A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

166 A J Az idézett törvény 69. §-ában a perújítás esetei közt azon eset, midőn a fél az eskü letételi határnapnak elmulasztása miatt igazolással nem élt, felsorolva nincs, miből következik, hogy ezen két jogorvoslat közt a fél nem választhat s hogy esküvel eldöntött perekben azon fél, kinek részére eskü ítéltetett, az eskületételi határnapnak elmulasztása folytán új bizonyítékok alapján sem újíthatja a pert és pedig annyival inkább, mert a törvényhozó az dltal, hogy az 1868. évi LIV. t.-cikknck a perújítása eseteket tárgyazó 315. §. a) pontját át nem vette és ennek pótlásául az igazolási határidőt fúl évre kiterjesztette, kifezést adott annak, hogy azon fél, kinek részére eskü Ítéltetett, a mennyiben azt le nem tenné s az eskü-letételi határnaptól számított fél év alatt sem igazolja a mulasztást, ezentúl perorvoslattal nem élhet; mert a törvény a védelemnek, az igazolás és felebbvitel elmulasztását esküvel eldöntött perekben pedig a felebbezés és az eskü letételi határnapnak elmulasztását, ha a fél fél éven belül sem él igazolással minden tévedést kizáró oly beismerésnek tekinti, mely perorvoslattal többé meg nem támadható és mert újító fél az alapperben nem a bizonyítékok hiányából vagy elégtelenségéből lett pervesztessé, hanem mulasztása folytán, ily esetben pedig a 69. §. 2-ik pontja alkalmazást nem nyerhet. Mindezekhez képest tehát az első bíróság ítéletének, megváltoztatása mellett a perújításnak helyt nem adni és az alapperben hozott Ítéletet hatályában fentartani kellett. A m. kir. Curia (1887. szeptember 22-án, 1,696. sz. 887.): A másodbiróság neheztelt Ítélete megváltoztatik, a perújítás kérdésében az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben és ehhez képest utasittatik a kir. itélő tábla, hogy ezen ügvet érdemileg bírálja el. Indokok: Az 1881. LIX. t.-c. 69. '§-nak 2-ik pontja új bizonyíték alapján a kitett határidőn belül feltétlenül és arra való tekintet nélkül megengedi a perújítást, hogy mi alapon lett az újító fél az alapperben pervesztes és így az a körülmény, hogy újító fél az alapperben, odaítélt póteskü letételére kitűzött határnap elmulasztása miatt igazolással nem élt, a per újithatásának útjában nem áll. A mennyiben pedig újitó fél a felhívott tanúival az alapperben nem használt és lényegileg a per tárgyára vonatkozó új bizonyítékot hozott fel, a fennidézett törvény alapján a perújításnak hely adni és a másodbiróságot érdemleges Ítélet hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A bizományos törvényes zálogjoga elsőbbséggel bir azon végrehajtási zálogjog előtt is, mely a bizományi jogviszony létrejötte előtt szereztetett. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: Az 1885. évi 13,731. sz. a. kelt végzéssel bírói letétbe fogadott löt frt 90 kr. és letéti kamataiból kifizetendő: 1. A végrehajtató árverési és elsőbbségi bélyeg költségeire dr. R. S. ügyvéd, vagy felvételre jogosult helyettese kezeihez 11 frt 90 kr. 2. Ny. D. alp. ügyvéd ügygondnok díjaira saját vagy helyettese kezeihez 10 frt. 3. V. B. elsőbbséget igénylő követelésére az 1. sz. alattinak alperes részére leendő visszatartása mellett Sch. I. ügyvéd vagy felvételre jogosult helyettese kezeihez tőkében 100 frtot, ennek 1884. évi nov. 6-ától járó 6% kamatai s költség fejében 8 frt 90 kr. 4. A fenmaradó összeg és a letéti kamatok kiadandók dr. R. M. zárgondnok díjaira saját, vagy felvételre jogosult helyettese kezeihez. Indokok: Az 1. és 2. nem kifogásolt tételek a felszámítás értelmében utalványozandó!; voltak. A 3. tétel alatti követelést sorolni kellett, mert a bizományost a bizomány tárgyát képező dolgokból feltétlen kielégítési jog illeti meg, minden tekintet nélkül mások jogaira, azt pedig az árvereltető nem is állítja, hogy neki az ingóknak végrehajtási zár alatt létéről tudomása volt. A 4. tétel alattit a most már árvereltető irányában feltétlenül sorolni kellett, mert sem a számadás mennyisége, sem pedig annak elsőbbsége általa és a végrehajtást szenvedő, mint egyedül érdekeltek által nem kifogásoltatott. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla a sorrendi végzést nem neheztelt részeiben érintetlenül hagyja, a 3. sz. a. követelés sorozatára vonatkozó neheztelt részében azonban megváltoztatja, V. B. az iránti kérelmével, hogy 100 frt követelésének elsőbbsége a vételárból a végrehajtató követelését megelőzőleg megállapittassék, elutasítja. Indokok: Azok az ingóságok, melyek a végrehajtást szenvedő által V. B.