A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 41. szám - Közjegyzői okirat vagy tárgyalási jegyzőkönyv

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 41. számához. Budapest, 1887. október 9-én. Köztörvényi ügyekben. Az ipartörvénynek az iparhatóságok illetékességére vonatkozó szabálya (176. *?.) nem alkalmazható a részvénytársulatok által felfogadott titkárokra. Dr. K. Béla ügyvéd képviselte T. Zsigmond magántársulati hivatalnok, dr. B. Adolf által képviselt »Equitable« életbiztosító részvénytársulat e. 750 frt fizetéshátraléfc iránt a bpesti keresk. tszéknél pert indítván, alperes kifogásolta a bírói illetőséget, mivel felperes a kereskedői segédszemélyzethez tartozván, mint ilyen keresetével előzőleg az 1884 : XVII. t.-c. 176- §-a értelmében az iparhatóságot kellett volna megkeresnie. A budapesti kir. törvényszék (1887. jun 7. 27,510. sz. a.) elvetette az illetékességi kifogásokat s újabb perfelvételi határnapot kötött ki. A budapesti kir. itélő tábla ezen végzéseket helybenhagyta, különösen azért: »mert alperes nem tagadván, beismertnek volt veendő, hogy felperest a kereskedelmi meghatalmazott tekintete alá eső titkárul fogadta fel : ily állású hivatalnok pedig a kereskedői segédszemélyzet közé nem sorolható: az 1884 : XVII. t.-c. 176. §-a fenforgó esetre nem alkalmazható. (1887. aug. 23. 4,867. sz. a.) Végrehajtató már a végrehajtás alkalmával tudomással bírván arról, hogy az általa lefoglalt követelési összeg nem végrehajtást szenvedő, hanem igénylő felperes neve alatt és javára adatott kölcsön, ennek tudatában annak perrendszerü bizonyítéka nélkül, hogy a lefoglalt követelés — annak dacára, hogy az a végrehajtást szenvedőtől különböző más személy nevére van kölcsön adva, — nem ezé, hanem a végrehajtást szenvedőé, jóhiszemű foglaltatónak nem tekinthető. A budapesti V. ker. kir. járásbirőság (1880. évi szept. 23. 68,669. sz. a.) : Előbb Gunda Ferenc, utóbb Sonnenfeld Árpád ügyvédek által képviselt K. Antal igénylő felperesnek, dr. Szmik Lajos ügyvéd által képviselt K., szül. L. Anna alperes ellen lefoglalt pénzösszegnek a foglalás alól leendő feloldása iránti igényperében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetének hely adatván, igénye a f. é. 32,824. sz. végzés folytán felvett s a keresethez A. alá becsatolt végrehajtási jegyzőkönyv szerint alperes részére K. Márton végrehajtást szenvedő ellen lefoglalt és felperesnek özv. A. Lászlóné, szül. M. Vilmától járó azon 500 frtot tevő követelésére és ennek járulékaira, mely utóbb nevezettnek ingatlanára igénylő felperes javára be is van jelzálogilag kebelezve, ezennel megállapíttatik és ezen követelés a foglalás és végrehajtási zár alól feloldatik, stb. Indokok: Felperes keresetének helyt adni s a fent körülirt követeléshez való igények megállapítása mellett azt a foglalás és bírói zár alól feloldani kellett: mert végrehajtató maga is beismeri, de sőt az alperesileg nem kifogásolt C. alatti okmányból is kétségtelen, hogy a lefoglalt és igényelt 500 frt K. Antal igénylő felperes neve alatt adatott kölcsön özv. A. Lászlóné, szül. M. Vilmának és a zálogjog bekebelezése iránti kérvény is ugyanezen név alatt adatott be a budapesti I—III. ker. kir. járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz alperes állítása szerint is nemcsak, hanem a felperesnek alperesileg tagadásba nem vett és így beismert kereseti állítása szerint a kérdésben forgó követelés ugyancsak igénylő felperes javára kebeleztetett be tényleg is fentebb megnevezett adós ingatlanára s így mindaddig, mig ennek ellenkezője teljes próba erejéig be nem igazoltatik, ezen lefoglalt követelés K. Antal felperes tulajdonának vélelmezendő ; alperes pedig az általa felhívott és kihallgatott tanuk vallomásaival oly ténykörülményeket, melyekből a C. alatti szerződésnek oly értelembeni színlett volta, hogy a kérdéses kölcsön tényleg a végrehajtást szenvedő pénzéből adatott volna s igénylő felperes K. Antal neve csakis a hitelezők kijátszása végett