A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 38. szám - A bűnjelek kezelése a bíróságoknál

OG. 151 tebb jelzett körülmény beálltáig annak alapján követelési jogot nem érvényesíthet, nem tulajdonitható. Tekintve pedig, hogy fel­peres maga nem tagadta, miszerint keresete indításakor, illetőleg Ítélet hozataláig azon szerződés lebonyolítva nem lett, de nem is lehetett, mivel a szerződés teljesítési határideje csak 1886. augusz­tus—szeptember havában következett be és felperes a 3. 7. a. óvás bizonyítása szerint még 1886. július 14-én is alperest csak pót­fedezetadásra hivta fel, mi ismét csak azt bizonyítja, hogy azon szerződés a kérdéses időben még lebonyolítva nem volt, tekintve másrészről, hogy annak, miszerint a kereseti váltó 1886. június 15 ki fizetési illővel van ellátva, jelen esetben a kereseti jog érvényesítési idejének meghatározása szempontjából különös jelen­tőség nem tulajdonitható, mivel felperes sem vonja kétségbe, hogy ezen határidő arra figyelemmel lett kitüntetve, hogy a 2. •/. alatti létrejöttekor alperesnek az állott szándékában, hogy azon szerző­désből folyó jogviszonyát felperessel 1886. május végén rendezze, mit azonban nem tett: ennélfogva felperes keresetét időelőttinek nyilvánítani kellett, stb. A in. kir. Curia (1887. június 14. -393. sz.) a kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik, alperes idöelőttiségi kifogásának hely nem adatik, stb. és ugyanaz utasittatik, hogy a per érdemé­ben hozzon határozatot. Okok: A D. E. és 1. sz. a. okmányok tanúsítása szerint felperes alperes megbízatása folytán, s mint ennek bizományosa alperes részére időre szóló repcevásárlást eszközölt s ez alka­lommal az alperes helyett fizetett 1,000 frtnyi foglalót alperesnek hitelezvén, ettöi ezen összegről az F. alatti tanúsítása szerint váltóelfogadvánvt kapott, mely a felek egyező előadása szerint 1886 évi szeptember végére szóló lejárattal volt ellátva. Utóbb a repce árának leszállása folytán felperes az E. illetve 1. sz. alatti alapján alperestől fedezeti pótlékot követelvén a 2.'/. szerint a felek közt létrejött egyesség folytán a pótlékképen adott egyéb értékeken kivül és a fennemlitett 1,000 frtos váltó vissza­adása mellett, alperes egy újabb 1886. évi június 15-ki lejárattal ellátott, a keresethez A. a. csatolt 1,000 frtos váltót adott fel­peresnek, mely utóbbi váltó lejáratát alperes saját beismerése szerint maga határozta meg. Nyilvánvaló ezekből, hogy valamint a kereseti váltó az alperes megbízása folytán vásárolt repcére felperes által alperes helyett adott s ennek hitelezett foglaló fejében adatott, úgy a kereseti váltóban épen alperes által kitett fizetési határidő azon időnek tekintendő, a meddig a felek akarata szerint a foglaló alperesnek hiteleztetett, valamint nyilvánvaló az is, hogy alperes az első váltót illetőleg a •/. alattiban megjelölt feltételtől tényleg elállott. Alperes által idöelőttiségi kifogásának támogatásánál fel­hívott végszavai a 2. •/, sz. a. okiratnak nem tartalmazzák fel­peresnek oly igéretét, hogy ő a kereseti váltót annak lejárati idejekor s mindaddig, míg a repcevásárlási ügylet bebonyolitva nem leend, keresettel érvényesíteni nem fogja. Mindezek alapján a másodbirósági Ítélet megváltoztatásával alperesnek időelöttiség iránti kifogását elvetni s mivel alperes érdemi kifogásokkal is élt, a kir. itélő táblát a per érdemében való határozat hozatalára utasítani kellett, stb. Az ügyvédi meghatalmazás váltó tulajdonjogának engedmé­nyezésére nem elégséges. A szegedi kir. törvényszék mint váltóbirőság (1886. évi szept. 30-án 20,177. sz. a.) Dr. Csapó Sámuel ügyvéd által L. Károly mint 13. Júlia engedményese felperesnek dr. Vegman Ferenc ügyvéd által védett P. Ede alperes elleni 120 frt iránti perében következő ítéletet hozott: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy a kereseti váltóösszegből az ő engedményesének jogelőde Sz. Lajos által a 2 /. a. okirat ta­núsága szerint 12 frt levonatott, ezen 12 frt erejéig és ha főesküt tesz arra, hogy a kereseti váltóra (a felsorolt négy esetben és részletben) összesen 13 frt 40 krt lefizetett, ezen összegek erejéig a 8,450/879. sz. sommás végzés hatályon kivül helyeztetik; mihez képest 90 frt G0 krra nézve a fentebbi sommás végzés hatályában feltétlenül fentartatik, és tartozik alperes ezen tökét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes a kereseti váltón látható elfogadói aláírásának valódiságát kifogás alá nem vette; abbeli kifogása pedig, mintha a kereseti váltó nem szabályszerüleg és nem kellő időben ővatoltatott és mintha a kereseti váltó elévült volna, figye­lembe vehető nem volt, mert a váltó telepitettnek tekinthető nem lévén és az 1879: V. t.