A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - Még egyszer a végrehajtási jog köréből

400 A JOG. Számtalan panasz-esetről van tudomásom, a hol a községi biró szabályszerű jegyzökönyvet nem vett fel (de nem is ért hozzá), hanem a marasztaló határozatot »brevi manui meghozván, egy darabka papírra feljegyzi és ha az itélet felebbeztetik vagy soha végre nem hajtja a határozatot, hanem »ad acta« teszi, vagy pedig utólagosan vesznek fel valaminő jegyzőkönyvet, s azután felterjesztik a kir. járásbírósághoz. Sok esetben azonban mégis végrehajtják, minek azután az lett a következménye, hogy a marasztalt fél ellene szegült a végrehajtásnak és az olcsó igazságszolgáltatásnak drága kriminalis per lett a vége — államköltségen. Sokat lehetne felhozni még a jelenlegi községi bíráskodás ellen — nevezetesen, hogy a hatáskört nem ismervén: lopás, becsületsértés és rágalmazás vétségi ügyekben is bíráskodnak, — de ezt mellőzöm, mert hisz ez mind általánosan tudva van egyrészt, másrészt pedig nézetem indokolása túlhosszúra terjedne. Egy azonban az előadottakból is következik és ez: igazságszolgáltatásunk reformjának első alapit öve a községi bíráskodás mai szervezetének eltörlése. Vissza kell állítanunk az 1868: LVI. t-c. IX. cím első fejezetét és pedig azon kibővítéssel, hogy a községi bíróság az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 1., 2., 3. és 4-ik pontjában felsorolt ügyekben azon esetben, ha a kereset tárgya, vagy értéke 5l) frtot meg nem halad, mint egyeztető békebiró működik, illetve a községi bíráskodást ezen alapon kell újból szervezni és a valódi községi bíráskodás csakis a prts 478. §-ában körülirt alakban (t. i. ha a felek elfogadják) lenne fentartandó. Ezzel egyfelől a nehéz felelősség és teher levétetnék a községi biró vállairól, másfelől pedig habár békebirói hivatásuk, hatáskörük a jogkereső felek igényeinek megfelelőleg lenne kiterjesztve, — nem volna alkalom az önkényre. Ezen reformnak a következő előnyei lennének: 1- ször : Igazságszolgáltatásunk jó részben olcsóbb és gyorsabbá tétetnék, kivált a szegény nép érdekében mert követeléseik vajmi ritkán haladják felül az 50 frtot és mert nem járna annyi utánjárás, költekezés és munkamulasztássa!, mig a mostani eljárás mellett, a mint a követelés 20 frtot meghalad és az adós fizetni nem akar, vagy nem tud, a nélkül, hogy a saját, vagy ügyvédjének mulasztásaira perköltség címén valami megítélhető lenne, a kir. járásbíróságnál kénytelen perelni, ha még oly liquid is a követelése. Az is igaz, hogy az egyeztető bíráskodás mellett, ha az adós egyezségre lépni nem hajlandó, a 20 fiton alóli kö vetelések is a kir. járásbíróságnál lennének perlendők, s igy olybá tűnik fel a dolog, mintha ez által a pereskedés még drágábbá tétetnek-, ugyanoly és annyi utánjárás és mulasztás mellett. Az a reform tehát hátrányos. Ámde, ha a gyakorlati jogász körülményesen bírálja meg a viszonyokat, azon megggyőződésre jut, hogy a kiemelt hátrány csak látszólagos, színleges, mert az a fél, a ki a 20 frton aluli pertárgyban egyezkedni nem akar, az bizonyára jogorvoslattal is fog élni a községi biró marasztaló Ítélete ellen és igy az ügy ismét csak a kir. járásbíróság elé kerül, minek folytán nem volna ratiója annak, hogy ez képezze az új eljárás elfogadásának akadályát. 2- szor : A községi bíráskodás iránti bizalom helyreállíttatnék, mert a községi biró rendszerint csak mint egyeztető biró működvén, a per mikénti eldöntésére csakis a felek kölcsönös bizalma és belegyezése folytán folyna be, illetve csakis ezen esetben bíráskodnék. 