egyéb ingóságok. 6. Ingatlanok. Az egyes rovatok tételei külön összegezendők s ezen összegek végül egy főösszegbe vonandók. A szenvedő állapot tételei: Gyógyitási és temetési költségek. 2. Adóés házbértartozások. 3. Az összes adósságok és tartozások. Mindezen télelek okmányokkal igazolandók s a sírkő költségei csak akkor vehetők ide föl, ha az örökhagyó olyannak fölállítását elrendelte s az arra szükséges összeget activ vagyonából kijelölte. A leltározás és egyéb eljárási költségek az örökösöket terhelvén, a szenvedő állapotba soha föl nem vehetők. Természetesen ugy, mint eddig, ugy ezentúl is kötelesek lesznek a telekkönyvi hatóságok az ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi kivonatokat és pedig minden esetben bélyegmentesen kiszolgáltatni, mert a leltározás kincstári érdekben is történik. A leltárt a kir. közjegyző vagy helyettese, a becsüsök s a netán jelen volt örökösök és házbeliek aláírják; ha valaki az aláírást megtagadná, ez az ok megemlítésével a kir. közjegyző által megjegyzendő. A leltározó kir. közjegyző vagy helyettese köteles a hagyatékhoz tartozónak bárki által állított tárgyat, sőt — ha az meg-