A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 49. szám - Kell-e a hitelezőnek tudomást szerezni a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdonjog-változásokról? 1. r.

410 A JOG. A többi között ezen bíínvádj ügyeknek a kir. járásbíróság illetékessége elé leendő utalása nemcsak hogy rnunkaszaporitást nem okozna az egyes bíróságoknál, de ellenkezőleg előnynyel járna, mert a kir járásbíróság a sokkal hosszadalmasabb és több időt igénylő vizsgálat megejtésí helyett az ügyet sommásan és lehetőleg egy tárgyalással befejezné. Azonkívül ezen ügyek minősítése és elbírálása oly egyszerű, hogy egyedüli akadály csakis a btk. vonatkozó intézkedése a büntetési nem kiszabása tárgyában (btk. 165,, 1-18és 359. § a), melyen azonban a novelláris intézkedéssel segíthetni olykép, hogy a szabadságvesztés (minimum) fogházbüntetéstől kezdve egész a börtönbüntetésig (maximum) állapíttatnék meg (pl. három havi fogháztól, három évi börtönig) megjegyeztetvén a mennyiben li havi fogházbüntetésnél hosszabb időtartam lenne kiszabandó, az ügy elbírálása a kir. törvényszék illetősége alá tartozik. Egyébként ez már azután a részletes k idolgozás tárgya lenne. Végül megemlítendő, hogy ezen szabályozás folytán az államkincstár megszabadulna azon nagyon is számbavehető kiadásoktól, melyet sokszor egy kabát, vagy loszers/ám megrongálása (ingó vagyon rongálás) okoz, kivált, ha az illetékes kir. törvényszék a felek és tanuk lakhelyétől távol fekszik. />) Polgári ügyekben. a) Az 500 frt becsértéket felül nem haladó (adó alapján) ingatlanok iránt indított birtok- és tulajdonperek (kivévén az örökösödési pereket) vagy legalább is az előbbiek szintén a sommás biróság hatásköre alá lennének helyezeni lök. Ezen perekben rendszerint úgyis a kir. járásbiróságok foganatosítják a tanúkihallgatás, szakértői és bírói szemléket s így az ezekben való bíráskodás szintén nem róna nagyobb munkaterhét a sommás bíróságra, míg a jogkereső közönségre valóságos áldás lenne ezen reform keresztülvitele, mivel legtöbbnyire maga a per tárgya (alig néhány négyszögölnyi terület) sem ér annyit, mint a mennyibe a per kerül egyrészt, másrészt pedig, ha vannak perek, melyek gyors elintézést igényelnek, ugy ezek bizonyára azok közé tartoznak. Egyébként a mig egyfelől az egyes birák a társas bíróságok tagjaival egyenlő qualifikációval bírnak, addig másfelől a birtokperek nem igen tartoznak a bonyolult perek közé s igy alig foroghat fenn elfogadható indok, melyet ezen reform ellen sikeresen felhozni lehetne. 2-szor. Szabályozandó lenne a peren k i v ü 1 i eljárás és p e d ig olykép: á) a telekkönyvi hatóságok teljesen decentralizálandók és az összes kir. járásbíróságok, a mint az tervben van és fokozatosan életbe lép, telekkönyvi hatósággal felruházandók, helyesebben a telekkönyvi ügyek első fokban leendő elbírálása a kir. járásbíróságokra ruházandó; l>) úgyszintén a hagyatéki elbírálást egészben és kivétel nélkül, tehát ugy a perre utasítás, valamint a sommás hirdetményi eljárást a kir. járásbíróság hatáskörébe kell vonni. Mert vájjon mennyivel komplikáltabb és miért igényelne nagyobb tapasztalat, vagy jogi prudenicát a hirdetményi eljárás, vagyis a hirdetmény (blanquettaszerü) kibocsátás stb. a perre utasítás, mint azon hagyatéki bíráskodás, mely a jelenlegi szervezet mellett az egyes birák által láttatik el ? Hiszen már is nagy azon kir. járásbiróságok száma, a kik a perrendtartás 580. §-ában említett birtok-biróság alatt a kir. járásbíróságot értvén, a hirdetményi eljárást folyamatba teszik és a hagyatékot véglegesen és sommásan is rendezik. Ha tehát az összes hagyatéki ügyeknek