A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 44. szám - Nemesi jogok kifejezés alatt a regalejog értendő-e?

366 A JOG. azt kutatjuk, hogy a vád objective való-e vagy nem; mindig isoláltan járunk el a vádaskodó személyétől, s mint külvilági eseményt tárgyaljuk a vádat. — Ha már most ezen vizsgálódás folyamán a vád valótl ansága harmadik személyekkel szemben nyilvánvalóvá lesz : akkor igyekszünk ezen tényt összefüggésbe hozni a vádaskodó tudatával. — Mely kutatásunknál három" eredményre juthatunk: o) a tudat teljesen födi az objective valótlan vádat; b) a tudat csak részben födi azt; és c) a tudat s a vád objectiv valótlansága egymást kizárva mint két párhuzamos vonal haladnak a nélkül, hogy közös érintkezési pontjuk lenne. Az a) alatti esetben a hamis vád teljes; a b) alatti esetben csak részben hamis; s ez okból itt csak akkor szólhatunk hamis vádról, ha azon területen, melyen az objectiv ssubjectiv hamis vád egymást födi, mindazon ismérveketfeltaláljuk, melyek a hamis vádtényállad é k á t a 1 k o t j á k. A c) alatti esetben nincs hamis vád, mert a tudat a tény valótlanságával összefüggésben nem áll. B) A hamis vád dolusának tudat-eleme arra is szükségképen kiterjeszkedik, hogy a följelentés alkalmas bünvizsgálat megindítására. A kifejtettek után állítsuk szembe a védekezés közben elkövetett hamis vádat ezen reatum dolusával. Fönnebb A) alatt kiemeltem, hogy a hamisan vádaskodónak tudnia kell azt, hogy vádja valótlan; kimutattam azt is, hogy a hamis vádhoz szükséges a vád objectiv és subjectiv irányban való valótlansága. Vájjon a tudatnak ezen eleme nincs-e kizárva lélektanilag az által, mert a vád védekezés közben lett előterjesztve ? Erre a felelet csak tagadó lehet, mivel a vádlott ellen a ki sikertelenül másra akarta bűnösségét tolni, — épen az által demonstráltatik legjobban ezen tudat fenforgása, hogy bűnössége be lett bizonyítva azon vádra nézve, melylyel mást alaptalanul terhelt. — Tehát a védekezés közben elkövetett hamis vádnál, épen annak elkövetési körülményeiből evidens az, hogy a vád úgy objective, mint subjective hamis, — s igy a tudat ezen irányánál a hamis vád védekezés közben nincs kizárva. B) alatt kiemeltem, hogy a dolus tudat-eleme arra is kiterjed, hogy a följelentés alkalmas bünvizsgálat megindítására. A közölt esetekben vádlott vagy azzal védekezett, hogy a büntettet nem ő, hanem X. követte el, vagy azzal, hogy ő ugyan részt vett annak elkövetésében, de X. is bűnrészes. Ezen védekezést vádlott akkor tette, midőn már vizsgálat alatt állott; — s védekezésében a harmadik személyt épen azon bűntett elkövetésével vádolta, a mi miatt ő maga állott bünper alatt. — Tehát ezen utóbbi körülményből tudta, tudnia kellett azt, hogy a vádbeli cselekmény alkalmas a vizsgálat megindítására ; — s igy evidens az, hogy a védekezés közben elkövetett hamis vádnál a dolus tudat-elemének mindkét része fenforog, — miből következik, hogy hamis vád a bűntett subjectiv erejéből kiindulva, védekezés közben is elkövethető. II. A gyakorlatból vett példák szerint védekezés közben hamis vád azért nem követhető el, — mert ezen esetekben vádlott nem valamely hatóság előtt megjelenve, — önként tett feljelentést, hanem hatósági tag által hozzá intézett kérdésre emelt hamis vádat. Ebből folyólag itt a kérdést két szempontból kell vizsgálni : a) tekintettel a hatóság előtti vád emelés fogalmára és b) arra, hogy mennyiben befolyásolja a hamis vád fenforgását azon körülmény, miszerint a vádaskodó kihallgatása alkalmával vádolt valakit. Ad a). A Btk. 227. §-a azt mondja; »... hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével hamisan vádol . . .