A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

A JOG. 403 bíróságok — melyek lesznek rendszerint az illető elhunyt hagyatékára nézve az illetékes hagyatéki bíróságok is, miután az emberek többnyire rendes lakhelyükön halnak meg — küldenék ki ezen halottkémi jelentések alapján a kir. közjegyzőt a haláleset fölvételére. A kir. közjegyző személyesen, vagy helyettese, avagy inár egy évi gyakorlattal bírd jelöltje által a halálesetet a föntebb kifejtett módon köteles lenne a megbízás vételétől 8 nap alatt fölvenni, még pedig ha gyámság vagy gondnokság alá tartozó vagy ismeretlen helyen távollevő örökösök érdekelvék, egyúttal a hozzávetőleges leltárt is. Ez utóbbi esetben tartoznék a kir. közjegyző a gyámhatósági minta szerint fölvett haláleset fölvételi példányt a hozzávetőleges leltárral együtt jelentés mellett az illetékes gyámhatóságnak, a bírósági minta szerint fölvett haláleset fölvételi példányt pedig a netán talált végrendelettel vagy a szóbeli végrendelet tartalmáról az esetleg berendelhetett tanúkkal fölvett jegyzőkönyvvel együtt az őt kiküldött bíróságnak azon jelentéssel beterjeszteni, hogy a másik példányt a leltárral a gyámhatósághoz nyújtotta be. Egyúttal a 3-ik példányt tartoznék ugyanő az illetékszabási hivatalnak megküldeni. Ha pedig a gyámhatóság alá tartozó örökösök nem fordulnak elő, úgy leltár nem veendő föl, s a halálesetfölvétel bírósági minta szerinti egyik példánya az esetleg talált végrendelettel, avagy esetleg fölvett szóbeli végrendeleti jegyzőkönyvvel a kiküldő bírósághoz, a másik példány ugyancsak az illetékszabási hivatalhoz lenne küldendő a kir. közjegyző által. A kiküldő bizottság ezen kir. közjegyzői jelentés beérkezte után azon esetekben, midőn a gyámhatóság illetékes, az esetleg mellékelt végrendeletet avagy szóbeli végrendeleti jegyzökönyvet kihirdeti s annak hivatalos másolatát a kihirdetési záradékkal eÜácva ama gyámhatóságnak megküldi, a halálesetfölvétel bírósági példányát pedig azon esetben, ha ő egyúttal az illetékes hagyatéki bíróság, a hagyaték mineraűségéhez képest 4—8 havi, esetleg 1 évi nyilvántartásba veszi, ha pedig nem, ugy ezen példányt az illetékes hagyatéki bírósághoz ily nyilvántartásba vétel végett átteszi. Ha ezen nyilvántartási határidő lefolyása után sem tenné át a gyámhatóság az osztályegyezséggel avagy az egyezség nem sikerültét constatáló jegyzőkönyvvel befejezett hagyatéki ügyet összes iratokkal az illetékes hagyatéki bírósághoz az átadás eszközlése vagy a perre útasitás kimondása végett: úgy a nyilvántartást eszközölt illetékes hagyatéki bíróság legyen köteles az illető gyámhatóságot bizonyos időközökben mindaddig megsürgetni, inig az ennek eleget nem tesz. Azon esetekben pedig, melyekben a gyámhatóság nincs érdekelve s a közjegyzőt a haláleset tölvételére kiküldött bíróság egyúttal az illetékes hagyatéki bíróság is, ezen bíróság a halálesetfölvétel bírósági példányának a közjegyzőtől beérkezése után köteles legyen a netán mellékelt végreudeletet vagy szóbeli végrendeleti jegyzökönyvet kihirdetni, de egyúttal a kir. közjegyzőt a leltár fölvétele s az örökösödési eljárás keresztülvitelére 15 nap alatt kiküldeni, ha pedig ezen biróság nem az egyúttal illetékes hagyatéki biróság, a mely eset akkor fog fönn forogni, ha az örökhagyó az illető biróság területén rövid ideiglenes tartózkodása alatt halt el, rendes lakhelye és illetőségi községe azonban másutt van, ugy ezen biróság a halálesetfölvétel bírósági példányát összes netáni csatolmányaival együtt azonnal köteles legyen az illetékes hagyatéki bírósághoz áttenni, mely azután a netáni végrendeletet vagy szóbeli végrendeleti jegyzőkönyvet kihirdeti s egyúttal az ottani kir. közjegyzőt a hagyaték leltározására s az örökösödési eljárás keresztülvitelére lő nap alatt kiküldi. Azon esetekben végül, midőn a gyámhatóság illetékes, melyekben tehát a kir. közjegyző köteles lenne a föntebbiek szerint a halálesetfölvétel gyámhatósági példányát a hozzávetőleges leltárral az illetékes gyámhatósághoz azon jelentéssel beterjeszteni, hogy az esetleg talált végrendeletet avagy esetleg fölvehetett szóbeli végrendeleti jegyzőkönyvet az őt kiküldött bírósághoz kihirdetés végett bemutatta: ezen esetekben az illető gyámhatóság leune köteles a kir. közjegyzőt a végleges leltározás, hites fölbecsülés és az örökösödési eljárás keresztülvitelére 15 nap alatt kiküldeni. Mind a gyámhatóság, mind a hagyatéki biróság, mint hagyatéktárgyaló hatóságok természetesen kötelesek lennének megbízásaikat záros határidő