A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Mely jövedelmi források állanak az igazságügy terén a kormány rendelkezésére melyek nem aknáztatnak ki eléggé? 1. r.

Hatodik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1887. szeptember 11. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. s/ám. Kiadóhivatal: Y. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dp. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . . 6 frt — kr. fél » . S » — » negyed » . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Mely jövedelmi források állanak az igazságügy terén a kormány rendelkezésére, melyek nem aknáztatnak ki eléggé ? Irta : Mihálkovics Árpád, bonyhádi kir. járásbiró. — Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta: Lányi Bertalan, rimaszombati kir. tszéki biró. — Pénzbeli követelés mikénti érvényesítése a tulajdonjog előjegyzése esetén. Irta : dr. Kemény Dezső, gálszécsi ügyvéd. — A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja. Irta: Biloveszky József, bártfai ügyvéd. — Nyílt kérdés. Irta: K. J. tokaji ügyvéd. — Ausztria és külföld (A jogtanitás Amerikában.) — Vegyesek. (A »jogász-< pénzügyi tudományának alapelvei, stb.) — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Mely jövedelmi források állanak az igazságügy terén a kormány rendelkezésére, melyek nem aknáztatnak ki eléggé? Irta: MIHÁLKOVICS ÁRPÁD, bonyhádi kir. járásbiró. • Tudom azt, hogy cikkem tárgya egyike a legnépszcnítlenebbcknck; választott hivatalnoknak nem is merném fejtegetésre ajánlani. At vagyok hatva annak tudatától is, mit kockáztatok vele kinevezett hivatalnok létemre, még sem riadok vissza. Miért ? Államháztartásunk kétségbeejtő volta minden józan hazafit kell, hogy arra indítson, miszerint e kérdéssel komolyan foglalkozzék s ha tud mentő eszközöket: legyen erkölcsi bátorsága azokkal előállani. Közel 10 évi birói pályámon volt alkalmam egy és mást megfigyelni, ezeket leszek bátor jelen cikk keretében előadni. Mindenekelőtt egy nagy tévedést kell helyreigazitanom, mely a magyar közönség körében — sajnos — általán el van terjedve s ez az, hogy a legnagyobb rész azt hiszi, miszerint igazságszolgáltatásunk drága s általán véve többet jövedelmez, mint a mennyit reá költenek.1 Hosszabb ideig tanulmányoztam e kérdést, megfigyeléseket tettem az igazságügy terén s alkalmilag — ha szó volt róla — szerény magánkörökben igyekeztem az ellennézeten levőket sine ira et studio felvilágosítani. Sajnos, nem lehetett. Azt kellett mindenkor tapasztalnom, hogy e téren sokkal nagyobb az animositás, semhogy a capacitatió helyt foghatna. Mert azok, a kik ugy teszik számításaikat, hogy: »ez a hely (a mi helyünk!) csak kis hely s mégis ennyi meg annyi forint ára bélyeg fogy cl évente«, vagy: >egy biró naponta átlag csak elintéz ennyi meg annyi bélyeggel ellátott ügydarabot«, egészen helytelen alapon mozognak. Feledik, hány biró van már nyugalomban, kit fizetni kell, hány van magasabb fizetésben, hány élvez pótlékot, hány napot tölt a szorgalmas biró is munka nélkül (szabadságon, katonaságnál, 1 Megjegyzem, hogy a cikk e részének feladata csupán csak azt kimutatni, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországon nem hozza be azt, a mit reá költenek, nem is véve számításba azon összegeket, melyekkel egyes községek a justitia kiadásaihoz önkényt hozzájárulnak s melyek a korábbi évek beruházásai folytán nem is jönnek többé számításba, minők az állam tulajdonát képező igazságügyi épületek. [ betegség által akadályozva), mennyi bélyeg nem lesz leróva,2 mennyi dolgot ad az ilyesnek behajtása a pénzügyi közegeknek ; feledik, hogy az irodai személyzet, a lakbér, anyagszerek százezrekbe kerülnek; feledik, hogy a biróság mennyi oly munkát végez, mely nem jövedelmez semmit;3 feledik, hogy a főnöki teendőkkel elfoglalt bíráknak alig marad idejük ítéleteket készíteni; feledik, hogy az a biró (sokszor több is), ki naponta 4—8 frttal díjaztatik, az egész apparátus igénybevételével: 12 krért, 24- krért. 