íratott, volna be a C. alatti kötelezvénybe, alaposan következtethető volna, I annál kevésbé igazolt, mintkogy igénylő felperesnek a per során felhozott azon állítása, miszerint végrehajtást szenvedőnek ezen kir. járásbirőság 28,583/1885. sz. végzése folytán 1885. éű május 9-én végrehajtási árverés utján mindene elárvereztetett, a vonatkozó iratokból kétségtelen; az pedig, hogy végrehajtást szenvedő igénylő felperes üzletében, mint üzletvezető, 45 frt havi díj mellett van alkalmazva, jelenleg mint semminemű más vagyonnal nem bíró, hónapos ágyon lakik, mig ellenben igénylő felperes ingó és ingatlan vagyonnal bír és igy az 500 frt kölcsönadására elegendő vagyonnal rendelkezhetik, a D., illetve E., F. alatti okirománvokból és magából a végrehajtási jegyzőkönyvből és a tanuk vallomásaiból okszerüleg következtethető, illetve ezek által igazolva van; továbbá mert végrehajtató azon körülményről, hogy a kérdéses 500 frt nem végrehajtást szenvedő K. Márton, hanem igénylő felperes K. Antal neve alatt és javára adatott kölcsön, a mint ez magából a végrehajtási jegyzőkönyvből is kitűnik, már a végrehajtás foganatosítása alkalmával kellő tudomással bírván, ennek tudatában pedig végrehajtató annak perrendszerű beigazolása nélkül, hogy a lefoglalt követelés annak dacára, hogy az a végrehajtást szenvedőtől különböző más személy nevére van kölcsön adva, nem ezé, hanem a végrehajtást szenvedőé, jóhiszemű foglaltatónak nem tekinthető, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1887. évi febr. 14. 45,376. sz.): Az eljáró elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Mert felperesnek a tárgyalás folyamán tett beismeréséből, valamint A. Lászlóné és A. Gyula tanuk vallomásából kitűnik, hogy a kérdéses 500 frt kölcsön átadásánál igénylő felperes jelen nem volt; hogy a kölcsönbe vett összeget nem ő, hanem végrehajtást szenvedett adta át a kölcsönzőnek és a kötvénybe felperes nevét végrehajtást szenvedett íratta be ; minthogy pedig a pénz a kölcsönzésnél végrehajtást szenvedett birtokában volt és ennélfogva az, mint nem individualisálható dolog, mindig birtokosa tulajdonául is tekintendő s ennek ellenében felperes lett volna köteles bizonyítani, hogy a kölcsön adott pénzösszeg az állítólag tulajdonát képező szűcsüzletből származott és végrehajtást szenvedett a kölcsönügylet létesítésével, mint meghatalmazottja járt el erre nézve; azonban felperes mi bizonyítékot sem hozott fel; azon körülmény tehát, hogy az 500 frt kölcsönösszegről szóló kötvény a végrehajtást szenvedett által felperes nevére lett kiállítva és hogy ennek következtében a zálogjog telekkönyvi bekebelezése is felperes nevére és javára foganatosíttatott, felperes tulajdonát a kérdéses kölcsönre meg nem állapítja azért, mert az előzmények végrehajtást szenvedettnek egyoldalú cselekményei lévén, ezeknek harmadik személyek irányában hatályuk nem lehet; mindezeknélfogva, stb. A ni. kir. Curia (1887. évi szept. 15. 3,458. sz. a.): A budapesti kir. itélő tábla ítélete megváltoztattatik és a kir. járásbíróság ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva. Liróság marasztalása a felebbviteli költségekben, miután nyilvánvaló vétsége által okot szolgáltatott a perorvoslatra. (1871 : VIII. t.-c. 66. §.) A máramarosszigeti kir. törvényszék mint váltőbiróság. (1886. évi augusztus 26., 6,111. sz.) H. Adolfnak S. Saul Leb elleni 3,000 frt iránti váltóperében utóbbinak H. Adolf keresete elleni kifogása folytán : Tekintettel arra, hogy kifogásoló a marasztaló 5,724/1886. számú sommás végzést folyó évi augusztus 15-én kezéhez vette, a csatolva levő vétív tanúsága szerint, ennélfogva a folyó évi augusztus hó 21-én, tehát elkésetten beadott k.fogása, hivatalból visszautasittatik. A budapesti kir. itélő tábla (1887. évi március 28., 7,110. sz. a.) : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az 1884. augusztus 21-én 6,111. sz. a. beérkezett kifogásokat törvényes időben beadottaknak mondja ki és utasítja a kir. törvényszéket,