A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 47. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 9. r.

A J OG. 395 I Az esküdtszékek. Franciaországban minden megyében van egy esküdtszéki biróság, rendesen a székhelyen és évenként 4 rendes ülést tart, szükséghez képest többet. Az esküdtszékek 1885-ben tartottak összesen 362 ülést, melyek 2,453 ülési napot vettek igénybe. Az esküdtszéki bíróságok Ítélnek bűntények (crimes) felett, melyeket azoknak minősít a Code pénal I. cikke, és pedig az esküdtszékek (jury) segélyével contradictorius eljárás alapján és esküdtszék nélkül a meg nem jelenési eljárásnál. ítélnek továbbá bizonyos politikai és sajtóvétségek felett. Minden ülésszakban az esküdtszéki biróság alakittatik egy felebbviteli bírósági tagból mint elnökből, kit az igazságügyminister nevez ki, és két biróból, kik az illető helyen levő elsőfoly. biróság tagjai közül vétetnek. Az esküdtek száma 12 és 4 póttag. Az előbbi évekkel való összehasonlítás azon eredményt tünteti fel, hogy az emberölések és gyilkosságok számszerint ugyan szaporodtak, de szaporodott a lakosság is. Kevesbedtek a gyermekölés, továbbá a szemérem elleni bűntények. Az e s k ü d ts z é k e k előtt 1885-ben contradictorius uton elbíráltatott 3,135 bűnügy. Volt összesen 4,184 vádlott. Ezek közül felmentetett 1,156, elitéltetett 3,028, megjegyzendő, hogy 2,010 elitélt tekintetében az esküdtszék enyhítő körülmén y e k mellett elitélést mondott ki, ugy hogy a biróság a büntetést leszállította. A 3,028 közül elitéltetett halálra 39, életfogytiglani kényszermunkára (travaux forcés) 135, öt évtől húszig 765, börtönre 607, fogságra 1,469, javító intézetben való letartóztatásra 13. A halálbüntetés végrehajtatott 12 esetben, 27-ben nem. Rendőri felügyelet alá helyeztetett összesen 1,432. A nemet illetőleg volt az elitéltek közt 3,643 férfi és 541 nö. A kort tekintve volt 16 éven alul 30, 16—21 volt 704, 21—25 volt 708, 25-30 volt 715, 30-40 volt 975, 40-50 volt 586, 50-60 volt 272, 60 éven túl 194. (Folyt, köv.) Dr. Stillcr Mór. Nyilt kérdések és feleletek. (Nyilt kérdés.) M. F. hitelező 8,000 frt o. é. tőkeösszege végett L. J. birtoka árverésen el lett adva. Vevő a vételárt nem fizetvén be, a visszárverés foganatosítva lett. A visszárverésen eladott birtok vevője sem fizette be a vételárt és újabbi árverés lett megtartva. Az újabbi vevő nem fizetett és a birtok ismét visszárverésen adatott el. Az utolsó vevő sem fizetett és a visszárverési kérvény csak azért nincs elintézve, mert az iratok a Curiánál vannak. Az adós a birtokban bennült és a birtokot megfelelően műveli. A bánatpénz felét sem teszi annak, a mi tiszta hasznot a birtok hoz és körülbelül a 8/00 frt évi kamatjának felel meg. A jogorvoslatokat ugy kihasználja majd az adós, majd a vevő, hogy visszárverést egy évben, a legjobb esetben csak egyet lehet kapni. A birtokot a hitelező meg nem veheti, mert a versenyzők túlságos árt Ígérnek be. A sommás kereset 1877. végén lett megindítva, az 1880-ban két hónapra felfüggesztett első árverés 1880. évi szept. hó 1-ére az első visszárverés, 1882. évi április hó 3-ára volt kitűzve. A hitelező sem az adóstól kamatot, sem a telekkönyvi hatóságtól eddig pénzt nem kapott. A bánatpénz felemelésébe a telekkönyvi hatóság bele nem egyezik, mulasztás nem terheli. Mit csináljon a hitelező, hogy 10 évi eljárás után törvénykezési uton pénzéhez jusson ? • • • r ... s. (A végrehajtói díjakról.) (Felelet.) A »Jog« 45. számában Bihari Benő ügyvéd ur által feltett kérdésre, az 1871 : LI. t.-c. 24. §. c) pontja értelmezését illetőleg, szerény nézetem a következő : Az 1871 : 51. t.