A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A perfeljegyzésről

A J OG. 401 hogy elutasítsa ; annál inkább, mivel a felsőbb bíróságoknak általam ugyan nem helyeselt gyakorlata szerint jogerejű Ítéletek csak végrehajtásnak, telekkönyvi kérvény folytán elrendelendő bekeblezésuek azonban nem képezik alapját, végrehajtás kérésére pedig a fenforgó esetben a hitelező csakugyan nem bírna. 2. A 120. §. c) pontjával a kérdéses esetben a végrehajtató szintén nem boldogulna. Ez a pont oly esetről intézkedik, midőn az, kire az ingatlan nyilvánkönyvön kívül átruháztatott, arra valamely hitelezőnek zálogjogot engedett. Ilyenkor a hitelező aE clzálogositónak bejegyzését és egyszersmind saját biztosítását kieszközölheti. De hiszen a vitás eset" egészen más. A végrehajtató nem kívánja saját adósának »az elzálogitónak«, hanem harmadik személynek bejegyzését; saját adósa, az clzálogitó részére nem akar jogot bejegyeztetni, sőt ellenkezőleg annak tulajdonát csonkítani szeretné, a perfeljegyzéssel terhelt birtokrészletek bejegyzése által. A 120. §. c) pontja tehát még alkalmas analógiát sem szolgáltat a fenforgó esetre; és e szerint nem marad egyéb hátra, mint a 119. §. szabályának alkalmazása, mely szerint pedig a végrehajtató kérelmezési jogosultsággal nem bírna. 0. Fel is téve, hogy a 120. §. c) pontjának analógiája helyén volna, azzal szoros kapcsolatban áll a d) pont, mely szerint a c) pont esetében felmutatandök az okiratok, melyek a nyilvánkönyvön kívüli átruházást tanúsítják. A kérvényezőnek tehát fel kellene mutatnia a birtokrészletek tulajdonát megítélő bírói határozat hivatalos kiadmányát, a melylyel pedig nem bir. Azt mondja még Komjádi ur, hogy a praxisban a telekkönyvi hatóságok a telekk. rend. 119. §-át tág értelemben alkalmazzák, és hogy a bíróságok minden nehézség nélkül helyt adnak a kérvénynek, ha például a hitelező más hitelezőnek javára bekeblezett zálogjog törlését kéri. Hát erre az a feleletem, hogy nemcsak elhiszem, hanem hogy láttam még különb végzéseket is, a mikor például X által kiállított eladási szerződés alapján bekeblezik V tulajdonjogát Z ingatlanjaira; vagy mikor kilencz birtokrészletből álló jószágtestre nézve egy telekkönyvben bekeblezik három részletre A-nak, háromra B-nek és háromra C-nek tulajdonjogát. Mindamellett az ily »birói praxis« nagyon rossz alap volna a telekk. rendelet 7J. és 55. §-ainak értelmezésére. A mikor kizárólag praktikus tanácsról van szó, akkor igenis döntő annak megfontolása, hogy minő gyakorlat dívik az egyik vagy másik bíróságnál, de mikor a törvény helyes értelmét keressük, akkor — fájdalom — nem lehet argumentumnak elfogadni azt, hogy bíróságaink ezt vagy azt a kérelmet »minden nehézség nélküU teljesitik. A perfeljegyzésről. (A kir. Curia 11. számú polgári döntvénye.) Irta : Dr. GAAR VILMOS, kir. keresk. jogak. tanár Sopron. A perfeljegyzésekkel űzött sok visszaélés a kir. Curiát a 11. sz. polgári teljes ülési határoratának meghozatalára indította, méhben azután elvül állította fel, hogy a "perfeljegyzés csak az 1855. évi december lő-iki és 1870. évi február 5-iki telekkönyvi rendeletek XIV. fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el.« Azonban a kir. Curia ezen elvi kijelentése nem foglalja magában mindazon eseteket, melyekben perfeljegyzés kérhető s az el is rendelendő, sőt indokolásával, mely szerint a per »folyamatban létének telekkönyvi feljegyzése, kiválóan a már szerzett nyilvánkönyvi jogok ótalmát célozza*, egyenesen ellentétben van. A perfeljegyzés célja ugyanis az, hogy a telekkönyvileg jogosult a telekkönyvből eredő jogait, melyek mint dologi jogok a feltétlenség attribútumával vannak felruházva, valóban ilyen hatálylyal érvényesíthesse per esetében. Ilyen jogokról, a kir. Curia 11. számú döntvénye szerint, csak a telekkönyvi rendtartás 118., 152. és 155. §§-aiban foglalt esetekben lehet szólani. Ez azonban tévedés. Mert a határozatlan arányban bekebelezett tulajdonostárs az arány kitüntetését, a közös tulajdonostár spedig a közösség megszüntetését jogosítva van akár per utján is követelni, ha a békés egyezség nem sikerül. A bekebelezett tulajdonostársnak ezen joga nem alapul személves kötelmi viszonyon, hanem a közösség tényén s nem bizonvos harmadik személyek, hanem a mindenkori tulajdonostársak ellen érvényesíthető. A közösség ezen ténye dologi jogból folyó jogállapot, melynek megváltoztatása iránt indított pernek feljegyzése által épen a fentiekből folyólag, a telekkönyvben nem személyes jog érvényesítését célzó per lesz feljegyezve s a