3- szor : A kir. járásbíróságok a polgári perek egy tekintélyes százalékától megszabadulnának, mert azon 20—50 forintig terjedő követelések iránt folyamatba tett perek, melyek a jelenlegi szervezet mellett a bíróságnál bírói egyezséggel, makacssággal vagy a felek meg nem jelenése (mindkét fel) folytán véglegesítetnek, a községi bíráskodás újabbi szervezete mellett, vajmi ritkán kerülnének a kir. járásbíróság elé, — holott, mert az eljáró biró nem számithatván előre az egyezség vagy meg nem jelenésre, — a tárgyalásra kitűzött keresetek számát azon eshetőség számbavételével tűzi ki, hogy valamennyi tárgyaltatni fog. 4- szer : Az ügyvédi kar sérelmei is annyiban lennének némileg orvosolhatók, hogy olyan perekben, hol a per tárgya 20 frt értéket meghalad és a felek a községi bíráskodás előtt ki nem egyeztek, annak magukat alá nem vetették, vagy azzal meg nem elégedtek, — szóval a kir. járásbíróság által tárgyalandó ily perekben méltányos perköltség lenne megítélhető, mig a mostani bagatell eljárás mellett ez ki van zárva. 5- ször : Az államkincstár jövedelme fokoztatnék, mert a kir. járásbíróság által elbírálandó 20 frton alóli perekben is nagyon méltányos lenne, ha a mai bagatell eljárásban dívó bélyegilleték vétetnék alkalmazásba és pedig annál is inkább, mert mezei rendőri kárigények iránt indított perekben az összegre (20 frton alól) való tekintet nélkül ezen bélyegilletéki fokozat már is érvényben van. (Folytatása következik.) 'ég egyszer a végrehajtási jog köréből. ) Irta Dr. IMLING KONRÁD, budapesti kir. táblai biró. Nem szándékozom már elmondottak ismétlésével egész czikket kerekíteni, a midőn K omj á di József ügyvéd urnák a »Jog« f. é. 4G. számában ugyancsak a fentebbi cím alatt megjelent észrevételeire felelek ; és azért a végett, hogy polémiánk, de nagyon békés s/.inezetü polémiánk eredetét és fejlődését megértse, az olvasót e lap 34. és 42. számaira kell utalnom. Arról van szó, hogy egy telekkönyvi jószágtest némely birtokrészleteire per van feljegyezve, melynek eredménye az lett, hogy a kérdéses birtokrészletek felperes tulajdonául megítéltettek és hogy a hitelezőnek, kinek javára a perfeljegyzés után az egész jószágtestre végrehajtási zálogjog bekebeleztetett, érdekében áll a felperes tulajdonául megítélt birtokrészleteknek lejegyzését és felperes tulajdonául való bekeblezését eszközölni. Miképen járjon el e körül a végrehajtató i Komjádi ur erre nézve oly módot ajánlott, melyet én nem helyeseltem és célra nem vezetőnek jelentettem ki; és most már részint magyarázva, részint módosítva akként adja elő tervét: hogy a végrehajtató szerezze meg hiteles másolatát annak az Ítéletnek, mely a birtokrészleteket a felperes tulajdonának kijelenti; alapítsa kérelmezési jogosultságát a telekk. rend. 120. §. c) (nem c) pont jára és kérje a birtokrészletek lejegyzését azzal, hogy a telekkönyvi hatóság az eredeti Ítéletnek megszerzése iránt a 125. g-a értelmi-ben intézkedjék. Engedje meg Komjádi ur, hogy ezl a körülirt és módosított eljárást se tartsam célra vezetőnek. Mert: 1. A telekk. rend. 125. §-a a fenforgó esetre nem alkalmazható. Telekkönyvi értelemben ugyanis (67. §. második bekezdés és 84. §. b), c) az eretleti okiratot nem képezi az az irat, melyet a bir. ügyviteli szab. .150. és 153. §-aihoz képest a kiadmányról az előadó szerkeszt és a 151. §. értelmében az elnök ezzel a szóval »kiadandó« ellát, illetőleg az elintézés, melyet a 258. §. szerint a járásbiró a tárgyalási jegyzőkönyvbe ir; hanem képezi az eredétí okiratot abirói határozatnak hivatalos kiadmánya. Telekkönyvi nonsens az, hogy a telekkönyvi hatóság mint eredeti okiratot bekivánja a perbíróságtól a birói határozatnak fogalmazván} éti és a 136. §-hoz képest erre vezesse a bekeblezési vagy előjegyzési záradékot! A telekk. rend. 125. §-a általában oly eretleti okiratokról beszél, melyek a telekkönyvi hatóságnál, más hatóságnál vagy más bíróságnál »el vannak téve« ; de nem beszél a hatóságoknak vagy bíróságoknak hivatalos iratairól. Ha tehát K. ur Ítéletének hiteles másolatát mutatná be a telekkönyvi hatóságnál s annak tartalmához képest bekeblezést kérne azzal, hogy a perbíróságtól az eredeti ítéletet a telekkönyvi hatóság szerezze be : ez öt kérelmével elutasítaná, legalább kellene, *) Ezzel a kérdést kimeritetlnek tekintjük. A szerkesztőség.