A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 46. szám - A végrehajtási jog köréből

JOGESETEK TARA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 46. számához. Budapest, 1887. november 13-án. Köztörvényi ügyekben. A periralok poíta útján való beküldésének akkor sincs helye, ha a fél a ISI. §-ban megszabott határnap előtt adja be periratát. A pozsonyi kir. törvényszék: Ezen postán beküldött, tehát a* prdts 131. §-ba ütköző módon benyújtott perirat alperesnek R. ügyvéd kezéhez visszaadatik, annál inkább, mert hasonló esetben felsőbb és legfelsőbb bíróságok is határoztak. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az első bírósági végzést helybenhagyja; mert a prdts 131. §-a szerint rendes eljárásnál a felek ügyvédjei a keresetlevél után következő periratok beadása végett mindenkor a pertárban tartozván megjelenni, a periratok posta útján való beküldésének helye nincsen, mely szabály az esetben is alkalmazást nyer, a mikor a 132. §-hoz képest a fél a 131. §-ban megszabott határnap előtt adja be periratát. (1887. szept. 26-án, 41,661. sz.) A sorrendi végzés sohasem kézbesittetvén, ugyanez áll a pótsorrendi végzésre is; miért is a szabályszerű időn túl érkező felfolyamodás, mint elkésett, visszautasítandó. A modosi kir. járásbíróság (1886. nov. 23. 8,307/telekkv. sz. a.): Az osztrák-magyar banknak M. Péter és társai elleni végrehajtási ügyében a sorrendi végzés meghozatala iránt végzett: Az 1886. szeptember 1 5-én foganatosított sorrendi tárgyalás alapján a kielégítési sorrendet megállapitó végzés 1886. évi szeptember 23-án, 6,711. sz. a. meghozatott, az 1886. október 8-áig az 1881. évi LX. t.-c. 196. §-ának megfelelöleg a felek által leendő megszemlélésre kitétetvén, jogerőre emelkedett; mire 1886. évi október 12-én, 7,257. szám alatt kiutalványozási végzés lett hozva, a mely a kir. adófelügyelőségnek f. évi október 18-án kézbesittetvén, szintén jogerőre emelkedett s mint ilyen, a letéti hivatallal kifizetés végett közöltetett. Mindezeknélfogva az igényelt perrendszerü kézbesítésnek, tekintettel a hivatkozott törvényszakaszra, valamint a túlhaladott álláspontra, hely nem adatik. Megjegyeztetik azonban, hogy a mennyiben a kir. adófelügyelő a felebbviteli jogorvoslat használatának elmaradására nézve, vét'en mulasztás esetét fenforogni látna : ez esetben a felebbviteli jogorvoslat elmulasztása miatt az 1881 : LX. t.-c. 61. §-a értelmében igazolással élhet. A budapesti kir. itélő tábla (1887. évi május 11-én, 17,412/v. 87. sz. a.) : A 6,711/86. sz. alatt hozott elsöbirósági végzést megváltoztatja s az államkincstár által bejelentett 9,280 frt 14 kr. illetékhátralékot s 1,670 frt 40 kr. kamatait előnyösen sorozza, a felfolyamodás ama részének pedig, mely a 6,711/86. sz. a. hozott sorrendi végzés kézbesítésének megtagadása tárgyában kelt 8,307/86. sz. végzés ellen van intézve, a kir. tábla helyt nem ad. Indokok : Az itteni 13,194/86. sz. feloldó végzés következtében a kir. adófelügyelő által 5,218/86. sz. a. beterjesztett hátraléki kimutatás szerint, ama két rendbeli örökösödés, a mely után a most kérdéses örökösödési illeték pótlólag kirovatott, illetékkiszabás végett csak 1880. május 8-án lett bejelentve ; ugyanazért tekintve, hogy az 1881 : XXXIV. t.-c. 39. §-a szerint a vagyonátruházás után járó illeték, telekkvi bekeblezés esetében a magánjogcímből eredő követeléseket a bejelentés napjától számított öc évig feltétlenül megelőzi, mely öt év pedig jelenleg, miután az árverés 1884. november 29-én lett megtartva, még el nem telt; ugy tekintve, hogy a most kérdéses kincstári követelés, a vonatkozó hátraléki kimutatás 6-ik rovatában olvasható bevezetés szerint a néh. M. György és Sándor hagyatéka után pótlólag lett kiszabva, a V. F. A. jelzálogos hitelező részéről A., valamint 2—5 /. alatt becsatolt s az illeték előnyös minőségének cáfolatára vonatkozó okiratok tehát figyelembe nem jöhetnek; az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett a 8,280 frt 14 kr. illetékhátralékot s kamatait előnyösen kellett sorozni. Habár kétséget nem szenvedhet, hogy jelen esetben, midőn a neheztelt végzés nem az alapsorrendi tárgyalástól számított 15 nap alatt, hanem a másodbiróság feloldó végzése következtében tartott folytatólagos sorrendi tárgyalás folytán lett meghozva, az 1881 : LX. t.