A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 40. szám - A makacssági ítélet jelenlegi perjogunk szempontjából
A J OG tartozó összes egyházi és alapítványi vagyonságra itéletileg megállapítani kellett; a res judicata és elbirtoklás címén felhozott alperesi kifogások a másodbiróság ítéletének erre vonatkozó indokolásánál fogva elvettetvén. Magától értetődik egyébiránt, hogy az egyház és az ahhoz tartozó vagyon a fennálló szabályok értelmében s az alapítók szándékának megfelelőleg és a legfelsőbb felügyeleti jog, nemkülönben az illetékes egyházi fenhatóságot a lelki s fegyelmi dolgokban megillető jognak tiszteletben tartása mellett lesz a görög egyház-község képviselete által kezelendő. Felperesek keresetükkel egészben, tehát a román lithurgia s a román lelkész fentartása iránt keresetileg előterjesztett kérelmükre nézve is elutasittattak; mert a tisztán görög nemzetiségi jellegű egyház községe idegen nyelvű papnak és szertartásnak tűrésére a maga templomában nem kényszeríthető. Önként folyik •ez a jelen ítélet fentebbi rendelkező részének I. és II. pontjaiból, úgy hogy e folyományra csak figyelmeztetni kell a felpereseket, leik felebbezvényeiken is határozott intézkedést sürgetnek a román papra a lithurgiára nézve. Az sem szenved egyébiránt kétséget, hogy felperesnek szabadságukban áll helyreállítani a MáriaMennybemeneteléről címzett egyházat, a melyet ők maguknak 38. sz. szerint Brassó belvárosábau 1832-ben felsőbb engedély mellett alapítottak, de a melyet lSGil-ban elhagytak. A jelen ítélet azon rendelkezése, mely szerint az egyházi s alapítványi vagyonság a görög egyházközség rendelkezése alá bocsátandó és felperesek a telekkönyvek kiigazításának tűrésére köteleztettek, folyik a görög egyházközség megállapított kizárólagos tulajdonjogából. Tagadják a felperesek még felebbezvényükben is, hogy az alperesek görög nemzetiségűek volnának, hogy mint olyanok görög nemzetiség cimén az egyház kizárólagos tulajdonjogát igényelhetnék, s hogy nemzetiségüknél fogva tisztán görög egyházközséget képezhetnének. Erre megjegyeztetik, hogy a nagyszebeni görög-keleti érseki t'onsistoriumnak 1868. évi január hó 29-én felvett s a keresethez Pp. a. csatolt jegyzőkönyvéből is kitünőleg vannak Brassóban görög ajkú keleti hívek (ama jegyzőkönyv szerint 21 család, 92 lélek). Ezeket idézték maguk a felperesek perbe elnökük Safrano Anasztáz személyében s Brassónak bel- és külvárosaiban élő •ezen görög ajkú keleti hivek állottak alperesként a jelen perben. Az ö javukról szól tehát a jelen Ítélet s az ő változandó személyeik és gyarapodó vagy csökkenő számuk szóba nem jöhetnek ; mert a corporatio jogfogalmából következik, hogy a brassói görög nemzetiségű görög-keleti élő hivek összessége képezi ez idő szerint és fogja ezen Ítélet alapján is jövőben képezni a brassóbelvárosi szt.-Háromságról nevezett egyháznak községét és ez az egyházközség mint jogi személy élni fog az utolsó brassói görög nemzetiségű görög-keleti vallású lakosban is. (1887. évi május 24., 25. és 26-án 2,526. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A foglalóul adott váltó értéke feltétlenül megfizetendő ; a foglaló alapját képező jogügylet fenn vagy fenn nem állasának megbirálása a váltóper keretébe nem tartozik. A szegedi kir. törvényszék : Az 1885. január 8-án 335/85. szám alatt hozott sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett a kir. törvényszék felperes céget a Szegeden 1884. szeptember 25-én kiállított váltó alapján alperes mint elfogadó ellen indított keresetével elutasítja. I n d o k o k : Alperes a váltónak elfogadói minőségben tett aláírását nem kifogásolta, de előadta, hogy a váltó akként kelet kezett, hogy felperes cég ügynökének közvetítése mellett gyári kéményt rendelt, s ezen megrendelésre felpénzül adta a kereseti váltót, s kötelezte magát felperes cég nevében az ügynök, hogy a kéményt 8—10 nap alatt alperesnek megküldi, azonban a kémény neki mindekkoráig elküldve nem lett s igy a váltóra a kikötött értéket meg nem kapta s ez okból az ellene nem érvényesithető. Felperes ennek ellenében bár beismerte, hogy a gyári kémény megrendeléséből eredt a váltó, azonban a kéményt azért nem szállította, mert alperes az E. alatti megrendelés ellenére az F. alatti levelek tanúsága szerint azt átvenni nem volt hajlandó, s minthogy ekként az ő mulasztása gátolta a szerződés betöltését, a felpénz, illetve foglalóként adott váltót beváltani köteles. A kihallgatott tanúk közül Mihály József s Lénárd István igazolják, hogy a szállításra 14—16 napi időköz lett megállapítva, s hogy felperes cég nem csak ezen határidőt