A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 38. szám - A bűnjelek kezelése a bíróságoknál
OG. 151 tebb jelzett körülmény beálltáig annak alapján követelési jogot nem érvényesíthet, nem tulajdonitható. Tekintve pedig, hogy felperes maga nem tagadta, miszerint keresete indításakor, illetőleg Ítélet hozataláig azon szerződés lebonyolítva nem lett, de nem is lehetett, mivel a szerződés teljesítési határideje csak 1886. augusztus—szeptember havában következett be és felperes a 3. 7. a. óvás bizonyítása szerint még 1886. július 14-én is alperest csak pótfedezetadásra hivta fel, mi ismét csak azt bizonyítja, hogy azon szerződés a kérdéses időben még lebonyolítva nem volt, tekintve másrészről, hogy annak, miszerint a kereseti váltó 1886. június 15 ki fizetési illővel van ellátva, jelen esetben a kereseti jog érvényesítési idejének meghatározása szempontjából különös jelentőség nem tulajdonitható, mivel felperes sem vonja kétségbe, hogy ezen határidő arra figyelemmel lett kitüntetve, hogy a 2. •/. alatti létrejöttekor alperesnek az állott szándékában, hogy azon szerződésből folyó jogviszonyát felperessel 1886. május végén rendezze, mit azonban nem tett: ennélfogva felperes keresetét időelőttinek nyilvánítani kellett, stb. A in. kir. Curia (1887. június 14. -393. sz.) a kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik, alperes idöelőttiségi kifogásának hely nem adatik, stb. és ugyanaz utasittatik, hogy a per érdemében hozzon határozatot. Okok: A D. E. és 1. sz. a. okmányok tanúsítása szerint felperes alperes megbízatása folytán, s mint ennek bizományosa alperes részére időre szóló repcevásárlást eszközölt s ez alkalommal az alperes helyett fizetett 1,000 frtnyi foglalót alperesnek hitelezvén, ettöi ezen összegről az F. alatti tanúsítása szerint váltóelfogadvánvt kapott, mely a felek egyező előadása szerint 1886 évi szeptember végére szóló lejárattal volt ellátva. Utóbb a repce árának leszállása folytán felperes az E. illetve 1. sz. alatti alapján alperestől fedezeti pótlékot követelvén a 2.'/. szerint a felek közt létrejött egyesség folytán a pótlékképen adott egyéb értékeken kivül és a fennemlitett 1,000 frtos váltó visszaadása mellett, alperes egy újabb 1886. évi június 15-ki lejárattal ellátott, a keresethez A. a. csatolt 1,000 frtos váltót adott felperesnek, mely utóbbi váltó lejáratát alperes saját beismerése szerint maga határozta meg. Nyilvánvaló ezekből, hogy valamint a kereseti váltó az alperes megbízása folytán vásárolt repcére felperes által alperes helyett adott s ennek hitelezett foglaló fejében adatott, úgy a kereseti váltóban épen alperes által kitett fizetési határidő azon időnek tekintendő, a meddig a felek akarata szerint a foglaló alperesnek hiteleztetett, valamint nyilvánvaló az is, hogy alperes az első váltót illetőleg a •/. alattiban megjelölt feltételtől tényleg elállott. Alperes által idöelőttiségi kifogásának támogatásánál felhívott végszavai a 2. •/, sz. a. okiratnak nem tartalmazzák felperesnek oly igéretét, hogy ő a kereseti váltót annak lejárati idejekor s mindaddig, míg a repcevásárlási ügylet bebonyolitva nem leend, keresettel érvényesíteni nem fogja. Mindezek alapján a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával alperesnek időelöttiség iránti kifogását elvetni s mivel alperes érdemi kifogásokkal is élt, a kir. itélő táblát a per érdemében való határozat hozatalára utasítani kellett, stb. Az ügyvédi meghatalmazás váltó tulajdonjogának engedményezésére nem elégséges. A szegedi kir. törvényszék mint váltóbirőság (1886. évi szept. 30-án 20,177. sz. a.) Dr. Csapó Sámuel ügyvéd által L. Károly mint 13. Júlia engedményese felperesnek dr. Vegman Ferenc ügyvéd által védett P. Ede alperes elleni 120 frt iránti perében következő ítéletet hozott: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy a kereseti váltóösszegből az ő engedményesének jogelőde Sz. Lajos által a 2 /. a. okirat tanúsága szerint 12 frt levonatott, ezen 12 frt erejéig és ha főesküt tesz arra, hogy a kereseti váltóra (a felsorolt négy esetben és részletben) összesen 13 frt 40 krt lefizetett, ezen összegek erejéig a 8,450/879. sz. sommás végzés hatályon kivül helyeztetik; mihez képest 90 frt G0 krra nézve a fentebbi sommás végzés hatályában feltétlenül fentartatik, és tartozik alperes ezen tökét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes a kereseti váltón látható elfogadói aláírásának valódiságát kifogás alá nem vette; abbeli kifogása pedig, mintha a kereseti váltó nem szabályszerüleg és nem kellő időben ővatoltatott és mintha a kereseti váltó elévült volna, figyelembe vehető nem volt, mert a váltó telepitettnek tekinthető nem lévén és az 1879: V. t.