-c. 24. §. c) pontja taxatíve felsorolja a díjösszegeket ; és ezen eljárási díjak megállapítására bevezetöleg mindjárt megjelöli: hogy »végrehajtási foglalás, összeírás és árverésért, valamint leltározásért a lefoglalt vagy összeirt vagyon becsérték e«; — ugyanezen pont utolsó bekezdésében pedig: hogy »peres ügyekben eszközölt végrehajtás esetében a végrehaj tsi összeg mérvadó*, hozzá tevén ugyan még, »akkor, ha ez a lefoglalt vagyon becsértékénél kevesebb«. Nézetem szerint a különbség a peren kívüli és peres eljárásból folyik, olyképen, hogy mig az előbbi ügyekb ő 1 eredő eljárásban a foglalt vagy összeirt tárgyak becsértéke, az utóbbiban a végrehajtási összeg szolgál mérvadóul a bir. végrehajtó eljárási díjaira nézve. P. o. ha a bir. végrehajtó hagyatéki vagy csődleltározáskor 1,001 frtnyi becsértéket irt össze, eljárási díja 3 forintot, migleu ha a peres ügybőli végrehajtásban 299 frtot kitevő végrehajtási összeg erejéig szintén 1,001 frt becsértéket foglalt, eljárási díja csak 1 frtot teszen. Azt tartom azonban, hogy nem a perösszeg, vagyis csak tőke, de a végrehajtás foganatosításakor felszámított, járulékokkal j együttes összeg szolgál alapul, mert a törvényben nem I pertárgy, hanem végrehajtási összeg mondatik mérv• adónak. A szóban levő c) pont utolsó bekezdésének szoros magyaj rázatából — igaz — azt is lehetne kihomi, hogy akkor, ha a I végrehajtási összeg nagyobb a foglalt vagyon becsértékénél, ez | utóbbi szolgálna az eljárási díj megállapításának alapjául; de ez nemcsak igen szűkkeblű elbánás lenne, hanem következetlen is, mert ha már a becsérték figyelembe nem jön a kisebb végrehajtási összeggel szemben, ennek nagyobb volta sem jöhet tekintetbe a csekély becsérték ellenében; sőt e mellett nem téveszthető szem elől, miként nem ritka az eset, hogy fedezetül lefoglalható ingóság nem találtatván, mi sem iratik össze és becsültetik fel. — Mi lehet tehát itt az eljárási díj alapjául vehető ? kétségtelenül a végrehajtási összeg. És így: 1,001 frt követelésre mi sem irathatván össze, a végrehajtó eljárási díja 3 frt lenne; de ha állana a feltevés, hogy a végrehajtási összegnél kisebb becsérték volna alapul veendő, a végrehajtó ugyancsak 1,001 frt végrehajtási öszszegre csak 29y frt értéket foglalva, csakis 1 frt eljárási dijt kapna. Úgyde ez valóságos anomália lenne, mert előbbi esetben alig volt pár sor írni valója s pár percnyi foglalkozása (ez is eredménytelen) mig utóbbi esetben esetleg íveket is kellett betöltenie és több órai időt veszítenie. Helyes magyarázatát az idézett pontnak tehát csak fenti megfejtésemben találom ; és hajlandó vagyok hinni, hogy az utolsó bekezdés szövegében az »akkor« igehatározó tévedésből helyeztetett el, annak a »mérvadó« után kellene állani s utána az »is« kötszónak jönni, a midőn e pont félreérthetlenül úgy hangzanék : Peres ügyekben a végrehajtási összeg mérvadó, akkor is, ha a becsértéknél kevesebb. Véleményem az : hogy a bir. végrehajtó eljárási díjai megállapításánál peren kívüli eljárásban a becsérték, peres ügyből eredőben pedig a végrehajtási összeg szolgál alapul s utóbbi esetben nem tesz különbséget a becsértéknek kisebb vagy nagyobb volta. Simonich Zsigmond, üiryvédj. Periasz. Sérelmek. Közjegyzői extravagantia. Az 1874. évi XXXV. t.-c. 54. §-a igy hangzik : »A jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat megkívántatik : d) a házasfelek közti vagyoni viszonyokat szabályozó, továbbá a házastársak között kötött aclásvevési-, csere-, életjáradékkölcsön-szerződéseknél, valamint egyéb jogügyleteknél, melyekben az emiitett személyek egymás irányában kötelezettséget vállalnak.<• Hogy miért alkottatott e pont a törvényhozás által, arra mindnyájan jól emlékezünk, kik már a 60-as években ügyködtünk, mikor a végrehajtó esküdt elé állott az asszony s szerződést mutatott fel, melylyel az üzletet, birtokot, stb. készfizetés mellett megvette, habár a szerződésen még a porzó is rajta volt, de a férj már kiadta az állítólagos véíelárt. Történt az is, hogy a viszonyok fenyegetvén a nö fellépett még biróság előtt is hozományi elismervénynyel s kieszközölte a hitelezőket megelőző zálogolást, habár magán úton köztudomású volt is, hogy mit sem hozott. Ennek elfojtására célzott a 3-ik pont: nc) hozomány átvételéről kiadott elismervényeknél, akár a háztartás, akár más részére adatnak ki.« Különös szükség volt etre a már szerkesztés alatt álló új kereskedelmi törvény miatt, mely a hozományoknak a cégkönyv bei bejegyzését megszüntette. Mi volt pedig célja ez intézkedéseknek ? Okvetlen az, hogy a közjegyző mielőtt egy házasfelek közti átruházást közvetít, nyomozza ki, nem rejlik-e csalási szándék az ügyletben ? De hát teszik-e ezt a közjegyzők?