A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 50. szám - Magyarország börtönügyi viszonyai
Hatodik évfolyam. 50. szám. Budapest, 1887. deczember 11. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szái Kiadóhivatal: T. sas - ntea 14. szain. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendük. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A BAGYAR ÜGYVÉDI, HÉ, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják JDr. RÉVAI LAJOS - DP. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre fél > negyed » 6 frt — 3 » — 1 » 50 Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Magyarország börtönügyi viszonyai. Irta : dr. Révai Lajos. — Adalékok igazságügyünk reformjához. Irta : Polgár József, miavai kir. aljárásbiró. — Örökösödési eljárásunk reformja. Irta : dr. B 1 u m János, kir. közjegyzői helyettes Aradon. — Nyílt kérdések és feleletek. — Sérelmek. (Közigazgatási hatóságaink bíráskodása. Irta: dr. Stefan o v i c s Milos, pozsonyi ügyvéd.) — Irodalom. (Társadalmi elméletek és eszmények. Irta: Medveczky Frigyes.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MKI.I.ÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) a legmegbízhatóbb, legszakavatottabb és leghumánusabb kezekbe van letéve. A letartóztatottak összes létszámát 1S72— 188G-ban a következő kimutatás tünteti fel: -y Magyarország börtönügyi viszonyai. Nem puszta véletlen, hogy dr. Balogh Jenő felolvasása a börtönügy reformjáról és nagy tudósunk C s e m e g i Károlynak ehhez fűzött nagyérdekü megjegyzései, — egy és ugyanazon időbe esnek a magyar főügyészeknek lapunk mult számában ismertetett és méltatott jelentésével. Itt az idő, hogy a hazai közélet minden illetékes tényezője állást foglaljon a büntető jogszolgáltatás és a börtönügy terén is mindinkább lábra kapott, a 40-es évek dicső hagyományait és vívmányait elhomályosító, inhumánus és veszélyes lejtőre vezető reactio ellenében. Megérkezettnek látjuk a pillanatot, ezen nemes mozgalmat szélesebb mederbe terelni és mindazokat sorakozásra felhívni, kik büntető jogszolgáltatásunkat európai niveaura helyeztetni kívánják. Vállvetett működésre ime megvan adva az alkalom. Pedig messze, nagyon messze vagyunk még a céltól. A főügyészi jelentés teljes nyíltsággal és meglepő őszinteséggel lép elénk oly adatokkal, melyek a mellett, hogy hazánkra nézve megszégyenítők, azonnali orvoslást is igényelnek. Csak az a sajnos, hogy oly későn jutunk ezen adatokhoz. De — ugy mondják — nincs pénzünk! Való, szomorú való; csüggedésre azonban nincs okunk. Epen az legyen törekvése a feladata magaslatán álló igazságügyi kormányzatnak, hogy az erre szükséges pénzt az ország megterheltetése nélkül előteremtse. Van erre számos út és mód ; és ha a kormány komolyan akar — a miben, főleg ezen jelentés közzététele után — nincs okunk kételkedni, ugy a szaktanácskozmányok valamint a szaksajtó is elő fogják teremteni a szükséges anyagot, melynek alapján a reform megindítható, a cél valósitható lesz. Szükségtelen újból hangsúlyoznunk, hogy lapunkat a reform barátainak és támogatóinak rendelkezésére bocsájtjuk és actiójukat magunk részéről is minden tőlünk kitelhető erővel támogatni fogjuk. Szomorú elégtételünkre szolgál, hogy ezen most nyilvánosságra került állapotokat már évekkel ezelőtt ismertettük, ostoroztuk és orvoslásukat