-c. alapján kibocsátott 8,266 879. sz. i. ü. m. rendelet 14. §. értelmében kellő időben ővatoltatott és ugyan­csak kellő időben peresittetvén be, el nem évült. Alperesnek egyedül azon kifogása bír alappal, mely szerint a kereseti váltóösszegből annak kölcsönzése alkalmával Sz. János által 12 frt levonatott és hogy alperes a kereseti váltóra 13 frt 40 krt fizetett; mert az általa felhozott többi fizetés, mind a som­más végzés kibocsátása után teljesittetvén, ha valónak vétetnék is, a sommás végzés hatályon kivül helyezése befolyással nem birhat. A fentebb emiitett 12 frtos levonás és 13 frt 40 kros tör­lesztés valódiságának igazolása alperest terhelte volna ugyan, de miután felperes ezt magára vállalva, alperesnek esküt kínált és azt alperes elfogadta, mindkét összegre vonatkozólag alperesnek az esküt odaítélni kellett, stb. A budapesti kir. itéló tábla il--7. évi február 21. 6.937 sz. a.): Az első biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével keresetjog hiánya miatt feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetjogát az alapon származtatja, hogy a váltó birtokosa Sz. Lajos a kereseti váltón alapuló és 8,450/879. sz. keresettel érvényesített jogát a 4,856/384. sz. bead­ványhoz eredetben mellékelt engedményokirat szerint özv. Sz. Józsefhé szül. B. Juliára engedményezték, ez pedig a 2,401/36. sz. kérvényhez B. alatt mellékelt oldrat szerint fennebb szerzett jogát ő reá engedményezte. A v.-törvény 16. §-a második bekezdésének rendelkezése szerint azonban az engedményt épúgy, mint a hátiratot magára a váltóra, vagy ennek másolatára, vagy a váltóhoz vagy a másolathoz csatolt lapra kell vezetni. A törvény ezen rendelkezéséből következik, hogy ettől el­térő módon kiállított engedmény a váltóból eredő jogok átruhá­zására nem alkalmas; következik továbbá, hogy a törvénytől eltérő módon kiállított engedmény alapján a váltó birtokába jutott engedményes váltói úton jogokat az elfogadó és az enged­ményező előzői ellen nem érvényesítheti. Miután felperesnek a kereseti váltóhoz való joga a törvény fennebbi rendelkezésétől eltérő módon kiállított tngedményen alapul, felperest ennélfogva a váltónak váltótörvény szerint legiti­mált tulajdonosának tartani nem lehet, azért őt alperes ellen váltójogi kereset meg nem illeti, stb. A m. kir. Curia (1887. évi augusztus 31., 459. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helvbenhagyatik; mert a 2,401/886. sz. kérvényhez B. a. mellékelt okiratot nem özv. Sz. Józsefné szül. B. Júlia, hanem ugyanazon kérvényhez A. alatt csatolt ügyvédi meghatalmazás alapján P. Sándor ügyvéd állította ki; ezen meghatalmazással azonban, mely különben is csak törvénykezési ügyletekre vonatkozik, özv. Sz. Józsefné szül. B. Júlia nem jogosította, de nem jogosíthatta fel P. Sándor ügyvédet a kérdéses váltó tulajdoni jogának átruházására, illetőleg engedményezésére, mivel ily jogcselekményekre az 1868 : LIV. t.-c. 553. §. szerint bíróilag vagy az 1874. XXXV. t.-c. szerint közjegyzőileg hitelesített meghatalmazás szükséges, stb. Bün-ügyekben. Levél által elkövetett veszélyes fenyegetés. (Kbtk. 41. §.) A keszthelyi kir. járásbíróság: G. Mátyás a K.Ábrahám ellen elkövetett s a kbtk. 41. §-ába ütköző életveszélyes fenye­getés, illetve közcsend elleni kihágásban vétkesnek mondatik s ezért ugyanazon szakasz alapján egy napi elzárásra s a btk. 27. §-ában előirt célra tizenöt nap, végrehajtás terhe mellett fizetendő 5 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén ennek megfelelő s a kbtk. 23- §-a alapján átváltozó újabb egy napi elzárásra ítéltetik. Indokok: A tárgyalások során G. Mátyás vádlott el­ismerte miszerint az iratokhoz csatolt névtelen s panaszos K. Ábrahámhoz intézett levelet, melyben a következő tétel foglaltatik : »ugy fog járni, mint a Sommer család Gelsén« ő irta. Tekintve azon köztudomású körülményt, miszerint a Sommer család Gelsén véres rablógyilkosságnak lett áldozata, vádlottnak bizonyára erre célzó kifejezése megállapítja a kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágást s miután a névtelen levél szerzőjéül magát el­ismerte, e kihágásban vétkesnek volt kimondandó s az Ítélet rendelkező részében irt büntetéssel volt sújtandó, melynek ki­szabásánál nyomatékos enyhítő körülményül vétetett vádlottnak eddigi büntetlen jó erkölcsű előélete. Az ítélet hozatalánál vádlott­nak felhozott azon mentsége, hogy a levelet ö nem fenyegetési szándékból irta, nem magáról állította, hogy általa ugy fog járni, mint a Sommer család, hanem e kifejezést cselédei részéről netalán

Next

/
Oldalképek
Tartalom