A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

A J OG. 167 261. fc?-a alapján a perköltségnek megfizetésére feltétlenül köte­lezni kellett. A in. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a kereset alapjául A) alatt felhozott könyvkivonatban foglalt árúknak megrendelését és átvételét a per során elismerte, védelmül azonban azt hozta fel, hogy a felperes által küldött árúk sem minőség, sem az ár tekintetében a meg­rendelésnek meg nem felelvén, azokat törvényes időn belül fel­peresnek, sőt óvatosságból felperes utazójának is rendelkezésére bocsátotta. Alperes felperes tagadásával szemben azon állításit, hogy az általa kifogásolt árúkat az ügy és árúk minőségére való tekintettel a ker. törv. 346. és 347. §-ok rendeletéhez képest, fel­peresnek azonnal rendelkezésére bocsátotta volna, egyáltalán nem bizonyította. A másodbiróság Ítélete ezen s az ott felhozott indokoknál fogva helybenhagyandó volt. (1887. szeptember 22-én, 575/887. v. sz.) Adalék a biztosítási ügyekben való felperessé? és illetékesség kérdéséhez. A körmendi kir. járásbíróság: (1886. évi május 10-én 2,107. sz. a.) Diskay Kálmán ügyvéd által képviselt ('.. Béla fel­peresnek, Babos István ügyvéd által képviselt Sch. Hermann al­peres ellen 32 frt ,">0 kr. és jár. iránti perében következő ítéle­tet hozott: Alperes köteles a kereseti 32 frt 50 kr. összeget... felperes fél kezeihez lefizetni, stb. Mert a biztosítási ügylet létre iötte alperes tagadásával szemben a D. alatt eredetben csatolt kötvénynyel igazolva lett ; hogy pedig alperes felperesnél a kereseti biztosítást eszközölte, a C. alatti eredeti levéllel is, melynek valódisága szakértőileg is megállapittatott, van igazolva; hogy pedig felperes biztosításokat eszközölni jogosítva volt, az E. alatti meghatalmazással igazolta­tott ; mindezeknél fogva tehát, miután a biztosítás megtörténte igazolva lett s alperes nem is állította, annál kevésbé igazolta, hogy felperes részére a kereseti összeget megfizette volna, tehát öt az előadottaknál fogva, elmarasztalni kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1887. évi április 27-én 5,715. sz. a.) az első bíróságnak a bírói illetékesség kérdésében hozott végzését megváltoztatja, felperest keresetével helyi illetékes­ség hiányában elutasítja, az első bíróság ítéletét pedig az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. d) pontja alapján megsemmisíti, stb. Mert a D. alatti biztosítási feltételek 4-ik §-a szerint a biz­tosítási díj a társaságnak, tehát nem bármelyik ügynökségnek fizetendő és a kötvényt is nem felperes, hanem a triesti általános biztositó-társaság budapesti főügynöksége állította ki, minél fogva fizetési helynek Budapest és nem felperes lakhelye tekintendő. Ugyanezen szempontból a kárbiztositási üzletre vonatkozó könyvek is nem az egyes ügynököknél, hanem csak valamelyik föügynök­ségnél vezetve bírnak döntő és bizonyító erővel, a mit támogat felperesnek E. alatti okmánya is, mely szerint hiteles könyvek vezetésére felhatalmazást nem nyert. Minélfogva az eljáró bíróság jelen per elbírálására nem volt illetékes. Másrészről azonban nem ismerhette el a kir. itélő tábla alperes azon álláspontjának helyes­ségét, hogy e per a kisebb polgári peres ügyek bírósága elé lenne utasítandó, mert a biztosított ügyletek a biztosító részéről feltétlen kereskedelmi ügyletek s igy bár azok a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe, ha alperes nem kereskedő, vagy ha reá nézve a biztosítás nem kereskedelmi ügylet, nem tartoznak is, de az 1877 : XXII. t.-c. 11. íjának végpontja értelmében a kisebb polgári peres ügyek bírája elé sem utalhatók, stb. A magyar kir. Curia: (1887. augusztus 9. 739. sz. a.) a kir. itélő táblának végzése nem tartozván azon az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-ban tüzetcsen megjelölt másodbirósági végzések közé, melyek ellen további felebbvitelnek helye van, felperes felebbezése, helyesebben felfolyamodása hivatalból visszautasittatik. Bün-ügyekben. A szerződésről készített okirat, vagyis azon ív papír, a melyre az okirat irva Tau, értéket, „dolgot" polgári értelemben nem képez; ennek következtében annak elvétele nem lopás. Különösen áll ez azon esetben, ha a kötelezvény tárgyát képező követelés behajtása polgári utón meg sem kiséreltetett. A komáromi kir. törvényszék: A további eljárás meg­szüntettetik. Indokok: Feljelentök vádlottaknak leszármazó rokonai lévén, miután kihallgatásuk alkalmával beismerték, hogy az állí­tólagos lopásról azonnal tudomással bírtak s feljelentésüket 3 hó alatt mindamellett meg nem tették, a fenyítő eljárás a btkv. 112. §. rendelkezéséhez képest beszüntetendő volt. