A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

192 A JOG. Bűn-ügy ékben. A ki más személynek szóló, de neki kézbesített posta-utalvány alapján az utalványozott összeget felveszi, magánokirathamisítással eszmei halmazatban levő csalás vétségét követi el. A végtárgyaláskor kihirdetett Ítéletnek utóbb írásban való közlése a felebbezés érvénytelenítésére újabbi határidő alapjául nem szolgál. A budapesti kir. törvényszék : Okirat-hamisítás miatt vádolt Fr. József elleni bűnügyben itélt: Fr. József vádlott a btk. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért a hivatkozott szakasz alapján, két (2) hónapi fogságra Ítéltetik, stb. Indokok : Fr. József tanuló az országos rabbi-képző intézetben f. évi január hóban 28 frtot kapott a N. 18. sz. a. mint bűnjel mellékelt 2 darab posta utalvány szerint, melyeknek egyike 10 Írtról a másika 18 frtról szól. Fzen posta-utalványok címzettnek az üllői-úti kórházban kézbesittetni megkísértettek, hol a kézbesítő közeg által nyert felvilágosítás szerint címzett akkor betegen feküdt. A kézbesítés azonban nem sikerült, mert címzett egy nappal elébb a kórházból már eltávozott, a hol a kézbesítéssel megbízott posta közeg egyúttal arról is értesíttetett, hogy a keresett fél dob-utca 3. szám alatt lakik. Így kerültek a posta-utalványok I'. István levélhordó kezébe, a kinek kerületébe tartoztak a dob-utcába szóló utalványok. A címzett lakására vonatkozó értesítés azonban téves volt s onnan eredt, hogy ugyanakkor az üllői-úti kórházban egy más Fr. József is volt ápolás alatt — a jelenlegi vádlott — s így történt, hogy a valódi címzett helyett ennek lakására utasíttatott a posta-kézbesítő közeg. P. István Fr. Józsefet dob-utca 3. számú lakásán keresvén s őt otthon nem találván, értesítette őt a házbeliekkel, hogy személyazonosságát igazoló okiratokkal, másnap nála az utalványok átvétele végett jelentkezzék. Fr. József ennek megfelelvén, folyó évi január 27-én d. e. az utalványokat P. István levélhordótól átvette s azok hátlapján lévő nyugtát Fr. József nevére kiállította, a pénzt még az nap délután fel is vette. A pénz felvétele után pedig folyó évi január 28-án Budapestet elhagyva, Bécsbe távozott; a valódi címzettnek a 28 frtot P. István sajátjából megtérítette. Vádlott azzal védekezik, hogy ő az utalványokat jóhiszemű leg fogadta el, mert ő is várt pénzt, részint anyjától, részint egy rokonától. Tekintve, hogy azon ténykörülmény, miszerint vádlott akkor, midőn a posta-utalványokat átvette, jóhiszeműleg járt volna el megállapítható nem volt, de fel sem tehető, hogy vádlott tudomással birt volna, hogy a valódi címzett rokonától pénzt várt, ellenben kétség fenn nem forogván az iránt, hogy vádlottat a pénz felvételekor rosszhiszeműség terheli, mert vádlottnak első sorban a pénzösszeg nagyságának feltűnnie kellett, miután ezelőtt csak 5 — 10 írtjával szokott pénzt kapni, de másrészt vádlotc maga beismeri, hogy az utalványok legalább 3 órán át birlalatában voltak és a legkisebb valószínűséggel sem bir azon állítása, hogy vádlott, mint írni s olvasni tudó ember az utalványokon a pénzösszegen kivül semmit, de különösen a feladók neveit és a »tanuló« kitételt nem olvasta volna : Mindezeknél fogva vádlott ellenében be van igazolva, hogy másnak tulajdonát képező ingó dolgot, mely tévedésből birlalatába jutott, jogtalanul elsajátított, tehát a btk. 367. § ába ütköző jogtalan elsajátítást követett el. A büntetés kimérésénél súlyositó körülmény fenn nem forogván, enyhítő körülményül vétetett vádlott büntetlen előélete és panaszos részéről megkívántató óvatosság mellőzése, mi által vádlott bűnös cselekményének elkövetése felette könnyittetett. A budapesti kir. itélö tábla (1886. évi október 6-án, 30,143/86. b. sz.): Vádlott beadott felebbezését a kir. ítélő tábla, tekintve, hogy a vég'tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt határozott kijelentés szerint az elsőbiróság fent jelzett ítélete ellen 24 órán belül, a jelzett felek részéről felebbezés bejelentve nem lett és ezen felebbezés csak utóbb adatott be, hivatalból visszautasítja. Fllenben az eljáró kir. törvényszék neheztelt ítéletét a kir. ügyész felebbezése folytán vévén felülvizsgálat alá, az elsőbiróság fent jelzett Ítéletét részben megváltoztatja és Fr. József vádlottat ugy a 367. §. szerint meghatározott jogtalan elsajátítás, valamint a 401. és 402. §-ai szerint minősülő magánokirathamisitás vétségeinek tárgyi halmazata miatt mondja ki bűnösnek s ezért vádlott fogházbüntetését mindazonáltal a 91. §. alkalmazása mellett a 96. és 97. §-ok szerint összbüntetésképen négy (4) hónapi időtartamra emeli fel. Indokok: Vádlott egyrészről azon