A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

402 A JOG. jogának törlése ós saját tulajdonjogának elismerése iránt, söt az utóbbi részt el is hagyja s ilyenformán, bár csak személyes kereseti joggal bir, mégis ellenfelével szemben perfeljegyzést eszközöl ki. Véleményünk szerint a nyilvánkönyvi jogok túlságos korlátozásának megakadályozása végett célszerű volna, ha a telekkönyvi hatóságok minden egyes esetben, mikor valaki perfeljegyzést kér, megkövetelné, hogy a feljegyzési kérvényhez nem a folyamatba tett kereset felzete, hanem annak egy melléklelek nélküli teljes példánya csatoltassék be. Ilyformán útját lehetne vágni a személyes keresetek telekkönyvi feljegyzésének, a melyet eddig a Curia 11. számú döntvénye sem tudott megakadályozni. A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény ? Irta : CSANÁDY ISTVÁN, szent-endrei kir. járásbiró. A »Jog« egyik számában megjelent egy közlemény azt a kérdést vetette fel, hogy őrködik-e eléggé a törvény az ügyvéd becsülete felett ? Ezen kérdéssel párhuzamosan azon másik kérdés is önként felmerül, hogy hát a bíróság becsülete, nyugalma és tekintélye felett őrködik-e kellőleg a törvény és megtámadtatása vagy háborgatása esetében, az adott viszonyok között találhat-e kellő elégtételt, vagy orvoslást a törvény intézkedéseiben, a bántalmazók és rendzavarók ellenében ? Ez utóbbi kérdésre a közlemény irója, a btk. 165., 262. §-aira és a kbtk. 46. §-árai hivatkozással azt feleli, hogy igen, — én meg azt vagyok bátor állítani, hogy bizony nem találhat. A közlemény irója ugyanis példaként hozza fel, hogy ha az ügyvéd a végrehajtások alkalmával gyalázó vagy sértő kifejezésekkel illettetik, avagy tettleg bántalmaztatik és szóbeli tárgyalásokon az ellenfél által megsértetik, a végrehajtó védelmére, vagy a tárgyaló biró erélyére van utalva; nagyobb megsértése vagy tettleges bántalmazása esetében pedig, meg kell elégednie azzal, ha a sértő vagy gorombáskodó fél, egyszerűen rendre utasittatik, esetleg a btk. 261. §-a értelmében becsületsértés vétsége miatt, néhány forintnyi pénzbüntetésre elitéltetik. Ezen ; állítás annyira való és igaz, hogy az minden cáfolatot kizár. És hogy ezen visszás állapotot megszüntetni és az ügyvédek erkölcsi helyzetén is javítani kell, ahhoz sem férhet szó. De ha az ügyvéd a sértő és rakoncátlan felekkel szemben előforduló kellemetlenségei miatt feljajdul, nem jogosult-e a biró panasza akkor, midőn hivatalos kötelességének lelkiismeretes teljesítése közben, minden alapos ok nélkül, nemcsak a felek, de azok képviselői részéről is megtámadások és sértegetéseknek van kitéve ? A szóbeli panaszok felvételére kitűzött napokon ugyanis a kellő műveltséggel nem biró, az illendőséget és tisztességet nem tudó felek, hogy annál bátrabbak és szókimondók legyenek, már előre elkészülve, ittasan szoktak megjelenni a járásbíróságnál. És ottan minden tartózkodás nélkül, sőt hatalmaskodva követelik, hogy értelmetlen, zavaros és hosszadalmas beszédjöket nemcsak meghallgassák, de nekik ha nem lehet is, nyomban igazságot szolgáltassanak. És ha kérelmök vagy követelésök alaptalan, vagy azoknak teljesítése a biró hatáskörén egészen kivül esik, akkor aztán oly szemérmetlenül viselkednek, hogy a báránytürelmű bírót is kihozzák a sodrából. Epen ugy előfordulnak ilyen esetek a szóbeli tárgyalásokon is, melyeken gyakran megtörténik, hogy az ellenfelek előbb egymást, majd a bírót is sértegetik, a tárgyalásokon nyugtalankodnak, kiabálnak, lármáznak és illetlen magukviselcte által a tárgyalást meghiúsítják. De nemcsak a kellő műveltséggel nem biró felek teszik ezt, hanem néha-néha azok képviselői is. Az ügyvédek is megtámadják minden előzmény és ok nélkül a bírót, mire a szólás szabadsága sem jogosítja fel őket, csupán szeszélyből, vagy a látszat kedvéért, hogy megmutassák félőknek, miszerint a biró előtt is bátran és erélyesen föl mernek lépni és meggyőzzék képviseltjüket arról, hogy mi minden szabad az ügyvédnek. Hosszas bírói működésem ideje alatt nem egyszer volt rá eset, hogy a felet képviselő ügyvéd hivatásáról, kötelességéről, a hely és bíróság iránti tiszteletről is megfeledkezvén, sem az ellenfelet, sem a tárgyaló birót nem hagyta beszélni, a tanúkat vallomásuk közben zavarba hozta, majd kitanítani akarta, hogy tanúskodni nem kötelesek, majd