A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

A J védelem általi kihallgatás befejeztével. A vizsgálat alatt a terhelttel, tanuk- és szakértekkel felvett jegyzökönyvek sem fel nem olvashatók, sem az esküdteknek betekintés végett fel nem mutathatók. Kivételt képez, ha a tanú vagy szakértő meg nem jelenhetnek, nagyon távol laknak vagy fel nem találhatók. Szabad azonban a tanút vagy szakértőt a vizsgálat alkalmával tett ellenkező nyilatkozatára figyelmeztetni és annak magyarázatát kérni. Az esküdteknek a büntetés kimérésére semmiféle befolyásuk nincsen, de igenis jogukban áll verdiktjükben egy hozzájuk intézett külön kérdés alapján kijelenteni, hogy a cselekmény enyhébb szempontból megítélendő. Ezen kérdést az elnöknek hivatalból is szabad intéznie. A vétkességet kizáró vagy megszüntető okok az esküdtek hatáskörébe nem tartoznak, hanem azok utasitandók, ily esetben a vétkesség kérdésére tagadólag válaszolni. Az esküdtek tanácskozásukra a kérdéseken és azon okmányokon kivül, melyek megtekintése nekik meg van engedve, csakis saját jegyzeteiket vihetik magukkal. Tanácskozási szobájukat a verdikt, megállapítása előtt el nem hagyhatják és tanácskozásuk közben elnöki engedély nélkül senkivel nem érintkezhetnek. E célból a tanácskozási terem kijáratai hivatalos őrizet alatt állanak. Érvényes határozathozatalhoz 9 esküdt hozzájárulása szükséges. Ha a verdikt 10 órai tanácskozás után sem hozható, az esküdtszék elbocsáttatik és a törvényszék a költség iránt határoz. Jogában áll a vádlónak ily esetben 10 nap alatt újabb esküdtszék "egybehivását kérni. Ha ily kérelem elő nem terjesztetik, vagy ha a második jury sem tud érvényes határozatban megegyezni, a vád elejtettnek tekintendő. A verdikt kimondása után az esküdtek további jelenlétének szüksége többé fenn nem forog. A verdiktet elhatározó szavazatok száma nyilvánosságra nem lesz hozva; az esküdtek elnöke azonban kijelenti, hogy a verdikt több mint nyolc szavazattal lett meghozva. A járásbíróság előtti eljárásnál a helytartó, illetve magánpanaszos szerkeszti a vádlevelet; ennek elfogadhatósága felett határoz a járásbiróság elnöke és a mennyiben a vádnak helyt ad, kitűzi a végtárgyalást. A helytartó csak azon esetre köteles a végtárgyaláson megjelenni, ha kétséget nem szenved, hogy tanuk is lesznek kihallgatva. A tanuk és szakértők itt is a felek által lesznek kihallgatva, maga vádlott azonban csak az elnök által. A sajtó utján elkövetett becsületsértések rendesen a járásbíróságok elé tartoznak ; az esküdtszék elé csak azon esetben, ha vádló vagy vádlott azt igénybe venni akarja. Vádló a vádlevél benyújtásával egyidejűleg a költség fedezéséről is köteles gondoskodni, megfelelő óvadék letétele által. A mennyiben azt nem tenné, a vád visszavontnak tekintendő. Ha vádlott az esküdtszékhez folyamodni akar és vádló a költséget elő nem teremtheti, azok bírói kézhez való letétele a vádlottól azon sanctió mellett kívánható, hogy ellenkező esetben vádló jogában álland vádlevelét a járásbíróságnál benyújtani. A becsületsértési perek más nemei a békebiró előtt indíttatnak, ki a feleket békéltetni törekszik : ha ez nem sikerül, felhívja a feleket bizonyítékaik előterjesztésére, kiállítja a perre utaló végzést (Weisung) és átküldi azt a felek bizonyítékaival együtt a járásbirósági elnöknek. A vád visszavonása és a felmentés itt is jogot ad a vádlottnak a kártalanítási összeg (Entschádigung für Umtriebe) igénybevételére. (Folytatjuk.) Dr. Révai Lajos. Sérelmek.* A miskolci kir. járásbiróság; ügymenete. E rovat alatt sokszor fordult meg a panasz' egyes misériák ellen, legyen ez egyszer a valódi érdem elismerésének kifejezője. Megjegyzem, hogy nem lakom többé a nevezett járásbiróság területén, tehát nem eshetem a gyanúba, miszerint pro domo kívánnék beszélni. Megfordultam már több bíróság előtt, láttam jókat, kevésbé jókat és — sít venia verbo — roszakat is. Hogy lehet még bíróság az országban oly kitűnő, mint minő a miskolci kir. járásbiróság néhány év óta : lehetséges, nem akarom elvitatni, de hogy ennél jobb volna széles c hazában, azt bátran kétségbe merem •vonni. Én még olyat sem láttam. Képzelhetnek-e kartársánn jobb ügymenetet, mint midőn * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tér nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. O G. 349 bármely néven nevezendő beadvány a beérkeztét követő napon elintéztetik és minden sürgetés né 1 k ü 1 h á r o m-n égy nap múlva már az exp editión is keresztül menve kikézbesittetik? Létezik-e nagyobb jótétemény a jogkereső felekre, mint midőn a bíróságnál soha restantia nincs? Ott pedig nincs! Bár minálunk csak azt lehetne mondani, hogy »sok nincs!« Ne gondoljuk azonban, hogy a miskolci járásbíróságnál azért volna talán oly kedvező állapot, mert kevés volna a dolog. Oh, korántsem! Ott nagyon is sok elintézni való van. Csak a polgári ügyekben jóval meghaladja évenként a forgalom a tizezer számot s ez óriási munkahalmazt, lehet mondán;, hogy csak két bíró dolgozta fel éveken át. S t r á z s é k János járásbiró uré az oroszlánrésze az érdemnek nemcsak azért, mert ö végzi az elnökieken kivül a kisebb polgári és hagyatéki ügyeket egészben, kisegít a fenyítő ügyekben és intézi a polgári ügyek jelentékeny részét, sőt nem egyszer ott kell hagyma saját dolgait, hogy a törvényszék végtárgyalásain szavazó bíróként szerepeljen, hanem azért is, mert mindennap ő az első a hivatalban és ö hagyja azt el utolsónak. Ennek természetes következménye az. hogy a kezelő személyzet is akarva nem akarva kénytelen pontosan bejárni és a teljes hivatali időt kitölteni s ez okból oly kifogástalan az expeditío is. Vannak bírák, a kiket az az elv vezérel, hogy ők vannak a közönségért s ez elvből kifolyólag a hozzájuk folyamodóknak minden lehetőt megtesznek; mindent, a mit a törvény nem tilt. Ilyen bitó Strázsék ur. (), ha hozzá valamely kérelem érkezik, mindig azt kutatja, van-e lehetőség annak megadására ? Mig vannak birák — a név nem tartozik a dologhoz — a kik inindi.g abban törik a fejüket, vájjon van-e a sok paragraphus közt olyan is, a melynek alapján a beadott kérelmet el lehetne utasítani ? s ha találnak olyat, félig boldognak érzik magukat. Strázsék ur tehát első sorban és mindenek felett páratlan jóságú ember s e mellett határtalanul igazságszerető biró. Innen van az,hogy az ö ítéletei és végzései a legritkább esetben tám adtatnak meg jogorvoslattal. En száz Ítélete közül kettőt sem appelláltam meg, bár gyakran kaptam kedvezőtlen határozatot is; de mindig be kellett ismernem, hogy az anyagi igazság, sőt a méltányosságnak is a legminutiosusabb módon volt érvény szerezve. Vannak továbbá birák, a kik azt mondják magukban: nekem, mint birónak, a napi fizetésem körülbelül 3 frtra megy, miért állapítsak meg az ügyvédnek egy tárgyalásért vagy egy keresetért többet? Strázsék ur e tekintetben is méltányosabb gondolkodásmódu. 0 nem oly rövidlátó, ő fel tudja fogni, hogy az ügyvédnek nincs mindennap elmaradhat'.an keresete s ha volna is, tudja, hogy az ügyvéd a felek kedvéért drágább lakást kénytelen tartani, több adót fizet, ezrekre menő befektetései vannak, melyek után a legtöbb esetben kamatokat kell fizetnie, e mellett a társadalombani kényszerű szereplése is nagyobb terheket ró rá s a mi a legfőbb : nyugdíjra nincs kilátása s így ha munkaképes éveiben félre nem tehet valamit, aggkorára mehet koldulni! Nem tartozik ugyan tárgyam keretébe, de ha már felhoztam, megemlítem pár szóval, hogy addig is, mig sorsunk javítására gyökeres intézkedések tétetnének, a magas kormány megvédhetne bennünket — legalább ez irányban — alkalmas scála behozatala által. Mi vidékiek nagyon meg volnánk elégedve azon mértékkel, mely szerint a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél mérnek. Száz szónali is egy a vége:a miskolciak irigylésre méltók! Sajnálnám őket, ha örömük nem sokáig tartana, de a haza érdeke kívánja, hogy mondjon le a pars pro toto. Aranyossy Sándor, losonci ügyvéd. Irodalom. A szomszédjogi oltalom. Irta: dr. Biermann Mihály. Olvastatott a magyar tudományos akadémia II. osztályának 188t>. évi május hó 10-én tartott ülésén. Budapest, 1887. Singer és Wolfner könyvkereskedése. — Az alkotandó magyar magánjogi törvénykönyvnek egyik főfontosságú kérdése tárgyaltatik ezen monographiában, a tudós szerzőnél régóta tapasztalt alapossággal és széles irodalmi aparatussal. Szerző a római jognak megfelelő intézkedéseiből kiindulva összehasonlító excursiókat tesz a tételes magánjogok intézkedéseibe, különös figyelemmel a hazánkban divó és karöltve versenyző jogszokásokra s az osztrák polgári törvénykönyvre.