cselekménye által, hogy habár a közelebbi megjelelés nélkül, a levélhordó által hátrahagyott írásbeli értesítés és saját munkakönyve felmutatása alapján, tehát jóhiszeműleg és minden igazolható ravasz fondorlat és tévesztés nélkül, a nevére szóló és neki akként átadott postautalványokat, midőn utóbb azok egyszeri megtekintése által, mint írás és olvasásban jártas műveltebb egyén kétségtelenül meggyőződött, hogy azok más személy nevére szólanak és sem azon személy éktől, sem azon helyekről nem érkeztek, a kiktől és a honnan vádlott állítólag pénzt várt és várhatott, mégis megtartotta s a tulajdonosnak vagy a hatóságnak át nem szolgáltatta ; hanem azokkal, mint sajátjával rendelkezett s ekként a véletlenül kezéhez jutott postautalványok megtartása által kétségtelenül a 364. §. szerint minősített jogtalan elsajátítás vétségét követte el ; másrészről azonban vádlott azon cselekménye, hogy az utalványok értékesítése alkalmából, a tulajdonos helyett rosszhiszeműlog saját nevét, tehát egy hamis aláírást vezetett az utalványokra ás azokat ekként meghamisitván a postakezelő közeget is személyazonossága iránt tévedésbe ejtette és az utalványokat, nem létező jogai csalárd érvényesítése céljából sikerrel fel is használta : kétségtelenül a btk. 401. és 402. §-ai szerint minősülő magánokirathamisítás vétségét is, még a jogtalan elsajátítással tárgyi halmazatban állapítja meg. Minélfogva vádlottat a jelzett vétségek miatt bűnösnek kimondani és a 96., 97.. 102. és 402. §. első bekezdése szerint a bűnösség mérvéhez viszonyítva összbüntetésképen kiszabott fogházbüntetéssel fenyíteni kellett. A 91. §. alkalmazását vádlott jó előélete és főleg azon körülmény indokolja, hogy a cselekmény elkövetésére csekélyebb szándékosság kifejtése mellett, a kedvező véletlen alkalomszerűsége által ragadtatott el. A in. kir. Curia (1887. november 3-án 1,108/87. b. sz. a.) : Tekintve, hogy a végtárgyalási jegyzőkönyv szerint az elsőbiróság ítéletének kihirdetésekor, az ellen a jelen volt védő felebbezéssel nem élt: a vádlott pedig bejelentett felebbezését visszavonta ; az Ítéletnek utóbb kézbesítés utján való közlése a felebbezés érvényesítésére újabbi határidő alapjául nem szolgálhat: a másodbiróság a vádlott részéről az elsőbirósági Ítélet kézbesítése alapján beadott felebbezést helyesen utasította vissza. Az ügy érdemét illetőleg : Tekintve, hogy a posta-utalvány magában értéket nem képez és hogy a vádlottnak nem is arra irányult a szándéka, hogy a nem neki szóló posta-utalványokat megtartsa, hanem arra, hogy az azok kézbesítése által történt tévedést az ő és a címzett neve ugyauazonosságának ravasz fondorlattal való felhasználásával az utalványozott érték felvételére, azaz jogtalan vagyoni haszon szerzésére érvényesítse ; tekintve, hogy e célból az utalványozott összeg átvételéről szóló és az utalvány hátlapjára nyomtatott nyugtát, noha tudta, hogy az utalványozott összeg nem őt illeti, aláirta és hogy ezen aláírás, habár azt a vádlott szokott kézírásának elváltoztatása nélkül tette, a fenforgó esetben, miután a vádlott a maga személyében nyugtát ki sem állithatott, a címzett aláírása helyett, ennek tudta s beleegyezése nélkül eszközöltetett, a magánokirathamisitás tényálladékát állapítja meg : vádlott az egységes szándékra való figyelemmel a btk. 95., 379., 401. és 402-ik §-ai alapján a magánokirathamisitással eszmei halmazatban levő csalás vétségében mondatik ki bűnösnek és a minősitésre nézve tett ezen változtatás mellett egyebekben a budapesti kir. itélő tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Kivonat a Budapesti Kózlöny-bó'l. Csődök : Hubert J. M. e., budapesti keresk. és valtószék, bej. dec. 28, félsz. jan. 25, csb. Sárváry Gusztáv, tmg. Horváth Pál. — Vogel & Comp. e., budapesti tszék, bej. dec. 31, félsz. jan. 23, csb Chira Elek tmg. Liedemann Károly. — Kohn Márton e., miskolci tszék, bej. febr. 4, félsz. márc. 6, csb. Kun Kálmán, tmg. dr. Hollaender Gusztáv. — Vörös Sándor e , szegedi tszék, bej. dec. 31, félsz. jan. 20, csb. Nagy Ferenc, tmg. Kun Miksa. Pályázatok: A csepregi jrbságnál albirói áll. dec. 2-ig. — A ráckevei jibságuál díjas j o g g y a k o r n o k i áll. — A szolnoki (széknél díjas j o gg y a k o r n o k i áll. dec. 3-ig. — A mohácsi jrbságnál szerbhorvát tolmác s i áll. nov. 29-ig. — A bpesti tszéknél aljegyzői áll. dec. 2-ig. — A bpesti tszéknél 11. oszt jegyzői áll. dec. 2-ig. — A nyitrai tszéknél két díjas joggyako r n o k i áll. dec. "2l-ig. — A b.-gynrmati jrbságnál járásbirói áll. dec. 8-ig. — A szombathelyi tszéknél aljárásbirói áll. dec. 8-ig. Nyomatott a „Pesti köny vny omda-részvény-társaság"-nái. (Hold-utca 7. szám..