telekkönyvi jogosultnak rendelkezési szabadsága nem lesz actio in personam feljegyzése által korlátozva, — a minek elkerülése végett hozta a kir. Curia a 11. sz. döntvényt — hanem a telekkönyvi jogosult telekkönyvből eredő jogának per utján való érvényesítése lesz biztosítva. Ezen célból a perfeljegyzés okvetlenül megengedendő, mert ellenkező esetben a telekkönyvi jogosult, dacára feltétlen hatályú dologi jogának, végrehajtható Ítéletet nem nyerhet, mert a perbe vont telekkönyvi érdekeltek helyébe a per folyama alatt mások lépvén, ezekre a hozandó Ítélet hatálylyal nem fog bírni. Ezen körülmény azonban ellenmondásban van a dologi jog feltétlen jellegével s ezen ellenmondás csakis az arány kitüntetési és a közösség megszüntetési perek telekkkönyvi feljegyzésa által enyésztethető el. Álláspontunk helyességét maga a 11. sz. döntvénynek indokolása is elismeri, mikor azt mondja, hogy a perfeljegyzés »célja pedig kizárja, hogy annak kivételes természetű intézkedése kiterjesztessék oly keresetekre, melyek személyes jog érvényesítésére indíttatnak és új nyilvánkönyvi jog szerzését célozzák«. Kizáratnak tehát a feljegyezhető perek sorából a személyes igényen alapuló keresetek; miből aztán okszerűen következtetni kell, hogy minden dologi jog érvényesítésére irányuló kereset feljegyzés tárgyát képezi. Mivel pedig arány kitüntetési és a közösség megszüntetési perek a közös tulajdonostárs tulajdonjogában találják alapjukat, ennélfogva ezen perek is feljegyzés tárgyát képezhetik. Elméletileg igazolva álláspontunk helyességét, ki kell emelnünk a felvetett kérdés gyakorlati fontosságát is. A mint emiitettük, az ilyen perekben azok feljegyzése nélkül végrehajtható Ítéletet nem nyerhetünk. A per folyamán a telekkönyvi érdekeltek változhatnak s változnak is, sőt a jelzálogos hitelezők száma szaporodhatik is s mikor az arány kitüntetése vagy közösség megszüntetése iránt indított per jogerős ítélettel befejeztetvén a végrehajtás stádiumába lép, akkor látja csak felperes, hogy hiába fáradott. S az első folyamodásé bíróságok ragaszkodva a 11. sz. döntvény szavaihoz, a helyett, hogy annak ratióját vennék irányadóul, következetesen elutasítják az ilyen perek feljegyzése iránt I benyújtott kérvényeket. Pedig már a kir. Curia is belátta, hogy többször említett döntvényében, ellentétben annak indokolásával szűk körre szorította a perfeljegyzés tárgyát képező keresetek számát. Ugyanis 4,706/1884. sz. a. hozott végzésében egy zálogváltó per feljegyzésének helyt adva, a végzés indokolásául azt mondja: ><a kérelmezők az illető telekjegyzőkönyvekben zálogtulajdonosokul be vannak jegyezve s igényük, melyet a feljegyeztetni kért perrel érvényesíteni kívánnak, folyik az ő nyilvánkönyvileg kitüutetett zálogtulajdoni jogukból. Hogy pedig ezen joguk biztosításául nekik a kért perfeljegyzés megengedendő: ez következik épen azon 1883. dec. 4-én 11. szám alatt kelt curiai teljes ülési döntvénynek indokolásából, melyre alperesi ügygondnok a másodbirósági végzés elleni felfolyamodásában hivatkozik. Kétségtelen ugyanis, hogy keresetükkel a kérelmezők sem valamely személyes követelést érvényesíteni, sem valamely új telekkönyvi jogot szerezni nem akarnak, hanem, hogy tulajdonkép ellenfeleik bejegyzett zálogbirtokosi jogának a telekkönyvből törlését célozzák«. A gyors és biztos igazságszolgáltatás érdekében célszerű, sőt szükséges volna, hogy bíróságaink a kir. Curiának ezen elvi jelentőségű kimondását, habár ez nem teljes ülési határozatképen hozatott, irányadóéi vennék s nem ragaszkodnának annyira a holt betükhez, hanem a klassikus jogászok ama mondását követve : verba legum scire, non est earum tenere vim ac potestatem az élő jogra függesztenék tekintetüket. Végre ez alkalommal megemlítjük azt is, hogy igen sok telekkönyvi hatóság megelégszik azzal, ha a perfeljegyzési kérvényhez a folyamatba tett keresetnek csupán felzete csatoltatik. Szerintünk ez nem helyes. Addig, míg a telekkönyvi hatóságok hatáskörébe tartozott az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok feletti Ítélkezés s míg ugyanazon bíróság volt illetékes a per és a perfeljegyzés tárgyában határozni, könnyű volt annak ellenőrzése, hogy a megindított per valóban feljegyzés tárgyát képezi-e; I most azonban a telekkönyvi hatóságok az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-a | szerint megszűnvén az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok feiett dönteni, gyakran megtörténik, hogy felperes ki emti actio-t indi| tott, a telekkönyvhez beadandó felzetre reá irja X. Y. tulajdon-