A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 43. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 7. r.

170 A JOG. végrehajtási jegyzőkönyvnek 1—5., 7—12. számai alatti ingóságokat a most nevezett örökhagyó kiskorú gyermeke : felperesnek a halálos ágyán hagyományozta és ez által megcáfolja a kereseti azt az állítást, hogy a végrehajtást szenvedett anyja ajándékozta e tárgyakat mint sajátját, sőt a tanúnak vallomásaiból folyólag az igényelt 1 — 5., 7 — 12. alatti ingóságok mint néhai B. Antal hagyatéka, a gyógyítási költségek kielégítésére szolgálnak ; mindezekhez képest nyivánvaló, hogy a végrehajtást szenvedett nő a B. alatti közjegyzői okiratot csakis alperesek, mint néhai férjének volt orvosainak kijátszására állította ki a 6., 13. és 14. szám alatti tárgyakra vonatkozván; a tanú bizonyitja ugyan, hogy, ezeket a felperesi kiskorúnak a nagynénje ajándékozta, de miután a felperesi előadás szerint, ez az ajándékozás Araugyelováczban történt, honnét azokat a kiskorú Pancsovára haza hozta, a tanú vallomásából kitünöleg pedig, a mennyiben az ajándékozás Angyelováczon történt, az ajándékozás tényeiröl a végrehajtást szenvedett anyja közvetlen tudomással nem bir, ellenben, ha az ajándékozás Pancsován jött létre, akkor a tanúnak vallomása a kereseti állítással ellenmondásban áll : ennélfogva a végrehajtást szenvedettnek póteskü már azért sem Ítélhető. A m. kir. Curia (1837. évi október 4-én 6,079/pol. sz. a.): A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Tekintve, hogy a csődtörvény 26. §-a szerint a megtámadási jog' kifogás alakjában is érvényesíthető, a váltótörvény 92. § ának azon rendelkezése, — mely szerint váltóperben csak oly kifogások érvényesíthetők, melyek magából a váltójogból erednek, vagy a melyek a váltóadóst a mindenkori felperes ellen megilletik, — a csődtörvény fenti szakaszával szemben nem értelmezhető akkép, hogy a váltó alapján a csőd előtt szerzett zálogjog fenn vagy fenn nem állása tekintetében a váltóperben határozat nem hozható. A budapesti kir. törvényszék (1886. szept. 27-én, 42,108/86. sz. a.) : Dr. Mandel Pál ügyvéd által képviselt »L. N. és P. A.« budapesti cég felperesnek, dr. Nagy Béla ügyvéd által képviselt hitelnépbank csődtömege alperes ' elleni 2,000 frt töke és jár. iránti perében ítélt: Az 1886. április 30-án 2.1,207. sz. a. kelt. sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles a Nagy Béla ügyvéd, mint tömeg ondnok által képviselt tömeg, a kereseti tőkét és járulékait 3 nap alatt a folkuti 101. sz. telekjkvben előjegyzett alzálogjogra vezetendő végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes tömeggondnok a csődtörvény 26. és 27. §. 1) pontja alapján kifogás alakjában megtámadási jogot kíván érvényesíteni és felperesnek kereseti váltóbeli követelése erejéig 1886. március 26-án beadott kérvényei folytán a nagymihályi kir. járásbíróság, mint telekkvi hatóságnak 1886. április 5-én, 744. és 745. sz. alatt kelt G. és H. alatti végzéseivel előjegyzett alzálogjogát és ezen alapuló külön kielégítési jogosultságát érvénytelennek kimondatni kéri azért, mert a csődtömeg ellen hatálytalanok azon jogcselekmények, melyek a fizetések megszüntetése utáu a csődhitelezők megkárosításával eszközöltetnek, ha a jogügyletben résztvevőknek a fizetések megszüntetéséről tudomásuk volt. mert felperes a zálogjogot, melynek alapján külön kielégítést kíván, a gálszécs-terebesi hitelnépbank fizetéseinek megszüntetése után szerezte oly időben, mikor a fizetések megszüntetéséről tudomással birt. A csődtörvény 27. §. 1) pontja szerint, melyre alperes tömeggondnok megtámadási jogát alapítja, a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után kötött azon ügyletei támadhatók meg, melveknek megkötése által a csödhitelezők megkárosittatnak, feltéve, hogy a másik félnek az ügylet megkötésekor a fizetések megszüntetéséről tudomása volt. A törvény ezen pontja, de a 2(>. és a 27. §. többi pontjai, valamint egyáltalában a csődtörv. I. részének a jogcselekmények megtámadását tárgyazó egész III. fejezete a megtámadás tárgyául világosan és félremagyarázhatlanul a közadós mint egyik félnek, a hitelező, mint másik fél javára keletkezett jogcselekményeit jelöli meg. Ámde alperes tömeggondnok a vb. gálszécs-terebesi hitelnépbank részéről semmi oly jogcselekményt, mely hozzájárult volna ahoz, hogy felperes kereseti követelése erejéig zálogjogot nyert, fel nem hoz, mert felperes a lejárt kereseti váltókon alapuló követelésére a törv. erejű telekkvi rendelet intézkedése, tehát törvény alapján közadós hozzájárulása nélkül nyert zálogjogot. A csődt. javaslat indokai kétségtelen tanúságot tesznek arról, hogy a csődt. megalkotásánál a törvényhozó akarata oda irányult, hogy megtámadhatók csak a közadósnak a hitelezők megkárosítására roszhiszemüleg tett