a vallomást a tanuk fülébe súgta. Sőt azt is kellett tapasztalnom, hogy az ügyvéd arra is szabadalmat vett magának, hogy magánlevélben adta tudtul, hogy miként akarná ő beadványát elintéztetni és hangsúlyozta azt is, hogy különben kellemetlen és komoly következményű lehetne reám az ügy kimenetele. Ha már az ilyen túlhajtott és a biróra pressiót gyakorolni akaró eljárást, a törvény korlátai közt megtorolni nem tudva, kénytelen a biró eltűrni, vagy elnézni, akkor nemcsak személye leeud kitéve a minden percbeni megtámadásoknak és zaklatásoknak, de a sokak által haugoztatott, a valóságban azonban alig létező bírói függetlenség védbástyáján a törvényen, nemcsak rés van ütve, de az egészen le is leend rombolva. A fennálló törvények és pedig az 1868 : LIV. t.-c. 85. ós 118. §-ai, az 1874 : XXXIV. t.-c. 67. §-a, az 1877 : XXII. t-c. 37. §-a és a fenyítő ügyekben az eljárást szabályozó 2,265/1880. számú rendelet 85. §-a elég világosan rendelkeznek ugyan arra nézve, hogy illetlen magaviselet, sértegetések és rendzavarások előfordulása alkalmával, mi a bírónak teendője, joga és kötelessége, s hogyan kell elbánni a sértegetők és rendzavarókkal szemben. Mindamellett is azonban a megsértett vagy megtámadott bin'), még sem találhat sem elégtételt, sem megnyugvást a jelzett törvények intézkedéseiben, ha azokat kellő szigorral alkalmazza is. Mert a törvénysértők mindig találnak utat és módot, hogy a törvénysértés következményeit magukra nézve vagy enyhítsék, vagy annak élét egészen is elvegyék. És miért van ez így? Azért, mert a törvény nem vitetik minden bíróságnál elegendő szigorral keresztül és mert a törvények sem nem következetesek magukkal, sem nem mérnek min| denkinek egyenlő mértékkel. Van reá igen sok eset, hogy a rendzavarásért, vagy a biró I megsértéseért az elsőbiróság által megbírságolt felet, vagy ügyvéi det, a felsőbb bíróság a bírság megfizetésének terhe alól vagy egészen felmenti, vagy oly csekély mértékre szállítja le a bírságbüntetést, hogy az a sértés mérvével nemcsak nem áll arányban, de a megsértett biróra lealázó is. Arra pedig több eset van, hogy a megbírságoltak, ügyöknek felsőbb bíróság elébe vitele nélkül is, csupán anyagi helyzetüknél fogva, egészen menten maradnak a büntetéstől. A törvény következetlensége nagyon is kirívó. Mert egyenlő sértések mellett, kisebb polgári ügyekben csak 10 forintig, sommás perekben és fenyítő ügyekben már 100 forintig terjedhető bírság kiszabásával büntethet a biró. Es fizetésképtelenség eseteiben, kisebb polgári ügyekben 24 órai elzárással, de már sommás perekben és bűnügyekben a rendzavarásokat még 24 órai elzárással sem büntetheti meg. És igy a vagyonosabbak annyira a mennyire megbüntethetők, a vagyontalanok pedig, kik inkább vállalkoznak garázdálkodásra, minden büntetéstől szabadulnak. Hol van itt a következetesség és hol van itt az igazság? ez a kérdések kérdése. Pedig minden elfogulatlan és az igazságot szerető ember b. láthatja, hogy a biró, ki a büntető és fegyelmi törvények szerint nemcsak hibáiért büntethető, de tévedéseiért is felelősségre vonható, kit fizetésének nagyon is szerény megszabásB mellett, az 1869 : IV. törvénycikk arra szorított, hogy csak dolgozzék és magát mindenből kivonva egyedül hivatalának éljen, ki ha hibázik, megbüntetésére inkább tarthat számot, mint megjutalmazására, ha hivatalának megfelelve kötelességét hűen és serényen teljesiti, —a törvény iránti tisztelet, állásánál és ugy az állam, mint a felek érdekében teljesített hű, buzgó és odaadó szolgálatánál fogva, méltán és joggal megvárhatja, hogy a bántalmazások, sértegetések és háborgatásoktól ment legyen; azokra pedig, kik állása, tiszte és a törvény ellen vétenek, a törvény kijátszható, vagy kivételesen alkalmazható ne lehessen és a vétkezők érzékenyen megbüntettessenek. y{ Örökösödési eljárásunk reformja.* Irta : dr. BLUM JÁNOS kir. közjegyzői helyettes Aradon. (Ötödik közlemény.) A leltár. Az eddigiekben kifejtettem azt, hogy az örökösödési eljárásunk reformját főleg abban keresem, miszerint már a halottkém tegye meg minden általa constatált halálozásról jelentését azon kir. járásbírósághoz, melynek területéhez az ő községe tartozik, törvényszéki székhelyen pedig az illető kir. törvényszékhez. Ezen * Előző közlemények a »Jog« 33., 36., 39. és 43. számaiban.