sürgettük. Felszólalásunk, mely akkor kételylyel fogadtatott, ma fájdalom a hivatalos autoritás tanúbizonysága által van támogatva. Egy dolog már ma is bizonyos: — az, hogy ezen szégyenletes állapotnak azonnal véget kell vetni, nehogy hazánk a művelt világ csúfjává váljék. És most térjünk át tulajdonképeni feladatunkra: a magyar börtönügy ismertetésére. Adataink kivétel nélkül a főügyészi jelentésből vannak merítve; a sötét kép, mely ezekből élénkbe tárul, csakis az által nyer némi enyhítést, hogy ott, a hol a baj oly világosan fel lett ismerve, a hol még a rideg statistikai adatok és számokban is oly meleg rokonszenv érvényesül az emberiség leo-szerencsétlencbb osztálya iránt, — ott a reform végrehajtása is Vizsgálati foglyok Jogérvényes Ítélettel letartóztatottak Összesen 1872 49,580 52,486 102,072 1873 50,350 60,280 110,630 1874 50,946 66,391 117,337 1875 44,638 68,458 113,096 1876 43,932 70,857 114,789 1877 46,959 70,986 117,94.') 1878 45,646 69,655 115,301 1879 41,223 70,206 111,429 1880 43,424 67,518 110,942' 1881 34,838 59,567 94,405 1882 35,398 62,722 98,120 1883 34,103 65,759 99,862 1884 32,688 69,600 102,288 1885 31,552 70,555 102,107 1886 28,756 75,468 1< i4,224 15 évi átlagban 40,935 66,70-' 107,637 Évenkint tehát közel 108,000 főre rúgott a letartóztatottak száma, vagyis a lakosság O-74°/0-ára. Némi vigaszul szolgál ugyan, hogy a vizsgálati foglyok jogerejű elitéltetésük esetén az elitéltek létszámában újból előfordulnak, épugy pedig a más fogházba átszállítottak is újra számba vétetnek. Bár igy kétségtelen, hogy a 107,637 főnyi évi forgalmat sokkal kevesebb egyén szolgáltatja, mégis megdöbbentő és az igazságügyi kormányzat teljes figyelmét érdemli ezen nagy létszám. Meggyőződésünk szerint itt egyfelől a túlszigorú szabadságbüntetések némi enyhítése, másfelől pedig prophilacticus intézkedések, a bűn forrásainak bedugulása által lehet egyedül sikert elérni. Hogy a börtönök mai állapotukban a bűntettek melegágyaivá és a bűutevők főiskoláivá válnak, ez köztudomású, ezt maga a főügyészi jelentés is leplezetlenül beismeri. »A haladó büntetési rendszer hatásáról — úgymond — azon okból nem nyilatkozunk, mert az még életbe léptetve nincse n.« Még világosabban tűnnék ki a börtönök ezen mételyező hatása egy oly táblázatból, mely a visszaesők számarányait ismertetné. Ezt azonban sajnálatunkra a jelentés kimutatásai és táblázatai közt nem találtuk. Az egyes évek adatait tekintve, legörvendetesebb haladást mutat a vizsgálati foglyok számának folytonos apadása. Látható ebből, hogy nemcsak az ügyészek, de a bíróságok is mindinkább megszorítják az eléggé nem indokolt letartóztatásokat; a mivel azonban korántsem legyen mondva, hogy e téren sok, igen sok nem volna még helyrehozandó, megváltoztatandó és megszüntetendő; hogy a teljesen indokolatlan letartóztatások nem dívnának ma ép ugy, mint hajdanta, a »birói bölcs belátás« dicső korszakában. Itt újból nélkülözünk egy igen fontos kimutatást: a vizsgálati fogságba helyezettek letartóztatásának időtartamát kitüntető táblázatot, — mely a vizsgálatok mikénti vezetésének és a vizsgájóbirák szakértelmének és erélyes ügybuzgóságának hü tükrét nvujtja. De mindezzel nem akarunk a főügyész érdeméből mitsem elvonni, ü tényleg erélyesen hozzálátott a fennálló e részbeni visszaélések megszüntetéséhez ; és ha nemes fáradozását a teljes