nem tartotta be, de a kéményt még ez után sem küldte el. Minthogy pedig felperes cégnek ügynöke által kötött szerződést betartania kellett, s minthogy nem is állítja, hogy a kéményt alperesnek átadni akarta volna, kétségtelen, hogy a foglalóként adott váltó értékét sem követelheti. (1886. március 11-én 5,382. sz.) A budapesti kir ítélőtábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1885. évi január hó 8-án 335. szám alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett alperest kötelezi, hogy felperesnek a sommás végzésben meghatározott öszszegeket kifizesse. Indokok: Alperes beismerése szerint elfogadott kereseti váltó ellenében azzal védekezik, hogy a váltó egy a 2/. alatti ellenvevényben érintett stajer-lemez kémény iránt felek közt megkötött vételi szerződésre alperes által foglalóul adni tartozott öszszeg fejében állíttatván ki, felperes e foglaló megtartását nem igényelheti, mivel a szerződést megszegte, ennek folytán az teljesedésbe nem ment és alperes a szerződéstől elállott. Felperes beismeri ugyan, hogy a kereseti váltó a fentebb érintett ügyletből kifolyólag foglaló fejében lett kiállítva, azonban határozottan tagadja, hogy szerződésszegést követett el, ellenkezőleg ilyet alperesnek tulajdonit. Minthogy peres felek a váltóügyletre nézve közvetlenül szerződtek, ezen váltóper folyamán a váltószerződésnek alapult szolgált ügyletből származtatott kifogást is érvényesíthetnek, és ennélfogva ezen váltóperben a váltóeljárásban szabályozott bizonyítási eljárás korlátain belül megvitatható és eldönthető azon kérdés is, hogy a kérdéses ügyletre nézve szerződésszegést, felek melyike követett el ? és hogy ennélfogva alperest terheli-e a kereseti váltó kifizetése ? Alperes a szerződésszegést felperesnek azon tényéből következteti, hogy az E. alatti szerint 1884. évi szeptember hó 9-én létrejött szerződés megkötésétől számítva a vételtárgyát képezett stajer-lemez kéményt 1884. október hó elejéig, mint az árú átadására szerződésileg megállapított határidőn belül nem szállította. Miután a szállításnak alperes részéről a kifogásokban tett előadásnál fogva nem valamely határozottan kijelölt határnapon kellett történni, a K. T. 354. §-a szerint, ha alperes késedelme folytán a szerződéstől elállani kívánt, erről a másik felet azonnal értesíteni, s miután az ügylet természete megengedte, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozott; alperes azonban ezt nem tette, hanem F. alatti levele szerint a szerződéstől azonnal elállott. Felperes ily körülmények között szerződésszegőnek nem tartható és ennélfogva a kereseti váltó által helyettesitett foglalót alperestől követelheti. Ezekhez képest alperest a V. T. 23. §-a alapján a váltóösszegnek megfizetése terheli. (1886. június 25-én 3,067. szám.) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak tentebbi számú és keletű Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a beperesitett váltó valódiságát és azt hogy a váltót, mint intézvényezett, a felperessel kötött jogügylet fejében foglalóul adta felperesnek, beismervén, s a V. T. 23. S-a szerint az elfogadott összegnek lejáratkor kifizetéseért felelős lévén, a kereseti összeg és késedelmi kamat megfizetésére a másodbirósá"által helyesen köteleztetett. Alperesnek azon kifogása pedig, hogy a beperesitett váltó felpersnek a 21. alatt felhozott ellenvevényben érintett s a felek közt létrejött adás-vevési ügyletre foglalóul adta és miután felperes a váltó alapjául szolgáló szerződést megszegte, a kereseti váltóösszeget követelni joga nincs, tekintetbe vehető azért nem volt, mert a felek közt létrejöttnek állított adás-vevési jogügyletnek elbírálása ezen váltóper keretébe nem tartozik. (1887. évi február 9-én, 1886. évi 955. váltószám) Bűn-ügyekben. Véletlenül elcserélt kalap megtartása. (Btk. 367. §.) A budapesti IV—Y. kerületi büntető járásbíróság: I P. József és II. E. Tamás a btk. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében mindketten vétkeseknek találtatnak s azért egyenkint mindenikük irányában a btk. 92. §-a alkalmaztatván, tíz-tíz forint pénzbüntetésnek megfizetésére ítéltetnek. Indokok: A tárgyalás során kiderült adatokkal megállapittatott, hogy E. Tamás rendőrségi írnok folyó évi február havában Königbaum és Hatschek zálogüzletében megfordulván és ott kalapját egy ülőhelyre letévén, azt P. József magáé helyett — meg nem cáfoltatott, sőt teljesen elfogadható előadása szerint — tévedésből elvitte. E. az ekként véletlenségből hozzá került kalappal kalaposhoz menvén, ott új kalapot vásárolt s a véletlenül hozzá került kalap iránt ugy rendelkezett, hogy az