ellátását is a kir. járásbíróságokra ruháznók; figyelemmel az előbb fel sorolt hatásköri kiterjesztésekre, mindezek az egyes birósásommás és bagatell gok elé tartozó ügyek gyors és alapos elintézését meg a jelenlegi bírósági létszám mellett sem gátolnák, sőt a helyzeten könnyítve lenne, ha a nevezett muhkaszaporulattal szemben az egyensúly következő módon állíttatnék helyre : a) a községi bíráskodásnak a már említett módon leendő kiterjesztése által; />) a halasztások megszorítása a eljárás alá tartozó pereknél; r) a folytonos és újabb tanukra való hivatkozásnak a perrendtartás 205. §-ában jelzett módon való szabályozása a sommás és bagatell eljárásban ; d) a hagyaték rendezése egészen a kir. közjegyzőkre bízandó oly módon, hogy a hagyatéki eljárás folyamatba tételét kérelmező beadvány a kir. közjegyzőhöz a megbízás mellett áttétetvén, a hagyatéki ügy teljesen befejezve, felszerelve, illeték kivetése, gyámhatósági jóváhagyással ellátva pusztán a birói átadás, vagy perre utasítás céljából terjesztetnek be a bírósághoz, mi által az előadó biró ama lélekölő, valóságos bírói functiónak nem nevezhető, és mégis a hagyatékot átadó végzés megfogalmazásánál jóval több időt rabló úgynevezett »á t i r a t o z á s o k«- tói megszabadulna ; ej a sommás és bagatell-eljárás (peres) egyszerűsítése által olykép, hogy az 500 frtot megnem haladó készpénzt tárgyazó kereseteknél, ha a követelés alapját képező okmány, kötlevél a prts 167. és 168. $-ának megfelelőleg van kiállítva, a fizetési meghagy ási rendszer (hasonlólag a váltóeljáráshoz) léptettetnék életbe. Ezen rendszer által nemcsak a tárgyalási daraboknak legalább cgynegyedrésze elesnék, hanem az igazságszolgáltatás is olcsóbb és gyorsabb lenne, kivált ha kőtelezőleg behozatnék, hogy az írni és olvasni nem tudók csakis hatóság (elöljáróság, közjegyző) vagy ügyvédek előtt állithatnak ki érvényesen kötlevelet csekély (tarifa) díj lefizetése mellett. Helytelen ugyan, de a reformoknál az állam fiscalis érdekei is szem előtt tartandók. Azonban bátran állíthatni, hogy ezen újítások által a kincstár érdeke, helyesebben az állam jövedelme nem csorbulna, sőt ellenkezőleg növekednék. Mert, mig egyfelől a fizetési meghagyásnál a szokásos ítéleti bélyeg lenne lerovandó, addig másfelől a hagyatékoknak hirdetményi eljárás utján való rendezésénél is az állam oly bélyegilletéket róhatna a felekre, mely a hagyaték értékére való tekintettel, hasonlóan a kir. közjegyzői díjakhoz lenne megállapítandó. Ezen illeték jogosultságát támogatja az, hogy a felek I se közjegyzői díjat, se pedig telekkönyvi bejegyzési illetéket i nem fizetnek a sommás eljárásnál. A hirdetési díj ismét nem j oly teher, mint a hagyaték-tárgyaláskori munkamulasztás és a közjegyző egyéb díjai, melyhez sokszor még a közjegyzői székhelyre való utazás költségei is járulnak. Végűi be kellene hozni, hogy minden szóbeli panasz (polgári) vagy kérelem a szabályszerű beadványi bélyeggel j ellátandó, még akkor is, ha bagatell-ügyre vonatkozik és ez annál is inkább jogos, mert a fél a kérelem, vagy panasz j fogalmazásáért járó kiadást ugy is megtakarítja, jóllehet az igazságszolgáltatás közegeit igénybe veszi. (Befeiezö cikk köv.) ^Kell-e a hitelezőnek tudomást szerezni a javára lekötött ingatlanok körüli tulajdonjog-változásokról? * Irta: KÁPLÁNY GÉZA, erzsébetvárosi kir. tszéki biró. Dr. Szilassy Zsigmond budapesti ügyvéd ur e cím alatt j közöl egy esetet, a mely szeriut egy közjegyzői okiratba foglalt kötvény alapján első helyű bekeblezés által biztosított jelzálogos hitelező végrehajtási kérésével el lett. utasítva Tárgyhalmaz miatt elkéselt. A szerkesztőséi