jogcselekmenyet legyenek, nem pedig oly ioglépések is, melyeket a hitelező k°v'e" telése biztosítására vagy kielégítésére a törvények korlátain belül a közadós tényleges hozzájárulása nélkül visz véghez ; ugyanazért alperes tömeggoudnok azon érvelése sem jöhet figyelembe, hogy a közadós üzletét vezető igazgatósági tagok akkor, mikor a közadós hitelnépbank fizetési képtelenségét illetőleg tudva, ^ hogy a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezi, ezt csődnyitás végett az illetékes törvényszéknek be nem jelentették, oly mulasztást követtek el, mely hozzájárult ahoz, hogy felperes kereseti követelésére nézve telekkvi előjegyzés által biztosítást nyerhetett, mert mint fentebb említtetett, felperes zálogszerzéséhez a közadós társaságot képviselő igazgatóság tényleges hozzájárulása nem volt szükséges és mert alperes tömeggondnok nem is állítja, hogy az igazgatóságnak arról, hogy felperes kereseti követelésének zálogjogelőjegyzése utján leendő biztosítása céljából az előjegyzés iránti kérvényt beadta, tudomással birt volna és hogy a csődnyitás végett a keresk. törv. i 87- §-a értelmében teendő bejelentést roszhiszemüleg azért mulasztotta el, hogy a többi hitelezők megkárosításával követelését biztosithassa. Ezek szerint tehát felperes zálogjogszerzéséhez közadósnak sem positiv jogcselekménye, sem mulasztása hozzá nem járulván, a zálogjogszerzésénél közadós és felperes között ügylet nem keletkezett és igy a »közadós jogcselekménye* nem létezvén, az alperes tömeggondnok által a csődtörv. 26. és 27. §. 1. pontja alapjáu érvényesíteni kívánt megtámadásnak tárgya nincs. Mindezeknélfogva, habár a zálogjog előjegyzése a G. és H. a. szerint 1886. április 5-én, tehát az I. a. szerint a csődnek közadós ellen 1886. április 3-án lett megnyitása után rendeltetett el, tekintve, hogy az A. és D. alatti kereseti váltók oldalára vezetett záradék szerint az előjegyzés iránti kérvény 1886. március 26-án, tehát a csődnyitás előtt nyújtatott be, a felperes javára előjegyzett alzálogjog a csődtörv. 13. §. 1. pontjában foglaltaknál fogva érvényesnek tekintendő. Minthogy pedig a minden kellékkel ellátott, kellő időben a törvénynek megfelelőleg óvatolt kereseti váltókon lévő forgatási aláírás valódiságát, annak a cégjegyzésre jogosult egyénektől származását alperes tömeggondnok nem tagadja, minthogy felperes, mint zálogjoggal biró hitelező, a csődt. 158. §-a alapján kereseti követelését ugy, mint csődön kívül a zálogra érvényesíteni jogosítva van, minthogy a vt. 91. §. értelmében a váltókötelezetteket terhelő egyetemleges kötelezettségnél fogva felperes, mint váltóbirtokos a kötelezettségnek egészben teljesítését bármely kötelezettől követelheti : a sommás végzést hatályában fentartani, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1887. márc. 21. 6,997/86. v. sz. a.j: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét heh benhagyja. Indokok: A csődt. 26. §. értelmében közadósnak a 27. és köv. szakaszokban megjelölt jogcselekményei, mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanok, akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadhatók ugyan ; az is igaz, mit tömeggondnok állit, hogy midőn valamely hitelező nem a közadós jogcselekménye, hanem bírói kényszer igénybe vétele mellett (biztosítási vagy kielégítési végrehajtás) szerez magának kielégítési alapot, a csődt. utóbb hivatkozott szakaszaiban irt jelenségek fenforgása esetére, a közadós cselekvényét a bírói kényszer helyettesiti, hogy ennélfogva ez utóbb irt módon nyert biztosítás vagy kielégítés is sikerrel megtámadható ; mindazonáltal helyben kellett hagyni az elsőbiróság Ítéletét, mert: a vt. 92. g. azon rendelkezését, hogy váltóperben csak oly kifogások tehetők, melyek magából a váltójogból erednek, vagy a melyek a váltóadóst a mindenkori felperes ellen megilletik, nem értelmezhetni másként, mint hogy a kifogások magára a peresített váltóügyletre kell hogy vonatkozzanak, akár a váltószerződésnek eredeti érvénytelensége, akár a váltóból eredő jogok és kötelezettségek időközben elenyészte képezze a kifogások alapját. F.bböl önkényt következik, hogy oly kifogás, mint tömeggondnok a fenforgó esetben érvényesít, mely t. i. nem a fizetési kötelezettség megállapítása alapjául szolgált váltóügyletnek, hanem a kereseti kérelemnek a a kielégítési alapot megjelölő része ellen, ennek a csődhitelezők irányában érvénytelenítésére irányul, váltóperben nem foghat helyt, hanem csak önálló s annak elbírálására hatáskörrel biró bíróság előtt folyamatba tett megtámadási kereset utján érvényesíthető. A megtámadási jognak kifogás alakjában gyakorlása váltóperben csak annyiban volna érvényesíthető, a mennyiben a külön kielégítési jog elnyerésére alapul szolgált ügylet, tehát maga a váltószerződés érvénye ellen irányul, a szerzett külön kielégítési