A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 44. szám - Szabad védekezés és hamis vád

A JOG. 365 a csődbiztosi teendők is. De a leglényegesebb kibővítést nyerné a közjegyzők hatásköre a kötelező örökösödési eljárásban ; mert itt a halálesetfelvételtől a birói átadásig mindent a közjegyző végezhetne önállóan és hivatalból. A királyi kinevezés alapján elfogadom a közjegyzők működésének önállósítását örökösödési ügyekben. * Viszont azonban a királyi kinevezés más irányban megszorítaná a közjegyzők hatáskörét A közjegyző, mint a király által kinevezett közhivatalnok, beadványokat nem szerkeszthet n e, sem magánmegbizásokat nem vállalhatna, szóval a felek nevében nem szerepelhetne. Csak közokiratokat, tanúsítványokat, hitelesítéseket végezhetne, semmi mást! Ugyanazért a közjegyzői intézmény ilyen ujjáalkotását csak akkor vélem keresztülvihetőnek, ha vele egyidejűleg a telekkönyvi közokirati kényszer (nem hitelesítési kényszer) is behozatik. S hogy ezt hitelviszonyaink régóta követelik, hogy rendezett telekkönyvi viszonyok csak igy képzelhetők : az nem szenved kétséget. Az ellene eddig felhozott ellenvetés, hogy a felek számára terhes volna minden kisebb ügyben a közjegyző székhelyére bejönni, az válaszolható, hogy először is az 50 frt értéken aluli telekkönyvi közokiratok felvételére a fentebbiek szerint a községi előljáró volna hivatva; másodszor, hogy a közjegyzői intézmény ujjáalkotása folytán a közjegyzők száma majdnem megkétszereztetnék; harmadszor pedig minden fontosabb ügyben a fél amúgy is bejönne a telekkönyvi állapot megtekintésére; ott pedig, a hol telekkönyvi hivatal van, mindenesetre van közjegyző is. Végre az ügyvédek sem károsodnának ez ujitás által, mert egyrészről a közjegyzői állások szaporítása által közülök sokan nyernének ilyen állást; de másrészről a közjegyzőktől el vonatván a beadványok szerkesztésének joga, az összes telekkönyvi beadványok—melyekre nézve egy méltányos díjseála behozatala mellettaz ügyvédi ellenjegyzés kényszerét vélem kimondandónak — az ő hatáskörükbe utaltatnának. Az ügyvédi kar reformját illetőleg kevés a mondandóm. Elfogadom teljesen genialis szakerőnk, dr. Dell'Ad ami Rezső ügyvéd urnák önérzet sugalta liberális elveit a reform alapjául s mellőzendőnek tartom a numerus clausus eszméjét. A jelenlegi ügyvédi miseriák kutforrását az ügyvédek aránytalan nagy számában s az ezzel járó szellemi proletariátusban keresem, ugyanazért, valamint az áradással fenyegető vizeket levezetjük, az ügyvédek nagy részét is más működési térre tartom áthelyezendőnek. Ma a közigazgatás és igazságszolgáltatás összhangzatosan reformáltat i k, erős hitem, hogy sok becsületes, tanult, derék ügyvéd, ki most foglalkozás hiányában az elégedetlen proletárok számát szaporítja, képességeinek megfelelő állást nyerhetne s az állam hasznos polgárává válhatnék; a helyett, hogy mint most, annyi erő hasztalanul heverjen a tétlenség parlag földjén. Sokan közülök közigazgatási tisztviselők, közigazgatási birák, községi elöljárók, közjegyzők lehetnének! Hány száz család szűnnék meg panaszkodni kenyérkereset hiányáról! Mindezekre a modern szkepticizmus fagyos mosolyával talán azt fogja felelni : »non possumus<'. Nem valósithatjuk meg a közigazgatás államosítását, az igazságszolgáltatás regeneratióját. A nemzet áldozatkészségét teljesen absorbeálja a nagy moloch, mely mennél több milliót nyel el, annál éhesebb lesz, s mely egész Európát állig felfegyverkezve tartja kinos várakozásban évről-évre rettegett megjelenésével. A háború réme megbénít minden munkakedvet és erőt! De bármily veszedelmesen közelítsen e rém, addig, mig ki nem facsarja kezünkből a tollat, hogy kardot ragadjunk édes hazánk védelmére, e tollal kezünkben küzdünk egy szebb jövőért, a * Lásd a »Jog« f évi 35. számában megjelent közleményemet »örökösödési eljárásunk reformjáról*. haza boldogságáért! Egy elvesztett háború kiszámithatlan veszedelmet hozhat reánk. — Isten óvjon meg tőle! D e élni csak az a nemzet szűnik meg, mely az e 1tespedés veszedelméből önmagát kiragadni, gyökeres alkotásokat teremteni képtelen! y Szabad védekezés és hamis vád. Irta: VARGHA FERENC b.