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék vé_ helybenhagyja. Indokok: A btkv. 342. §. szerint akkor, ha a lopás fel­vagy lemenő ágbeli, továbbá közös háztartásban élö rokonok között követtetik el, a bűnvádi eljárás a sértett fél indítványára indítható meg és ez esetben a btkv. 112. §. alapján a magánfél indítványa azon naptól számított 3 hó alatt terjesztendő elő, a mely napon az elkövetett bűntett vagy vétség és annak elkövetője | az indítványra jogosítottnak tudomására jutott. Minthogy pedig , panaszosok a vizsgálat alkalmával beismerték, hogy az 1883. évben ! állítólag történt lopásról már akkor volt tudomásuk, midőn a lopás elkövetve lett, továbbá hogy vádlottakkal a lopás elköve­tése idejében közös háztartásban éltek, minthogy továbbá panaszosok ennek dacára is feljelentésüket csakis 188b\ okt. 25-én és igy jóval a törvény által kiszabott 3 havon túl nyújtották be a n.-igmándi kir. járásbírósághoz és igy feljelentésük a fent hivat­i kozott törvényszakaszok alapján most már nyilvánvalólag elévülvén, 1 ez kizárja a bűnvádi eljárás megindítását. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság végzése részben megváltoztattatik, a bűnvádi eljárás büntetendő cselekmény hiányában szüntettetik meg. Mert panaszosok azt panaszolják, hogy vádlottak egy bizonyos szerződésről szóló okiratot idegenítettek volna el tőlük, mely szerződés által vádlottak bizonyos bekövetkező eshetőségre a panaszosok javára bizonyos előnyöket biztosítottak. Tekintve, hogy a szerződésről készített okirat, vagyis azon ív papir, a melyre az okirat irva van, értéket, »dolgot« polgárjogi értelemben nem képez; tekintve, hogy a jog, illetőleg a kötelezettség, a melynek bizonyítékául az okirat készíttetett, ettől az okirattól függetlenül is fennáll; tekintve, hogy panaszosok még azt sem állítják, hogy az okiratnak eltűnte után vádlottakat, az ezeket terhelő köte­lezettség fenállásának elismerésére, habár csak fel is szólították volna ; tekintve, hogy a fentebbi körülmény mellett még bizonyosabb, hogy vádlottaknak alkalmuk sem lehetett a kérdéses kötelezett­ségre vonatkozólag nyilatkozniok és igy minden kételyen felül áll, hogy vádlottak ellen arra vonatkozólag, hogy ök pauaszosokat szerzett joguktól megfosztani akarták volna, a legcsekélyebb adat sem forog fenn; tekintve, hogy panaszosok azt sem állítják, hogy vádlottak az elveszett okirat által biztosított jogaik és ezeknek kötelezettsége tekintetében polgári pert indítottak és az okirat eltulajdonítása következtében pervesztessé lettek volna; mindezeknélfogva sem a lopás, sem pedig a btkv. 400. §-ában körülirt okirathamisitás vétsége nem lorogván fenn, a panaszt büntetendő cselekmény hiányában félretenni, illetőleg a meg­kezdett vizsgálatot megszüntetni kellett. (1887. augusztus 30-án, 906. sz.) Nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekményeknél a mellékbüntetés mellőzésére alapos ok fel nem hozható, stb. (1887. évi szeptember 23., 3,446. sz.) A m. kir. Curia: (sikkasztás vétsége miatt vádolt G. Lázár ellen a nagyváradi kir. törvényszék előtt folyamatba tett bűnvádi ügyben) Váltóhamisítás bizonyítása vádlott tagadása esetén. (Btk. 4-03. §.) A győri kir. törvényszék: A bűnügyi iratok között levő, Mosonban 1882. március 23-án kiállított 600 frtos váltó W. Tamás elfogadói aláírására nézve hamisnak nyilvánittatik s vádlott W. Lipót a btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magán-okirathamisitás bűntettében bűnösnek mondatik s ezért a btk. 403. §-a ala pjan ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó két évi fegyházra, 39 frt 60 kr. eljárási és tartási költség fizetésére ítéltetik. Indokok: A bűnügyi iratok mellett levő s Mosonban 1882. évben március 23 án 600 frtról kiállított váltót W. Tamás elfogadói aláirásája nézve hamisnak nyilvánítani s V. Lipótot a btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettében bűnösnek kimondani kellett; mert W. Tamás eskü alatti vallomása és a szakértők határozott véleményével igazolva van az, hogy a kérdéses váltót W. Tamás elfogadó gyanánt alá nem irta, hanem azt vádlott irta; mert vádlott azon előadása, mintha ő egy 2,500 frtos ingatlan értéke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom