A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 50. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 6. r.

422 A JOG. tekinthető nem lenne is — az illetők puszta bemondása alapján fölvenni, de a vonatkozó észrevételek megtételével. Szintúgy beveendő általa mindazon tartozás a szenvedi) állapotba, melyet bármelyik örökös fönállónak vitat, szintén a kellő észrevételekkel, sőt valamelyik örökös kérelmére az összes, különösen az ismeretlen hitelezők is összeirandók s követeléseik a szenvedő állapotba fölveendők, a mennyiben azok fönállását okmányilag vagy az örökösök egyhangú elismerésével bizonyítani birják. Mindezen igényeket a hagyatéki bíróság érdemileg nem elönti el, csupán azt mondja ki az átadó végzésben, vagy ha az ilyen igéuyek nagy halmaza és zűrzavara miatt az osztály tárgyalásába bocsátkozni nem lehetne, a kir. közjegyző leltározási külön jelentése alapján hozandó s a leltárt megállapító végzésében, hogy mely tételek maradjanak továbbra is a cselekvő állapotban, melyek törlendők s a tényleges birtok figyelembe vételével eldönti azt, hogy a birtokon kivül melyik fél van s ezt igényével a törvény rendes útjára utasítja; a szenvedő állapotból pedig mindazon tételeket törli, melyek ellen bár csak egy örökös is kifogást tesz. A nő közszerzeményét illetőleg az új eljárási törvényben szükségesnek tartanám kimondani, hogy a leltározó az özvegy közszerzeményi igényét minden esetben tartozzék a leltárba a szenvedő állapotba fölvenni s ha az örökösök vagy azok egyike azt el nem ismernék s az özvegy azt kellőleg beigazolni nem tudná, a hagyatéki bíróság fogja eldönteni, vájjon az megmaradhat-e a szenvedő állapotban, vagy onnét törlendő s ez utóbbi esetben az özvegyet vélt igényeivel a törvény rendes útjára utasítsa. Azon esetben, midőn a nö hal el s a hátramaradt férj elhalt neje közszerzeményét a kizárólag az ö nevén álló vagyonra elismeri s így e vagyon fele a nő hagyatékát képezi, ugy a leltározó tartozik ezen vagyoni felerészt a nö hagyatéki leltárának cselekvő állapotába természetben fölvenni s a férjtől akár külön nyilatkozatot venni, melyben ezen elismerést s abbeli beleegyezését, hogy a nőt illető félvagyon örököseinek átadassák és tulajdoni joguk telekkönyvileg is bekcbeleztessék, akár ezen nyilatkozatát később a tárgyalási jegyzőkönyvbe fölvenni. Ha azonban a férj ily elismerő nyilatkozatot adni vonakodik, ugy a nő közszerzeményét képező félvagyon értéke, mint követelés vétetik föl a leltár cselekvő állapotába s ezt azután a hagyatéki bíróság az örökösöknek átadja, kik azt per utján érvényesitik a férj ellenében. Ha a hagyatékhoz kereskedés, gyár vagy iparüzlet tartozik, az üzleti vagyon szakértő könyvvizsgálók által az üzleti könyveknek a halálozás napján lezárt állása szerint állapítandó meg, ha pedig örökhagyó az üzlet kizárólagos tulajdonosa volt s csak egyik örökös is kívánja, ugy az üzlet összes árútára, fölszerelései, követelései és tartozásai leltározandók. Ha azonban örökhagyó csupán tagja volt az üzletet biró valamely közkereseti vagy betéti társaságnak, ugy e tekintetben vagyonrésze a társasági szerződés, illetve a keresk. törvény határozatai szerint állapítandó meg. Ha végül örökhagyó valamely hitbizoniány haszonélvezője volt s abba oly beruházásokat eszközölt, melyek megtérítését az ö hagyatéka a hitbizománytól követelheti, ugy ezen beruházásokat s az örökhagyó magántulajdonát képező ingóságokat a hitbizományi hatóság leltároztassa s az igy megállapított érték vétetik föl a magánhagyatéki leltárba. Ha örökhagyónak több helyen fekvő vagyonáról részleltárak vétettek a föntemlitett megkeresések folytán föl, az eljárással megbízott közjegyző mindezekből egy főleltárt állit össze. Ezután át fogok térni a hagyaték tárgyalására s az osztályra. Nyilt kérdések és feleletek. (Nyilt kérdés.) A végrehajtási törvény melyik szakasza értelmében véglegezendő a következő jogeset ? X. eladja földjének téglagyártásra alkalmas felületét Y-nak oly mélységben, a meddig csak e célra alkalmas földje, tiz ezer forint vételáron, azon kitartás mellett, hogy a tégla-agyag feldolgozása után e föld továbbra is X. telekkönyvi tulajdona marad. Y. a föld felületére több ezer forint értékű téglaégetőket építtet, de sem ebbeli, sem a kihasználásra vonatkozó jogát nyilvánkönyvileg nem biztosítja, de adósságot adósságra halmoz, - mik Y-nak imént leirt vagyonából realizálandók. -k, Sérelmek.