A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 7. r.

A J OG. 171 jog pedig szereztetett az akár bizt hajtás, akár telekkvi bejegyzés által nek csak folyományakép jelentkezik Hogy a váltószerződés érvén) lezettségnek elismerése mellett a k jog váltóperben nem támadható me a váltó eljárást szabályozó igazságú váltóbirói ellátás alá utalt keresetei űtási, vagy kielégítési végreaz alapul szolgált jogügyletnek és a váltói fizetési kötelégités iránt szerzett külön , kétségtelen abból is, hogy .•miniszteri rendelet 8. §-ban között a megtámadási jog gyakorlatára vonatkozó felsorolva nincsen, oly kifogást tehát, melycélzatára nézve a megtámadási keresettel azonos tekintet alá esik és viszont-kereset jellegével bir, részint azért, mert a megtámadási jog váltóbiró.ság előtt keresettel sem érvényesíthető viszontkereset fogalma alá esik, váltóbiróság előtt sikerrel felhozni nem lehet. Ez okoknál fogva rendelkezett helyesen az elsőbiróság, midőn alperes megtámadásra irányzott kifogását elvetette és alperest a fizetési kötelezettség tekintetében felhozott vonatkozó helyes indokok alapján a kereseti követelés és jár. megfizetésére, illetve annak tűrésére kötelezte, hogy felperes kielégittetését a keresetben kijelölt alapból eszközölhesse. A m. kir. Curia (1887. évi szeptember 28-án, 535/v. 87. sz. a.): A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával alperesnek a csődtörvény 26. és 27. §-aira alapított kifogása jelen perben elbirálandónak kimondatik és a kir. itélő tábla utasittatik, hogy ezen kifogásnak érdemleges elbírálása mellett új határozatot hozzon. Indokok : A másodbirósági ítélet indokaiból kitűnik, hogy a kir. itélő tábla alperesnek a csődtörvény 26. és 27. §-aira alapított kifogását érdemileg el nem bírálta, hanem azt mellőzendőnek mondta ki azért, mert nézete szerint az a jelen váltóperben helyt nem foghat. Tekintve azonban, hogy a csődtörvény 26. §-a általános szabályként kivétel nélkül ezt rendeli, hogy az ott körülirt megtámadási jog kifogás alakjában is érvényesíthető, tekintve, hogy a törvény ezen általános rendelkezésével szemben az a körülmény, hogy a jelen perben alperes kifogása folytán a felperes által igényelt zálogjoguak hatályos vagy hatálytalan volta bírálandó el, kivétel felállítására okul nem szolgálhat s ennek folytán azon szabályok, melyekkel a kir. itélő tábla e részbeni Viatározatát indokolja, nem alkalmazhatók: a másodbirósági ítélet megváltoztatásával azt, hogy az alperesi kifogás jelen perben bírálandó el, kimondani és a kir. itélő táblát arra utasítani kellett, hogy ezen kifogást érdemileg elbírálva, új határozatot hozzon. Ámbátor a váltóeljárás 26. §-a értelmében csak az a burás valódisága tekintetében van a felek kölcsönös beleegyezése nélkül eskünek helye, mindamellett tekintettel arra, hogy az aláírás, me lyet valaki megbízásból irat, valódinak veendő, az esküszöveg a megbízás tenyere is kiterjeszthető. A nagybecskereki kir. törvényszék (1886. évi november 3-án 5,138/v. 86. sz.): Gyorgyevits Miklós ügyvéd által képviselt V. Bálint felperesnek, Popovics Axent ügyvéd által képviselt N. Pál, P. Mita és Szr. Milán alperesek elleni 140 írt váltóösszeg és jár. iránti váltóperében itélt: Az 1886. évi augusztus hó 11. napján 4,610. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a kereseti 140 frt váltóösszeget stb. felperesnek három nap alatt végrehajtás terhe mellett meg-fizetni egyetemleg. Indokok: A kereseti váltó az 1876. évi XXVII. t.-c. 3. §-a megkívánta minden törvényes kellékkel bir. Az azon látható s a hív. t.-c. 7., 8., illetve 21. §-ához mért váltói nyilatkozatok feltétlenek: s igy feltétlen kötelezettséget is állapítanak meg; annál inkább, mert I—II. rendű alperesek elfogadó, illetve kibocsájtói minőségükben tett aláírásaik valódiságát nem is tagadták, a forgató III. rendű alperes pedig bár tagadta aláírásának valódiságát s illetve állitá, hogy az nem tőle származott, a részére felkínált esküt akként módositá és vállalkozott letenni : hogy a felperes részéről szövegezett eskü tartalmából éppen azt a körülményt kívánta kihagyni — melyre, ha az esküt le nem teszi — feltétlen váltói kötelezettséget állapítja meg ; ez esetben az 1868 : LIV. t.