A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 46. szám - A végrehajtási jog köréből

A JOG. 183 ben C. 15. és a szentesi 6,739. sz. telekjegyzőkönyvben C. 46. alatt bekebelezett zálogjogot, ez utóbbit mindazonáltal harmadik személyek netalán szerzett nyilvánkönyvi jogának sérelme nélkül a csődhitelezők irányában hatálytalannak kimondja. Indokok: Felperes keresetét a csődtörvény 27. §. 2. pontjára és 29. §-ára alapítja s azt kéri, hogy közadósnak a váltó kiállítása által létrejött jogcselekménye, valamint a hozott sommás végzés, kielégítési végrehajtást rendelő végzés, a foganatosított kielégítési végrehajtás és a bekebelezett zálogjog hatálytalannak mondassék ki. 1. a kielégítési' végrehajtást illetőleg: A m. kir. Curia számos esetben hozott elvi határozatában kimondotta, hogy a fizetések megszüntetése vagy a csődnyitási kérvény beadása után közadósnak vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgáló oly vagyont képez, melyből sem a közadós semmit el nem idegenithet, sem egyes hitelező a teljes jóhiszeműség esetét kivéve a többi hátrányára semmit el nem vonhat, kimondotta továbbá azt is, hogy a végrehajtásilag nyert kielégítésnél vagy biztositásnál a végrehajtást szenvedett közadós jogcselekvényét a végrehajtási eljárás helyettesíti. Ebből kiindulva kétségtelen, hogy ha a hitelező akkor, midőn közadós ellen a-végrehajtást vezette, tudomással birt arról, hogy közadós fizetését már megszüntette, ezen végrehajtási eljárás a csődtörvény 27. §. 2-ik pontja alapján sikeresen megtámadható. De a kereskedő, mint a milyen a közadós is volt akkor, midőn ellene két hitelezője kielégítési végrehajtást vezet, ő pedig a végrehajtás alapjául szolgáló követeléseket sem a végrehajtás alkalmával, sem későbben ki nem fizeti, hanem árúinak lefoglalását türi, fizetéseit kétségtelenül megszüntette s így már akkor beállott azon időpont, melytől kezdve közadós vagyonát egyik hitelező sem vonhatja el a többiek elől. Az A. alatti végrehajtási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy ugyanazon alkalommal, midőn alperes közadós ellen a végrehajtást foganatosította, vele együtt N. Lipót is kielégítési végrehajtást foganatosíttatott s közadós a végrehajtás alapjául szolgáló követeléseket ekkor ki nem fizette, hogy pedig azt a végrehajtás foganatosítása után tette volna, alperes nem is állította. Minthogy pedig a fent előadottak szerint közadós fizetéseit már ekkor megszüntette, a fizetések megszüntetéséről pedig alperes a végrehajtás foganatosításakor kétségtelenül tudomást szerzett; alperes által közadós ellen az A. alatti végrehajtási jegyzőkönyv szerint 1881. szeptember 1- én foganatosított kielégítési végrehajtást a csődtörvény 27. §. 2- ik pontja alapján, a csődtörvény 26. §-a értelmében a csődhitelezők irányában feltétlenül hatálytalannak kellett kimondani. II. Felperes egyéb követelését illetőleg; felperes tagadta, hogy alperes közadósnak 1884 február 15-én 1,180 frt 05 krt kölcsön adott, tagadta azt is, hogy a kérdéses váltó valóban ezen napon lett volna kiállítva s ezen körülmények tekintetében alperest főesküvel kínálta meg, melyet alperes elfogadott. Minthogy pedig felperes az eskü által azt szándékozik bizonyítani, hogy alperes követelése valótlan s alperes tudomással birt arról, hogy közadós ezen jogcselekvénye a hitelezők megkárosítására irányul s minthogy a csődtörvény 29. §-a értelmében ezen körülményeket felperes, ki ebből jogot akar érvényesíteni, tartozik bizonyítani: közadósnak megtámadott jogcselekménye tekintetében a per kimenetelét, a bizonyításra kötelezett felperes által kínált s alperes által elfogadott s a döntő körülményre szorítkozó fenn szövegezett föeshütől kellett függővé tenni. Ha alperes leteszi az esküt, bizonyítva lesz, hogy alperes 1884. évi február 15-én valóban kölcsön adott közadósnak 1,180 frt 05 krt s bizonyított lesz az is, hogy a váltó a kölcsönzés idejében lett kiállítva, ez esetben pedig közadósnak a váltó kiállításával létrejött jogcselekvénye által a hitelezők megkárosítva nem is lehettek, a csődtörvény I. R. III. fejezete alapján sikeresen meg nem támadható. Ez esetre tehát felperest kereseti követelésének ezen részével el kellett utasítani. Ellenben, ha alperes az esküt le nem teszi, azt kell a prts. 234. §. értelmében bizonyítottnak tekinteni, hogy alperes közadósnak a kérdéses összeget kölcsön általában nem adta, vagy ha kölcsön adta is, de nem azon napon, melyről a váltó kiállíttatott, vagy végre, ha azon napon adta is kölcsön, de a váltó tényleg nem lett akkor, hanem később kiállítva. Azonban bármelyik eset fordult is elő, alperesnek, ki a váltót érvényesítette, kétségtelenül tudni kellett, hogy közadós ezen jogcselekménye, melynél fogva álügyletröl váltót állított ki, vagy a váltót nagyobb összegről állította ki, mint a mennyit kölcsön adott, avagy a váltót későbben, de előbbeni kelettel állította