A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

A J A in. kir. ( uria (1887. nov. 9-én, 7,874/p. 87. sz. a.): A budapesti kir. Ítélőtábla fenncbbi keletű ós számú ítélete Fr. Teréz igényeinek elutasítására nézve helybenhagyatik. S. János felperesre nézve a másodbirósági ítélet megváltoztatik és e tekintetben az első bíróságnak ítélete hagyatik helyben. Indokok: Fr. Teréz igénvére nézve a másodbirósági ítélet indokaiból hagyatott helyben, S. János igényére nézve az első bíróság ítélete hagyatott helyben mert ö azon esetre, ha bebizonyittatik, hogy a foglalási jegyzőkönyv 16., 17. 18. tétel alatti ablakrániákat és ajtót ö rendelte meg és azok árát a végrehajtás előtt már kifizette, ez által azoknak tulajdonát megszerezte és Fr. Győző végrehajtást szenvedett azokat mint felperes fogadott munkása az ő nevében bírta, miért is azok ennek tartozása miatt lefoglalhatok nem voltak. És minthogy a fentebbi döntő körülményekre t. i. a megrendelésre és az ár előleges kifizetésére nézve K. György, K. Albert, K. András és R. Jakab tanuk vallomásai oly fontos körülményeket bizonyítanak, hogy prts. 235. §. értelmében felperes részére a főeskü megítélhető, az igénykereset megítélését, vagy elutasítását ettől kellett feltételezni. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A biztositási szerződésben felveti feltételek csak ngy bírnak hatálylyal, ha éx a mennyibea azok a törvény >zabályaival Összeegyeztethetők. - A biztositotl tárgy őrizeténél a biztosító mint íondos gazda tartozik eljárni. A budapesti kir. keresk. és ráltőtörvényszék : Alperes köteles felperesnek 662 frt 38 kr. tökét, ennek 1884. november •26-ától számítandó 6% kamatát s 96 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes a kereseti kárösszeg megfizetésére magát azért nem tartja kötelezettnek, mert felperes a 2-/. alatti ajánlat és a biztositási kötvényben megállapított szerződési kötelezettségének eleget nem tett, a mennyiben a biztosítás tárgyát képezett kazalokat biztositási jelvénynyel (szokásos táblácskával) el nem látta és a kötvény előlapjára illesztve volt s a 3-/. alattival egybehangzó külön veres lapocskákban foglalt feltétel dacára ezen kazalokat szakadatlanul külön e célra rendelt őrrel nem őriztette. Felperes tehát a szerződésnek meg nem felelvén, ez érvénytelenné vált. Alperesnek azon kifogása, hogy a táblácskát felperes nem alkalmazta, tekintettel arra, hogy alperes maga beismerte;, miszerint felperest ily táblácskával el nem látta s tekintettel arra, hogy a kihallgatott szakértők véleménye szerint oly szokás, mely szerint a biztosítottnak ily biztositási táblácska átvételére önként kellene jelentkezni, nem létezik, figyelembe nem vétetett. De alperes másik kifogása sem vétethetett figyelembe, mert azon állítása, hogy a kötvényre illesztve volt s állítólag a 37alattihoz hasonló tartalmú figyelmeztető lapocska szerint felperes a biztosított kazlokat éjjel-nappal szakadatlanul őriztetni tartozott volna, megcáfoltatik az ezen állitásnak igazolására maga alperes által becsatolt, saját maga által kiállított 4-/. alatti kötvény lenyomatával és az 5-/. alattira illesztett lapocska tartalmával, melyek szerint csakis a szigorú, de nem éjjel-nappali szakadatlan és külön e célra szolgáló őrreli őrizet volt felperes kötelessége. Ez okbói az ezzel ellenkező alperesi állítás igazolására felperesnek kínált eskü nem volt alkalmazható. Azt pedig alperes mivel sem igazolta, hogy fehéres a kazlakat kellőleg nem őrizte. Ezek szerint tehát a biztositási szerződést érvényesnek tekinteni és a bekövetkezett tüz, mint kikötött esemény által okozptt és összegileg nem kifogásolt kárnak megfizetésére alperest kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét helykenhagyia. Indokok: A biztositási szerződés azon föltétele, hogy a biztosított tárgy biztositási jelvénynyel ellátandó, a rosszakaratú gyújtás szempontjából fontos körülményt képez, mert azon körülmények tudata, hogy valamely tárgy biztosítva van, mit a biztositási jelvény kétségtelenné tesz s igy a kár nem a biztosítottat, hanem a biztositót éri, azt, ki a rosszakaratú gyújtás által a biztosítottnak akar ártani, ezen cselekménytől visszatartja, minélfogva, ha a biztosított a biztositási szerződésnek a biztositási jelvény alkalmazására vonatkozó feltételét saját hibája miatt nem teljesiti, a biztositónak joga van a kár megfizetését megtagadni. Minthogy azonban az a cél, melyet a biztosító ezen jelvény kifüggesztése által elérni akar, csak akkor lesz elérve, OG. 191 ha a biztosított tárgyakra a