-c. 199. §-a alkalmazást nem nyerhet s igy a kir. adófelügyelő a pótsorrendi végzésnek a jogorvoslat beadhatása végett történendő kézbesitését jogosan kérhette, tekintve azonban, hogy a kir. adófelügyelő a jelen 8,837/86. sz. felfolyamodásában nem csupán a sorrendi végzés kézbesítésének megtagadása tárgyában hozott 8,307/86. sz. végzést, hanem magát a 6,711/86. sz. pótsorrendi végzést is megtámadta, mely végzés a fentebbiek szerint másodbiróságilag felülvizsgálva is lett: a jelen felfolyamodásnak az a része, mely a pótsorrendi végzés kézbesítésének megtámadását panaszolja, ez által tárgytalanná vált. A m. kir. Curia (1887. évi október 5-én, 5,917/p. sz. a): A budapesti kir. itélő táblának fentebbi számú és keletű végzése megsemmisíttetik s a nagy-becskereki adófelügyelő által a kir. kincstár képviseletében 8,837/86. sz. alatt benyújtott felfolyamodás visszautasítása mellett az elsöbiróságnak 1886. évi szept. 23-án, 6,711. szám alatt hozott sorrendi végzése hatályában fentartatik. Indokok: A végrehajtási törvény 196. § a világosan azt rendeli, hogy a telekkönyvi hatóság a kielégítési sorrendet a bemutatott jegyzőkönyv alapján akként köteles megállapítani, hogy az legkésőbb a sorrendi tárgyalás napjától számítva, 15 nap alatt elkészítve, az érdekelt felek által leendő megszemlélésre kitétethessék. A most idézett és az ezzel kapcsolatban lévő 199. §. tartalmából kétségtelen tehát, hogy azon sorrendi végzésnek, mely kellő időben elkészíttetett, illetve meghozattatott, a felek részére leendő kézbesítése megengedve nincs és hogy a közszemlére kitett s az érdekelt felek által megtekinthető kielégítési sorrend ellen a felfolyamodás a tárgyalás napjától számított 15 nap elteltétől 8 nap alatt adandó be. Tekintve már most, hogy a fenforgó végrehajtási ügyben a budapesti kir. itélö táblának 13,194/86. számú feloldó végzése következtében megtartott sorrendi tárgyalás befejeztével, az eljáró telekkönyvi hatóság 6,711/86. szám alatt a felhívott 196. §. rendeleteinek megfelelöleg a kielégítési sorrendet az 1886. évi szept. 15-én megtartott tárgyalás napjától számított 15 nap letelte előtt elkészítette s szabályszerűség közszemlére kitette ; tekintve továbbá, hogy a másodbiróságnak feloldó végzése folytán megtartott sorrendi tárgyalás s az ennek alapján hozott sorrendi végzés között semmi különbség sem lévén, az újabbi sorrendi végzés meghozatalára, annak közétételére, valamint az ez ellen használandó jogorvoslatra nézve a végrehajtási törvénynek fentebb idézett 196. és 199. §-ai alkalmazandók ; tekintve, hogy a póttárgyalásban kellőleg képviselt kincstár részéről a 6,711/86. sz. alatt meghozott sorrendi végzés ellen a felfolyamodás csak 1886. évi dec. 9-én, tehát a 199. §-ban megszabott határidőn túl adatott be, a másodbiróság szabálytalanul járt el akkor, a midőn az adófelügyelő által elkésetten benyújtott felfolyamodás folytán a már jogerőre emelkedett elsöbirósági végzést felülvizsgálat alá vette, miért is végzését az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. o) pontja alapján megsemmisíteni s a 8,837/86. számú felfolyamodás visszautasításával az elsöbiróságnak 6,711/86. számú sorrendi végzését hatályában fentartani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Különbség a váltón előforduló törlés és eltörlés között. A trencséni kir. törvényszék Franki Henrik ügyvéd által képviselt A. József felperesnek, dr. Hexner Gyula ügyvéd által védett V. József elleni 1,500 frt töke s járulékai iránti váltóperében itélt: Ezen kir. törvényszék illetékessége megállapíttatik. Az ügv érdemét illetőleg pedig, ha alperes V. József a föesküt arra nézve, hogy az Apátfalván 1835. évi augusztus 18-án 1,500 frtról kiállított váltón előforduló V. József kibocsátói és forgatói alá-