-nak bizományi eladás végett 1884. évi nov. 6-án átadattak, már korábban, 1884. július 16-án birói végreOG. hajtás folytán N. S. végrehajtatónak jogelődje javára lefoglaltatváu, a bizományi árúkra szerzett zálogjogot a birói foglalásból eredő zálogjog megelőzi, amannak ennélfogva az utóbbi felett elsőbbséget adni nem lehet s ily elsőbbség a korábbi foglaltatóval szemben a kt. 369. szakasza alapján sem adható meg, minthogy ily elsőbbség még csőd esetében sem érvényesíthető a külön kielégítésre jogosított hitelezőkkel szemben. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a kt. 299. §-a szerint a kereskedő által üzleti körében elzálogosított és átadott árúk vagy egyéb ingóságokra a korábban szerzett tulajdon-, zálog- vagy más dologi jog a jóhiszemű zálogbirtokos, vagy ennek utódai hátrányára nem érvényesíthető ; tekintve továbbá, hogy az elárverezett ingó tárgyak a tárgyaláskor eredetben 1. sz. a. felmutatott okmány szerint végrehajtást szenvedő által V. B.-nak elárusitás végett bizományképen átadatván, V. B.-t mint bizományost, az átvett árúra nézve az l. sz. a. okiratban kitett 100 frt előleg erejéig a kt. 379. §. szerint zálogjog illeti meg s ezen zálogjog alapján, mely a megbízó ellen időközben elrendelt csőd esetében is hatályos, a bizományos magát követelésére nézve a megbízó vagy annak hitelezői előtti elsőbbséggel is kielégíteni jogosítva van; tekintve végre, hogy a kt. a bizományi árúkra szerzett törvényi és végrehajtási zálog között különbséget nem tett, a kir. itélő tábla végzése megváltoztattatik s az elsöbirósági végzés hagyatik helyben. ( 887. szept. 9-én, 5,738. sz.) Az olyan utazó ügynöknél tett rendelkezésre bocsátás, kinek hatásköre csak a megrendelések átvételére és továbbítására terjed ki, még ha a vételügyletet maga az ügynök közvetítette is, hatálytalan. (Ker. törv. 346., 347. §-ok.) A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság;: 1 la alperes leteszi a főesküt arra, hogy a kereseti árúkat megérkezésük után, G. R. felperesi megbízottnak rendelkezésére bocsátotta, az esetben felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes a kereseti árúk megrendelését és átvételét elismeri ugyan, azt állítja azonban, hogy azokat megérkezésük után felperes rendelkezésére bocsátotta, felperes ezen körülményt tagadásba veszi, minek igazolására alperes F. B. tanura hivatkozott, kinek vallomásával oly félbizonyitékot szolgáltatott, mely a prdts 236. §-a alapján a pótesküvel kiegészítendő s így a per kimenetele ezen eskü le vagy le nem tételétől volt függővé teendő. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság itéletétmeg változtatja, alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 22 frt 75 kr. tökét, ennek 1882. március 31-tői járt) 6% kamatát, 36 frt perbeli és 5 frt 30 kr. felebbezési költséget 8 nap alatt, felebbezésre való tekintet nélkül, végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Alperes az A) alatti könyvkivonatban érintett árúknak megrendelését beismeri, ezekre vonatkozó keresetileg állított vételügylet létrejöttét azonban az alapon tagadja, mert a küldött árút minőség-hiány miatt felperesnek rendelkezésére bocsátotta. Alperesnek perbeszédéből kitűnik, hogy az árút tényleg nem felperesnek, hanem ennek utazójának G. R.-nek bocsátotta rendelkezésére, de ezen cselekmény felperessel szemben hatályosnak el nem fogadható, mert G. R.-röl alperes tárgyalás folyamán maga sem állította, hogy felperesnek oly meghatalmazottja, ki a vételügyletet felperes nevében érvényesen megkötheti, az olyan utazó ügynöknél tett rendelkezésre bocsátás pedig, kinek hatásköre csak a megrendelések átvételére és továbbítására terjed ki, még ha a vételügyletet maga az ügynök közvetítette is, a főnök jogát nem érinti. Ily körülmények között alperes a kérdéses árút kifogástalanul átvettnek tartandó, jelen esetben annyival inkább, mivel alperes által felhívott F. B. tanú vallomása szerint, G. R. irányában tett rendelkezésre bocsátás okát nem az árú minőségének hiánya, hanem az képezte, hogy felperes az árú vételárát a kialkudottnál darabonkint 1 krral drágábban számította, mely körülmény, ha valóban fenforgott volna is, alperest nem arra jogosította fel, hogy az árút rendelkezésre bocsássa, hanem hogy felperes által szerződés-ellenesen igényelt vételár-többletnek elengedését követelje. A vételügylet, melyből felperes követelését származtatja, ezek szerint létre jővén, miután a kereset tárgyát képező vételárnak kifizetését alperes maga sem vitatta, mennyiségét pedig nem kifogásolta, öt a kereseti összegnek s mint pervesztest a prdts