A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 36. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 5. r.
A JOG. 297 elhalálozási nap és a haláleset fölvétele közt hosszabb idő, nem ritkán több esztendő tőit el. Ily esetekben a halálozás idejében fönnforgott viszonyokat s az azon időben öröklésre hivatott egyéneket kell nyomozni s azokat az időközben fölmerült változásokkal együtt a haláleset fölvételi ívben kitüntetni. Az indítványoztam általános obligatorius örökösödési eljárás behozatala esetében ily esetek vajmi ritkán fordulnak elő netán mégis előfordulásuk esetére azonban az emiitett intézkedésnek a törvénybe fölvétele nem lenne fölösleges. Ha a? elhalt ügyvéd vagy kir. közjegyző volt, iratai s az általa őrzött értékek az 1874: XXXIV.t.-e.37..§-a és 1874 : XXXV. t.-c. 22 , 3Í)., 43., 47. §-ai értelmében különös intézkedéseket igényelnek, miért is jelenleg a községi elöljáróság köteles az ügyvédi, illetve közjegyzői kamarát azonnal külön is értesíteni. Én ezen külön értesítés eszközlését a hagyatékbiróságra biznám inkább, mert az ezt nem igen mulasztaná el —• mit a községek gyakran megtesznek és mert ez iránt a bíróság a kir. közjegyzőt a haláleset fölvételére kiküldő végzésben egyúttal intézkedhetnék. Ugyanezen végzésben kellene a bíróságnak az iránt is intézkednie, hogy azon esetben, ha az elhunyt valamely külállam alattvalója volt, vagy valamely külállam alattvalója érdekeltetik valamely itteni örökhagyó hagyatékában, az illető állam legközelebbi consulatusa egyidejűleg értesíttessék. Ez iránt persze a törvényben ki kellene mondani, hogy ezen eljárás nem követendő minden külállammal szemben, hanem föltétlenül csakis Ausztriával és IIorváth-Szlavonországokkal szemben, míg a többi külföldre vonatkozólag a viszonosság elveihez s a mindenkor fönálló nemzetközi szerződésekhez képest az igazságügyminiszterium látná el utasításokkal a bíróságokat, mert ezen szerződések és a viszonosság előföltételét képező külföldi bánásmód folytonos változásoknak lévén kitéve, ezen ügy csakis rendeletileg szabályozható. A jelenlegi eljárás szerint a községi jegyző a haláleset fölvételt a reá nézve illetékes kir. járásbírósághoz küldi be, mely azt megvizsgálja s ha az kiegészítést, vagy a benne foglalt adatok folytán különös intézkedéseket nem igényel és végrendelet sem létezik : ha a kir. járásbíróság maga az illetékes hagyatékbiróság és hivatalos beavatkozás szüksége fönn nem forog, ezt irattárba helyezi, ha pedig nem illetékes hagyatéki bíróság, esetleg a végrendelet kihirdetése után a haláleset fölvételt mellékleteivel együtt az illetékes hagyatékbirósághoz áttenni tartozik. Az általánosan kötelező örökösödési eljárás behozatala esetében természetesen ennek meg kellene változnia, mert a haláleseteket a kir. közjegyzőnek kellene fölvennie, ki annak egy eredeti példányát tartozna a fölvétel iránt nyert megbízatástól számított 3, vidéken 8 nap alatt azon bírósághoz, mely őt erre kiküldötte, beterjeszteni. Föntebb már kifejtettem, hogy a kir. közjegyző is köteles lenne a haláleset fölvételt azon esetben, hol kiskorú, vagy egyébként gyám-, vagy gondnokság alatt álló örökösök érdekelvék, a külön meghatározandó minta szerint a gyámhatóság részére is külön példányban fölvenni s a hagyatéki vagyont is azonnal leltározván, ezen leltárral fölszerelve a gyámhatóságnak külön megküldeni. A kir, közjegyzőt kiküldött biróság a haláleset fölvételt beérkezése után sürgősen lenne köteles megvizsgálni, ha végrendelet van mellette, annak kihirdettetése iránt azonnal intézkedni s ha különös intézkedések szüksége fönnforog, ezeket is megtenni, egyidejűleg pedig azon esetben, ha ő maga az illetékes hagyatékbiróság: a kir. közjegyzőt az egész örökösödési eljárás keresztülvitelére kiküldeni s neki az összes iratokat kiadni, ha pedig nem ő az illetékes hagyatékbiróság: az összes iratokat ez utóbbihoz 8 nap alatt hivatalból áttenni. Az emiitett különös intézkedések szüksége fönnforog, ha az elhunyt hivatalos pénzeket kezelt, valamely nyilvános pénztárral összeköttetésben volt, vagy valamely hivatalos fölügyelet alatt álló alapból fizetést húzott, ha a hagyatékban, különösen idegen letétek, visszaszolgáltatandó érdemrendek s egyéb oly tárgyak léteznek, melyek különös bejelentést igényelnek. A biróság ezen esetekben az illető hatóságokat az elhalálozásról értesiti, az érdemrendeket bekivánni s a rend kancellárjához juttatásuk iránt az igazságügymiuiszterhez fólterjeszteni s az idegen letéteknek a jogosultak részére kiadatása iránt intézkedni tartozik. A végrendelet kihirdetéséről. A kir. közjegyzőnek kötelessége lenne a haláleset fölvétele alkalmával az elhunyt által netán alkotott végrendeletet attól, kinél az létezik, átvenni s a haláleset fölvételhez csatolva, az őt kiküldő bírósághoz beküldeni, ha pedig annak átadása megtagadtatik, ezt a haláleset fölvételben különösen megjegyezni, szóbeli végrendelet esetében pedig ugyan oda följegyezni a végrendeleti tanuk nevét, polgári állását és tartózkodási helyét. A kir. közjegyző hatásköre bízvást ki lenne arra is terjeszthető, hogy ily szóbeli végrendelet esetében a netán könnyen megidézhető tanukat jegyzőkönyvileg kihallgathassa s ezen jegyzőkönyvet a haláleseti fölvételhez csatolhassa. A haláleset fölvétel mellett bemutatott végrendelet, vagy szóbeli végrendeletről fölvett jegyzőkönyvet az illető biróság nyomban kihirdeti, ha pedig a végrendelet kir. közjegyzőnél, vagy valamely más hatóságnál lenni állíttatik, azt annak bemutatása iránt fölhívja s a beérkezés után azonnal kihirdeti. Ha ezen biróság nem lenne egyúttal az illetékes hagyatékbiróság, ugy az eredeti végrendeletet az összes iratok kapcsában az utóbbihoz köteles áttenni, de a kihirdetés után. Célszerű lenne itt azon intézkedés, hogy azon esetekben, midőn a haláleset fölvételét elrendelő biróság nem egyszersmind illetékes hagyatékbiróság és a végrendelet más hatóságnál van letéve, ne ezen elrendelő biróság requirálja ezen hatóságtól a végrendeletet, hanem a hagyatéki iratok azonnal tétessenok onnét át az illetékes hagyatékbirósághoz, ama hatóság pedig egyidejűleg kerestessék meg a végrendeletnek oda küldése iránt. A kir. közjegyzők azonban minden esetben saját járásbíróságuknál, illetve törvényszéki székvárosban elhalt egyén végrendeletét az ugyanott székelő kir. közjegyző a kir. törvényszéknél hirdethessék ki. A kihirdetés eszközléséről a legközelebbi cikkben. bűntett elleni küzdelem.* : PrinsAdolf:Criminalité et repression cimü munkája nyomán, j Közli : Dr. LUKÁCS ADOLF, pécsi jogtanár. X ' (Hatodik közlemény.) V. FEJEZET. A bűntett socialis jelenségei mellett alig van a büntetőjog szempontjából fontosabb kérdés, mint a börtönrendszer. A börtönrendszer rendkívüli fejlődésen ment keresztül, de azért mindenki tudja, még ma is égető reformot igényel. A börtönrendszer képződött kegyetlenséggel, folytattatott i n d i f f erentismussal. Ezen humanismus vonja maga után azt, hogy az állam milliókat költ a magánzárkák építésére, melyeknek mindegyike külön-külön 6—7,1 00 frankba kerül ; mindenütt rend, szabályosság, tiszta levegő, világosság, kifogás alá nem eső tisztaság uralkodik a börtönökben. És így kétségtelen, hogy a börtönök meg vannak javítva; csak az a kérdés, vájjon ezen fényes palotákban megjavitjuk-e az embereket.' A Belgiumban uralkodó magánelzárás nem bizonyult be célszerűnek. A magánelzárás azon előnyét, hogy a fegyenctől minden rosz befolyást távol tart, messze fölülmúlja azon hátránya, hogy negatív természeténél fogva nem ad alkalmat a fegyencnek socialis életrevalóságának, vagy arra való képtelenségének bebizonyítására. A börtönrendszer szabályainak pontos megtartása még nem bizonyítéka a megjavulásnak. Ellenkezőleg a leggonoszabbak igen gyakran a legbarátságosabbak és így a legjobb viseletüek. A munka, oktatás, látogatás mind nem bizonyítékok arra nézve, hogy a fegyenc ezek befolyása folytán a socialis életre alkalmas lett. Legjobban igazolja a magánrendszer hatálytalanságát a criminalis statisztika. Igaz, hogy a súlyos, az erőszakosság jellegével elkövettetni szokott bűntettek kevesbedtek, ez azonban a megváltozott társadalmi viszonyoknak a folyománya. Azon kisebb delictumok azonban, melyeknek gyakori és különösen a visszaesők általi elkövetése épen oly veszélyes a társadalomra nézve, állandóan a legnagyobb számban fordulnak elő. Ennek következtében helyesebb azon börtönrendszer, melyet a börtönügy legkiválóbb képviselői, mint Holzendorf, Beltrani-Scalia, Taufer ajánlanak és melynek előnyeit gyakorlati alkalmazása által is kipróbálták, t. i. a progressiv irrendszer. Ez lehetővé teszi azt, hogy a fegyenc lassankint, fokozatosan hozzá lesz szoktatva a társadalmi élethez és az életet kitevő azon küzdelemhez, melynek tartalma az ellentétes érdekek és a különböző szenvedélyek hullámveréséből áll. J * Előző közlemények a »Jog« 23., 21., 28. 31. és 34. számaiban.
