A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 6. r.

306 A JOG. megsemmi-'iteni és elidegeníteni (jus alienandi); utóbbiak közé pecliv : a jog, melyuélfogva a tulajdonos másokat a dologra való minden befolyástól kizárhat (jus excludendi), valamint az ennek folyományát képező absolut visszakövetelés i jog (jus vindicandi.)42 Azonban ezen részletezést közelebbről vizsgálva, konstatálnunk kell, hogy azon felfogást, mely szerint a felsorolt jogosultságok mindegyike a tulajdonjog specificus tartalmából fejtetik ki, elméletileg indokolni nem lehet. Elsőben is nem helyes a negatív jogositváuyokat és a feltétlen vindicatio jogát a tulajdonjog tartalmának egyik k ü 1 ö nleges ismérve gyanánt tekinteni. Ugyanis, harmadik személyeknek azon negatív természetű, általános jellegi! kötelezettsége, mely a jog elismerésén kivül — a személy és a dolog közti közvetlen uralmi viszony (az u. n. dologirány) megzavarásának abbanhagyásában nyilvánul s mely — a jog gyakorlását tekintve — a kizárólagosság elvének corrclativumát képezi, szemben áll nemcsak a tulajdoni joggal, hanem a többi dologi jogokkal is; 13 — másrészt a sértett jognak a dologi keresel utjáni védelme nem a tulajdoni jog tartalmának, hanem a jogvédelem általános elvének kifolyása s a dologi jogok kizárólagosságának szükségképeni konsequentiája, minélfogva a tulajdoni kereset csak mint a dologi kereset egyik faja gyanánt jelentkezik. 44 A mi pedig az elidegenítési jogosultságot illeti, az szintén nem tartozhatik a tulajdonjog szükségképeni tartalm.ihoz, mert — a mint azt már fenébb kifejtettük 45 — az elidegenithetés nem csupán a tulajdoni jognak, hanem más alanyi jogoknak is képezi egyik rendszerinti attribútumát.4'"' De nem tekinthetjük az elidegenitésl a tulajdonjog gyakorlásának sem, mert a jog gyakorlása alatt azon ténykedést értjük, mely a jogtartalom anyagának, vagyis a jogban rejlő egyes jogosítványoknak érvényesítésére van irányozva; 17 már pedig a tulajdonjoggal való felhagyás, a tulajdonjogróli lemondás, vagy a tulajdonjognak más személyre való átruházása nem tekinthető a dolog feletti m almi jog megvalósításának már azért sera, mert U n g e r szavaival élve : »a dolog elidegenítése esetében a tulajdonjog tartalma teljesen és csonkitatlanul száll át a jogutódra. 48 De bármiként fogjuk is fel az elidegenítési jogosultság lényegét, annyi kétségtelen, hogy az mint rendszerint minden jognak, úgy a tulajdoni jognak is természetszerű folyománya,4Í) s hogy annak a tulajdoni jognál, mely a többi dologi jogok alapját és előfeltételét képezi, a tulajdon általános rendjének mink éri ti alakulására kiható, különös fontossága50 és félreismerhetlcn gyakorlati jelentősége van ; és ugyancsak kétségtelen az is, hogy a tulajdon elidegenítésének jogosultsága — ugy az általános jogrend, mint mások szerzett jogainak érdekében — többféle korlátozásnak lehet alávetve. Az erre vonatkozó korlátozás tárgyi terjedelmét megállapítani óhajtva, az elidegenítési jogosultság gyakorlásának eredményét, mód ját és indokát kell szemügyre vennünk. Azon eredmény, melyet a jus alienandi gyakorlása létrehozni alkalmas — a mely tehát az elidegenítési jogosultság gya42 Z 1 i n s z k y i. m. 186. 