1 frtért, vagy 1 frt 20 krért nem bírálhat el (vagy felül) egy csak kissé is bonyolodottabb kisebb polgári vagy sommás ügyet, 50 frton aluli kereskedelmi pert; pedig ezek azok a bélyegilletékek, melyekért egy vagy több tárgyalás, tanúkihallgatás, szakértői szemle tartatik s ítélet hozatik.4 Feledik, hogy a kir. tábláknál 3-as, 5-ös, a Curiánál 5-ös, 7-es tanácsokban ítélnek, költséges segédszemélyzettel és lakásokban. Feledik, hogy bírák mellett igazságügyminiszteriumi administratióra is van szükség s ez évenként 218, 532 frtba kerül, mit az ottani 50—70,000 ügyszám bélyegilletéke (a darabok nagy része administrationalis, nem bélyegköteles) nem pótol. Feledik, hogy a correctivum gyanánt működő pénzügyi köz2 Tudok két-három esetet, melyben a kincstár egyenként 800—1,000 frt bélyegcsonkitás erejéig volt érdekelve s követelését elvesztette. 3 1883-ban a Curiánál 0,000 darabbal több büntető pert intéztek el, m'nt polgárit. 4 Hogy a bíróságok tevékenysége mily kevéssé van dijazva, az legjobban meglátszik egy vaskosabb sommás perből, melylyel a biróság hosszabb időn át vesződött. Legjobb esetben is — ha csak az érték nem nagy — 5 8 frt az, a mit a kincstárnak jövedelmez. S az ily pert 2 frt 50 krért birálják felül ! De kitűnik ez még inkább a felsőbíróságok tevékenységénél. 1882-ben volt a Curián a hátralékokkal együtt polgári, büntető, egyéb per és ügy 35.896, elintéztetett 26,987, ebből polgári és váltóügy, vagyis bélyegköteles volt 11,315 ; 1883-ban volt összesen 31,675, elintéztetett 27,0'.)8, ebből polgári és váltóügy volt 9,806; 1884-ben volt összesen 24,189, elintéztetett 20,407, ebből polgári és váltóügy volt 9,493. 1885-ben elintéztetett 17,993. (3,000-el kevesebb, mint az előző évben, elintéztetett belőle bélyegköteles 9,646; 18S6-ra sincs még adatunk, egyik jogi lap sem közölte még ez évben.) A kir. táblákon elintéztetett lN>2-ben 152,259 polg., bürit. és egyéb felebbezett ügy, e b b ő 1 bélyegköteles volt 74,027 : 1883 ban mindkét táblán 130,132 ügy, ebből bélyegköteles 09,812. A Curián 1880 —1853-ig a polg. ügyek száma egy negyed részére csökkent, a büntető ügyeké kétszeresre emelkedett. A budapesti kir. táblán 1 *85-ben néhány százzal, 18S6-ban 1,081-cI szaporodott az előbbi évekhez képest a felebbezett ügyek száma. Ez adatok dr. Földes Bélának statisztikai évkönyve nyomán a »Jog« 1886. évi 27. és 31. és 18S7. évi 9. számában, valamint a »Jogtudományi Közlöny < 1885, évi 3. számában olvashatók. Mindent egybevetve, ezek után lehet állítani, hogy a két kir. táblán évenként átlag 72,000, a Curián 11,000 bélyegköteles felebbezett ügyet bírálnak el. Nem számítva már most a szegényjogon perlekedők pereit és azokat, melyekben a felebbezési bélyeg nem hajtható be — a felebbezések bélyegeit átlagos összegben a tábláknál 3 frttal, a Curiánál 5 frttal véve — a táblák tevékenysége után 216,000, a C u r i á é után 56,000 frt folyik be. Kerül pedig a tavalyi budgett örvény szerint a két kir. tábla 612,966, a C u r i a 458,398 frtba, tehát előbbi csaknem 3-szor, utóbbi csaknem tízszer annyiba. Igaz, hogy a büntető ügyek 5 -6 év alatt csaknem 2 millió forint pénzbüntetést jövedelmeztek, de ennyibe bele is kerültek a kifizetett, vissza nem térült bűnvádi eljárási átalányok, rabtartási költségek, valamint a felsőbb és az e. f. bíróságok tevékenységét nem is számítva, a 6 év alatt 7.800,000 frtba került kir. ügyészségek, 4'/j millióba került fegy- és fogházak, börtönök !