A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 47. szám - Az ügyvédi és igazságszolgáltatási reformkérdések. 2. r.

Hatodik évfolyam. 47. szam. Budapest, 1887. november 20. Szerkesztőség: T. sas-utca 14. szar Kiadóhivatal: T. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ü IGMGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, I MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÖGfÉSZI ÉS KÓ/JEG1 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dp. RÉVAI LAJOS - Dp. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél » . . 3 » — » negyed » . . 1 » 50 > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantalványnyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédi és igazságszolgáltatási reformkérdések. Irta : Simon 1 Endre, tszéki biró Lőcsén. — Tartozék-e a korcsmáltatási jog ? Irta : j Tóth Gáspár, selmeci ügyvéd. — Az elidegenítési és terhelési tilalom. I Irta : Lányi Bertalan, kir. tszéki biró Rimaszombaton. — Ausztria j és külföld. (A francia 1885. évi bűnügyi statisztika. Irta : Dr. S t i 11 e r Mór.) — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Nyilt kérdés. Irta: . . . r . . . s. II Felelet. Irta : S i m o n i c h Zsigmond Perlaszon.) — Sérelmek. (Közjegyzői extravagantia. Irta : . . . y.) — Irodalom. (A magyar csödjog rendszere Irta: dr. Apáthy István. Az öröklési jogról szóló törvényjavaslat indokolása.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. M \LLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyvédi és igazságszolgáltatási reformkérdések. Irta : SIMON ENDRE, lőcsei kir. tszéki biró. (Befejező közlemény.) Hogy a bíróság előtt felmerült ily esetek nyilván tartathassanak addig is, mig az ügy jogérvényesen befejeztetik, azt vélném célszerűnek, hogy az elsöbirósági érdemleges határozat hozatalakor már az ügynek eldöntését tartalmazó határozatnak jogérvényre való emelése után, az ügy iratainál, hivatalból való beterjesztése végett, egy külön e célra szolgáló nyilvántartási napló vezetése rendeltetnék el. A nyilvántartási napló vezetőjének hivatalos jelentésére a bíróság az esetleg hozott felsőbb bírósági határozatok figyelembe vételével és a tiltott cselekmény megjelölésével hozza meg az ügyiratoknak a kir. ügyészséghez áttételét rendelő határozatát. A nyilvántartási napló később alapul szolgálhatna az ily esetek minőségének és mennyiségének kimutathatására is. Kötelezendőnek vélném az ügyvédet arra is, hogy az általa elvállalt ügyekben, az ellenféllel a vitás kérdésre a barátságos kiegyezést megkísérelni, ily lehetőségre megbízójától már eleve részletes informátiót kívánni; a felet elegendő határidőre magához meghívni s ha az esetleg ügyvédi segélyt már ekkor igénybe venné, azzal együtt az egyezséget lehetőleg létesíteni köteles. Ha a felperesi ügyvéd ezen kötelezettségét elmulasztaná, az alperesi ügyvéd köteleztetnék kezdeményezni. Ha az egyezség sikerült, az írásba foglalva, tekintet nélkül az egyezség tárgyára,, az egyezségi okirat a felperes fél illetékes járásbíróságához mutattatnék be, ki azt hivatalos kiadványi alakban bíróság előtti és végrehajtható peregyezséggé minősítené s kiadná a feleknek. Az ügyvédek által a feleknek egyezségre való felhívását tartalmazó meghívás, rendes kézbesítési ív mellett a birósági végzések kézbesítésére szolgáló hivatalos közegek utján és a felszólítás megmagyarázásának kötelezettségével eszközöltetnék. E kézbesítési ív szolgálna bizonyítékul arra, hogy az ügyvéd eme kötelességét teljesítette. Ha az egyezség bármi okból nem sikerül, általában már a keresetben kifejezendő lenne, hogy nem sikerült s az egyezségre való meghívást igazoló vevény melléklendő lenne. Az ily egyezség megkísértése alkalmával tett egyes ajánlatok, beismerések azonban, per eseteiben a nyilatkozó fél hátrányára a perben érvényesíthetők nem lennének. Ha egyezség sikerülte esetében a közbenjárt ügyvédek munkadíjaikra nézve megállapodás nem jöhetne létre, a költséget azon járásbiró állapítaná meg s kötelezné a felet a végrehajtás terhe alatti fizetésére, a ki az egyezséget bírói egyezségnek minősítette s az így megállapított munkadíj összege ellen csak birtokon kivül lenne jogorvoslat használható s esetleges behajtása iránti intézkedésre, tekintet nélkül az összegre, azon járásbíróság illetékessége állapíttatnék meg, a melyiknél az egyezség bemutatva lett. Ha az egyezség nem sikerülne, annak megkísérlésével járó költségek a perben számíttatnának fel s a bíróság által megállapittatnának. Köteleztetnék az ügyvéd a peres feleit a perrel járó és a körülbelül meghatározható költségek mennyiségére jó eleve figyelmeztetni. Ha a fél, kivált a köznépből való, jó eleve felvilágosittatik az általa folyamatba tenni kívánt pernek költségei s más esetleges következményei felől, hogy sokkal hajlandóbb a vitás kérdésnek barátságos uton való kiegyenlítésére, — majdnem minden gyakorlati jogásznak volt alkalma tapasztalni; én ezt egy kir. járásbirónak, különösen a költséges sommás visszahelyezési s a székhelyen kívüli községekben előforduló esetek elintézési módjánál tapasztaltam. Ugyanis, midőn a sokszor az indulat heve által elragadott fél panaszát jegyzőkönyvbe véteti, legtöbb esetben ha a költséges eljárásra figyelmeztetik, azt feleli: nem bánom, ha a vagyonom fele utána megyén is stb. Ezen járásbiró ur, midőn a helyszíni tárgyalási határnapot kitűzi, egyidejűleg meghatározza az eljárás valószínű költségeit s a végzésben kijelenti, hogy ha a panaszló a meghatározott költséget a tárgyalási határnapot megelőző három nappal a bírósághoz be nem fizeti, a birói eljárás nem fog megtartatni s a panasz megszűntnek nyilvánittatik. E végzés mindkét félnek kézbesittetvén, már előre tudják a felek a költségek egy részének mennyiségét s tudtom szerint tiz esetből kilencben, birósági közbenjárás nélkül kiegyeznek. Ezen eljárási módot oly törvényes és célszerűnek tartom, hogy kívánatos, sőt szükségesnek tartanám minden egyes birót hasonló eljárásra kötelezni, mely okvetlenül az ily perek számát tekintélyesen csökkenti s a birói személyzet teendőit tetemesen apasztaná. Az ügyvédek által a fentebb elősorolt esetekben elkövetett törvénysértéseket az írásbeli feddés mellőzésével a szigorúbb büntetésekkel vélném már első izben is sujtandóknak és pedig az ügyvédi tekintély, irántai bizalom fokozása és megszilárdítása indokából.