« Tehát a törvény csak azt követeli, hogy a vád hatóság előtt emeltessék; arra nézve azonban, hogy hatóság előtt: Írásban, szóval tétessék-e, említést nem tesz; — valamint az irányban sem állit fel semmi szabályt, hogy idézésre vagy saját jószántából jelent-e meg az illető a hatóság előtt. Ily korlátozás a törvényben felvehető sem lenne; mert ezen mozzanatok a hamis vád fenforgását sem subjective sem objective nem érintik. Ámde ha ezen mozzanatok criminalistikai jelentőséggel nem is birnak: tekintettel kérdésünkre, kiváló fontossággal bir az, hogy mi értendő »hatóság« alatt? Erre nézve joggyakorlatunk a törvény szorosabb magyarázata felé hajlik. — Igy a curia 1885. évi július hó 21-én 4,525 sz. a. kijelentette, hogy » . . . a községi elöljáróság csak együttvéve képez hatóságot és igy a Heilbron Uersko vádlott azon cselekményében, hogy Sinka János községi jegyző előtt Balázs Lászlót a Hauszmann Mihály megölésével tudva hamisan vádolta, — a hamis vádnak a btk. 227. §-a szerinti azon lényeges alkateleme, hogy az hatóság előtt emeltessék, — hiányzik«.4 A törvény indokolása szerint » . . . a hamis vád mint bűntett, vagy vétség egyedül a hatóság előtt emelt vád által követhető el. Ez természetesen lehet: biróság, ügyészség, közigazgatási hatóság: szóval mindenki, a ki büntetendő cselekmény felfedezésére, üldözésére vagy megbüntetésére hatósági jogkörrel bir«.r> — Tehát, mint látjuk, a törvény indokolása a »h a t ó s á g« kifejezés alatt az állam egyik tagozatát, — egyik orgánumát érti; s pedig oly orgánumát, melynek hatáskörébe tartozik a bűnüldözés; minden egyéb, ezen kereten kivül álló, habár államilag szervezett hatóság a hamis vádra nézve mi jelentőséggel sem bir, mert az előtt hamis vádat elkövetni nem lehet. — Ezen a törvényünk által elfogadott felfogás azonban átalános elismerésre nem talál. Legtágabban magyarázzák a »hatóság« fogalmát, Rubo és S c h w a r z e, kik szerint hamis vád amagánszolgá1 ati hatóságok előtt is elkövethető. — Olshausen — helyesen ennek jogi lehetőségét kizárja s azon véleményen van, hogy »Es wird nicht erfordert, dass die BehÖrde die zustandige sei, auch nicht einmal, dass es überhaupt eine solche Behörde sei, bei welcher dieAnzeigen kriminell o d e r d i s z i p 1 i n a r i s c h strafbarer Handlungenzu erstatten sind. Es kommt desshalb auch eine dem Reichs-, beziehungsweise einem Landesoberhaupte gemachte Anzeige in BetrachU.6 Hasonló véleményen van Oppenhoff s Kirchmanu. S ennek kétségtelenül meg van a maga jogosultsága, a miről meggyőződhetünk, ha figyelembe veszszük azt, hogy a törvény a calumniát miért bünteti főképen. — Ezen bűntettnél a ratio legis az, hogy az állami intézmény, az igazságszolgáltató hatalom hamis vád folytán igénybe ne vétessék. Már pedig, ha valamely bűn üldözésére nem illetékes, de azért államilag szervezett hatóság előtt emel valaki hamis vádat, ezen hatóság a följelentést átteszi a competens társhatósághoz; s igy a hamis vád megtételének első mozzanatával már állami orgánum vétetett igénybe, már az első lépés az állami hatalmat negálja s használja fel eszközül. (Befejező közlemény köv.) i »Nemesi jogok« kifejezés alatt a regalejog értendő-e? Irta: VEVERÁN JÓZSEF sz.-somlyói ügyvéd. A kir. kisebb haszonvételi jog megváltásának kérdése amúgy is napi rendén lévén, nem lesz érdektelen a t. jogász-közönségre nézve, ha a t. Zelenka Károly, losonczi járásbiró ur által e lapok 40. számában előadott jogesettől egészen eltérő regalejogkérdést tárgyazó jogesetet közlök, teszem ezt pedig azért, hogy a losonczi járásbiró ur által hivatok Ítéleteknek az alább közölt itéletekkeli egybevetéséből lássa meg fa mit különben azt hiszem mindenikünk tapasztalt is) a t. jogászközönség, hogy a hazai bíróságok ezen kérdésben is milyen ellenkező nézetet vallanak s ehhez képest különböző ítéleteket hoznak. Az eset következő : Egy nemesi birtokhoz tartozó curiális telek a hozzátartozó külsőségekkel együtt még az 1881 : LX. t.-c. életbe lépte előtt lefoglaltatott s a curiális telek megbecslése alkalmával az utána tartozó »nemesi jogok« külön tételszám alatt lettek lefoglalva és felbecsülve, az árverés ezen foglalási jegyzőkönyv alapján megkéretett s még az 1881 : LX. t.-c. életbelépte előtt el is rendeltetett, kiemeltetvén az árverési végzés és hirdetményben, hogy a lefoglalt nemesi birtok minden tartozékaival együtt bocsáttatik árverés alá s igy is adatott el. A curiális belső telket, melyek után nemesi jog járt, lefoglaltatott, megvették ketten, a külsőséget megvette maga végrehajtató. A követelés ki nem telvén, miután a befolyt vételár csak 1885. évben utaltatott ki, végrehajtató folytatólagos kielégítési 4 Bünt. Jog Tára XI. k. 48. lap. 5 Anyaggyüjtemény II. 374. lap. 601shausen: Kommentár Bd. I. 622. lap.