A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 49. szám - Kell-e a hitelezőnek tudomást szerezni a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdonjog-változásokról? 1. r.

A J OG. 411 azért, mert a jelzálog! bekeblezes alapjául szolgált 20,000 frtos | kötelezvényt kiállító egyenes adós, ki ellen az inclitva volt, már uem telekkönyvi tulajdonos. Az elbeszélt esetet dr. Szilassy ur a következő megjegyzésekkel kiséri: »A fenforgó viszonyok között félreismerhetlen tekintetet érdemel azon tény, hogy a hitelező nem birt hivatalos t u d ora ássál a tulajdonváltozásról. Nem volna méltányos ; követelni a hitelezőtől, hogy ő maga költekezzék vagy fordítson munkát a tizedik vármegyébe eső ingatlanok tulajdonjogi állásá- ! nak kipuhatolására, hisz jogának minden eshetőségek el'an való ! védelme képezi a nyilvánkönyvek főcélját. A hitelezőnek kelljen utána járnia, vájjon tulajdonos-e még az adós és érvényesíthető ke az ingatlan körül öt kétségtelenül megillető jogosítványok? Nézetem szerint ez egyáltalán nem opportunus követelmény, csak szörnyszülötté a törvény hiányainak. Hová lennénk aztán a hitelezői biztonsággal, ha egyik vagy másik adós bármi okból, mert az adós célja rendszerint elüt a hitelezőétől, ketté vágatná birtokát 8 eladván a netán érté- ; kesébb részt, a hitelezőt kényszeríti az elkülönítésre; e tárgyalások közepette aztán lassan-las- J san lejárnak a részletek s mi nem nyervén tudomást adósunk operatiójáról, elüttetnénk a végrehajtási kérvénynyel? Maga a perrend is megkívánná különben, hogy a hitelező hivatalos tudomást nyerjen minden aktusról, melyek, mint a jelen eset mutatja, törvényes jogai érvényesítésében akadályul szolgálhatnak; de ha nincs is szabályozva a kérdés, vájjon értesitendő-e a hitelező a tulajdonos-változásról, a j dolog természetében fekszik, hogy közjegyzői \ okiraton alapuló követelés iránt megindított végrehajtás akár az eredeti adós, akár az új tulajdonos ellen is elrendelendő, különben nem egyszer megeshetnék, hogy az időközben beállott tulajdoni változások a követelés végrehajthatóságáig nemcsak a felfolvamodások által okozott késedelem, de jelentékeny vagyoni hátrányok által is nehezítené a hitelező helyzetét.« Emez észrevételek megérdemlik, hogy egyenkint szemügyre vegyük. A címkérdésre nem felelhetünk egyebet annál, mint hogy általában véve igenis kell a hitelezőnek tudomást szerezni a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdon-változásokról. Mert az osztrák általános polgári törvénykönyv 443. §-a ezt kötelességünkké tette, kimondván: »Ki e könyveket (nyilvánköny veket) meg nem tekinti, hanyagságáért minden esetekben maga lakol.« Az a jelzálogos hitelező tehát, a ki a telekkönyvet meg nem tekinti, nagyon megérdemelné, hogy hanyagságáért meglakoljon. De ha nem is nézte meg a jelen esetben a hitelező a telekkönyvet, a felhozott birtokváltozásról magántudomással j mégis bírt Mert az adós telekkönyvi tulajdonos eladási szándékát bejelentette és a szétdarabolásra engedélyt kért. S hogy a hitelező a már megtörtént tulajdonos-változásról sem birt volna magántudomással: cikkíró ur egy szóval sem említi, hanem csak azt mondja, hogy hivatalos tudomással nem birt. így állván a dolog, a jelen esetbeli hitelezőnek — ha már épen tudni akart a közbejött birtokváltozásról — első teendője lett volna a kérdéses ingatlanra vonatkozó telekjegyzőkönyv hiteles j másolatát beszerezni. Ha már most a jelen esetbeli hitelező épen ugy akarja: megtehette volna, hogy a végrehajtási kérvényben a hiteles máso latban becsatolt telekjegyzökönyvvel a tulajdonos személyében időközben történt változást kimutatva, a per bírája előtt a végrehajtást az egyenes adós korábbi tulajdonos, vagy ha épen ugy j tetszik, az új tulajdonos ellen kérje, avagy a közbejött birtokváltozásról nem szól semmit, e tekintetben nem is igazol semmit, hanem egvszerü'.