ki, mely utóbbi esetben már alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy ezen cselekménynyel a hitelezők megkárosítva nem lettek, oda irányult, hogy alperest a többi hitelezők hátrányára jogtalan előnyben részesítse s ez által a többi hitelezőt megkárosítsa; ez esetre tehát közadósnak a váltó kiállítása által létrejött jogcselekvényét s annak összes következményeit s igy a zálogjog bekebelezését is a csődtörvény 29. és 31. §. értelmében a csődhitelezök irányában hatálytalannak kellett kimondani, de a zálogjogi bekebelezést illetőleg a dolog természetéből folyó csak azon korlátolással, hogy ezen intézkedés azon harmadik személyek jogait, kik a bekebelezett zálogjogra netalán nyilvánkönyvi jogokat szereztek, nem érinti. De a zálogjogi bekebelezést a hitelezők irányában hatálytalannak kimondani csak. azon esetre lehetett, ha alperes az esküt le nem teszi, az eskü letétele esetére pedig felperest kereseti kérelmének ezen részével el kellett utasítani, mert alperes azon ténye, minek a zálogjog bekebelezés csak következménye volt, hogy közadós ellen végrehajtást annak ingatlanára is elrendeltetni kérte, nem a közadós jogcselekvénye, a végrehajtást rendelő bíróság megkeresése folytán közadós közbenjötte nélkül . teljesítendő zálogjogi bekebelezésnél nincs is oly birói eljárás, mint a milyennek a m. kir. Curia számos esetben a végrehajtási eljárást kimondotta, mely a közadós jogcselekvényét helyettesítené, minélfogva a zálogjog-bekebelezés a csődtörvény 1. R. III. fejezete alapján önállólag meg nem támadható. A m. kir. Curia (1887. okt. 26-án, 5,587., 5,568. és 5 sz. a.) : Mindkét alsóbirósági Ítéletnek megváltoztatása mellett a békés-gyulai kir. törvényszéknek 1884. évi 4,994. számú kielégítési végrehajtási végzése alapján a szentesi 10,659. számú tkjkönyvben C. 46. tétel alatt bekeblezett végrehajtási zálogjog a csődhitelezők irányában mégis harmadik személvek netalán szerzett nyilvánkönyvi jogának sérelme nélkül feltétlenül hatálytalannak mondatik ki, stb. Indokok: Helyesen fejtette ki a budapesti kir. itélő tábla indokolásában, hogy közadós L. Lipót az 1884. évi szept. 1-én ingóságaira foganatosított kielégítési végrehajtás folytán fizetéseit megszüntetettnek tekintendő és hogy alperes ha előbb nem, a végrehajtás foganatosítása által erről tudomást is szerzett; de épen azért nemcsak az ingóságokra foganatositott végrehajtást, hanem az ugyancsak 1884. évi szept. 1-én 3,434. szám alatt kelt végzéssel a közadós ingatlanaira foganatositott végrehajtási zálogjogi bekeblezést is a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kellett kimondani és erre nézve a másodbiróságnak Ítéletét megváltoztatni, még pedig annyival is inkább, mivel ha már a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a végrehajtási kényszer utján szerzett kielégítés, vagy biztosítás megtámadhatósága kimondatott, nem lehet az ingók és ingatlanokra foganatositott végrehajtás között különbséget tenni egyedül azon okból, mert ingóságokra a kielégítés vagy biztosítás bizonyos eljárással, az ingatlanokra pedig a végrehajtási végzés telekkönyvi bejegyzése által történik, nem pedig azért, mert a kir. Curia a másodbiróság által idézett határozataiban kimondván, hogy a csődtörvény XXVII. t.-c. 2. pontjának nem lehet azon értelmet tulajdonítani, mintha az által a végrehajtási kényszer utján szerzett biztosítás vagy kielégítés megtámadhatósága ki volna zárva, az ellenkező nézet ellenében csak azt hozta fel, hogy ha a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja akként értelmeztetnék is, hogy csak a közadósnak jogcselekménye által nyert biztosítás, vagy kielégítés támadható meg, még akkor sem lehetne a végrehajtás utján nyert kielégítés, vagy végrehajtás megtámadása kizártnak tekinthető ; mert valamint a végrehajtásilag lefoglalt követelés átruházásánál a végrehajtást szenvedett cselekményét a végrehajtási eljárás helyettesíti, ugy a végrehajtásilag nyert kielégítés- vagy biztositásnál a végrehajtást szenvedett közadósnak jogcselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesittettj nek tekintendő, a kir. Curia szerint tehát még a törvényszéknek ekkénti magyarázata mellett is az ingókra vezetett végrehajtásnál a végrehajtást szenvedett jogcselekvényét a foglalási eljárás, ingatlanokra vezetett végrehajtásnál pedig a végrehajtási zálogjog jegyzését rendelő végzés helyettesíti. Egyéb részeiben a másodbiróságnak ítélete az abban felhozott okoknál fogva hagyatott helyben. Bün-ügyekben. A btkv. 416. §-a szerint minősülő vétségnek alapfeltétele, hogy a bukás által a bukott hitelezőinek kar okoztassék. K kár megállapítása kizárólag, nem a közadós által bevallott cselekvő és szenvedő állapot közti különbözettől és a hitelezők által tett leengedéstől, hanem főkép attól fiiirg, hogy a csődbe jelentkezett hitelezők követelése a crödvagyonban talál-e é* mennyiben fedezetet ?