biztosító társaság által ezen célra használni szokott ismert jelvénye alkalmaztatik ; minthogy a kihallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint nincs oly szokás, melynél fogva ily jelvények átvétele végett a biztosítottnak kellene jelentkezni: kétségtelen, hogy ily jelvényekkel a biztositónak kell a biztosítottat ellátni. De alperes maga is beismeri, hogy ezt nem tette. Ily körülmények között egészen közömbös azon körülmény, hogy az A. alatti biztositási kötvényre reá volt-e illesztve a jelvény alkalmazására vonatkozó feltételt magában foglaló a 3-/. vagy 5'/. alattihoz hasonló vörös lap, mertmég ha igazolva lenne is alperes azon állítása, hogy az A. alatti kötvényre reá volt illesztve ily vörös papir lap, tekintve, hogy alperes beismeri, hogy felperest biztositási jelvénynyel el nem látta s igy azon különös föltétel alperes mulasztása miatt nem teljesíttetett, alperes a kár megfizetését azon alapon, mert felperes biztositási jelvényt nem alkalmazott, meg nem tagadhatná. De azon körülmény, hogy az A. alatti kötvényre reá volt-e illesztve a kérdéses vörös lap, közömbös azon kérdés eldöntésénél is, hogy alperes a biztosított tárgyakat őriztetni tartozott, mert abból, hogy alperes elleniratában azt állította, hogy felperes a biztositási kötvényre illesztett vörös lapou foglalt különös feltétel szerint a biztosított tárgyakat szoros őrizet alatt volt tartani köteles, a kérdéses vörös lap pedig oly tartalommal bírt, mint a milyen a 4'/. alatti kötvénymásolat nyomtatott részében olvasható, továbbá abból, hogy alperes viszonválaszában annak bizonyítására ajánlkozott, hogy a kötvényre az 5-/- alattihoz hasonló és a 47- alatti másolaton olvasható szövegnek megfelelő tartalmú vörös lap volt illesztve, kitűnik, hogy ha a biztositási kérvényre csakugyan reá volt is illesztve egy vörös papírlap, az nem a 3/• alattinak, hanem a 4-/. és 5/. alattinak megfelelő tartalommal birt. A -í-/. és 57- alatti okiratok szövegében olvasható szigorú őrizet alatt pedig, mint ezt alperes ellenvégiratában maga is beismeri, nem lehet éjjel-nappal e célra alkalmazott őr által való őrizetet érteni, mert az ily őrizet a tűzbiztosítást legnagyobb részben szükségtelenné tenné és a tűzbiztosítás céljával is ellenkeznék, hanem csak a gondos gazda által teljesíteni szokott örizetet lehet érteni. De ezen kötelezettségének eleget tett felperes, ha azt oly módon őrizte, mint a milyen őrizetre a 27. alatti ajánlat 7-ik kérdésre adott feleletében vállalkozott és a mely módon való őrizetet a 67. alatti okirat 39. pontjára adott feleletében előadott, hogy pedig felperes a biztosított tárgyakat gondos gazda módjára nem őriztette volna, alperes nem is állította stb. A m. kir. Curia : A kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A ker. törvény megengedi ugyan, hogy a felek kölcsönös jogai és kötelességei a biztositási szerződésben szabályoztassanak, de csak annyiban, a mennyiben azok magában a törvényben megállapítva nincsenek. Ebből következik, hogy a biztositási szerrödésbe felvett feltételek csak ugy bírnak hatálylyal, ha és a mennyiben azok a törvény szabályaival összeegyeztethetők. A keresk. törv. 488. §-a azt rendeli, hogy a biztosító köteles a bekövetkezett kárt a szerződés értelmében megtéríteni, kivéve azon kárt, mely a biztosított vétkességéből eredett. Alkalmazva ezen szabályokat a jelen esetre, nyilvánvaló, hogy az alperesi kifogások sikeres érvényesítésére nem elégséges egyszerűen arra hivatkozni, hogy a szerződés feltételei szerint felperes jogvesztés terhe alatt köteles volt a biztosított tárgyakat szigorú őrizet alatt tartani és biztositási jelvénynyel ellátni, mit nem tett, hanem tartozott volna alperes azt igazolni, hogy a tűzkár felperesnek ezen mulasztásából, tehát vétkességéből eredett, illetve miután az érintett két feltételnek kifejezett célja az volt, hogy a rosszakaratú gyújtásnak eleje vétessék, tartozott volna alperes bizonyítani azt, hogy a tüz rosszakaratú és felperes megkárosítására irányzott gyújtásból eredt és hogy ezen gyújtás nem történik meg, ha felperes a biztosított tárgyakat szigorú őrizet alatt tartja és biztositási jelvénynyel ellátja. Alperes azonban még azt sem állította határozottan, hogy az elégett termények felgyújtattak volna, annál kevésbé bebizonyította mindazt, a mit bizonyítani kellett volna. Ezeknél fogva és minthogy alperes más kifogást nem tett és különösen a követelt kárösszeget nem kifogásolta, a kir • itélő táblának marasztaló ítéletét helybenhagyni kellett. C1887 • okt. 11-én. 589/v.)