1. Bozóky i. m. 214. 1. R a n d a i. h. 43 L. Unger i. m. 1. 517. 1. Randa i. h. 44 »Die Klage ist lediglich eine Seite des Rechtes selbst : nach der Natúr des Rechtes muss sich die Natúr der Klage bestimmen.« Unger i. in I. 5:20. 1. Randa i. m. 7. 1. 45 L. az 1. §-t. 49 Zum Inhalt des Rechts kann die Veráusscrungs-Befugniss nicht gerechnet werden, wohl aber ist sie regelmassiger Ausfluss des Rechts. Randa i. m. 183. 1. a. jegyzet. 47 »Ausübung eines Rechts ist die Geltendmachung des stofflichcn Inhalts.t Randa i. m. 184. 1. 4. jegyz. »Ausübung eines Rechts ist die thatsáchliche Geltendmachung der in dem Recht enthaltenen Befugnissc, somit Realisiiung des Inhalts, welcher in dem Rechte liegt ; Geltendmachung des Rechtstoffes, welchen ein Recht entha.lt* Unger 1. m. I. ti 12. L. egyébiiánt Bozóky i. m. I. 151. 1. Zlinszkyi. m. 110. 1. Randa: »Der Besitz, mit Einschluss der Besitzklagen<. 26. íj. 4. jegyzet. 4S Unger i. m. I. 613. 1. 1. jegyzet. Randái, h Bozóky i. m. 154. 1. 1. jegyzet. 49 »Die alienandi potestas ist ein Naturale des Eigenthumsrcchts. x 1! í i n z után (Pand. I. 471. 488.) Randa Eigenthumsrecht 183. lap, 2. jegyiét. 60 A tulajdon rendje (Eigenthumsordnung) alatt itt a tulajdon szerzésére és megoszlására vonatkozó szabályok összegét értjük, melyek az egyes országokban a társadalmi, művelődési és közgazdasági viszonyok különfélcségéhez képest különbözők lehetnek. korlati megvalósulását képezi, a — tárgyi értelemben vett — elidegenítés (alienatio) fogalmának felel meg."'1 Az elidegenítésről már az 1. §-ban emlékeztünk meg, ezúttal pedig — tárgyunk további kifejthetése végett — az elidegenítés fogalmi ismérveit akarjuk közelebbről meghatározni Az imént idézett helyen elfoglalt álláspontunkat a tulajdonjogra alkalmazva: az elidegenítés fogalma alá csak azon tények okozatai sorozhatok, a melyek — keletkezésük forrását illetőleg — akár közvetlenül, akár közvetve, a jogosított fél akaratára vezethetők vissza, a melyek tehát a jogosított személyre való vonatkozásukban, a jogcselekmények kétségtelen ismérveivel birnak. Az elidegenítés — a jogosított személyre nézve — valamely jog, különösen pedig a tulajdonjog tárgyi vagy alanyi megszűnésében, avagy egészbeni vagy részbeni elvesztésében, e szerint: valamely szándékosan előidézett vagyoni veszteségben állván; kétségtelen, hogy az elidegenítést, mint jogi eredményt, a jogosított félnek nemcsak p o s i t i v, hanem negatív cselekményei is hozhatják létre. 02 Ebből kiindulva, a tulajdonjog elidegenítésének (Sachverliusscrung) fogalmi körébe a következő tények sorozhatok : a) a dolog szándékos elhagyása (derelictio) és megsemmisítése, a tulajdonnal való szándékos felhagyás (renunciatio, Verzicht)/'3 vagy annak a jog megszűntét (elévülését) eredményező, egészbeni vagy részbeni nem gyakorlása; b) a dolognak más személyre való tulajdonjogi átruházása (szorosabb értclembeni elidegenítés, alienatio translativa;) c) a dologgal egybekötött valamely telki jogról (Realrecht) való lemondás és a tulajdonjogot korlátozó valamely dologi jognak (jus in re aliena) más személy javára való engedése, vagyis a tulajdon tárgyának dologi terhelése (alienatio constitutiva).54 Mindezen esetekben az elidegenítés fogalmának tárgyi eritériuma, t. i. a tulajdonjog elvesztése vagy csorbulása által, a jogosult fél akaratának megfelelően bekövetkezett vagyoni veszteség fenforgása kétségtelenül megállapítható. Ha pedig azon okokat veszszük vizsgálat alá, a melyek a fenti esetekben a vagyoni veszteséget létrehozták, akkor úgy fogjuk találni, hogy a b) és c) alatt jelzett eredmény rendszerint csak valamely, a jogváltozás előidézésére közvetlenül irányzott s azzal okbeli kapcsolatban álló jogcselekmény, tehát a tulajdonjog subjectiv megszűnését vagy korlátozását célzó jogügyletnek lehet következménye, holott az a) alatt felhozott esetek, a jogosított félnek csupán csak valamely e g y o 1 d a 1 ú (positiv, illetve negatív) cselekménye által vannak feltételezve. Ezen észleletnél fogva nem érthetünk egyet U n g e r r e 1 (System 11. 174. és 175. 1.), a ki az elidegenítést kizárólag valamely jogügyletuek, tehát csakis a jog megszűnésére közvetlenül és lényegesen befolyó positiv cselekményekben nyilvánuló akaratelhatározásnak szükségképeni resultátumaként fogja fel s ez által a mulasztási cselekmények által előidézett jogvesztést (elévülés), valamint az ez által elengedhetlenül feltételezett jogszerzést (elbirtoklás) az elidegenítés fogalmi köréből kizárja. Szerintünk 51 V. ö. Unger i. m. II. 178. 1. 21. jegyzet; a hol az elidegenítés, az elidegenítésre irányzott ügylet következménye (Erfolg) gyanánt — tehát tárgyi szempontból — van feltüntetve. 62 Unter Verausserung ist jede willentliche Herbeiführung eines Vermögensverlustes zu verstehen, sei es auch, dass dieselbe mittelst einer einseitigen Unterlassungshandlung erfolgt. Schröder: Zur Lehre der gesetzlichen "Verausserungs-Verbote. 14. 1. L. Hoffmann i. m. 363. 1. 63 Randa i. m. 183. 1. 61 Az elidegenítésnek ily terjedelembeni felfogása már a római jogszabályaiban gyökerezik. Ezen értelemben rendelkezik a 1. 7. de reb. alien. (§. 10. IV. 51.) »Sancimus, sive lex alienationem inhibuerit, sive testator hoc fecerit, sive pactio contrahentium hoc admiserit, non solum dominii alienationem — esse prohibendam, sed et etiam usus fructus dationem, vei hypothecam vei pignoris nexum penitus prohiberi, similique modo et servitutes minimé imponi nec emphyteuseos contractum — nec servitutem reniitti. (1. 5. D. de fund. dot. 23. 5.) L. erre nézve U nger i. m, II. 176. 1. és Rund a i. m. 183. 1. Hasonló felfogásból indul ki Halmossy: A telekkönyvi rendszer alapelvei 117. és 118. §. bár azon nézetét, hogy az alienatio constitutivánál a tulajdonjogból egy vele összekötött jogosultság kis2akasztatik s önálló joggá alakittatik, nem oszthatjuk, mert a mint fennebb a 2. §-ban kifejtettük, a tulajdonjogot, a benne rejlő jogviszonyok összege gyanánt tekinteni nem lehet; ezért az egyes jogosítványok a tulajdonosra nézve különös jogot (jus separatum) nem képeznek. A mennyiben pedig a dolog feletti uralmi jog bizonyos tekintetben más személyre ruháztatik át, ezáltal a tulajdonjog tartalma nem osztatik meg, hanem csak annak tényleges érvényesítése korlátoztatik. Ily értelemben nyilatkozik Unger (i. m. I. 527.) Randa (i. m. 10. 1)