megjelölésével a kir. közjegyzőknek ki,nini, mely határidő a hagyaték mincmííségéhez képest 2, 3, 4 hónapban lenne az illető hatóság által megállapítandó, a mely határidőnek lejárta után köteles lenne az illető hatóság kellő nyilvántartás alapján a megbízott kir. közjegyzőt jelentésének bcI adása avagy a gátló körülmények s esetleg újabb halasztás engei délyezése végett megsürgetni. Fontosnak tartom itt közbevetőleg újra fölemlíteni azon további reformjavaslatomat, hogy azon járásbíróságok és törvényszékek, mint hagyatékbiróságok területei, melyeken két vagy több j közjegyző működik, területileg t. i. vidéken községenként, városokban városrészenként vagy városrészek alkerületeiként ezen kir. közjegyzők közt az illető közjegyzői kamara és kir. törvényszék ! együttes elhatározása szerint fölosztassanak, mert azon kir. köz| jegyzők — mint pl. dr. Blum Béla, ki múltkori czikkében erre | reflektált — kik egyedül működnek egy járásbíróság területén, persze mit sem tudnak azon nagyon is elterjedt hagyatékvadásza. tokról, melyeket a közös területen működő kir. közjegyzők néha 1 bizony kénytelenek űzni. Igénybe vétetik ilyenkor a községi jegyző j urak nagyhatalmi befolyása is, azután udvarlások az árvaszéki és bírósági elnökök és referenseknél s több eféle, a mi mindenre inkább alkalmas, mint a kir. közjegyző állásának függetlenitésére. A telekkönyvi közjegyzői okirati kényszer behozatala esetére pedig, melynek a telekkönyvi betétek újjászerkesztése s az örökösödési eljárás reformálásával karöltve okvetlenül járnia kell, nem találnám azt sem absurdnak, sem jobbágyságnak, ha kimondatnék, j hogy minden kir. közjegyző a rendesen illetékes fóruma legyen a saját alkerületébe tartozó ingatlanokra vonatkozó jogügyleteknek, ha t. i. mindkét szerződő fél ugyanazon törvényszék területén lakik és csak akkor lehessen az okiratot más közjegyzőnél készíteni, ha a felek másutt laknak vagy épen másutt tartózkodnak. Ausztria és külföld. A francia 1885. évi bűnügyi statisztika.' A bűntények minősége tekintetében, melyért az elitélés bekövetkezett, volt legtöbb lopás miatt (1,163), 15 éven aluli gyermekeken elkövetett szemérem elleni büntettek miatt (628), gyilkosság miatt (229), emberölés miatt (266), gyermekgyilkosság miatt (192), halált okozó súlyos testi sértés miatt (161), kereskedelmi okirathamisítása miatt (146), közokirathamisitás miatt (117), pénzhamisítás miatt (124), házi lopások (170), stb. Állapotuk szerint voltak a vádlottak: nem házas 2,525, házas 1,421, (gyermekkel 1,079, gyermektelen 342), özvegy 238. Benszülött volt 3,758, idegen volt 426. Műveltségük szerint osztályozva a 4,148 vádlottat, nem tudott se irni, se olvasni a 1,156 felmentett közül 233, a 3,028 elitélt közül 727, irni olvasni tudott a felmentettek közül 844, az elitéltek közül 2,187, magasabb nevelést nyertek a felmentettek közül 79, az elitéltek közül 114. Foglalkozásukra nézve voltak a vádlottak : M u nk á s o k (napszámos, földmives stb.) 2,355, mészáros, pék, molnár, stb. 209, szabó, fodrász, kalapos, stb. 110, kereskedő 353, hajós, fuvaros és bizományos stb. 106, kávés, vendéglős, stb. 56, szolga 265, a szabad foglalkozások 337 (ezek közt ügyvéd és ügyvédjelölt 9, közjegyző és segéd 24, orvos, sebész és bába 1'.», pap 13), foglalkozás nélküli 293. Falusi lakhelylyel birt 1,828, városival 1,921, állandó lakhely nélkül 435. A súlyos bűntények kitudott indokai igen érdekes világot vetnek a tettesek lelkületébe. A mérgezésnél (7 eset) családi viszály, házasságtörés stb. A gyujtogatásnál (169 eset) azon feltűnő jelenség constatáltatott, hogy igen sok v i s zs z a e s é s fordul elő A legtöbb gyújtogatás (29) elkövettetett a végből, hogy a tettes fogházban ellátass ék, a szolgálatból való elbocsátás miatt (28), hogy a lopás könnyítessék (17), a biztosítási összeg megkapása miatt (18), továbbá családi viszályok miatt bosszúból, stb. De előfordult azért is, »hogy hallja a harangok félreverését*, hogy »munkásoknak keresetet szerezzen a tettes*, végre a koldusok által kiktől az alamizsna megtagadtatott. A gyilkosság (l 47 eset) és emberölés (96) elkövettetett a legtöbb esetben, az ismert szokásos indokokból. Meg nem jelenés folytán (des contumaces) az esküdtszékek előtt vádolva lett 260 egyén, 237 vád alapján. Ezek közül elitélve lett 260 és pedig halálra 18, életfogytiglani kényszermunkára 18f>, börtönre 56. Ezen makacsságból elitéltek közül újra felvétetvén 8tí-nak az ügye, contradictorus eljárás után felmente* Elözö közlemény a »Jogi 47. számában.