-c. alapján kibocsátott 8,266 879. sz. i. ü. m. rendelet 14. §. értelmében kellő időben ővatoltatott és ugyancsak kellő időben peresittetvén be, el nem évült. Alperesnek egyedül azon kifogása bír alappal, mely szerint a kereseti váltóösszegből annak kölcsönzése alkalmával Sz. János által 12 frt levonatott és hogy alperes a kereseti váltóra 13 frt 40 krt fizetett; mert az általa felhozott többi fizetés, mind a sommás végzés kibocsátása után teljesittetvén, ha valónak vétetnék is, a sommás végzés hatályon kivül helyezése befolyással nem birhat. A fentebb emiitett 12 frtos levonás és 13 frt 40 kros törlesztés valódiságának igazolása alperest terhelte volna ugyan, de miután felperes ezt magára vállalva, alperesnek esküt kínált és azt alperes elfogadta, mindkét összegre vonatkozólag alperesnek az esküt odaítélni kellett, stb. A budapesti kir. itéló tábla il--7. évi február 21. 6.937 sz. a.): Az első biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével keresetjog hiánya miatt feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetjogát az alapon származtatja, hogy a váltó birtokosa Sz. Lajos a kereseti váltón alapuló és 8,450/879. sz. keresettel érvényesített jogát a 4,856/384. sz. beadványhoz eredetben mellékelt engedményokirat szerint özv. Sz. Józsefhé szül. B. Juliára engedményezték, ez pedig a 2,401/36. sz. kérvényhez B. alatt mellékelt oldrat szerint fennebb szerzett jogát ő reá engedményezte. A v.-törvény 16. §-a második bekezdésének rendelkezése szerint azonban az engedményt épúgy, mint a hátiratot magára a váltóra, vagy ennek másolatára, vagy a váltóhoz vagy a másolathoz csatolt lapra kell vezetni. A törvény ezen rendelkezéséből következik, hogy ettől eltérő módon kiállított engedmény a váltóból eredő jogok átruházására nem alkalmas; következik továbbá, hogy a törvénytől eltérő módon kiállított engedmény alapján a váltó birtokába jutott engedményes váltói úton jogokat az elfogadó és az engedményező előzői ellen nem érvényesítheti. Miután felperesnek a kereseti váltóhoz való joga a törvény fennebbi rendelkezésétől eltérő módon kiállított tngedményen alapul, felperest ennélfogva a váltónak váltótörvény szerint legitimált tulajdonosának tartani nem lehet, azért őt alperes ellen váltójogi kereset meg nem illeti, stb. A m. kir. Curia (1887. évi augusztus 31., 459. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helvbenhagyatik; mert a 2,401/886. sz. kérvényhez B. a. mellékelt okiratot nem özv. Sz. Józsefné szül. B. Júlia, hanem ugyanazon kérvényhez A. alatt csatolt ügyvédi meghatalmazás alapján P. Sándor ügyvéd állította ki; ezen meghatalmazással azonban, mely különben is csak törvénykezési ügyletekre vonatkozik, özv. Sz. Józsefné szül. B. Júlia nem jogosította, de nem jogosíthatta fel P. Sándor ügyvédet a kérdéses váltó tulajdoni jogának átruházására, illetőleg engedményezésére, mivel ily jogcselekményekre az 1868 : LIV. t.-c. 553. §. szerint bíróilag vagy az 1874. XXXV. t.-c. szerint közjegyzőileg hitelesített meghatalmazás szükséges, stb. Bün-ügyekben. Levél által elkövetett veszélyes fenyegetés. (Kbtk. 41. §.) A keszthelyi kir. járásbíróság: G. Mátyás a K.Ábrahám ellen elkövetett s a kbtk. 41. §-ába ütköző életveszélyes fenyegetés, illetve közcsend elleni kihágásban vétkesnek mondatik s ezért ugyanazon szakasz alapján egy napi elzárásra s a btk. 27. §-ában előirt célra tizenöt nap, végrehajtás terhe mellett fizetendő 5 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén ennek megfelelő s a kbtk. 23- §-a alapján átváltozó újabb egy napi elzárásra ítéltetik. Indokok: A tárgyalások során G. Mátyás vádlott elismerte miszerint az iratokhoz csatolt névtelen s panaszos K. Ábrahámhoz intézett levelet, melyben a következő tétel foglaltatik : »ugy fog járni, mint a Sommer család Gelsén« ő irta. Tekintve azon köztudomású körülményt, miszerint a Sommer család Gelsén véres rablógyilkosságnak lett áldozata, vádlottnak bizonyára erre célzó kifejezése megállapítja a kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágást s miután a névtelen levél szerzőjéül magát elismerte, e kihágásban vétkesnek volt kimondandó s az Ítélet rendelkező részében irt büntetéssel volt sújtandó, melynek kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülményül vétetett vádlottnak eddigi büntetlen jó erkölcsű előélete. Az ítélet hozatalánál vádlottnak felhozott azon mentsége, hogy a levelet ö nem fenyegetési szándékból irta, nem magáról állította, hogy általa ugy fog járni, mint a Sommer család, hanem e kifejezést cselédei részéről netalán