A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

190 A JOG. kir. itélö táblának 1,745/86. szám alatt kelt végzése alapján, pótlólag történt kihallgatásaik alkalmával azt adták elő, hogy felperes a kérdéses nyilatkozatot mindannyiszor négyszemközt, tehát nem alperes és a tanuk együttes jelenlétében tette, a perrendt. 160. §-ában kifejezett elvek szerint nem tekinthető perrendszerűleg bizonyítottnak azon körülmény, hogy felperes a kérdéses nyilatkozatot tette, következőleg az sem, hogy az alperessel kiskorúsága idejében kötött jogügyletet magára nézve kötelezőnek ismerte el. Ily körülmények között tehát, tekintettel arra, hogy a kérdéses ténykörülmény a perben előadottak alapján egyéb módon sem bizonyítható í tekintettel továbbá arra, hogy a kiskorú által kötött terhes szerződésnek a nagykorúság elértekor vissza nem vonása nem teszi a szerződést érvényessé, a peres felek között létrejött, a keresethez B. alatt csatolt adásvételi szerződést érvénytelennek kimondani, következőleg alperest illetőleg annak eltűrésére kötelezni kellett, hogy a felperes tulajdonjoga az adásvétel tárgyát képezett ingatlanra telekkönyvileg bekebeleztessék. Az alperesi viszonkereset, mint a kereseti követeléssel nem azonos jogalapból származó s valódisága tekintetében különben sem igazolt követelés, tekintettel arra, hogy annak együttes tárgyalásába felperes bele nem egyezett, elutasítandó volt annyival is inkább, mert a válaszirathoz 5. szám alatt egyszerű másolatban csatolt községhatósági bizonyítvány alapján alperesnek mint állítólag elhalt Ff. József egyik jogutódjának kereshetőségi joga sem állapitható jneg. (1886. május 15-én 2,744. szám.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla a kir törvényszék Ítéletét, a mennyiben felperes kereseti kérelmének helyt ad és a perköltséget kölcsönösen megszünteti, megváltoztatja ; felperest keresetétől elmozdítja : ellenben az Ítéletnek azon részét, mely alperest viszonkeresetével elutasítja, helybenhagyja. 1 n d okok: Habár alperesnek azon ténybeli állítását, hogy felperes a kiskorúsága idejében kötött, B. alatt csatolt adásvevési szerződést, ugy az ezen alapuló létrejött jogügyletet később, nagykorúságának elértekor, magára nézve kötelezőnek elismerte, az alperes részéről hivatkozott tanuk, névszerint D. József, A- Sándor és 11. Menyhért, perrendszerüen nem bizonyították, a mernyiben ezen tanuk azt adják elő, hogy felperes a kérdéses nyilatkozatot mindannyiszor négyszemközt, tehát nem alperes és a tanuk együttes jelenlétében tette; mégis tekintve, hogy jelen esetben alperes elévülési kifogással él, mely kifogás tehát birói tekintetbe veendő ; tekintve, hogy a telekkönyvi rendeletek és az osztrák polgári törvénykönyvnek mindazon határozatai, melyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztére alapul szolgálnak, hatályukat megtartották, tekintve, hogy az ált. polg. telekkönyv 1,467. §-a szerint ingatlanokra nézve az, kinek nevére azok a nyilvánkönyvekbe bekebelezvók, minden ellenmondás elleni teljes jogot három év lefolyta alatt elbirtokol; tekintve, hogy az alperesnek tulajdonjoga a szóban levő ingatlanra az A. alatt csatolt telekjegyzőkönyvi kivonat szerint 1878. évi január hó 31-ik napján bekebeleztetett; tekintve, hogy felperes nagykorúságát az •/. alatt csatolt telekkönyvi kivonat szerint 1878. évi június hó 3-ik napján elérte, mindamellett mégis alperest a perrel csak 1884. évi október hó 2-ik napján támadta meg és igy jogait az elévülési három éven belül nem érvényesítvén, ezek a fent idézett törvény alapján elévültek és alperes ellenfelének ezen elévült jogait elbirtoklás utján jogszerűen megszerezte, a mennyiben az elbirtoklás kellékeire nézve mi kifogás sem tétetett; mindezeknél fogva felperest keresetétől elmozdítani kellett. Ezen birói határozatnak természetszerű folyománya az alperesnek viszonkeresetével való elutasítása. (1887. évi január hó 25-én, 1886. évi 31,984. szám.) A in. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének az ügy érdemére vonatkozó felebbezett része helybenhagyatik. Indokok: Felperes a keresethez B. alatt csatolt adásvevési szerződésben felsorolt ingatlan tulajdonjogát megítéltetni kéri egyrészt azon az alapon, hogy a kérdéses jogügylet csak színlelt és másrészt, hogy a kérdéses szerződés önmagában érvénytelen, mert felperes a szerződés létrejötte idejében még kiskorú volt és igy terhes szerződések megkötésére képességgel nem bírt. Felperes azon előadása, hogy a kérdéses szerződés színlelt, inert a vételár meg nem fizettetett, el nem fogadható, mert a vételár ki nem fizetése a szerződő felek különös megállapodása nélkül, csak annak követelésére, nem pedig a szerződés érvénytelenítésére jogosítja fel a szerződő felet. De nem fogadható el felperesnek a kiskorúságra alapitott