-u kéri a végrehajtást az egyenes adós ellen. Véleményem szerint a per birájának a végrehajtást mind a három esetben el kell rendelnie. Aradé a jelen ese.ben, midőn a végrehajiási kérés alapjául szolgált követelés erejéig a zálogjog előzetes peres eljárás nélkül végrehajtható okirat alapján lön javára bekebelezve, a hitelezőnek nem is volt szüksége arra, hogy a közbejött birtokváltozásról magán- avagy hivatalos ! tudomást szerezzen. Mert a végrehajtási törvény 137. §-ának 3. és 4. bekezdéseiben elősorolt esetekben egy harmadik személy javára történt tulajdonjog bekeblezés vagy előjegyzés, valamint a | végrehajtási jog föltétlen följegyzésének s a végrehajtás foganatosításának az illetékes telekkönyvi hatóságnál, ugy a végrehajtás elrendelésének a per birájánál akadályul nem szolgálhat. Ha tehát áll is az általánosságban véve, hogy a hitelezőnek tudomással kell birnia a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdonosváltozásokról : mégis azon esetekben, melyeket a végrehajtási törvény 137. §-a 3. és 4. bekezdéseiben megemlít, a hitelezőnek arra szüksége nincs. A végrehajtást kérőnek tehát — a mi a végrehajtási törvény 135. §-a által amúgy is kötelességévé van téve — csak ki kell hitelesen mutatnia, hogy az 1881 : LX. t.-c. 137. §. 3. és 4. bekezdéseiben elősorolt esetek egyike fennforog és bizonyára sem a per bírája, sem a megkeresett telekkönyvi hatóság nem fogják őt elutasítani. És a felhozott esetnek minden bizonynyal az lesz a bibéje, hogy végrehajtató elfelejtette a fennebbi körülményt végrehajtási kérvényében kimutatni. Persze dr. Szilassy ur is elfelejtette ezt a csekélységet megemlíteni. Mert ha fölemlíti: cikkét nem irja vala meg; mert egyszeriben belátja, hogy a bíróság korrekt járt el, midőn az ilyen végrehajtási kérést elutasította. De ha végrehajtató ezt a hibát nem követte el, hanem az 1881 : I.X. t. c. 135. §. második bekezdése szerint korábban szerzett zálogjogát kimutatta és a 137. §• harmadik és negyedik bekezdéseiben felsorolt esetek valamelyikének feuforgását igazolta s a bíróság őt végrehajtási kérelmével mégis csupán csak azért utasította el, mert az illető, ki ellen a végrehajtás kérve volt, már nem telekkönyvi tulajdonos: akkor a bíróság nagyot tévedett, a törvényt helytelenül fogta fel és roszul alkalmazta. De hát ott a felsőbíróság, mely orvosolni fogja az első biró által okozott sérelmet. A törvény hiányainak szörnyszülöttéről ezek szerint szó sem lehet. A törvény nagyon jó; csak meg kell érteni és tudni kell alkalmazni. De dr. Szilassy ur azt vitatja, hogy a jelzálogos hitelező a tulajdonos-változásokról hivatalból értesítendő; mert hiszen nem opportunus követelmény fcsak szörnyszülötte a törvény hiányainak) hogy a hitelező járjon utána, vájjon tulajdonos-e még az adós ? maga a perrend is megkívánná különben ezt. Hát kérem, sem a perrend, sem a telekkönyvi rendtartás ezt a hivatalból való értesítést meg nem kívánják s ez a kívánsága cikkíró urnák ellenkezik a telekkönyvi iutézniénynyel. Kimutattam fennebb, hogy a végrehajtási törvény 137. §-ának és 4. bekezdéseiben emiitett esetekben nincs szükség semmiféle értesítésre; se magán-, se hivatalos tudomásra ; mert akár hányszor változzék is a tulajdonos személye: ez a változás a jelzálogos hitelezőnek ilynemű bekeblezéssel vagy előjegyzéssel biztosított jogait nem érinti, nem érintheti s ö még a századik tulajdonos ellen is egyenesen végrehajtást kérhet. De nincsen szükség arra az értesítésre azon esetekben sem, melyek a végrehajtási törvény 13". §-ának 3. és 4. bekezdéseiben nem fordulnak elő. Legyen szabad ezen eseteket megkülönböztetésül amazoktól egyszerű jelzálogi bejegyzéseknek neveznem. Ezen esetekben sem érinti a jelzálogos hitelezőnek korábbi bejegyzett jogát a tulajdonos személyében történhető akárhány változás; mert az ő zálogjoga a jelzálog minden tulaj donosa irányában kihat s neki szabadságában áll — nem mint cikkíró ur az osztrák általános polgári törvénykönyv 466. §-ára hivatkozva tévesen állítja, hogy először személyes jogával az adós ellen és csak ezután az elzálogitott dolog, vagyis az új tulajdonosa ellen — a ma is érvényben álló lSGO. szept. 19 iki rendelet és az erdélyi telekkönyvi rendtartás 118. b) §. 2. pontja szerint akár a személyes aeós, akár a jelzálog tulajdonosa, akár mindkettő ellen közösen keresetével föllépnie. A jelzálogos hitelező jogainak megóvása szempontjából tehát még az egyszerű jelzálogos hitelezőt sem kell értesíteni a jelzálog tulajdonosának személyében előforduló változásokról; mert ez a változás az ő jogait nem érinti, nem érintheti. Egészen másként áll a dolog akkor, ha a követelésén fekvő teher tovább terheltetik vagy átengedtetik; mert itt az ő joga már érintve vau és így az ilyen változásról a jelzálogos hitelező már hivatalból értesítendő. A telekkönyvi intézmény természetéből kifolyó általános elv az, hogy csak az érdekelt felek és azon egyének értesitendök hivatalból, a kiknek joga az elrendelt bejegyzés által érintetik. (Befejező' cikk kövctkczik.j