-gyulai kir. alügyész. Az . . i törvényszéknél tárgyaltatott a következő bűneset: A sz—i posta-cariol útközben meglopatott, ennek folytán O. A. kocsis gyanúval terhelt egyén ellen a vizsgálat s vizsgálati fogság elrendeltetett. O. A. a vizsgáló bíró előtt beismerte bűnrészességét, de azzal védekezett, hogy a lopást ... B. postamesterrel együtt követte el. — Ez alapon A. B. is vizsgálati fogságba helyeztetett; azonban a vád alól mindhárom bíróság felmentette. — Most O. A. ellen a közvádló hamis vád miatt indított eljárást, s miután annak összes,ismérvei fenforogtak, a törvényszék marasztaló ítéletet hozott. Ámde a kir. tábla és curia fölmentette vádlottat a hamis vád alól, mert a tudva hamis följelentést nem valamely hatóság előtt önkényt megjelenve, hanem védekezés közben tette; ez pedig a hamis vád fogalmát kizárja. Ezen kijelentés a judicaturában már élénk visszhangra talált, s igy nem lesz érdektelen a praxis által elfogadott emez elv helyességét vizsgálat tárgyává tenni.1 A föltett kérdés szoros öszszefüggésben áll a hamis vád dolusával. Továbbá, miután az idézett ítéletekben az is megemlittetik, hogy vádlott nem valamely hatóság előtt megjelenve, — hanem védekezés közben tett hamis vádat, — kijelentendő lesz az is, hogy ezen körülmény a hamis vádnak egyébként fenforgó tényálladékára, mily befolyást gyakorol. Ad I. — A B. T. K. 227. §-a szerint »Hamis vádat követ el az: a ki mást valamely hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével tudva hamisan vádol.« A hamis vád tartalma szükségkép valamely büntetendő cselekmény, melyre a följelentés vonatkozik, miszerint : bűntett, vétség, rendőri, pénzügyi vagy másnemű kihágás és bárminő fegyelmi vétség.2 — Ezen reatumnak azonban első feltétele az, hogy a vád tartalma valótlan legyen. Ezen ténykörülménynek, t. i. a vád valótlanságának vádaskodó tudatában kell lenni; a mit a törvény egyébként ezen kifejezéssel; »tudva hamisan vádo l« evidenter kijelent. Vájjon, ha valaki védekezés közben terjeszt elő hamis vádat, — ezen körülmény mennyiben befolyásolja a hamis vád dolusát? Ezen reatumnál a szándék tudat-eleme két alkatrészből áll,3 a) Tudnia kell a hamisan vádaskodónak azt, hogy vádja valótlan. — Ezen tudat ismét két irányban nyilvánul, a mennyiben annak tartalmát valamely concret tény, valamely esemény képezi, mely összefüggésbe hozható harmadik személyekkel, mint megvagy meg nem történt tény; de viszonyba hozható a hamisan vádaskodóval is. — Előbbi esetben a tény o b j e c t i v valódiságáról, vagy valótlanságáról, — utóbbi esetben annak subjectív helyességéről beszélünk. — Objective hamis a vád, ha a följelentett személy vagy általában nem követte el a neki tulajdonított büntetendő cselekményt, vagy egészen más és pedig csekélyebb minőségű delictumot követett el, mint a minővel vádolva volt. A vád s u b j e c t i v hamissága pedig a följelentönek azon tudatában gyökerezik, hogy vádja egészben vagy részben nem való. A dolushoz úgy az objective, mint a subjective hamis vád megkívántatik ; s ez nagyon természetes, mert a vád objectiv hamis tartalma teljesen egybeesik a hamis vád tartalmával; a vád hamis csak akkor lehet, ha azon tény, melyre vonatkozik identicus azon, a bizonyítási eljárás során kideritett körülménvnyel, mely a bizonyítékok alapján objective hamisként jelentkezik. A vád subjec tiv valótlansága pedig nem más, mint a most kifejtett objective hamis tény tudata. — Tehát, midőn 1 Hasonló elvi alapon áll a Büntető Jog Tárának XI. k 359. és XIII. k. 288. lapjain közölt kúriai határozat. 2 111 és K. Commentárjának II. k. 191. 1. 3 T e m m e : Lehrbuch 767. 1. Holzendorf: Handbuch III. 257. 1.