* Közigazgatási halóságaink bíráskodása. Mindig csak concrét esetben előforduló sérelem nyomja a tollat kezembe; jelenleg is egy ilyen sérelem alkalmából indit] tátva érzem magamat feltárni hazám jogismerö közönsége elolt, mennyire ijesztő ignorantiában egyrészt s erkölcsi posvány ságban másrészt sülyedezik alá közigazgatásunk. Hanem hát be zéljenek a tények: Ham Mária förévi lakos 1885. év őszén panaszt emelt Jcck |ános püspöki lakos ellen azért, hogy ez utóbbi Förévtöl a kisdunai gázló felé kocsin jöve, panaszló tejeskocsijával találkozott s roszul térvén ki, annak tengelyébe beleakadt s őt az úti árokba feldöntötte, Panaszlott ezeket tagadván, tanuhallgatásra került a dolog és akkor panaszló tanuja, M. M. vallotta, mikép látta bizonyos távolságból, a midőn panaszlót feldöntötték, hanem hogy ki ült a kocsin, azt az esti homály miatt meg nem ismerhette. Ezek ellenében panaszlott két tanuja: B. A. és Sz. P. egybehangzólag vallották, hogy ők a kérdéses alkalommal kocsijaikon panaszlott után hajtottak nyomban, panaszló tejeskocsijával még mellettük is sértetlenül haladt el s igy őt panaszlott fel nem dönthette. Dacára ezen tényállásnak, a szolgabiróság 1885. november .'(0-án ugy ítélt, hogy panaszlottat bűnösnek mondotta ki s 25 frt birs ágra és 1 napi elzárásra ítélte azon indokolással, hogy panaszlott két tanújának egybehangzó vallomását figyelembe venni nem lehetett; mert — úgymond — ezek a kérdéses napon panaszlott fáját fuvarozták Pozsonyba a vásárra s igy elfogulatlanoknak, : érdekteleneknek nem tekinthetők. Ezek azonban önálló földmivelö gazdák, de meg nem eskettettek. Ezt azonban semmibe sem vettem, mert hiszen helye volt a jogorvoslatnak, felebbeztem s kértem panaszlott tanúinak megesketését s vallomásuk figyelembe vételét. Az alispáni hivatal 6/86. kig. szám alatt az ügycsomót visszatette a szolgabírósághoz s elrendelte feljelentő károsult megesketését előadásának valódiságára, meghagyván egyúttal, hogy az eskü kivétele után az iratok hozzá visszaterjesztessenek. Az eskü károsulttól kivétetett a nélkül, hogy az alispáni intézkedésről akár én, akár felem értesítést kaptunk volna s az iratok igy felszerelve, újból felterjesztettek, a mikor is az alispáni hivatal a közig, hat.-hoz utalt kihágások tárgyában kibocsátott rendelet 79. §-ának ignorálása mellett azonnal helybenhagyta az elsőfokú határozatot, — úgymond : még azért is, »m e r t károsult feljelentő fél előadásának valódiságát esküvel is megerősítette.« Ezen másodfokú eljárási ignorantia felett még mindig csak mosolyogtam, mert az eljárási rendelet 78. §-a biztosítja a felebbezhetést a minisztériumhoz s én gondoltam, a minisztériumnál már csak nem szentesithetik az ilyen vastag bolondságot. Felebbeztem ! s az eredmény? íme a miniszteri 1,883/87. VI. kih. számú határozat: »A z elsőfokú ítélet indokainál fogva helybenhagyatik. Miről a vármegye közönsége f. évi április 1-én 52. kih. sz. a. kelt alispáni jele ités csatolmányainak visszaküldése mellett további eljárás végett oly megjegyzéssel értesíttetik, hogy nem panaszló, hanem az aggálytalan tanuk megesketése lett volna elrendelendő. (Elj. szab 60. §.) Budapesten, 1887. évi június hó 10-én. A miniszter helyett: Beniczky s. k., államtitkár.* Ezen miniszteri határozatot számtalanszor olvastam át, minden pontját, minden betűjét újból és újból megfigyeltem s végre is elindultam a szolgabírósághoz, hogy az eredetit saját szemeimmel megnézzem, mert nem hittem, hogy ez miniszteri határozat legyen, azt nem hihettem, de megmutatták az eredetit s akkor elhittem. Ezen miniszteri határozatból világos : 1. hogy a minisztérium roszalta panaszló fél megesketését s az ez által előhozott bizonyítékra az elitélő határozatot alapithatóuak nem vélte s nem is alapította; 2. hogy a minisztérium panaszlott tanúit aggálytalanoknak s megesketésüket elrendelendőnek találta, hanem azért mégis az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, vagyis más szavakkal Jeck Jánosra, mint ártatlanra, nemcsak 25 frt bírságot, hanem 1 napi elzárást is éspedig kifejezett jobb tudomása ellenére rásózni engedett, * Ezen rovatban, programnuinkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.