érvelése sem, mert a 4-/. alatti telekjegyzőkönyvből kitetszőleg felperes a kérdéses ingatlant önmaga kiskorúságában szerezte és igy e felett szabadon rendelkezhetett. (1887. október 12-en 2,649. szám.) A megrendelő a megrendelt tárgy vételárát már előre megfizetvén, megszerzi a tárgy tulajdonjogát, habár azt még át sem vette attól, Kinél megrendelte. Az eperjesi kir. járásbíróság:: (1886. március hé, 29-én 1,4'51/p. 86. sz. a.) Boros Zsigmond ügyvéd által, képviselt S. János és Fr. Teréz igénylő felpereseknek, Maiéter Árpád ügyvéd által képviselt bártfai takarékpénztár, mint végrehajtató alperes ellen lefoglalt ingók iránti igény perében itélt: I. S. János igénylő felperes, ha a főeskiit arra, hogy az 1885. július 25-én 2,768. számú kielégítési végrehajtási jegyzőkönyvben foglalt és a bártfai takarékpénztár állal, Fr. Győző ellen eszközölt végrehajtás alkalmával lefoglalt 16., 17., és 18. tételek alatt, 28 darab ablak, ahhoz tartozó rámákkal és egy darab ajtó tulajdonát képezik, hogy^ azokat Fr. Győző végrehajtást szenvedettnél megrendelte és a végrehajtás foganatosítása előtt azokért a vételárt kifizette, — és II. Fr. Teréz a főesküt arra, hogy az általa igényelt és 1885. évi 2,768. számú kielégítési végrehajtási jegyzőkönyvben 1—15. tételig összeirt ingóságok azonosak ugyanazokkal, a melyeket Fr. Viktor végrehajtást szenvedett, ugyanazzal a pénzzel t. i. az általa nékie által adott 300 frtból vásárolt és részben csináltatott, továbbá, hogy közte és a végrehajtást szenvedett Fr. Viktor köpött, olyan egyezség jött létre, hogy a kérdéses tárgyak, mindaddig tulajdonát képezendik, mig a kérdéses összeg lefizetve nem lesz, leteendik : ez esetben igényelt tárgyak és pedig a fenti jegyzőkönyvben foglaltakból 16., 17. és 18. tétel alattiak S. János részére, a többi 1 — 15. lefoglaltak pedig Fr. Teréz tulajdonukba átadatni és birói zár alól, ezen Ítéletnek jogérvénynyé váltától számítva, 8 nap alatt feloldatni fognak, stb. Indokok: Mert bár igénylő felperesek kereseti követelésük valódiságát a kihallgatott tanuk által nem igazolták, de miután a bizonyítandó ténykörülményekről csupán ők bírnak közvetlen tudomással, a perben előadott körülményeknek tekintetbe vételével, minthogy ezen fenti főeskü letételére a felperesek magok ajánlkoztak, azoknak a főesküket a pprts 235. §-a értelmében megítélni és azon eskünek le vagy le nem tételéről a lefoglalt ingóknak zár alóli felmentését, esetleg azoknak zár alatti megtartását kimondani kellett. A budapesti kir. itélő tábla 11887. május 23-án, 35,011 86. p; sz. a.): Az elsőbirósági ítéletnek az ügy érdemére vonatkozó részét megváltoztatja, mindkét felperest igénykeresetével elutasítja, az 1885. évi július hó 13 án lefoglalt ingóságokat továbbra is birói zár alatt hagyja. Indokok: Tulajdonjog az ingó tárgyakra nézve csak tényleges vagy jelképi átadás által szerezhető meg; S. János igénylő felperes pedig azt, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv 16., 17., 18. tétel alatt lefoglalt ingók, melyek a foglalás alkalmával végrehajtást szenvedett birtokán találtattak, neki átadattak és azokat birtokába vette volna, nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja. Ama körülmény pedig, hogy felperes végrehajtást szenvedettnél 23 darab ablakrámának és ahoz tartozó 230 darai) deszka és 1 darab ajtónak elkészítését a végrehajtás foganatosítása elett megrendelte, azok árát a végrehajtást szenvedőnek előre kifizette, ennek bebizonyítása esetében felperest csak a közte és a végrehajtást szenvedett között lérejött szerződés betöltésének követelésére jogosítaná fel, de nem szolgálhat jogalapul arra, hogy a 3-ik személy javára lefoglalt ingóságok a birói zár alól feloldassanak. A végrehajtási jkönyv 1 — 15. tétele alatt lefoglalt s Fr. Teréz által igényelt ingóságokra nézve a tulajdonjog szintén meg nem állapitható, mert ez a felperes maga beismeri, hogy a lefoglalt bútorokat nem ő vette, hanem ö végrehajtást szenvedettnek 300 frtot kölcsönzött arra a célra, hogy végrehajtást szenvedett bútorokat vásároljon, mely bútorok azonban a köztük létrejött megállapodás szerint a kölcsön visszafizetéséig a hitelező tulajdonát képezzék. Minthogy ezek szerint felperes nem is állítja, hogy a végrehajtást szenvedettet épen a lefoglalt bútorok megvásárlására bizta meg s minthogy a lefoglalt bútorok felperes birtokába át nem adattak, azokra nézve törvény szerint tulajdonjogot nem is szerezhetett, a végrehajtást szenvedettel létrejött ama megállapodás pedig, hogy a bútorok a kölcsönösszeg visszafizetéséig felperes tulajdonát képezzék, még ha bebizonyíttatnék is, jóhiszemű harmadik hitelezővel szemben figyelembe nem jöhet; ezeknél fogva a kir. járásbíróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel feltétlenül elutasítani kellett.