-cz. 234. íjának alkalmazásával annál inkább, mert a hiv. §-ból kifolyólag is a bizonyitandott ténykörülményre már is pervesztesnek tekintendő, meghatalmazásból eredetinek lévén forgatói minőségben tett aláírása vélelmezendő. A hivatkozott tanúbizonyiték, eltekintve, hogy formailag sem lön perrendszerüleg a hivatkozás téve,— mert míg az egyik tanú csak vezetéknevén neveztetett, a másik neve teljesen mellőztetett, — azért sem volt elrendelhető, mivel félbizonyiték lett csupán ez által is szolgáltatva, a fen forgó körülmények között a váltókötelezettek pótesküjével ki nem egészíthető, miután szemben a váltótörvény 11. §-ával, a váltó birtoka iránt emelt alperesi kifogás is elesik. A budapesti kir. itélő tábla (1887. évi május 6-án 2,556/v. 1887. sz.); az elsőbiróság Ítéletét I. és II. rendű alperesekre vonatkozó részében helybenhagyja, III. rendű alperes Szr. Milánra nézve azonban megváltoztatja és a sommás végzés hatályát ezen alperes ellenében csak az esetben tartja fenn, ha Szr. Milán alperes a főesküt le nem teszi arra: »hogy' az A. alatti váltón látható Milán Szr. forgatói névaláírás nem tőle származik és hogy ennélfogva ezen aláírás nem valódi. Indokok: A kereseti váltó minden törvényes kellékkel el van látva, felperes váltóbirtokosi minősége pedig a rendelvényes III. rendű alperes forgatmányával a váltótörvény 8—10. §-ainak megfelelően igazolva. T. és II- rendű alperesek a kereseti váltón látható kibocsátói, illetve elfogadói névaláírások valódiságát elismerték; III. rendű alperes forgatói névaláírása valódiságát tagadván, a felperes által kínált főesküt arra nézve, hogy a névaláírás nem tőle származik és ennélfogva nem valódi, elfogadta, minélfogva, tekintettel arra, hogy főesküvel való bizonyításnak a váltóeljárás 26. §-a értelmében, váltóügyekben egyéb körülményre, mint az aláírás valódiságára nézve csak a felek beleegyezésével van helye, alperes pedig a kinált eskünek azt a részét, hogy forgatói aláírásának tételére senkit meg nem hatalmazott, határozottan ellenezte : a per kimenetelét a fentérintett első eskütől kellett III. rendű alperesre nézve függővé tenni. Mellőzendő volt az a kifogás, melyet alperes a 2-/. alatti kérdőpontokra kihallgatni kért Gr. N. tanúval kivánt bizonyítani : hogy I. rendű alperes az A. alatti váltót oly célból adta át felperesnek, miszerint annak alapján részére 100 frt kölcsönt vegyen fel, minélfogva felperes a váltóösszegnek 140 frtra való kitöltése miatt rosszhiszeműnek volna tekintendő; mert alperesek a váltó kitöltésére nézve bizonyos megállapodást nem is állítván, felperes feltétlenül jogosítva volt a kitöltetlenül átadott váltót kitölteni. Ennélfogva a fenti körülmény teljesen lényegtelen s az arra vonatkozólag felajánlott bizonyítási eljárás felesleges. A m. kir. Curia (1887. évi október 4-én 658/v. 87. sz. a.): A másodbiróság fentebbi számú és keletű Ítéletének harmadrendű alperesre vonatkozó felebbezett része a főeskü szövegének azon megváltoztatása mellett hagyatik helyben, hogy Szr. Milán harmadrendű alperesnek az eskü arra ítéltetik meg, »hogy a beperesitett A. alatti váltón látható Szr. Milán forgatói nevet sem ő nem irta, sem nevének aláírásával mást meg nem bízott.« Indokok: Harmadrendű alperes által megtagadott és hamisnak nyilvánított forgatói névaláírás valódiságának igazolása végett felperes által kinált főeskü szövege szerint való bizonyítás, a váltó eljárás 26. §. alapján azért nem tagadható meg, mert hamisnak nem tekinthető az oly névaláírás sem, mely az aláirt nevet viselő egyének akarata folytán bár egy harmadik személy által vezettetik valamely okmányra s törvény áltat nincs kizárva, hogy váltó kötelezettség megbízott által eszközölt névaláírással is vállaltathassék, ha tehát 111. rendű alperes — ki állítása szerint irni nem tud— valakit nevének aláírásával megbízott, az esetben a kereseti váltón látható névaláirása nem lehet hamis és hamisnak csak akkor volna tekinthető, ha nevének aláírására senkit fel nem jogosított, ehhez képest lényegileg az aláirás hamis, vagy nem hamis volta forogván kérdésben, ennek esküvel való bizonyítása pedig az 1868 : LIV. t.-c. 171. §. d) pontja által megengedve és ezen bizonyítási mód a váltóeljárás 26. §. 2-ik bekezdése szerint váltóperekben is alkalmazható lévén, a másodbiróság által harmadrendű alperesnek odaítélt eskü szövege, a felperes által kinált eskü tartalma szerint megváltóztataudó s ezen változtatással egyebekben a másodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt. Bűn-ügyekben. Hivatalból üldözendő bűnvádi ügyekben az indítványozás és felebbezés joga a kir. ügyészt illetvén, magánvádlónak a bűnösség kérdésében hozott bírói határozat ellen csak akkor van joga felebbezni, ha mint káros fél jelentkezik. A ni. kir. Curia (1887. évi október hó 4. 3,056/B. sz. a.): K. Károly bűnfeljelentö lelkész jogosulatlan felebbezésével hivatalból elutasittatik ; s az ügyiratok felülvizsgálatlanúl visszaküldetni rendeltetnek. Indokok: Minthogy hivatalból üldözendő bűnvádi ügvekben az indítványozás és felebbezés joga a kir. ügvészt illeti;